[10b] AZ TEKINTETES ES NAGYSAGOS ISTENFELÖ KERESZTYEN Thelegdj ANNA Aszszonnak, az Tekintetes és Nagyságos Bedeghi NYARI ISTván Vramnak, az Fölsęghes BETHLEN GABOR Erdély Országhának Fejedelmének, Magyar Országh részének bizonyos Vrának, Szekelyek fö Ispánnyának, Opoliának, és Ratisbonának Hertzeghének &c. Tánaczának, Kállai végh Várának Kapitánnyának, es Zabolcz Vármegyének fö Ispánnyának, &c Keresztyén Házas tarsának, az Isten Anyasz[ent]egyházának kegyes Patronájának, nekem jó akaró kegyelmes Aszszonyomnak ö Nagyságha maga jó akarattyából fogadot Léányomnak, Istentöl mostani nagy keserüsęghében hatható édes vighasztalást és hoszszu ideiglen való egessęges életet kévánok.
[11a]+ NYILVAN TVdom Tekintetes Nagyságos Aszszonyom, hogy ha mi kevés szóval való emlekezetet tészek ez Vdvari Schola elött, az Nagyságod meg homályosodot czillagha, Tekintetes és Nagyságos Vrfi magzattja felöl, Nagságodnak meg enyhödöt szübéli faydalmát és keserüsęgét, nem külömben, mint az ki az uijonnan bé forrot sebet askállya, foghom megh ujitania. Mindazáltal, sem az Nagyságod hozzám való jó akaratya+ [11b] ki annjira alá méltoztaték maghát boczatani, hogy töb jó tétemény közöt engemet méltatlan Kaplánnyát Attyává fogadna, és nem külömben tartaná mint szent Pált az Corinthus városbéliek, kik felöl azt mondgya 1. Cor. 4. v[ersu]s 15. Ego vos genui per Evangelium, az az, En szültelek titeket az Evangelium által.+ Sem az Nagyságod virágh szál maghzattyának, ugy mint, elöttem forgó ékes abrázattya, és okos maga viselése, nem szenyvedi, hogy tellyessęgel nemává legyek. Kinek vay ha az bölcz VR Isten, halálát halaszt[l2a]ván, azt érni enghette vólna, hogy ez az Vdvari Schola,, ki nyomtatatnék!
El hittem bizonnyal, hogy nem czak örömest vötte, meg olvasta; hanem életével-is exprimálta+, és követte vólna: Holot az nevekedendö gyermekekben, iffiakban, tündöklö szép virtusoknak, jóságoknak bé vételére természeti ige[n] háylando vala: Szemei gyorsak az látásra, fülei figyelmetesek az hallásra, abrázattya ékes, tekinteti vidam, nyelve ékesen szóló, beszéde mézzel folyo és embersęghes, szüve könyörülö, okosságha ideit+ [12b] meg elözte vala, mellyekhez képest amaz köz mondás szerént*: Praecocia ingenia raro vivacia. Hamar elme ritkán élö.
Sok értelmes emberek rövid életünek+ jövendölik vala, az mint bé-is tellyesedék. Ezeknek felette külsö maga viselési és czelekedeti nagyot igérnek vala: Mert ö néki gjermeki mulatsági és jatéki, –nem valami paraszti és alaczon dolgokra mutatnak vala, hanem nagy Vri, és házájához való hasznos szólghálatnak czegéri valának. Mert ö gyakrabban Várat fundál és épit vala, ba[13a]styáckal lövö szerszámockal, és arockal meg erössiti vala, más felöl penigh megh szálván löteti, és ostromoltattya vala, gyermeki seregheket czatára és ütközötekre rendel vala.
Mellyekre nagy experientiával+ biró, látot, hallot, sok dolghokban forgot okos emberek réá vigyázván, amaz köz mondas szerént: Vrit mature, quae vult urtica manere+, azt jövendölik vala, hogy ha az VR Isten éltetne az ö nagy emlekezetü Tekintetes és Nagyságos nagyobik Attyának az bóldogh emlekezetü Nyári Pálnak Vitézlö nyom[13b]dékát* foghna követni.
Az ö conversatioja+ és nyajasságha nem valami also renden valóckal, hanem nagy rendbélieckel, öregh ember szólgháckal, és jó vitéz Katonáckal szokot vala lenni.
Nem utálta meg az szegénj supplicáló+ Déákokat, Egyházi rongyos személyeket, hanem azokat látván, böczületesen compellálta+, Paterének Attyának nevezte, jövetelének okát megh értekezvén, Nagyságos Attyánál, Anyánál audientiát+ szerezvén, érettek töröködet, és tehetsęghével azon vólt, hogy üressen+ [14a] jó válasznélkül szomoru ortzával el ne mennyenek.
Az Isteni szólgálatban nem czak ö magha vólt buzgó, hanem szólghait, Vdvari népét, söt męgh édes Attyát-is gyakorta szorghalmaztatta, az Isten igéjét figyelmetesen meg halgatta, gyenge elméjében szedegetvén, az mit tanólt, az Templomból ki menvén, szólghainac elö számlálta, az mit megh nem érthetet, addigh nem nyugot, migh annak végére nem mehetet.
Az tanoságról innasit igen megh examinálta+, söt az mi nagyob élete, megh emésztö+ [14b] szine változtató halálos betegsęge-is az Varanai Templomban az Isten igijének halgatása közbenis+ történék: Mind ezekre Nagysághos Aszszonyom réá vigyázván, reménsęghünk nagy vala, hogy ha az VR Isten életét megh hoszszabitaná nem czak az nagy emlekezetü Nyari, és réghi dicziretes Theleghdi familiának foghna ékesitöje, és fęnyes Coronája lenni, ha nem romlot hazánknak-is hasznos szólgája az Isten düczössęghének promotora+, az Ecclesiánac* óltalmazoja, Egyházi embereknec kegyes Patronusa, szükölködöknec [15a] taplaloja, özvegyeknek, árváknac édes Atya.
De jay mint megh czalatkozánk ily gazdagh reménsęgünkben, és mely hamar egy ora, de igen siralmas ora, végét ére!
Mivel hogy az VR Isten igaz itéletiböl méltatlanok lévén az mi hálaadatlanságinkért, ily draga Nemes jó erkölczü Vr fira, hertelensęggel, mint egy Illyest Elisaeus elöl el ragadá:+ De hiszük hogy az Felsęghes mindenható VR Isten, hogy mind mi nékünk, s-mind penigh Nagysághodnak, mind az Vrban el válasz[15b]tot edényének, ezt-is javára fordicza.
Azért Nagyságod-is, mint Istennek léánya, keserüsęgét temperállya+, az bölcz Istennek tanáczán nyugodgyék megh, szenvedgye békével, vegye hálaadással az Sz[ent] lobbal egyetemben,+ vigaztallya Nagyságod azzal maghát, az mivel régen szent David enyhite faydalmát.+
Nem el vesztette Nagyságod, hanem elöl boczátotta*, oda jutot immár ö, az hová Nagyságod igyekezik, azt el nyerte, az miért mi mostan tusakodunk, azt már birja, [16a] az miért mi palyát futonk, az fárratságról nyugodalomra, az sötét büdös tömlötzböl, mennyei düczössęgre, az haborgo tenghernec habjai, és szörnyü szél veszei közzül, az örök életnec örvendetes parttyára, az tüzes tolvaijok*, és iszonyu Cetth halak közzül az szenteknec társasagában jutot, oda varja Nagysághodot, az mit ö bir, mi azt czak reménlyük és hüt által birjuk.
Ezekre és töb effęlekre vigyázván Nagysághos Aszszonyom, miczodák azok, az mellyekért felettéb való keserüsęggel kellene Nagyságod[16b]nak magát farrasztani és szüvét fonnyaztani? Talám ez nehéz Nagysághodnac, hogy gyermeksęghnec virágh idejében, és mint egy idötlen korában, és éretlen halállal hólt megh*? De bizonyára nem idötlen korában és éretlen halállal hólt megh, akar Istenre, akar az emberekre tekincsük. Istenre nézve, nem, mert Isten az embernec mind születésęnec, s-mind hálalánac ideit el rendelte, hólnapit megh számlálta, az ö napjait megh hatarozta, mellyet által nem haghat. Minden ö napjai, azt mondgya szent David fel vad[l7a]nak irva az ö könyvében+, söt męg hajunk szállátis meg számlalta.+ Hát az ö életétis el rendelte és meg hatarozta vólt.
Istenre nézve azért, nem idötlen korában hólt megh, mert az ö ideit, mellyet Isten néki bölcz Tanaczában rendelt vólt, bé töltötte, és az ö napján hólt meg.
Emberekre nézve-is, nem vólt éretlen az ö halála, mert az bünös Adam és Eva fia vólt kinek Isten ezt mondá: Valamely orában eszel ez tiltot fának gyümölczében, halállal halsz megh.+ Azért, ha szintén Annyának mehébe hólt vól[l7b]nais megh, az ö napjat bé töltötte vólna, és az ö idejében hólt vólna meg. Mert az Keresztyén embernek az ö vénsęge, nem az hoszszu idöben és esztendöknek számában ál, hanem elöszször az értelemben, okossághban: Ez az oka hogj szent Pál azt akarja, hogy az gonosságban gyermekek, de az értelemben öreg emberek legyünk.+ Hát az ki tudgya az ö Catechismusát, és ismeri az Istent, s-érti akarattyát, elégh vén az, ha idejéhez képest gyermek-is.
Illyen vala pedig az Nagyságod eggyetlen egy gyönjö[18a]rüsęghe, N[yáry] F[erenc].
Az Isten-fęlö embernek az ö vénsęge ál az pietásban, az az, kegyességben, Isteni fęlelemben, és maculanélkül való tiszta szent életben.
Mind az kettöröl bizonságot teszen az bölcz mondván: Nem az hoszszu idös vénsęgh, az tiszteletes vénsęgh, sem peniglen nem az mellyet esztendöknec száma határozot meg, ha nem az embereknec vénsęgec, az bölczesęg, és az vénsęg, az maculanélkül való élet.+ Az kik igy élnek, azok felöl igy szóll ugyan ottan az bölcs: Noha keveset élt, mind az ál[18b]tal hoszszu idöket töltöt bé.+
Példának okáért, amaz hét Attyafiak, kik az Isten törvényejért szörnyü halált és martyromságot szenvedénec, noha iffiak, és gyermekec valának, de az pietas és constantiára, az az, alhatatosságra nézve, elégh vének valának:+
Ertették ezt męg az pogányok-is, kik azt mondották: Sat diu vixit*, qui bene vixit, az az, elégh sok ideigh élt, az ki jól élt. Mint az többi között az bölcz Seneca igy szóllott*: Sicut fabula, sic & vita, non quam diu, sed quam bene acta refert, az az, Minémü+ [19a] beszéd, ollyan az élet, melynek nem hoszszu, hanem jó vóltát tekintik.
Azért minden ember akar vén, akar iffiu legyen, ugy gondolkodgyék, hogy ö elég vén, és elégh idöt töltöt bé, ha mikoron az Isten akarja ötet ki szóllitani. Mert ugyanis azt mondgyák az bölcziek: Az gyermekeknec öszi hajok szivekben terem, nem fejében nevekedik.
Nem éretlen és idötlen halállal hólt hát megh az Nagyságod édes Philemülejeis, holot gyenge gyermeksęgének ideit jól collocalta+ és ártatlan[19b]ságban mulatta el.
Avagy továbba, ne talám effęle gondolat+ szorongattya, és fárraszttya Nagyságodnak elméjét, hogy szinten mostan kezdet vala pietásban az Vrnac fęlelmében élni, az szép virtusokban szöm látomást nevekedni, Nagyságtoknac örömére, tekintetes réghi familiajánac ékessęghére lenni, söt az Ecclesiáknac* és Respublicaknac hasznos szólgálattyára igyekezni.
Bizonyára Nagyságos Aszszonyom, oly reménsęghben valánk felöle: De szinten oly könnyen megh változhatott [20a] vólna elmejébenis. Mert lattyuk, hogy ez világ hova továb gonoszab, és aláb aláb szál, az üdök veszedelmesek Ephes. 5.+,+ Bünt hozunk ez világhra, az nem apad, hanem inkáb naponként nevekedik. Ez világ tele botrankozásockal, egyéb semmi nincz ebbe[n] hanem czak Concupiscentia carnis, libido oculorum & vitae fastus azt mondgya az Sz[ent] Ianos, az az, testnek kévánságha, szemeknec bujalkodása, életnec kevélysęge.+
Vgyan azon szent Ianos viszont azt mondgya: Mundus in maligno positus est, az az, [20b] Ez világ gonoszban helyheztetet.+
Az gonosz példák penigh meg rontyák az jó erkölezötis, az mit lát, hal az ember, azt örömest követi. Azért noha draga Nemes erkölcze+ vala az Nagysághod eggyetlen eggyének. De az gonosz példa, mellyel rakva ez világh, könnyen el fordithatta vólna elméjét. Mert az gonosz és haszontalan gyükér, igen bujalkodo, és szaparodo állat. Ez világ gonosságnac töviskevel rakva, s-veszedelmes az tövis közöt jarni, ha ki lábait jól meg nem saruzza, föképpen [21a] az gyermeki és iffiu elme, s-erkölcz nagy könnyen az itéletnek erötelensęge miat, meg rontatik és sértetik.
Sietet azért az VR Isten ötet ki ragadni, hogy értelemben, erkölczében meg ne változnék, azt mondga az bölcz Sap. 4.+
Allyon megh hát Nagyságod az nagy Istennek Tanáczán, és igy szóllyon az mint Christus-is az Mi Atyánkban elönkben adgya: Legyen ugy az mint ö akarja.+
Avagy talám az fay Nagyságodnak, hogy ez világnak örömét és gönyörüsęgét+ meg [21b] sem kostolhatta?
De miczoda öröm lehet ez világon? Az bölcz az életet gonosznak nevezi+, az irás siralom völgyének mondgya,+ az czecsemek sirason kezdik életeket, mellyel egész életekben való nyomoruságokat praesagiállyák+, az ember életének legh job és drágab része, labor & dolor+, azt monga az Istennec szent embere Moyses.+
Ez az oka, hogy szent Iob Patriarcha, az emberek életét vitézsęghnec nevezi és az béres napjához hasonlittya, ki nagy ajtatosságal varja az estveit, hogy meg nyughassęk és [22a] jutalmat vehessen+ Azon Patriarcha jobnak itéli, ha ingen sem fogantatot vólna, vagy mzg Annyanac mehébe meg hólt vólna.+
Ezt meg tekintvén, męgh az pogány bölcsekis azt mondották: Optimum esset hominem* non nasci, aut natum cito mori. Legjob vólna, ugy mond, ha az ember ingyen sem* születetnék, avagy születetvén mentöl hamaréb meg halna.
Ha penig valami kiczin öröm és gyönyörüsęg lehetneis ez életben, de az is dulce amarum, igen édes keserü, s-czak [22b] addigh tart, mint az nád méz az embernek szájában, mely mihelyt megh olvad ottan el mulik. Söt abbanis, Plus fellis quam mellis*, töb épe hogy sem méz.
Es ha mi kiczin örömet éris az ember, de mindgart két annyi keserü követi, holot amaz Salamon mondása szerént: Laetitiae luctus terminus esse solet. Minden örömnek siralom az vége.+
Ertette azt jól Philippus Macedo, ki midön egy nap alat harom örvendetes hireket hallot vólna*, elmejében forgatván, hogy amaz Ovidius [23a] mondása szerént:
|
Az szerencze ighen. forgando, és változando; és fęlvén azon hogy illyen nagy örömet, és szerenczejét, valami nagy keserüsęgh, és szerenczetlensęgh foghna követni, fel emelvén kezeit igy könyörge: Dij vobis supplico, ut tot res secundas mediocri malo compensetis. Az az, Istenek ti néktek könyörghök, hogy ennyi sok jó szerenczeimet, türhetö gonoszszal üttessętek helyére. [23b]
Theramenes Királyis* mikoron az ház, ahól mulatnak és lakóznak vala le szakadván, az harmintz Királjok közöt csak egyedül magha maradot vala meg életben, halván hogy ez dologért bóldognak mondanák ötet nagy fel emelt szóval kiáltván+ mondá: O fortuna, cui me maximo malo reservasti+. Itélvén az bölcz ember, hogy ö nem meg tartatot hanem nagyob nyomoruságra, és veszedelemre tartatot, az mint béis telék. Mert az után nem sok idö mulva, meg öleteték.
Ezt jelentették az bölcziek [24a] amaz fabulávalis, /az az, költöt dologgal,/ midön azt irják: Egy idöben, ugy mond, az öröm és keserüsęgh az Iupiter elöt perelvén+ erössen vadollyák vala egy mást, kiknek öszve békeltetésęben, mikoron sokat munkálkodot vólna az Iupiter de czak heában, véghtére Adamasból+ czinált lántzal köte öszve öket, ugy hogy noha az ellenkezés és egy-másra törés fen ál közöttök, mind az által mindenkoron egy-mást kövessęk, és eggyüt+ jarjanak.
[24b] Azért Nagysághos Aszszonyom igy lévén az dolog, miczoda örömet, gönyörüsęges életet, és jó szerenczét remélhetne ember ez világhon, az meljhez képest magának vag gyermekének hoszszu napot, és idöt kévánhatna? Azt mo[n]dgya az bölcz Salamon: Ne glorieris in crastinum, ignorans quid superventura pariat dies.+,+ Holot nem czak azt tiltya, hogy az ember magának hoszszu idöt nem igérjen, hanem hogy ne is biztassa maghát az következendö üdönek bóldogsagával s-az jó szerenczejével+ holot lattyuk, hogy Vitrea [25a] fortuna est, cum splendet fra[n]gitur illa.* Az szerencze ollyan mint üvegh, mely ackor törik legh hamaréb el, mikor fęnlik. Es holott: Omnia in pejus ruunt*, mindenek aláb alab szállanak, az üdök hova továb gonoszabak.
Nehéz okát-is adgya intésęnek mondván: Mert nem tudod az hólnapi nap mit hozon te reád:+ Holot az ember és annak minden dolghai annji változás alá vettettenek, hogy emberi elme azt megh sem foghattya, nem hogy nyelv beszélhetne ki. Mert akar hazában üllyön ember, [25b] akar házából ki mennyen, az az menyi sindel az házon vagyon, annyi szerenczetlensęgel és halállal fenyegetetik.
Hazából ki lépvén, életének véghére járhat, czak egy dühös ebis, egy öklelö barom egy vad ló; egy részeg ember, egy meg dühüt, haragal meg részegedet ember, lator szólga, vagy valami egyéb réá beröltetet+ Sicarjus+, mint erröl az minden napi példák bizonságot tesznek.
Hazában nem lehet batorságos, czak egy poktól, egy legyeczketülis, hogy semmit ne szóllyak, az háznak réghi[26a]sęgh, vagy szél vész miatt való le szakadasáról, föld indulásokról, gyuladásokról, hadakról, part ütésekröl, tolvajokról, mercuriomos+ étel italról, és sok egyéb casusokról.+
Hadrianus Papa felöl irják hogy mikoron egyszer szellözésnek okáért az öveivel sétálna, és egy szép hidegh forrásból vizet innék, egy hitván légy torkában repülvén, annyira ghegheihez*+ ragazkodot, hogy soha semmi Doctori szorgalmatos mestersęgh által ki nem vetethetet, hanem meg kellet miatta halni.
Fabius Romai Senator mi[26b]koron tejet innék czak eg ször szal miatt*: Anacreon Poeta czak egy szölö maghtól fula megh.
Az embernek hasonlóképpen minden dolghai bizontalanok, változandok, és amaz Ovidius verse szerént*:
|
Az embernec élete és minden dolghai, czérna szálon függenek, és czak akar mi kiczin casus miatt hatalmas erös férfiak, mint az mezei füvek el hullanac, és soha senki valami [27a] állandó jó szerenczét, bóldogságot ez földön nem igérhet, az mint Horatius irja az ö Odeában, az az, Enekes könyvében*:
|
Senkihez+ nem vólt oly kegyes az Isten, Magának hogy bátrán hólnapot ighérne, mert mint forgo szél, az mi dolghainkat Isten ugy forgattya.
Megh tetzik ez Solonnak* j27b] Croesussal való beszélgetésęböl kitöl mikoron Croesus Lydiának gazdagh Királlya kérdette vólna, kit látot legh bóldogabbat, és jó szerenczésbet az emberek közöt?
Kévánván tölle azt hallani hogy nálánál senki bóldogabbat nem latot. De nem azt hallá, hanem sok beszélgetése után ez+ feleletet+ véve, hogy senki halalánac elötte maghát bóldognac ne alicza.
Erössiti ezt Sesostresnek az Aegyptus Királlyának historiajais*: Kinec szekerét mikoron négy Királyok vonnák, és az eggyik gyakorta hátra [28a] tekintvén, nézve az kereknec forghását, midön kérdene az Sesostres, miért tekintene oly gyakorta hátra, ezt felelte vólt: Nézvén, ugy mond, az kereknec forgasára, hogy az felsö része alól, és also része fellyül fordulna, ezen ugy mond az szerencsénec az ö forgando állapattya felöl való gondolkodásban[!]. Mely feleleten az Királynac szive annyira megh lagyula, hogy mindgyárast öket az szekér vonástól megh mentene.
Ezekröl bizonságot tészen az Franciai Ferentz Király historiaja*-is, kit mikoron Ca[28b]roly Czászár rabságra vitt vólna, és az boltban, melyben tartatik vala nézne az Carolusnac czimerit, és feje fölöt im ez irást, Plus ultra+, gondolván, hogy az az irás az Carolus jó szerenczeit és az ö szerenczetlensęghét jedzene, ezt irá alája: Hodie mihi, cras tibi. Ma énnékem, hólnap tenéked. Mely irást, mikoron eg néhány nap mulva az Czászár látot vólna, viszontaghsággal ezt irá alája: Homo sum, & nihil humani a me alienum esse puto. Ember vagyok, és semmi emberi szerenczetlensęg alól magamat ki vétetnek [29a] nem alitom lenni.
Végezetre Nagyságos Aszszonyom, nem kiczin vigasztalására lehet Nagyságodnak ez-is, hogy az Nagyságod szömei elött, és nyakan czüghve nagy czendesen mult ki ez világhból, és megh engettetet, hogy szép Keresztyéni Ceremoniával, nagy pompával és tisztessęgesen temetsęgnek* helyére késęrvén, és nagy emlekezetü réghi eleinek nyugovó kamarkajában* helyheztetvén, takarithatna el.
Mert bizonyára Istennek ez világhi aldási közöt, eleitöl fogva nem utolsonac tartatot [29b] házajában megh halni, hazában temetetni, dicziretes eleinek aluo kamarkajába[n]* tétetni, vagy az réghi Attyakhoz gyütetetni, az mint az irás szokot szólalni.+
Aldásul igéri ezt Isten amá Isten-fęlö Iosias Királynac, mondván: Colligam te ad patres tuos, & colligeris ad sepulchrum tuum in pace, ut non videant oculi tui omnia mala, quae introducturus sum super locum istum: Az az, takaritlak tégedet az te Atyaidhoz, és az te koporsodban vitetetel békével, hogy ne lássák az te szömeid mind azokat [30a] az veszedelmeket, mellyeket én ez helyre hozok.+
Ellenben penigh Istennek átkánac, és nehéz büntetésęnek tartatott, ha kik Istennec igaz itiletiböl, az tisztessęghes temetsęgtöl meg fosztattanak, mint sok példák bizonittyák, tudni illik, az Ieroboamé, 1. Reg. 14.+ és az Iojakim Királlyé, kit Isten szamár temetsęggel fenyegete megh.+
Az Istentelen Iezabelé, ki+ az ebektöl szaggattaték el. 1. Reg. 21.+
Hasonló dologgal fenyegeté megh Isten amaz gonosz Baesa Királytis, 1. Reg. l5+,+
[30b] Lásd az irást effęlékröl Ier. 16. vers[us] 4.+
Az Prophetátis mivel hog az Isten beszédének nem engedet vala igy fenyegeté meg Non infereris in sepulchrum patris+, 1. Reg. 13.+
Istennek büntetésęnek tartották+ megh az pogányokis az kik eszesbek vóltanak, ha kiknek tisztessęges temetsęg nem engettetet, mint amaz Virgilius irásából* ki tetzik AEn[eidos] 10.
|
Az az. Az te édes Anyád, ne[m] fog tégedet földben temetni, és az te tested Attyaid koporsojában nem tétetik. Az éghi madaraknak az földön hagjatatol, avagy az vizeknec örvénij fognac el boritani, és az megh éhezet halak eledele lészen az te tested.
Noha peniglen néha męg az szenteknek-is nem engettetik az külsö Keresztyéni pompával való tisztessęghes temetsęg, mint az sz[ent] Martyromoknac példai bizonittyák, és amaz sz[ent] David panaszolkodásá[31b]ból, világhoson ki tetzik: Az te szólgaidnac testeket hánták eledelül éghi madaraknac, és az te szentidnec tagait veteték az földi vadaknac, és nem találtaték ki el temetne öket.+
Mind az által ez semmit ne[m] árt az ö idvössęgeknec, hanem azt kel számlálnunk, ez világi nyomorusághok, és Istennek veszei közzé, mellyeckel bizonyos okokért szokta az öveitis suytogatni.
Lássa megh Nagyságod ez illyen casusokról, mit szóllyon sz[ent] Agoston*: Multa Christianorum corpora terra non texit, sed nullum eorum quisq[ue] [32a] a coelo & terra separavit. Sok Keresztyéneknec testeket, az föld el nem fedezte, de ez mia senki ezek közzül az éghtöl és földtöl el nem rekesztetet.
Vgyan ottan mindgyárt: Quamvis in conspectu hominum haec dira ac dura videantur, sed preciosa in conspectu Domini mors sanetorum ejus Noha az emberek elöt ez rut és nehez dologhnak tartatik, de az szenteknek halála dragalatos az Vrnak szömei elött, mint az szent David szóll.+
Es ugyan azon könyvében mond męg-is: Nec vivorum culpa est, qui non potuerunt [32b] ista praebere nec poena mortuorum quid possunt ista sentire: Ezt az élöknek vétkének sem mondhattyuk, az kik ezekel azt nem czielekethettek, sem az hóltaknak büntetésének, az kik ezeket nem érezhettek. Elégh hát ö nékiek, hogy az ö lelkek Istennél-kedves, és markában tartatatnak. Nem illik hát az keresztyén-embernek á felöl felettéb szorgalmatoskodni; halála után mint fognak testévél bánni, cziak hogy lelkeket Istennek markában commendállyák+.
Męg az pogányok közzül-is némellyek effelöl igy szolot[33a]tanak: Coelo tegitur qui non habet vrnam.* Az kinek ninczen szöm fedél vászna, az égh annak bé fedezöje.
Diogenest* mikor kerdenék mikeppen akaria hogy el temetessék, paranczollya: hogj az ö testét ki vessék. Az ö baráti mondának: Az vadaknaké vagy madaraknaké? monda: Bátor ugj mo[n]d, czak hogy paltzat tegyetek mellém, hogy el üzzem+ rólam, kinek azok: hogy üzhetnéd el, ha nem érzed? ö penigh: ha nem érzem, mit árthat énnékem az vadak madaraknak szaggadasa.*
[33b] Demonax Cynicustis, mikoron ezen dologról megkerdették+ vólna, azt felelt: Ne legyetek az én temetsęghem felöl szorgalmatosok. Foetor enim me sepeliet, az az, Az rothadás el temet engemet: kinek mondanak az ö barati: Rút dologh vólna ha illyen embernek testét az ebek szaggatnak el, Monda: Quid incommodi, si & mortuus alieni sim usui? Mit árt ugy mond ha halálom utánis, valaminek hasznalhatókis.
Mind az által ugy éllyen az keresztyén ember, hogy meltonak találtassek az tiszte[34a]sęges temetsęgre, hogy az Iojakim királlial+ az ö gonosságáért szamar temetése ne legyen, és az vadak madarak eledelre ki ne vettessék mint némellyeket ezzel fenyeget az Vr Isten. Pro. 30 V[ersus] 17.+ Ier. 16 & 19 V[ersus] 34.+
Az okaért Nagysághos Aszszonyom, az sok szép hatható vigaztalások közöt, mellieket Isten az meg sebesedet szüveknek orvaslasára készitet és az szent Bibliában, mint valamij patikában, le tött: vagy az Philosophusok irási és szép Historiábeli példák mutathatnak. Nem kevesé enyhitheti Nagjságodnak keserüsęgét az [34b] Vrban el alut Vr-fi maghzattyánac czendes és édes álomhoz hasonló ki mulása, és tisztessęges temetsęge.
Augustus Czászár felöl olvassuk, hogy ha mikor hallotta, hogy valaki könyü, és szép czendes halállal végezte életét, mindgyárást azt mondá: En-is, ugymond, ollyan halált kévánnék magamnac: Istennec töb beneficiomi, jó téteménye közzé számlálhattya azért Nagysághod ezt-is, hogy nem kénszerittetet eggyetlen egy czömöteinek hoszu ideighlen való+ szörnyü kénszenvedésęt, orditással, röttö[35a]géssel, és nehéz hankodással való ki mulását nézni, az mint hallyuk és láttyuk hogy sokak szóktak életeket végezni.
Nagysághodnak alázatos
Kaplánnya Kovasznai
IMRE Szepsi Ecclesiá-
nak* lelki Pasztora.