SZép jószágh az szemérmetessęgh, az mely az iffiakban virághzik, az vénekben gyümölczözik, annak okáért illik hogy azt intö könyveczkénkböl, ki ne rekezzük. Kétképpen szokot lenni: Beszéd és czelekedet által, mind az kettöben az Szemérmetessęget igen ighen kövessed. Mert az elmenek tüköre az Szemérmetessęgh altal megh pirult ortza. Idvözitönknek Annya az Szüz Maria az Szemérmetessęghnek düczössęghes példáia. Maga ült házában, midön az Angyal hozzáia ment, olvasta az Esaias Prophetának hetedik részét, mely vagyon az Szüznek szüleseröl, be menvén az iffiu bé menésen megh ÿedet, köszöne(16)tit halván az szemermetessęgh miat megh nem felelt beszédére, hanem el véghtére, hogy az ö Vrának fogantatását megh érthetne, nem czaczogo beszéddel, hanem czak egy quomodoval, egy miképpennel akará az dologhnak véghére menni.+ Ezen szemérmetessęgh aiánla az bünös Publicanust+ az VR Istennek, ki mégh czak szemeit sem meri vala az éghre fel emelni, az ö büneiböl származot szemérmetessęghe miat, ellenbe penigh az magában bizakodó szemtelensęg gyalázza megh az kevély Pharisaeust, Lucae. 18.+ Beszéded azért szemérmetessęghet mutasson, mert az beszédbéli szemtelensęgh felette ighen megh rutittya az embert. Mi nem az étek, mely az szádban bé származik, hanem az tisztatalan+ beszéded+ undokit meg. Nem czak el kel pedigh távoztatni az faytalan beszédeket, de söt męgh nem-is kel ha1(17)gatnod azokat, az kik az szemérmetessęget arultak. Tekinczed+ meg amaz szép iffiu az Ioseph az Iacobnak fia mit czelekedék, szemérmetessęghe ellen való szókat halla az ö szemtelen Aszszonyától az Putipharnak felesęghétöl, nem szenvedheté, el futá, és męgh szintén menteiét is kezében el hagyá, hogy sem mint tiszta szüvét annak tisztátalan beszédével megh ferteztetné.+ Czelekedetünk által való szemérmetessęgünk helyhesztetik iárásunkban, mozgásunhban, ülesünkben, &c. Altal haghták az szemérmetessęghnek linéáiát+, azok az Vdvariak, kik midön iárnak, czak nem ugyan karika formára igyekeznek lépni, vagy ugyan singel merik lépéseket, hogy valamiképpen mint az öszek+ el ne véczék ugrasokat. Nem hozzánk illik, minékünk férfiaknak iárásunknak kel lenni olynak, melyböl erössęgünk, és alha(18)tatosságunk tessęk ki, hadgy kedveskedgyenek az Aszszonyállatok iárásoknak és ruhazattyoknak sok fęle külömb külömb módgyával, had haioknak sok-képpen való fel tekerésęvel*: Mi rólunk az Poeta* azt mondgya:
|
Az férfiakat egyegyü iárás és el hagyattatot abrazat ékesiti. E1 hidgyed, az mint az haiónak az tengheren, sok veszedelmes kösziklák rontoi, ugy az szemérmetessęgnek vadnak sok ellensęghi, azért el távoztassad az hitván el vetemedet erkölczüeknek társáságokat, az kik tréfáknak szine alatt az iók alá mérget szoktak önteni, és lágyságockal az férfiui vastaghságot megh erötlenitik. Illetlen szót ha hallasz, orczád rayta megh pirullyon, vay ki szép szin az mely az szemérmetessęgböl származik. Az Aristoteles(19)nek léányát kérdették vólt megh egykor.* Mellÿk vólna ez világon leg szeb szin? Azt felelte vólt hogy az mely az Szemérmetessęghböl embernek ortzáián származik.
Az Historiákból, sokakat hozhatnék elö, az kik az szemérmetessęghért halált szenvettenek. Lucretia az Romai Collatinusnak felesęghe, tisztessęgessen élhetet vólna az emberek között, az után-is, mikor az hitetlen Tarquinius eröszakat czelekedet vala rayta, mert hiszem nem lehet ott gyalázat, az hól ninczen gonoszra ingerlö akarat, de az tiszta, és megh gyözhetetlen Szemérmetessęgh nem hagyá élni.* Sab[ellicus] lib[er] 5.
Boeotiában, egy Scedasus nevü ember házához szállot vólt bé két iffiu, kik Scedasusnak baráti vóltanak, de midön ö maga hón nem lévén, két szép el adó léánya gazdalkodnék igen igen embersęges(20)sen ez két iffiunak, ezek tellyessek lévén rut kévánsággal, eröszakot czelekedének az két szüz léányon, kik megh várván, hogy az latrok házoktól el mennének, mind az kettö az ház közepin egy hansárral által ütötte szüvét, és az Atyoktól+ halva találtattak, akarták ezzel megh bizonÿtani, hogy ha külső testi szemérmetessęgek megh fertesztetet, belsö szüvbéli tisztassághok alhatatosan megh maradot*, Fulgos[ius] lib[er] 6. cap[ut] 1.
Hóltigh szemérmetessęgét megh tarta az Brasilla nevü szüz*, kit, mikor egy faytalan vitéz megh akarna szeplösitęni, igy szólla: Engedgy az én szüzessęgemnek, és ollyan füvet adok te néked, az mellyet, ha megh eiendesz, semmi fęle fegyver tenéked nem árthat. Tetzet az vitéznek az ighiret, és az kertben be menvén véle, az szüz egy füvet sza(21)kazta le, megh evé, s-ezt mondá: Imé hogy az fünek hatható voltáról ne kételkedgyél, én raytam probáld megh elöször. Ezt el hivén az vitéz, ki voná fegyverét, és az léánnak nyakat el vaga. Igy tarta megh halála által az Brasilla az ö szemérmetes szüzessęghét, kit ha tellyessęggel nem követhetünk is czelekedetiben, mind azon által mint az drága szagu violának szinét, ugy óltalmazzuk szemérmetessęghünknek ékessęgét, mert az mint az Szemérmetessęgh ió hirt nevet, ugy az szemtelensęgh az embernek feiére hólta utánis gyalázatot hoz.
Hallyuk szemtelen mestersęghét, amaz Aurelius nevü Romai Kép irónak*, kinek minden gyönyörüsęghe abban volt, miképpen legh ruttab magok viselésekkel az tisztátalan személyeket le irhassa. Plinius biztonságot teszen szemtelensęgé(22)röl. Olvassuk amaz Aristogiton Athenasbéli Orator+ felöl*, hogy oly szemtelen vólt, hogy az eghész város szemtelensęghe miatt, ebnek nevezte. Volater[ranus] lib[er] 13. Laisnak, Phrynenek, Canacenek.+ Phaedrának szemtelensęghét* hólt tetemekröl-is nem egyéb, hanem az utolsó itéletnek napián leendö tüz fogia megh emészteni. Az után miben hozza öket az ö szemtelensęgek, meg iráttatik Apocal. 22. vers[us] 15.+,+