Ortvay Tivadar: MÁRIA, II. LAJOS MAGYAR KIRÁLY NEJE, 1505-1558

HABSBURGI Mária, II. Lajos magyar király neje, csak rövid ideig ült, igen fiatal korában s a legválságosabb időben, hazánk trónján s azért itt távolról sem fejthette ki azt az eredményes kormányzati és kulturális munkát, melyet tőlünk a mohácsi vész után nem nagy időre elszakadva, a külföldön egy negyed évszázadon át, nagy elismeréssel és dicsőséggel végzett. Mégis hazai működése is mint országos pártalakítóé és a Habsburgok magyarországi trónjának megalapítójáé jellemzetes s nagyban magára vonja a történetíró figyelmét és érdeklődését. Csupán hazai működésének feltüntetése mindazonáltal csak hiányosan jellemezné az ő nőegyéni és kormányzati tulajdonságait. A hazai trónra ült fiatal királyné s a nagy császár szolgálatában állott, korban gyarapodott s gazdag tapasztalatok által tökélyesbült özvegy egy szerves egészszé csak úgy válik, ha tevékenységét nyilvános szereplését és privát kedvteléseit életpályájának nemcsak kezdetén, hanem annak befejezésében is, tehát elejétől fogva végiglen, feltüntetjük. Eddig életiratát csak úgy szerkesztették, hogy magyar íróink Máriának csupán a mohácsi vész után következő évig való szakaszát, a külföldi irók pedig csakis az 1530-tól haláláig terjedő másik szakaszát írták meg, ezek is, azok is feltűnő fogyatkozással. Ezt a szakadozottságot és fogyatékosságot a jelen mű úgy törekszik pótolni, hogy Mária két életszakaszát, magyar királynői és németalföldi helytartói szereplését nemcsak összekapcsolja s lehetőleg egy összefoglaló szerves egészszé teszi, hanem okiratokon és művészettörténeti adatokon alapuló bő életrajzi közlésekkel is kiegészíti. Igy psychologiailag érthetőbbé lesz Mária egyénisége s jellemének fejlődése, mérlegelhetőbbé történeti jelentősége.

Feltűnő, hogy a németalföldi írók történeti műveiben Mária egyénisége és szereplése csak nagyon mellékesen érintetik. Conscience H. Belgium történetében ^[2] alig említi Máriát és ahol említi, úgy teszi azt, mintha Mária egy gyenge, ellenségétől reszkető, félénk nő lett volna, ki abban a gloriában, mely testvérét, V. Károly személyét és szereplését körülözönli, egészen eltűnik, holott kétségtelen, hogy e nő, egyéni ambicziójánál, férfias erélyénél és nagyokosságú tapintatánál fogva inkább is V. Károly dicsőségének ha nem is éppen okozójául, de kétségtelenül hathatós előmozdítójául tekinthető.^[3] Ha az események elbeszélésében már tárgyilagosabb és tartalmasabb az, a mit Block P. I. Németalföld történetében az ő hazai eseményeivel kapcsolatosan elmond Máriáról,^[4] mégis egyéni és korrajzi magaslatra e mű sem emelkedik.

Máriát a világgal életrajzilag megismertetni, a külföldiek közül Juste T. tette az első kisérletet.^[5] Hogy csak kisérletet tett, azt az ő műve maga hirdeti, mint melyben Mária magyarországi szerepléséről alig is van szó. De németalföldi működéséről is csak annyit mond, hogy vele túl ne lépje a gyorsan olvasni szeretők türelmét. Műve távolról sem elégítheti ki az alaposság és okadatoltság után vágyakodó művelt olvasó igényeit, inkább élénken érezteti vele, hogy hogyan kellene a rendkívüli nő életrajzát megirni. Juste művét inkább is csak izleltetőül tekinthetjük s nekünk magyaroknak az annál kevésbbé kielégítő, mivel magyar fordítása is meglehetősen gyarló.^[6]

Német részről Sacher-Masoch tett kisérletet Mária életét megírni.^[7] Nem tagadjuk, hogy sok érdekes és új adatot beszél el az általa dicsőített fejedelmi nő életéből, de minthogy adatait igazoló eredeti okiratokat nem közöl, de sőt azokra nem is utal, ezek annál kevésbbé számíthatnak feltétlen hitelre. Előadása művét amúgy is inkább szépirodalmi műnek minősíti. Szereti a paradoxont, ellenszenv vezeti a magyarok, rokonszenv a Habsburgok iránt oly mértékben, hogy ez által állításainak súlya tetemesen könnyül a komoly megítélés mérlegén. Egy előkelő magyar író nem éppen túlozva Sacher-Masoch művét pamfletnek nevezi.^[8] De még inkább mondható ez a német szerző egy másik hasontárgyú művéről, mely második kiadásban 1870-ben jelent meg Jenában 3 kötetben.^[9] E művet, igaz, nem tudományos művül, hanem «történeti regényül» írta szerzője, de még mint ilyen sem jöhetne a Mária-biografiák közt tekintetbe. Eltekintve azoktól a lélektani absurdumoktól, melyekkel e műben lépten-nyomon találkozunk, Mária s a vele érintkezésben állott személyek oly kedvezőtlen, hamis világításban állítvák az olvasó szemei elé, hogy az csak torzképet láthat. Kritika helyett csupán a szabadjára eresztett fantázia rajzolja meg a képeket, melyek mindegyike a részrehajló, felületes, lelkiismeretlen szerzőre vall. E művel szemben elmondhatni azt, a mit Jókai mond: «Az életírás a historikus feladata, nem a költőé.»^[10]

Magyar részről már többen igyekeztek Mária életrajzához adatokat, történeti anyagot és részben annak kritikai feldolgozását szolgáltatni. Ki kell itt mindenek előtt történetírásunk nagy mesterét, Horváth Mihályt emelnünk, mint ki a szabadságharczra következett szomorú absolut-időszakban Svájczban és Németalföldön tartózkodván, az ottan levő levéltárakban található gazdag anyagot részben összegyűjtötte s nyers alakban közzétette. Éppen megbecsülhetetlenek történetünk szempontjából azok az okiratok, melyeket a «Brüsseli magyar okmánytár» czímén a M. Tud. Akadémia kiadásában még az 1857-1859. években közrebocsátott.^[11] Adatait azonban Horváth Mihály nem dolgozta fel s a mit egy másik kis dolgozatában közzétett, abban csak pár szót mond azon összeköttetésről, melyet Mária egyes személyekkel, kik iránt, Budán lakván, nagyobb bizodalommal s kegyelemmel viseltetett, azután is, a távol Németalföldről állandóan fenntartott. Ezen levelekből is csak egy párt kivánt közleni. «Nem szándékunk, mondja, ezen összeköttetésekről egész terjedelmében szólani; még azon viszonyokat sem akarjuk említeni, melyek özvegyi javainak, a bányavárosok, a zólyomi, diósgyőri, huszti, munkácsi stb. uradalmak birtokánál fogva közte és az ország között holtáiglan fenmaradtak.»^[12] Sok nemes igyekezettel törekedett Akadémiánk egy régi jeles tagja, Botka Tivadar ^[13] és még fokozottabb buzgósággal egy másik jeles és szerencsés, mondhatni gondviselésszerű írónk, Fraknói Vilmos írt Máriáról. De sem Botka, sem Fraknói, bár ez utóbbi kiadványai a Mária királynéra és korára vonatkozó iratok egész sorozatának megjelentetésével dicsekedhetnek,^[14] nem tartalmaznak összefoglaló, áttekinthető szerves történeti életrajzot. Botka a királynénak csupán gyanúba vett hitvallási meggyőződését kívánta tisztázni, míg Fraknói tágasabb kritikában nemcsak a királynénak a reformáczióval szemben elfoglalt állásáról, hanem a királynő és férje udvaráról, anyagi viszonyairól s egyes udvari személyzetéről is tett közzé nagybecsű kutatásokat. Tulajdonképeni életiratot azonban ő sem írt, a királynénak németalföldi tartózkodásáról és tevékenységéről egyáltalán mit sem közölt. S ezért azt reméltem, hogy törekvésem némi jóakaratú méltánylást érdemel úgy a külföldi, mint a hazai írók szemében, mint ki egy összefoglaló, Mária életműködésének összességét feltüntetni akaró, könyv- és levéltári anyagon, művészettörténeti kutatásokon és személyes helyszíni tapasztalatokon nyugvó műnek megírására vállalkoztam.

Elengedhetetlennek tartottam ugyanis művem szerkesztésében nemcsak a kútfőkből meríteni, hanem a helyi személyes tapasztalatokból is okulni. E végett felkerestem 1912 nyarán Lüttich, Brabant, Antwerpen, Kelet- és Nyugat-Flandria és Hennegau tartományok városaiban: Lüttich, Tirlemont, Löwen (Louvain), Mecheln (Malines), Antwerpen (Anvers), Turnhout, Gent (Gand), Brüge (Bruges), Brüssel (Bruxelles), Mons (Bergen), Binche (Bingen), Mariemont városaiban illetve helységeiben, ezek könyvtáraiban, muzeumaiban, templomaiban, kolostoraiban, városházaiban s egyéb köz- és magánhelyiségeiben Mária királynénk emlékeit, érmeit, arczképeit, könyveit s az általa létesített építészeti és művészeti alkotások maradványait s ha be is kell vallanom, hogy ép azokban a városokban, melyekben legtöbbet véltem találhatni, legkevesebb Mária-vonatkozású anyagra tehettem szert, mégis egészben örvendetes eredményt mutathat fel ötheti belgiumi tanulmányutam, mert sok érdekes anyaggal s tapasztalattal gyarapította ismereteimet.^[15]

Belgiumot elhagyva folytattam tanulmányaimat az útközi nagy kulturmetropolisokban: Párisban, Münchenben és Bécsben. Párisban a Cabinet de France-ban levő hires Mária-fémer minden tanulságát még nem vonta le a külföldi és hazai műtörténetirás. E fémer tüzetes tanulmányozása igen fontos műtörténeti felvilágosítást adhat Mária és korának műtörténeti viszonyairól. München képtárai és éremmuzeuma nagyon becsesen egészítik ki a Mária-biografia anyagát. Bécs pedig valamennyi gyüjtemény legkiválóbbikának bizonyul. Az Albertina ugyan a Dürer-rajzon kívül más Mária-vonatkozású műtárgyat nem foglal magában, de annál többet a Császári hitbizományi könyvtár, melyben nem kevesebb mint 13 Mária-arczrajz, továbbá a Császári éremtár és a Császári műtörténeti muzeum, melyekben igen becses festészeti és éremmetszésű műtárgy található Mária királyné életének és korának történetéhez.

A gyüjtött adatokat és a helyszíni tapasztalatokat felhasználva írtam meg Mária királyné és korának eme történetét. Vajha sikerült volna azt csak megközelítőleg is hűen és tanulságosan megírnom. Minden e műben mutatkozó fogyatékosságot mentsen a kegyes olvasó birálatában szándékom nemessége és lelkesedésem tisztasága.

A történetirók Máriát nemzetsége származására nézve hol Burgundi, hol Spanyol, illetve Castiliai s Osztrák Máriának irják s e jelzőket sem következetesen használják.^[17] Az egykorúak is e genealogiai jelzőket rendesen azonosokul felváltva használták ^[18] avagy Máriát egyszerűen Németnek vagy Castiliainak vették.^[19] Ám a mellékelt nemzetiségi tábla világosan hirdeti, hogy Máriát csakis a Habsburgi s illetve az Osztrák jelzőnév illeti meg. Származása őt ugyanis egyenesen a Habsburgokkal köti össze, a mennyiben atyja I. Szép Fülöp a maga leszármazását a Habsburgok fejéig, Gazdag Albrechtig, a Habsburgi tartományi grófig vezeti fel.^[20] Ennek egyik XIII. századi utódja, az 1291-ben elhalt Habsburgi I. Rudolf király birodalmi hűbérül adja 1282-ben fiainak, I. Albrechtnek és II. Rudolfnak Ausztriát, Stiriát és Krajnát s minthogy II. Rudolf e hűbérről már 1283-ban lemond, az Osztrák jelző csakis I. Albrecht származékában folytatódik.^[21] I. Albrecht fia, II. Albrecht származékában a Habsburgok ezen vonala két ágra szakad. III. Albrecht megalapitja ugyanis a Habsburgok albrechti vagyis osztrák vonalát, III. Leopold pedig ezek leopoldi vagyis tiroli és striai vonalát. Az albrechti vagyis osztrák vonal folytatódik IV. Albrecht és V. Albrecht származékában utószülött Lászlóig, de ebben a vonal ki is hal 1457-ben. A leopoldi vagyis tiroli és striai vonal III. Leopold fiaiban, IV. Fridrikben és Ernőben csakhamar két külön vonalra szakad, mert IV. Fridrik fia, tiroli Zsigmond a tiroli, Ernő fia, V. (III.) Fridrik pedig a stiriai vonalat képviseli. Zsigmondban a tiroli vonal már 1496-ban kihal, de a stiriai vonal folytatódik Ernő származékaiban, V. (III.) Fridrikben s ennek fiában, I. Miksában, ki által az I. Szép Fülöpre s ennek gyermekeire, Máriára és testvéreire száll, úgy hogy Máriában és testvéreiben az Osztrák jelző szakadatlan összefüggésben van I. Albrechttel, úgy hogy e jelzőt úgy az egykorú,^[22] mint a későbbi írók ^[23] joggal alkalmazhatják Máriára.

A mi a Burgundi jelzőt illeti, az Máriát csak nagyanyai ágon, Burgundi Mária, Vakmerő Károly leánya után illethetné, csakhogy a származásnál nem az anyai, hanem az apai származás jön tekintetbe. Ugyanaz áll a Spanyol, illetve Castiliai elnevezésre nézve is, mert Mária csak anyai ágon, Őrült Johanna által függ össze a spanyol fejedelmi családdal.^[25] A Német elnevezés pedig Máriára azért nem alkalmazható, mert a Habsburg-ház német vagy osztrák vonalát még csak I. Ferdinánd, Mária fivére alapította az által, hogy ő az 1521. évi április 28-iki wormsi birodalmi gyűlésen kapta V. Károly császártól Ausztriát, vagyis az Enns fölötti és alatti ausztriai főherczegséget, Stiriát, Karinthiát, Krajnát és Tirolt örökös tulajdonául.^[26] Így tehát még csak I. Ferdinánd és ennek utódai nevezhetők nemzetségi származásuk jelölésére Német-Osztrákoknak. A kik pedig Máriát Magyarországi Máriának nevezik,^[27] ezt nyilván nem származása, hanem csakis magyar királyságára való tekintetből teszik s könnyebb megkülönböztetésül a történet lapjain szereplő egyéb Máriáktól.^[28]

A mellékletben közölt nemzetiségi táblából kitűnik tehát, hogy Mária, II. Lajos neje az inkább szépsége, mint tehetsége és ambitiója által feltűnő ^[30] Habsburgi I. Szép Fülöpnek, I. Miksa császár fiának,^[31] kit földiei, a brüggeiek, mivel folyton bottal járt, Botos-nak neveztek ^[32] és a vele 1496-ban házasságra lépett castiliai Johannától, aragoniai II. Kath. Ferdinánd ^[33] és castiliai Izabella spanyol uralkodók leányától született sarja volt. Édes nővére az akkor Európa leghatalmasabb fejedelmének, az 1500 február 24-ikén Gentben ^[34] született Károlynak, ki 1506 óta Burgund és Németalföld ura, 1516 óta I. Károly néven anyja révén spanyol király és 1519 június 28-ika óta, nagyatyja, I. Miksa császár halála után V. Károly néven római császár és 1530 február 22-ike óta lombardiai király is volt. Továbbá édes nővére nevezett Mária az 1503 márczius 10-ikén Castiliában, Medinában született, 1531 január 5-ikén Kölnben római királynak megválasztott s ugyanazon év január 11-ikén Aachenben római királynak megkoronázott Habsburgi I. Ferdinándnak, ki mint győző kerűlt ki abból a hosszantartó versengésből, mely a magyar koronáért a mohácsi vész után közte és Szapolyai János és illetve annak neje és fia, Izabella és János Zsigmond közt folyt és ki 1558 márczius 13-ikán majnai Frankfurtban V. Károly utódjául német császárnak megválasztatott. Azonkívül édes nővére Mária az 1498 november 24-ikén született Eleonora királynénak, előbb Emmanuel portugal király, utóbb 1529 augusztus 5-ike óta I. Ferencz franczai király nejének. Nővére továbbá az 1507 január 14-ikén született Katalinnak, III. János portugal király nejének és nővére az 1505 július 18-ikán Brüsselben született Izabellának, máskép Erzsébetnek, 1515 augusztus 9-ike óta II. Keresztély dán király nejének s így Mária egy nagyon terjedelmesen szétágazó hatalmas fejedelmi rokonságnak volt a tagja. Később II. Lajos magyar királylyal való házassága révén rokoni összeköttetésbe jött egyrészt a lengyel Jagellokkal, másrészt az angol Kendali grófokkal, a franczia Orleansokkal,^[35] a Luxemburgokkal és az Anjoukkal is.

MÁRIA mint szülőinek utolsóelőtti gyermeke, 1505 szeptember 17-ikén ^[38] pillantotta meg a napvilágot Brüsselben, a Kaudenberg (Kaltenberg, Froidmont) palotában, mely a mostani királyi palota tőszomszédságában, a St. Jacques-sur-Caudenberg közelében állott. Mária születése tehát abba az évbe esik, melyben Magyarországon az országgyűlési rendek a magyar nemzeti királyságot törvénybe iktató rákosi végzés ellenében elismerték II. Ulászló magyar király születendő fiának a magyar trónhoz való jogát.^[39] A kisdedet keresztvízre I. Miksa császár és Nassaui Engelbert özvegye tartották.^[40] Atyja már a következő évben, 1506-ban, szeptember 26-ikán Burgosban hideglázban elhalálozván,^[41] anyja Johanna pedig férje halála felett való fájdalmában eszét veszítve,^[42] a gyermek korán árvaságra jutott.^[43] Nevelése atyjai nagynénjének, Szép Fülöp nővérének, Habsburgi Margit főherczegasszonynak és németalföldi kormányzónőnek, valamint lovagias nagyatyja, I. Miksa császárnak gondos felügyelete alatt folyt.

Gyermekkorának első éveit Mária a brabanti herczegek ősi székhelyén Löwenben, a Löwenstein néven ismert kastélyban töltötte. Ebben kapta ő bátyjával, Károlylyal s két nővérével, Eleonorával és Izabellával együttesen 3 éven át első testi és szellemi kiképeztetését.^[45] Azok a kiváló erények, melyek a kora műveltségének színvonalán felül állott, Margit főherczegasszonyt ékesítették és Németalföld történetében annyira emlékezetessé teszik, kezességet szolgáltattak arra, hogy az ő felügyelete alá került fejedelmi gyermek nevelése fenkölt elvek szerint történend. E mellett kezeskedtek nevelői és tanítói: a finom Beaumont Anna, a jeles Laurent Vacca és főleg a mathematikai, jogi és theologiai tudománya, valamint gazdag politikai tapasztalatai, jámborsága és asketikus szigora által hírnévhez, de sőt a szentség hírébe jutott ^[46] löweni egyetemi alkanczellár, az 1522 január 9-ikén pápának megválasztott Adorján mester, közönségesen Utrechti Adorján.^[47] Az ő gondjuk tényleg kiterjeszkedett a fiatal leányban egészséges csiraként szunnyadó összes testi s lelki képességek kifejlesztésére és kiművelésére s bár számolniok kellett a millieu befolyásával, mely a németalföldi tartományokban úgy az előkelő mint a polgári házak gyermeknevelő szobáiban egyaránt érvényesült, mégis igyekezetükkel és paedagogiai ügyességükkel könnyen elérték azt, hogy a gondjaikra bízott növendék gondolkodása és érzés ment maradt a túlcsapongó szélsőségek kinövéseitől. A mint nem fejlesztettek a gyermek lelkében vakbuzgó érzéseket, úgy nem tápláltak szellemi igényei világában vallásellenes, szabadonczkodó utopiákat sem, a mi Mária életében könnyen megérthetővé teszi egyéni jellemének későbbi kialakulását.

A nevelők fáradozásait könnyítette a növendék testi-lelki jóravalósága, testi nagy ügyessége, tanulási fogékonysága, eleven esze, heves ismeretvágya, éber lelki figyelme s korán érő ítélete, úgy hogy mikor már érettebb gyermekkorba jutott, nemcsak testi edzettségét, nagy fizikai rugékonyságát, ügyes gimnasztikai gyakorlottságát, kellemes tánczát, madarak, dámvad, szarvasok leterítésében kimutatott lőbiztonságát s lovaglási bravúroskodását, de művelt szellemét s egyéni szép jellemét is mindenkinek el kellett ismernie. Feltünt Mária folytonos kérdezősködése által elárult nagy tanulási vágyával és buzgón folytatott önművelődési ösztönével. «Többet állott, mondja német életírója, a könyvespolcz, semmint a tükör előtt.»^[48] Különösen a történelem érdekelte, mintegy korai ítélőképességgel kiérezve azt, hogy ez a tudomány az élet mestere. De az államtudományok alapelvei iránt is érdeklődött, korán elárulva ezzel ama képességeit, melyeket későbben a magyar trónon és kivált a németalföldi helytartóságban közelismerésre érvényesített. Minden könyv, mely tudományos ismereteit gyarapíthatta, már kora ifjuságában lekötve tartotta figyelmét. Tudományos ismeretei gyarapításában nem csekély eszközül szolgált neki a nagyeszű és jeles műveltségű ^[49] Croy Vilmos, chimai herczeg könyvtára is, mely idősbb testvére, V. Károly kiképzésében ugyancsak jelentős szerepet játszott volt.^[50]

Hogy Mária tudományos kiképzésére nagy befolyással volt testvérbátyja, Károly is, kétségtelen. Károly, Löwensteint elhagyva, gyakrabban tért oda vissza nagynénjével, Margittal, Mária és nővérei látogatására. A fiatal herczeg ilyenkor egy-egy egyetemi cursusban vett részt, a mi nyilván igen serkentőleg hatott fiatalabb testvéreire.^[51] Magát a kastélyt is annyira szerette Károly, hogy azt 1511-ben csaknem teljesen restauráltatta. 1518-ban az éttermet újíttatta meg s azt Gerard Boets üvegfestőművész által tíz, a Brabantok hős haditetteire vonatkozó képpel diszíttette.^[52]

Ma e híres, még a IX. században épült, a város északi részén, a mechelni kapu előtt emelkedő dombon, a Mons Caesaron állott várkastély már annyira elpusztult, hogy alig maradt belőle csak némi alapfal is. Helyén most egy terjedelmes benczésrendi kolostor és templom áll. Az egyik rendtag állítása szerint a régi várnak csak az a része maradt fenn, melyen ma a gyermek Jézust tartó óriási Sz. Mária-szobor áll. De bár a kastély elpusztult, helyének felkeresése mégis bőven jutalmazza az odajutásnak amúgy sem nagy fáradságát. Mert a ki a Mons Caesaron jár, abban az örömben részesülhet, hogy e helyt, a multba visszaszállva, élénken elképzelheti azokat a benyomásokat, melyeket a gyermek Mária fogékony lelke itt kapott. A hegyről a városra való letekintés elragadó. A város nagy kerületben terül el a hegy tövében s kétséget sem szenved, hogy a panoráma emléke elevenen újulhatott meg Mária lelkében később, mikor szülőhazájából idegen országba, Magyarországba jutva, a pozsonyi várhegyről letekintett a történelmileg annyira jelentékeny s Löwen fekvéséhez annyira hasonló magyar határszéli városra.^[53]

Tanulás és önképzés között gyorsan röpültek Mária gyermekkori évei. Gyermekkora gyorsan elfutó álomnak mondható. Már 6 éves korában járt az ő eljegyzése ügyében I. Miksa császár két bizalmas diplomatiája, a klasszikus latinság egyik legelismertebb terjesztője, Spiesshammer (Cuspinianus) János és a magyar családba beházasodott olasz-német gróf Nogarola Lénárt Budán. A császár terve volt nemcsak II. Ulászló leányát, Annát valamelyik Habsburgival, eredetileg Károlylyal, utóbb Ferdinánddal összeházasítani, hanem ugyanazon Ulászlónak candali Foix Annától született fát, Lajost is házasságilag összekötni Máriával s ezzel Magyarországot Ausztria számára, netáni magtalanság esetében, biztosítani.

A házasságra kiszemelt Lajos 1506 július 1-én, délelőtt féltizenkét órakor született ^[55] s így Máriánál csaknem egy évvel fiatalabb volt.^[56] Világrajötte nagy örömet okozott nemcsak a királyi családban, hanem az egész országban, sőt az ország határain kívül is. «A legjóságosabb Isten, írja a boldog apa az ország rendeinek, nem csupán az ő, hanem az egész ország, de sőt az egész kereszténység vigaszára adta és ajándékozta az újszülöttet.»^[57] Ez utóbbit hirdette később, a két éves gyermek megkoronázásakor a franczia követ, Helie Lajos is, a mikor azt a reményét fejezte ki, hogy a gyermek a franczia királyi név- és vérrokonai példájára dicsőséget szerzend a bel- és külföldön.^[58] Mert bár születése I. Miksa politikai számításait annyiban keresztezte,^[59] amennyiben t. i. Ulászló házassága férfiutódban magtalan nem maradt, mégis a fiúgyermek világrajötte megszüntette egyrészt azokat az ellentéteket, melyek közte és Magyarország, illetve a Szapolyai-párt közt a trónutódlást illetőleg fennforogtak ^[60] s melyek az 1506 július 19-ikén kötött bécsi béke által nyertek elintézést.^[61] Másrészt általános volt az öröm azért is, mert boldog országlást és jó jogszolgáltatást vártak az újszülöttől.^[62]

A gyermek születésének hírét azonnal el is juttatták Miksának ^[64] és a többi udvarnak.^[65] Keresztelése 1506 július 13-ikán nagy ünnepélyességgel ment véghez. Arany mennyezet alatt és nagyszerű, pompás kísérettel vitték a Fehér-Szűz Mária egyházába s ott arany keresztelő-medenczében Lajos névre keresztelték.^[66] A keresztséget Bakócz Tamás esztergomi érsek végezte. A főkeresztatya, az anya, Anna királyné Velencze-barát érzelmeiből kifolyólag, a velenczei köztársaság volt, melyet annak követségi titkára, Benedetti János Ferencz képviselt volt.^[67] Az örömet, fájdalom, csakhamar nagy szomoruság váltotta fel. Anna királyné már 1506 július 26-ikán, délután negyedfél órakor meghalt gyermekágyi lázban.^[68] Nemcsak Ulászló, ki sűrün ontott könnyeivel s aggasztó búskomorságával bizonyítá a neje halála felett érzett vigasztalhatatlan bánatát,^[69] de népe is, melynek az elköltözött «jó angyala» volt, mélyen gyászolta e kitűnő nőt,^[70] ki gyöngéd női nemével nagy észt és férfias lelkületet egyesített ^[71] s ki hivatva volt a férje gyöngéiből bekövetkezett zavarokat eloszlatni s fia nevelésében azokat a hibákat orvosolni, melyek a gyermekben mint atyjától örököltek voltak meg.^[72]

Talán baljóslatú eseményszámba ment, hogy Lajos születése alkalmával a székelység lázadását, mely a királyfi születésekor fizetni szokásban volt ökörajándék erőszakos behajtása miatt tört ki, vérbe kellett fojtani.^[74] Ulászlót mindenesetre nagyon nyugtalanította fia jövője, háza trónjának a sorsa. Ezt csak úgy vélte biztosíthatni, ha fiát mielőbb megkoronáztatja. Már két év mulva kérte erre a rendeket s indokul felhozta, hogy az ország bizonytalan s zavaros viszonyai között, a folytonos pártküzdelmekben, csakis fiának megkoronázása «biztosíthatja az országot a maga szabadságában s nyugalmában s csakis azzal kerülhetne el a jövő háboruk alkalmát.»^[75] Az 1507-ben Ulászlótól elpártolt főnemesség eleinte nem akarta Ulászló óhaját teljesíteni, de utóbb, a szeptember 29-iki összejövetelen, a diétától távolmaradt köznemességgel szemben mégis hozzájárult Lajos megkoronázásához, mire, miután Ulászló úgy a maga, mint fia, Lajos nevében az ország törvényeinek és szabadságainak megtartását esküvel megígérni kész volt, az 1508. évi április 24-iki pesti országgyűlés rendei «hódolatuk, engedelmességük és háladatosságuk sugallatára» hozzájárultak ahhoz, hogy Lajos már két éves korában ^[76] magyar királyul megkoronáztassék.^[77] A koronázás tényleg ez év június hó 4-ikén Székesfejérvárott ment véghez.^[78] Bakócz Tamás prímás kente fel őt mise közben szentelt olajjal, zászlós urak nyujtották át neki a kardot, a jogart és az országalmát, prímás és nádor helyezték fejére a sz. koronát, aranyos kocsin vitték őt a város falain kívül levő Sz. Miklós egyházhoz a kardcsapások szertartására, melyeket a lóra ültetett gyermek helyett a nádor végzett, úgy amint az ország szabadságait biztosító esküt helyette apja, Ulászló király mondotta.^[79] E koronázást a következő évben, 1509-ben, márczius 11-ikén Cseh- és Morvaország királylyá való megkoronázása is követte volt.^[80] Ezt a koronázást Thurzó püspök végezte.^[81]

Mária családjának a kettős koronával ékesített Lajossal való eljegyzése annál kívánatosabb volt, minthogy az európai köztudatban a két koronának jelentősége, daczára Ulászló hatalmi és pénzügyi sülyedésének, még mindig elég nagy volt. Magyar- és Csehország, melyet Aeneas Sylvius nem «országoknak», hanem «főországoknak» nevezett volt,^[82] még mindig nem veszítette el azt a nimbust, melyet rajta dicső Mátyás király emlékezete árasztott. A mint e nimbus fényénél II. Ulászló Európa három leghatalmasabb országa, a német birodalom, Sziczilia és Francziaország uralkodó dynastiáiból kereshetett magának menyasszonyt,^[83] úgy fia, II. Lajos előtt sem zárkóztak el elutasítólag a legambitiosusabb uralkodó családok sem. Annál is kevésbbé, mivel «a jó partiet» erkölcsi biztosítékok is hatalmasul támogatták. A kiskorú Lajos ugyanis hatalmas védők és gyámok befolyása és vezetése alatt állott, kik hatalmi állásuknál és jóakaratuknál fogva mintegy kezeskedtek gyámoltjuk jövőjéről. Egyik védnöke, Miksa császár, kinek II. Ulászló, a koronázásakor az országnak adott ünnepélyes igérete daczára is,^[84] fiát 1516 márczius 11-ikén, halála közeledtekor ajánlotta,^[85] ezt készséggel «fiául» elismerte, «kit elhagyni nem fog.»^[86] Nemcsak hogy elfogadta a gyámságot, de azt személyesen gyakorolni is kész volt. E végből személyesen akart megjelenni a magyar diétán. Másik védője, X. Leo pápa sem kisebb atyai érdeklődéssel viseltetett védencze jövője iránt, mit azzal is tanusított, hogy Róbert rhegiai érseket küldte Magyarországba a gyermekkirály nevelése ügyében. Harmadik védője, kit a halál küszöbén, 1516 márczius 11-ikén Ulászló szintén felkért e védnökségre, Zsigmond lengyel király volt, ki nagy készséggel szentelte magát a ráhárított feladatnak. Az ő udvarában még Lajos születése előtt, ennek reményében egy nevelési rendszert dolgoztak ki, mely állítólag Erzsébet lengyel királynétól származott.^[87] Zsigmond Laszki János gneseni érseket és lengyelországi prímást, valamint Schydlowiecz Kristóf kanczellárt küldte hazánkba. A küldöttek utasítása volt a gyermekkirálynak tanácscsal szolgálni, neki segítségére lenni s uralmát lehetőleg biztosítani.^[88] Bár az országgyűlés utóbb a császár és a lengyel király gyámi hatóságát mellőzte s a kormányt főrendi és köznemes ülnökökből alakított országtanácsra bízta, mégis úgy Miksa, mint Zsigmond őrködése éber maradt. Lajos magyar nevelő gyámjai, kiket ilyenekül II. Ulászló, halálos ágyán, 1516 márczius 12-ikén a maga elé hívott országnagyok jelenlétében kinevezett:^[89] Bakócz esztergomi érsek s a tiszteletreméltó berzenczei ^[90] Bornemissza János, néhai Mátyás király kincstartója, ki 1515 óta pozsonyi comes s 1516 óta budai várnagy,^[91] azonkép kezesekül voltak tekinthetők a gyermek jövője tekintetében. A melléjük harmadik gyámul kinevezett külföldi György brandenburgi őrgróf, a Hohenzollern-ház ansbachi és bayreuthi grófságok uralkodójának, Frigyes őrgrófnak, Ulászló király nővérétől való másodszülött fiát pedig, kit II. Ulászló 1505-ben fogadott udvarába, az eljegyzett ara és családja mint közeli rokonukat tekinthették garantiául, annyival is inkább, mivel e daliás megjelenésű egyént Ulászló a maga nagy szeretetében és bizalmában részesítette volt s mintegy fiául tekintette. A mint Bakócz «főpapi», Bornemissza «katonai» szavával fogadta meg, úgy fogadta meg az őrgróf «herczegi» szavával gyámoltjuk helyes és hasznos nevelését és megvédését.^[92] Bornemissza és Brandenburgi György amúgy is külön esküvel kötelezték magukat arra, hogy a királyt «híven, buzgón, jóakarattal fogják nevelni, ápolni, őrizni és gondozni; soha sem fognak neki olyat tanácsolni, a mi az ország szabadságaival és törvényeivel ellenkezik, a miből az országra, vagy egyesekre kár háramolhatna; végre, az országtanácscsal egyetértőleg fognak mindenben eljárni.^[93]

E szerint úgy itthon, mint a külföldön biztatóan tekintettek a kiszemelt vőlegény jövője elé. A vérmesb reményüek ítéletéből éppen nem volt kirekesztve az optimizmus, hogy Magyarországon az Ulászló alatt beköszöntött hatalmi és közerkölcsi hanyatlás után a második Jagello előtti fényes napoknak, Mátyás király dicsőséges korának ismét folytatása lészen.

A CSÁSZÁR a tervet, melyet unokájának Máriának Lajossal és Károlynak, esetleg Ferdinándnak Annával való összeházasítása ügyében szem előtt tartott, nem is ejtette el többé. Politikai eszménye, családját a magyar s cseh király családjával házassági kötelékkel tartósan összekapcsolni, részéről folyton való gondos ápolásban részesült. Követe, Cuspinianus János mind sűrübben járt-kelt Budán ^[96] s ilyenkor felmerülő államügyeken kívül a czélba vett kettős házasság, mint legfontosabb államügy mindannyiszor szóba került. Terve érdekében a császár Máriát még 1514-ben Németalföldből Bécsbe hozatta, kit oda Chimai Croy Károly herczeg kísért volt. Mária június 12-ikén érkezett Bécsbe, hol a papság és a város összes népessége a legünnepélyesebben fogadta az érkezőt. Mária hosszabb időre a bécsi Burgban szállott meg.^[97] A következő évben, 1515-ben, mikor Mária még csak 10 éves volt, a házassági terv már kötelezőbb jogi formát öltött. Ez évben a császár indítványára,^[98] Pozsonyban fejedelmi congressus volt összeülendő. Az összeülést eredetileg 1515 február végére tervezték,^[99] de azt csakhamar márczius 26-ikára határozták.^[100] Ám ez időpontot is csak Ulászló magyar és Zsigmond lengyel király tartották meg. Amaz márczius 4-ikén indult Budáról Pozsonyba, hová márczius 18-ikán érkezett.^[101] Emez márczius 5-ikén indult Krakóból ^[102] s márczius 24-ikén jött meg Pozsonyba.^[103] Itt őt a legnagyobb pompával fogadták.^[104] György pécsi püspök és György brandenburgi őrgróf Ulászló meghagyásából Nagyszombatig járultak eléje.^[105] Maga Ulászló király fiával Lajossal Frangepán Gergely kalocsai érsek, Szalkay László váczi, Keserű Mihály boszniai és Országh János szerémi püspökök kíséretében a város határáig ment az érkező elé s egymást könnyek közt üdvözölve bementek a városba. Ulászló, a mint jött, hintón, fia Lajos lóháton haladt. A hosszú menetet számtalan lovag, nemes és kocsi előzte meg.^[106]

A Miksa császár képviseletével megbizott s magát esküvel lekötött ^[108] Lang Máté gurki bíbornok-püspök s salzburgi coadjutor még csak márczius 28-ikán jött meg,^[109] miután a Hainburgnál márczius 27-ikén eléje járult megbizottaitól, Stein Marquardt bembergi préposttól, Mraxius Janustól, Cuspinianus doctortól és Hemerle Farkas császári titkártól a Pozsonyban látottakról és hallottakról kellőleg értesíttetett.^[110] Az ő kíséretében az osztrák és stiriai nemesség volt.^[111] Pozsonyi bevonulása, miután a császár képviseletében jött, szemkápráztató fénnyel történt. Világi és egyházi főurak s beláthatatlan sokaság lepte el a dunai révpartot s várta a Hainburgból hajón érkező, cardinális díszbe öltözött bíborost. A magyar és a lengyel király nevében Lajos király és Frangepán Gergely gróf, kalocsai érsek fogadták. A szép üdvözlőbeszédet az érsek mondotta, melyre a bíboros kegyesen válaszolt. Zajos trombitaszóval és rivalgással kísérték aztán szállására.^[112]

Egy nappal későbben, márczius 29-ikén Bakócz Tamás bíboros s esztergomi érsek érkezett meg.^[113] Az említetteken kívül Magyarország s a külföld legelőkelőbb egyénei is összegyűltek Pozsonyban. A külföldiekből itt voltak az oláh vajda,^[114] továbbá Münsterbergi Károly herczeg, Sternberg László cseh kanczellár, Brandenburgi György őrgróf, Särentheim Cziprián osztrák udvari kanczellár s az említett Spieszhammer (Cuspinianus) János.^[115] A lengyelektől Schidlowiecki Kristóf kanczellár, Virla Miklós sandomiri, Miklós vilnai, András lublyói, Miklós marburgi palatinus, Costiliczki András kincstartó, Mátyás vladislavi, János poseni, Péter przemysli püspök, Lukács lengyel kapitány, Ráfáel lengyel úr s mások.^[116] A magyarok közül Perényi Imre nádor, guthi Ország Imre királyi főkamarásmester, guthi Ország Ferencz nándorfehérvári bán, Gersei Petheö János, a királyi gyermekek kamarai előljárója, gergelylaki Buzlai Mózes és fia László udvarmester, Lindvai Bánffy János királyi főpohárnok, Dóczy János királyi kamarás, Korláthkövi Péter, Péter Bazini és Szentgyörgyi gróf, Bornemissza János pozsonyi gróf és királyi kincstartó, Kanizsai László, Szapolyai György szepesi gróf, a püspökök közül az említett esztergomi és kalocsai érsekeken kívül Szalkay László váczi, Országh János szerémi és Keserű Antal boszniai püspökök s mások.^[117] Ez urak egy részének kísérete is igen fényes volt: Ulászló királyé 2 ezer, a lengyel királyné 1500, Bakóczé 6 száz lovasból állott.^[118] A lengyel király kiséretében a lengyel, ezenkívül rutén, orosz, tatár lovasok s török foglyok is voltak.^[119] A lengyel lovasok tetszetős díszbe voltak öltözve.^[120]

Április 1-sején, virágvasárnapján, az esztergomi bíborosérsek sz. Márton egyházában ünnepélyes nagymisét mondott. A szertartáson jelen volt a három király: Ulászló, Zsigmond és Lajos, valamint a magyar királyi herczegnő Anna és az összes nemesség, a gurgi bíboros-püspök azonban muló betegség miatt távolmaradni volt kénytelen. Mise után teljes búcsú hirdettetett ki a hivőknek.^[122] Következő napon, április 2-ikán kezdetét vette a congressus ugyancsak istentisztelettel a 3 király és a gurki bíboros-püspök jelenlétében. A sz. Lélekről szóló misét ez alkalommal is Bakócz bíboros szolgáltatta. Mise végén latin, magyar, cseh és német nyelven felszólították a hivőket, hogy a fejedelmek egyességéért imádkozzanak.^[123] Majd mise után a 3 király, a bíbornokok, püspökök, tanácsosok s főurak, mintegy 500-an tanácskozásra egybegyültek Ulászló király palotájában. A gurki bíboros bemutatta császári megbizó és felhatalmazó iratát, melynek szövegét nagy figyelemmel hallgatták meg a jelenlevők. Majd előadta összejövetelük czélját s a gyűlés még csak délutáni 2 órakor oszlott szét.^[124] Következő napon, április 3-ikán a gurki bíboros meglátogatta a lengyel, majd aztán a magyar királyt. Nem csekély ijedelmet s aggodalmat okozott 3 egyén hirtelen elhalálozása. Bertalan münsterbergi herczeg, ki a császár által küldve, hajóján Pozsonyba igyekezett, Hainburg közelében a hajóval együtt elmerült s halálát találta a hullámokban. A morva kapitány Messericzi János, ki gyakran orátorként szerepelt a congressusi ügyben, hirtelen meghalálozott és Fürst Vitust, a congressus egyik buzgó szorgalmazóját, ugyancsak hirtelen halál érte Bécsben. Bár azonban e szerencsétlenségek némelyeket baljóslatokra késztettek,^[125] a congressust folytatták. Csakhogy a tanácskozást nagyon megnehezítette a tanácskozók nagy száma, miért is jónak látták a tárgyalók számát kevesbíteni.^[126] A gurki bíboros tanácsosokul Marx Jánost, Saurer Lőrinczet, Cuspinianus Jánost és Vogt Gábor császári titkárt vette maga mellé, a magyar király az esztergomi érseket, a kalocsai érseket és a pécsi püspököt, a lengyel király pedig Péter przemysli püspököt, Schidliowieczki Kristóf kanczellárt és Miklós vilnai palatinust. Ám a tárgyalások így is nehezen mentek s bár a bizottságok délutáni 3 óráig is dolgoztak, megegyezni nem tudtak. Több nap telt el eredménytelenül.

Ezalatt a nagy tömeget látványos mulatságok rendezésével szórakoztatták: lófuttatásokkal és műlovaglási productiókkal. Nyereményekül aranyozott serlegek, aranybrokátos és egyszerű posztók voltak kitűzve. Mintegy 40 ló került versenyfutásra, valamennyi közt György szepesi grófé volt a leggyorsabb. Nem csekély érdeklődést keltett egy, török lovakon magát produkáló moskovita, ki két lovon nyargalva a leggyorsabb futásban egyik lóról a másikra vetette át magát, mi a jelenvolt királyokat és a gurki bíboros-püspököt, a püspököket s a nemességet felette gyönyörködtette. Ugyancsak megbámulták a moskoviták és tatárok nyílazási művészetét is.^[127]

Április 13-ikán rövid időre Máté bíbornok elhagyta Pozsonyt s Bécsbe ment,^[128] honnan tanácsosait Rogendorff Vilmost és Saurer Lőrinczet Augsburgba a császárhoz küldötte. Távozása előtt a bíbornok 4 aulicusát: testvérét Lang Jánost, Schenk Jánost, Keutschacki Farkast és rastatti Graff Kristófot a 3 király a husvéti főistentisztelet végeztével katonai övvel díszítették fel. Nemsokára nagy szerencsétlenség érte Pozsonyt: a város felét tűzvész hamvasztotta el.^[129]

Még csak május 11-ikén érkezett a gyurki bíboros-püspök vissza Pozsonyba, hol akarata ellenére újból nagy ováczióval fogadták. A fiatal Lajos király járult a dunai révparthoz eléje.^[130]A bíbornokkal jött Stein Marquard bambergi prépost, Rogendorff Vilmos, Mrax Janus, Lőrincz alháznagy, Cuspinianus János és Vogt Gábor.^[131] A tárgyalást újból elkezdték úgy a tervezett házasság, mint a kötendő szövetség és egyezmény ügyében.^[132] . Hét napon át megfeszített munkával dolgoztak, írásba foglalták a megállapított czikkelyeket ^[133] s május 20-ikán az aláirott és pecsétekkel hitelesített végzést felolvasták az összes tanácsosok jelenlétében.^[134] Ezt másnap a magyar király lakomája követte, melyre a lengyel királyt, Máté bíborost és a fentemlített hat császári tanácsost meghivta.^[135] Május 23-ikán a cardinális ismét elutazott, hogy Miksa császárt a történtekről értesítse s Bécsbe kisérje.^[136]

A várvavárt császár ugyan már május 9-ikén tett készületeket a congressusra való jöveteléhez,^[137] de az őt sürgető követségek daczára is még csak július 10-ikén érkezett Bécsbe,^[138] mentegetve magát nagy elfoglaltságával és mindenféle bajával ^[139] s minthogy Pozsonyba jönni nem akart, mert állítólag az ott kitört tűzvész pusztítása miatt megfelelő lakást nem kaphatott,^[140] a legfényesebb kísérettől környezve ^[141] július 16-ikán vasárnapi napon, Elek hitvalló előnapján, Bruck és Hainburg között – amott Ulászló, emitt Zsigmond töltötte az éjszakát ^[142] – a harti erdőnél Trautmannsdorfnál, – hol a császár töltötte az éjszakát.^[143] – találkozott Ulászló és Zsigmond királyokkal és kíséretükkel.^[144] A fejedelemnek ki sem szállva gyaloghintóikból,^[145] meleg kézszorítással s kevés szóval üdvözölték nagy meghatottan egymást.^[146] Ez alkalommal a vörös bíborral átszőtt aranybrokátos öltönybe öltözött, délczeg és pánczélott lovon ülő magyar és cseh országnagyok által körülfogott s a lovagias császártól mintegy megigézett Lajos magyar trónörökös is intézett Miksához, kit atyjának nevezett, betanult beszédet.^[147] Nővére, az aranyos ruhába öltözött s csodás ékszerekkel s gyöngyökkel diszített, 8 fehér ló által vont kocsin ülő Anna is rebegett, a kocsiban felállva, nehány üdvözlő szót.^[148] Aztán az előzetesen odaterelt vadra való vadászat után a császár meghívására valamennyien Bécs felé vették útjukat. Az éjt Ulászló király gyermekeivel Trautmansdorffban, a lengyel király Enczersdorffban, a császár a gurki bíboros-püspökkel Laxendorffban, az esztergomi érsek Margarethenben töltötte.^[149] Következő napon, július 17-ikén vonultak be Bécsbe,^[150] hol fogadásukra Miksa másfélszázezer aranyforintnyi-költségen nagyszerű fogadási ünnepségeket rendezett.^[151] Julius 18-ikán, mely pihenési napul szolgált, a császár gazdag ajándékokban részesítette vendégeit, névszerint a lengyel királyt, Lajost és nővérét Annát.^[152] Július 19-ikén fényes gyülekezetben tárgyaltak ^[153] s ugyane napon vacsora után a bécsi várban tánczmulatság volt. Ez alkalommal a vendégeket Mária, a császár unokája fogadta.^[154] A bájos gyermekasszonyt herczegek, grófok, bárók s Rottal udvarmester vezették be s a legelőkelőbb matronák, a grófok és bárók nejei és sok hajadon hölgy kísértek be a terembe. Mária kecses térdhajlással üdvözölte mindenekelőtt a császárt, aztán a királyokat és Annát.^[155] Majd szóval üdvözölte őket Mária nevében Marcklin Boldizsár waldkircheni prépost, mire a lengyel király meghagyására Tibor przemysli püspök válaszolt az ő, testvére, Ulászló, Lajos és Anna nevében.^[156] E kölcsönös üdvözlés után elkezdődött a táncz. Először is Lajos és Anna tánczolt Mansfelt és Vesterburg grófok, Kázmér herczeg és a mechelburgi herczeg előtánczolása mellett.^[157] Mindegyik kezében égő gyertya volt. Ezt a tánczsorozatot két udvarmester, Schmihoi Prothesilaus és Korlátkövy Péter zárták be.^[158] A második tánczlejtést Vilmos bajor herczeg vezette Mária főherczegasszonnyal Hennenberg és Hadeck grófok előtánczával.^[159] A harmadik lejtést ismét Lajos vezette Mária udvarmesternőjével Rottal György nejével. Aztán a többi grófok is hévvel vezettek tánczokat. Mintegy 10 óráig tartott a szórakozás.^[160]

18. MIKSA CSÁSZÁR TALÁLKOZÁSA II. ULÁSZLÓVAL ÉS ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLYLYAL.^[161]

A következő két napon, julius 20- és 21-ikén tovább folytak a tanácskozások, mindig délutáni 2 óráig, úgy hogy még csak 3 órakor ülhettek ebédhez. Tanácskozások alatt az azokban részt nem vettek hadjátékokon mulattak, nevezetesen György brandenburgi őrgróf lándzsát tört Hennenberg gróffal s más vitézekkel.^[163]

Julius 20-ikán megerősítették s megpecsételték a pozsonyi előleges szerződést s e napon egyidejűleg a császár Lajost, «hármas számban rejtvén a tökély» harmadik fiául fogadta s családjába sorozta «Károly és Ferdinánd és nővéreik örökösödési jogának csorbítatlan fenntartásával». Őt azonkívül távolléte idejére a német birodalom császári helyettesévé tette s meghagyta a német birodalom választófejedelmeinek, hogy Lajost az ő – Miksa – halála után római királyul válaszszák.^[164] Majd két nap mulva, július 22-én, Mária Magdolna napján ratifikálták azt az 1462-, 1491-, 1506- és 1507-ik évi örökösödési szerződések értelmében ^[165] ünnepélyesen a Sz.-István-dombon,^[166] mely ez alkalomból a legfényesebben fel volt díszítve.^[167] Az egyházban összegyült főuri és főrangú közönség között főleg a császár tünt ki milliót érő dúsgazdag ruházatával ^[168] és két bájos főherczegasszony: Anna és Mária, kik a templomszentélyben aranybrokátos posztóval bevont két külön imaszéken várták a szertartást.^[169] Körülállották őket oldalvást az aragoniai király orátora, azonkívül Lajos bajor herczeg, György brandenburgi őrgróf, Bazini és Szentgyörgyi Péter gróf és más szolgálattevő nemesek.^[170] A hazai és külföldi püspökök nagy számmal voltak a gyülekezetben képviselve.^[171] A misét a bécsi püspök végezte.^[172] Az egyházi szónoklat alatt félrevonult császár császári ornatusba átöltözve, fején koronával, lépett oltár elé s összeadatta magát az esztergomi érsek által Annával, majd ugyanazon érsek összekötötte Lajos királyt Máriával.^[173] Ezután a császár királyi trónra ülve s környezve a három király által, mindannyian meztelen kardokkal, 200-nál többet aranysarkantyús lovagokká avatott.^[174] Majd az esztergomi érsek a főoltárról áldást osztott, míg egyik suffraganeusa az ő s a gurki bíboros nevében a teljes búcsút hirdette ki.^[175] Te Deummal s trombitaharsogással végződött a délutáni 1 óráig tartott nagyszerű ünnepély.^[176]

Ebéd után lovagjátékok voltak, melyeket a császár és a királyok, de Anna és Mária is végignézték. A sorompókban gróf Hardeck Géza és Kneringen Dávid, majd Kázmér őrgróf és Landaui János Jakab, végül György őrgróf és Bibrachi Adolf csaptak össze lándzsákkal.^[178] Este lakodalmi vacsora volt Dietrich Zsigmond és Rottal Borbála tiszteletére, kik aznap lettek egymás hitveseivé. Az asztalülésnél Lajos király jegyese Mária mellett ült.^[179] A fényes vacsora éjjeli 10 óráig tartott, mire a táncz vette kezdetét.

Következő napon, július 23-ikán, Miksa újból ajándékokat osztottak szét: Annának drága posztókat, a lengyel királynak két gyönyörű lovat, Ulászlónak gyönyörű művű régi serleget, Lajosnak pánczélba öltöztetett lovat s gyönyörű művű aranyos fegyvereket, minőket addig még kevesen láthattak.^[180]

Július 24-én ebéd előtt tanácskozás folyt, ebéd után lovagjáték gyönyörködtette 4 órán át a nézőket, este vacsora s kártyázás következett. A császár a saját képmásával vert arany- s ezüstérmeket osztott szét a királyoknak és a két főherczegasszonynak. A főnyertesek, kik a pénz legnagyobb részét elnyerték: Lajos király, Anna és Mária voltak, Ulászló keveset, a császár semmit sem nyert. Sok tréfás beszéd füszerezte a vacsorát.^[181]

Július 25-ikén lovagi játékot, ú. n. tornát tartottak, melyet végtelen sokaság nézett. A legelőkelőbb urak vettek részt a fegyverforgatásban.^[183] A napot táncz fejezte be, melyben Lajos ismét Máriával tánczolt. Utána kiosztattak a tornában részt vettek jutalmai. Befejezte a napot dús vacsora, mely éjfélutáni két óráig tartott s melyben a császár, a királyok s a két fejedelmi sarj: Anna és Mária résztvettek.^[184]

Július 26, 27 és 28-ik napjai elutazási készületekkel, levélirással, látogatásokkal, kölcsönös ajándékok adásával teltek el.

Július 28-ikán este a császár, a királyok, két bíboros s a tanácsosok jelenlétében kihirdettette orátora, Cuspinianus által, hogy a kereszténység hasznára a jelenlevő fejedelmek szövetséget kötöttek egymással, a maguk kölcsönös támogatására és kivált a hitetlen török ellenében s hogy e szövetség megerősítésére és feloldhatatlanná tételére új atyafiságot is létesítettek, amennyiben unokáik és gyermekeik közt házasságot kötöttek.^[185] Július 29-ikén a császár vértezett lovon, tetőtől talpig fegyverben elhagyta Bécset.^[186] Lajos, szintén vértezetten, a császártól ajándékba kapott lovon a távozó császárt a városon végig kísérte. Anna aztán Bécsujhely felé ment, Lajos visszatért Bécsbe. Július 30-ikán Cuspinianus a császár által a királyok tanácsosainak szánt ajándékot átvette a kincstartótól és kézbesítette az illetőknek.^[187] Július 31-ikén a három király és a két királyné, a bíborosok és előkelők szintén, Bécset elhagyva, Bécsujhelybe mentek.^[188] Augusztus 1-jén Lajos király, Anna és Mária a bécsujhelyi várhoz közellévő vadasban íjakkal dámvadra és szarvasokra vadásztak s az elejtett zsákmánynyal Ulászlónak kedveskedtek. Délután Ulászló és Zsigmond is vadásztak.^[189] Augusztus 2-ikán a császár Bécsujhelyt a két idősb királylyal, a két bíboros és két tanácsos bevonásával 3 órán át tanácskoztak.^[190] Azután a császár elbucsúzott. Lajost megölelve, Máriát megcsókolva és Annát átkarolva távozott Linz irányába.^[191] Augusztus 3-ikán Ulászló is megvált leányától Annától, kitől való bucsúzása különösen sok könnybe került.^[192] Augusztus 5-ikén a Bécsbe visszajött Zsigmond lengyel király elbucsúzott Annától és Máriától, kikkel aznap estéjét még tánczmulatságban töltötte.^[193] Végre augusztus 6-ikán Zsigmond lengyel király is hazament.^[194] A két királyi női sarj Anna és Mária pedig Innsbruckba mentek, hol 3 éven át együtt neveltettek.^[195] A császár óhajtotta volt ugyanis, hogy Anna neki átadassék, ki aztán Máriával együtt neveltessék, míglen mindkettő a házasság végrehajtására megérik.^[196]

Igy folyt le az úgy Annára mint Máriára nézve egész életökre emlékezetes eljegyzési nagy ünnepély. Ugy az egyiknek, mint a másiknak az eljegyzése gyűrűiknek a jegyesekéivel való kölcsönös felcserélése, az arra vonatkozó okirat szavai szerint, a végből történt, hogy a törvényes kor beálltával a jegyesek az ilykép kötött házasságot szokás szerint végrehajtsák.^[197] A mi Pozsonyban és Bécsben történt, annak értelme az volt, hogy II. Ulászló fia Lajos, a megkoronázott magyar s cseh trónörökös és Mária, nemkülönben Ulászló leánya Anna és Miksa császár egyik unokája, Károly vagy Ferdinánd közt valóságos házasság köttessék.^[198] Miksának a házasságban való szereplése csak praeventiv természetű s személyére nézve csak feltételesen kötelező. Egyik unokája ugyanis, Károly (V. Károly) el volt jegyezve XII. Lajos franczia király leányával. Ez eljegyzés egyoldalú felbontása az 1515 évi márczius 24-iki szerződés értelmében érzékeny büntetést vont volna maga után. Minthogy azonban Miksa pápai dispensatióban reménykedett, ő egy éven át substituálta ugy Károlyt mint Ferdinándot.^[199] Szembetünő, hogy a kettős házasság egyenest politikai indokokon nyugvó egyezség volt, melynek nyilvánvaló czélja s feladata volt Magyarországot Anna és Mária által a szultánnal és esetleg a magyar nemzeti trónköveteléssel szemben Ausztria számára fenntartani és biztosítani.^[200] Ez világosan ki volt fejezve azon titkos pontokban, melyet az 1515. évi eljegyzési okmányhoz hozzácsatolva voltak. Ezek szerint «a szerződő uralkodóházak, ha egyikök netalán kihalna, Ausztriában s Magyar- és Csehországokban kölcsönös örökösödésre jogosítvák s hogy névszerint Annának férje, ha Lajos utódok nélkül fogna elhunyni, a magyar koronára számot tarthat.»^[201] Beválandó volt ez által is a költő mondása:

Bella gerant alii, Tu felix Austria nube;
Nam quae Mars aliis, dat tibi regna Venus.^[202]

A házasságok végrehajtásának ideje azonban az érdekeltek kiskorúsága miatt még csak több év mulva következhetett be.

MÁR az eljegyzéskor szóba került az eljegyzettek kelengyéje és nászajándéka. Nyilván erre is vonatkoztathatni Miksa császár Budán járó diplomata követének ama tudósítását, hogy a császár és Lajos közt «minden elintéztetett.»^[204] Az eljegyzési okirat szerint ^[205] Miksa császár 200 ezer magyar forintot ad jegyajándékul Máriának.^[206] Ulászló király, fia Lajos nevében Máriának viszontjegyajándékul évi 25 ezer magyar forintnyi jövedelmet biztosít magyarországi jószágokból.^[207] T. i. Máramarost a sóbányákkal, Huszt várát öt várossal és egyéb birtokokkal.^[208] Azonkívül Zólyom várát a várossal és egyéb jószágokkal.^[209] Körmöczöt az arany- s ezüstbányákkal és más öt várost is tartozékaikkal.^[210] Ó-Budát összes tartozékával és birtokával.^[211] Csehországban pedig az Elbe folyómenti Hradest, Chrudint, Duuort, és Jaroyrt tartozékaikkal és minden egyebekkel, melyek privilegiumok, szokás és jog szerint Magyar- és Csehországban a királynék jegyajándékaiul szolgálnak.^[212] Mindezeket Mária életfogytiglan szabadon élvezheti s használhatja azon megjegyzéssel, hogy ha mind e birtokok jövedelmei a 25 ezer forintot nem adnák meg, akkor a hiányzó összeget más jövedelmekből pótolja Ulászló.^[213] Ha pedig többet adnának, akkor a többlet is Máriáé marad.^[214] Mihelyt a házasság per copulam végrehajtatik, Mária a megnevezett birtokokba bevezettetik.^[215] Arról is biztosíttatott, hogy a birtokok összes alattvalói és tisztviselői megadják Máriának a homágionalis tiszteletet és a hűségesküt és Mária szabadon intézkedhetik összes birtokai tisztjeivel és egyéneivel.^[216] Ha Lajos a házasság végrehajtása előtt halna meg, akkor a rendek kötelesek Máriát kiséretével és holmijaival nagy tisztességgel hazájába visszahozni s neki a 200 ezer forintnyi dost kifizetni.^[217] Ha pedig Lajos a consummált házasság után halna meg és Mária másodszor férjhez menni kívánkoznék, a 200 ezer arany forint neki ez esetben is kifizetendő, de a contradosul adott jövedelmekről le kell mondania. Csakhogy mindaddig, míglen neki a 200 ezer forintnyi dos ki nem fizettetik, évi jövedelmei élvezetében marad.^[218]

Mária ezen nászajándékait kimerítőbben ismerteti meg velünk II. Lajos királynak azon 1522 február 8-ikán kelt okirata, melylyel a királynénak jegyajándékul adott javak birtokát Budán ünnepélyes kiadványban megerősíti.^[219] Ez okiratból kitetszik, hogy a Máriának adott bányavárosok, várak, kastélyok, mezővárosok, fekvőségek és haszonélvezetek közt vannak: Körmöcz-, Selmecz-, Beszterczebánya, Baka-, Béla-, Új-, Libet-, Breznó- s Korpona-bányavárosok, mindezek összes arany-, ezüst- s egyéb ércztermékei, továbbá Ó-Zólyom vára, Ó-Buda vára és városa, Csepel-sziget, Keve mezőváros és a Csepelsziget egyéb helységei, a máramarosi sókamara. Huszt vára, Róna vára, Huszt, Sziget, Técső és Visk városok, Munkács vára, Beregszász, Munkács és Vári városok, Diósgyőr vára, Miskolcz, Diósgyőr, Mohi, Mezőkövesd és Keresztes városok és az említett várakkal régtől fogva egybekötött megyei tisztségek.^[220]

Nem mondható ennélfogva, hogy Mária kiházasítása, illetve házasságának anyagi biztosítása nem lett volna fejedelmi és reája nézve annál megnyugtatóbb, mivel a jelzett birtokok és jövedelmek az összes rendek hozzájárulásával és beleegyezésével köttettek le nászajándékul.^[221] Rendes körülmények közt a dosnak alapját képező fekvőségek jövedelmei bőven biztosították Máriának személyes igényeit és királynői állásához mért udvarának költségeit. Az a nő, ki hazájában őt megillető fényt és pompát élvezhetett, ezt új hazájában is számára biztosítottnak remélhette. Magától értetődik, hogy a magával hozott kelengye és fejedelmi rangjához mérten fényes és gazdag volt. Nincs ugyan erre vonatkozó feljegyzésünk vagy leltárunk, mégis biztosra vehetjük, hogy a budai futásakor, mint látni fogjuk, magával vitt ékszerek és bútorok nagy része e kelengyéből való volt. A németalföldi városokban és ipartelepeken készült s művészi számba jövő tárgyak nagy sokasága és fényes gazdagsága költözött akkor az Északi-tenger nagy kulturájú partvidékéről a nagy pannonia-medencze dunamenti főszékhelyére, Budára, egyesülve itt azzal a műkincscsel, mely legdicsőbb nemzeti királyunk, Hunyadi Mátyás gyűjteményéből még fennmaradt volt.

Jegyzetek

1. Richter Aurél festőművész tervezte és rajzolta. Az éremkép aláírásának olvasását l. a 84. lapon a «C) Mária reliefarczképei» feliratú jegyzetben 3. szám a. ^[VISSZA]
2. Geschichte von Belgien. Aus dem flämischen von O. L. B. Wolff. Leipzig 1847.^[VISSZA]
3. «Es ist wahr, dass ein grosser Theil seiner (Karls V.) Popularität bei Zeitgenossen und Nachkommenschaft in den Niederlanden der trefflicher Regierungskunst seiner beiden Statthalterinnen zuzuschreiben ist, seiner Schwester Königin Marie von Ungarn besonders, der würdigen Nachfolgerin ihrer Tante Margareta.» (Blok: Gesch. d. Niederlande. II. 393.)^[VISSZA]
4. Geschichte der Niederlande. Von P. J. Blok. Im Auftrage des Verfassers verdeutscht durch Pastor O. G. Houtrour zu Neermoor. Gotha. 1905.^[VISSZA]
5. Les Pays-Bas sous Charles-Quint. Vie de Marie de Hongrie. Uj kiadás. Bruxelles 1861.^[VISSZA]
6. Juste: Mária magyar királyné. Fordította Szász Károly. Pest 1869.^[VISSZA]
7. Dr. Leopold Ritter von Sacher-Masoch: Ungarns Untergang und Maria von Oesterreich. Zum Theil nach Urkunden des k. k. Staatsarchivs zu Wien. Leipzig 1862.^[VISSZA]
8. Salamon Ferencz: Budapesti Szemle, 1862. XVI, 231.^[VISSZA]
9. Der letzte König der Magyaren. Historischer Roman von Leopold Sacher-Masoch. Zweite Ausgabe. Jena 1870. I-III. Bd.^[VISSZA]
10. Politikai Divatok. Bpest 1907. Ötödik kiad. I, 5.^[VISSZA]
11. Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi levéltárból. Összeszedte és lemásolta Hatvani Mihály. I-IV. köt. Pest 1857-1859.^[VISSZA]
12. Pár szó özvegy Mária királyné összeköttetéseiről Magyarországgal. Eredetileg megjelent a «Történelmi Zsebkönyv»-ben, onnan újból nyomatott «Horváth Mihály kisebb történelmi munkái» II-ik köt. Pest 1868. 425-433. ll.^[VISSZA]
13. Mária magyar királyné győzelme a vallási gyanusításokon. Közzétéve Knauz Nándor Magyar Sion-jában, II. 19-32. és 97-111. ll.^[VISSZA]
14. Henckel János, Mária királyné udvari papja. Pest, 1872. (Értek. a tört. tud. köréből, II. k. 4. p.) – II. Lajos és udvara, 1876. (Budapesti Szemle, X. köt. Olcsó könyvtár, Bpest, 1878. 47. p.) – II. Lajos számadási könyve, 1525. (Tört. Tár. XXII. kk. és kül. lenyomatban is.) – Mária magyar királyné állása a reformatio irányában. (Megjel. az Uj Magyar Sion, IX. köt.)^[VISSZA]
15. Elszámoltam az út eredményeiről külön iratban: Egy magyar királynő emlékeinek nyomai a külföldön. Közzétéve Angyal Dávid Történelmi Szemle-jében. Budapest, 1914.^[VISSZA]
16. A bécsi cs. éremtárban. Az érem aláírásának olvasását l. 84. l. jegyz. C) 4. sz. a.^[VISSZA]
17. Maga Lorenz Ottokár is hol spanyolnak, hol osztráknak mondja. (Genealogischer Hand- und Schulatlas, Berlin 1892. Tafel XXI. és XXII.)^[VISSZA]
18. Herberstein írja a saragossai érsekről: Nennt Neapolis neben baiden Sicilien, setzt Burgundy für Österreich (selbst-Biographie in Fontes rer. Austriae. Script. I. 193.)^[VISSZA]
19. Igy az egykorú Szerémi György: germanica ancilla nomen Maria. (Epist. de perdic. Regni Hung. cap. XXIX. p. 92.) Hogy Mária származása iránt mily helytelen fogalommal bírtak, mutatja az, hogy a Szerémi textusához tett javító kéz Máriáról azt mondja: Maria filia Ferdinandi (!).^[VISSZA]
20. dal quale (I. Rudolf) nacque Alberto, che fu primo Arciduca di Austria, inuestito dal padre essendo uacato quel stato senza heredi, di onde si principiň à chiamare questa casa d’ Austria, la quale prima era di Habspurg. (Mocenigo Alajos követségi jelentésében. Fiedlernél: Relationen Venetianischer Botschafter über Deutschland u. Österreich. Közzétéve a Fontes rer. Austriac. II. Abth. XXX. Bd. 12. l.)^[VISSZA]
21. A berlini múzeumban levő, Máriát feltüntető kép párkányán cursiv irással 1519. évi német felirat szerint Frau Mária geborune Kunigin zu Castilien Romisch und hispanischer kuniglicher unt schwester Die Kunig Ludwigen von Hungern eelich vermehelt ist. Is alters im funnffzehennden Jaren 1519.^[VISSZA]
22. Így írja Jorg Kirchmair von Ragen, Klosterknecht a maga emlékiratában: der hielt sponsala mit der von Osterreich, értve alatta Máriát. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519-1553. Kiadva a Fontes rer. Austriacarumban. Script. I, 451.)^[VISSZA]
23. Így Ranke: Marie von Östereich. (L. Deutsche Geschichte im Zeitalter der Reformation 1839-47. 3. kiad. II, 327.) Továbbá P. J. Blok: Marie von Österreich. (Gesch. d. Niederlande. Gotha, 1905. II, 689.) Sacher-Masoch: Ungarns Untergang u. Maria von Oesterreich. Leipzig, 1852. Lorenz Ottokárt fentebb említettük.^[VISSZA]
24. Becker olajfestménye a sevillai áll. képtárban.^[VISSZA]
25. Kohn Sámuel Máriát, mint Fülöp castiliai király leányát spanyol királyleánynak s Spanyolországból jöttnek mondja, nem tudva, hogy Belgiumból jött. (A zsidók története MO-gon a mohácsi vészig. Budapest, 1884. 270. l.)^[VISSZA]
26. Smets: Az osztrák birod. története, II. 470.^[VISSZA]
27. Lorenz: i. h. Tafel XXI. Maria von Ungarn. A belga írók: Marie de Hongrie néven említik. Maria von Ungarn. (P. J. Blok: Gesch. d. Niederlande II, 385., 500., 571.) Juste: Vie de Marie de Hongrie. Bruxelees 1861.^[VISSZA]
28. Lásd az áttekinthetőség szempontjából a mellékletben közölt három nemzetiségi táblát.^[VISSZA]
29. Az aranygyapjas rend XVI. századi statutumainak miniatureje. A codex eredetije a bécsi udvari könyvtárban. Előbb megjelent a Mill. tört. IV. kötetében.^[VISSZA]
30. Róla Gans János mondja 1638. évben megjelent művében: Von natur mit einer so schönen Leibsgestalt begabt, dass die Statt Paris vnnd dessen Damen ihn nicht weniger für den schönsten vnder den Männern, als jener gleichnamiger Hirt Venus vnder den Göttinnen gehalten vnnd jhme dauon der zunahnmen dess schönen, wie von gleichen sitten und tugenden die lieb vnd lust der menschen auffkommen, für seelig schrien. (Osterr. Frawen Zimer 101-102. ll.) Egykorú tudósítások szerint szőke hajú volt. (Engelhaat Gottlob: Deutsche Geschichte im XVI. Jahrhundert. I, 193.) Életnagyságú fémszobra látható az innsbrucki udvari templomban a Miksa-mausoleum alakcsoportjában. Ez utóbbit közli fényképben Ed. Heyk: Kaiser Maximilian cz. művében. Bielefeld u. Leipzig 1898. 5. l. Számos régi olajfestményű képe látható a belgiumi képtárakban. Így a brüsszeli városháznak a polgármester hivatalos helyiségébe vezető corridorjában. A királyi képtárban a X. teremben 557. sz. a. kivont karddal feltüntetve, Brüggeben a St. Sauveur-cathedrálisban a Chambre des Marquilliers falán levő, aranylapra festett képe. Születési házának, a Herczeglaknak csekély romjai ma is láthatók Brüggeben.^[VISSZA]
31. Ain Enickhl des Allerdurchleuchtigisten Fursten weilandt Maximiliani Römischen Khaysers; ein Tochter des Durchleuchtigisten Fursten Heren Philipsen in Hispanien Khunig; aus vnd von so hohem Römischen Khayserlichen vnnd Hispanischen Khunigelichen Stamen vnd Geschlecht geporen und entsprungen. II. Lajos nászajándéki okiratában. Buda 1522. (Archif. f. Kunde österr. Gesch. Quellen XXII, 133.)^[VISSZA]
32. Brüggeben a St. Sauveur cathedrális templomi előljáróságának szobájában, a Chambre des Marquilliers falán levő aranylapra festett Szép-Fülöp képén e felirat olvasható: Philippus Stok ons graef | Spaens Konik hier geboren | Heefs’t heiligt broederscap. | Der ween hier eerst verkoven.^[VISSZA]
33. Mint az egyesült Spanyolország királya V. Ferdinánd.^[VISSZA]
34. Szalaynál csak nyomdahibául olvashatni: Genf-et. (MO tört. III, 533.)^[VISSZA]
35. E két utóbbit illetőleg írja II. Ulászló 1502 június 14-ikén Kassa városának: quod nos Serenissimam dominam Annam de Candalle, ex Regia stirpe Fuxorum oriundum, affinem videlciet et consanguineam Christianissimi Regis Franciae, in coniugem et consortem nostram carissimam accepimus. (Katona: Hist. Crit. XVIII. 1324.) Miksa császárhoz irott levelében pedig: Domina Anna de Candale, ex regia natus de stirpe et familia originem trahens. (Praynál: Epist. Proc. I, 41.) Ebből kitetszik, hogy azok a gyanúsitások, melyek a magyar országtanács némely tagjai részéről Anna törvényes születése és a franczia királyi családdal való rokonsága iránt fenforogtak (Sambucus: Script. Minor. I. 32.), minden alapot nélkülöztek. Az Anna származásának megvizsgálása czéljából Ulászló által Francziaországba kiküldött Petantzius Félix, XII. Lajos által aláirt bizonyítványokkal igazolta, hogy Anna régi aquitániai királyok leszármazottja, egy navarrai királyi herczegnő dédunokája, IX. Lajos franczia király nővérének unokája s így XII. Lajos király közeli rokona. (L. Sambucus in Script. Minor. I, 39. s. v. ö. Engellel: Gesch. d. Ungr. Reichs III. 11, 111.) B. Herberstein Zsigmond a maga önéletiratában csak azt mondja: nachdem Khunig Wladislaus aine aus Frankreich genomen hatte. (Selbst-Biographie Siegmond Freiherr v. Herberstein 1486-1553. Kiadta Karajan: Fontes rer. Austriacarum. Script. I, 72.) Azonk. l. Wenzelnél: II. Ulászló király házasélete, közzétéve a Századok 1877. évf. XI. köt. Fraknóinál: Rapports diplomatiques de la Hongrie avec la France, közzétéve a Revue d’histoire diplomatique 1889. évf. Behatóan Kropf Lajosnál: Anna királyné, II. Ulászló neje czímű közleményében a Századok 1895. évf. XXIX. 689. s. kk. ll.^[VISSZA]
36. Delaborde «Expedition du Roi Charles VIII.» czímű műből vétetett.^[VISSZA]
37. Cavelir műve a «Musée de la vie de Paris»-ban.^[VISSZA]
38. Gans (Österr. Frawen Zimer 120. l.) és Lohmeier szerint 1505 szeptember 17-ikén. Erre a dátumra teszi ezt a Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen d. allerh. Kaiserhauses is. Wien 1893. XIV. Bd. 157. l.) Ellenben Geiszan (Hist. Tagebuch d. Erzhauses Österreich 190. l.) és Juste (Les Pays-Bas sous Charles-Quint. Vie de Marie de Hongrie 5-6. ll.) szeptember 13-ikára.^[VISSZA]
39. B. Herberstein Zsigmond Anna herczegnő születéséhez kapcsolja a magyarság ellenkezését: Dieselb (t. i. Candale Anna) geperte ain Tochter. Da ward ain hanndlung fürgenomen, das die Hungern den Khaiser vnnd seine Erben, wider Ire gegebne verträg, von der Erbschafft des Khunigreichs stossen wolten. (Selbst-Biographie i. h. I. 72.)^[VISSZA]
40. Gans: Österr. Frawen Zimer, das ist das Leben aller gebornen Ertzherzogin von Österreich. Cöln (1538) 120. l.^[VISSZA]
41. Gans Fülöpnek Burgosban bekövetkezett halálát 1506 szeptember 25-ikére teszi (Österr. Frawen Zimer 107. l.) Geiszan ugyancsak 1506 szeptember 25-ikére, de Granadában. (Hist. Tagebuch 200. l.) Engelhaat szerint is † 1506 szeptember 25-ikén. (Deutsche Gesch. im XVI. Jahrh. I. 194.) E dátumra teszi azt az egykorú Cuspinianus is: Sept. 25. Moritur Rex Hispanie, archidux Austrie Philippus, filius Regis Maximiliani nostri. A hivatalos hír még csak október 11-ikén érkezett meg. (Tagebuch Joh. Cuspinianus. Közzéteszi Karaján: Fontes rer. Austr. I, 401.)^[VISSZA]
42. Mocenigo Alajos a maga követségi jelentésében csak jelzi Johanna eszelősségét, la quala anchora uine con fama di esser poco sauia. (Fiedlernél: Relationen. Fontes rer. Austriae. II. Abth. XXX, 13.) Gans körülményesebb. Die Verwittibte Königin hat auch der stätiges Weinen vnnd bekümmern wegen seines Toda ein solche blädigkeit dess Kops bekommen, dass sie dardurch starck am verstand gelitten. (Öster. Frawen Zimer 107. l.) Az ő őrültségéről, mely utóbb tompaelműséggé fajult I. Engelhaat: Deutsche Gesch. I. 194. Azonkív. Reimer: Königin Johanna die Wahnsinnige u. ihre Nachkommen. Közölve Im Neuen Reiche 1878. I. 561-578.^[VISSZA]
43. Seine fürstlich kinder vnerzogen hinder sein verlassen, írja az egykorú Jörg Kirchmair: Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519-1553. Kiadta Karaján in Fontes rer. Austr. Script. I, 423.^[VISSZA]
44. Ifj. Bernhard Beham műve. Körirata † MAXIMILIANVS DEI GRA[TIA] ROM[ANI] IMP[ERII] IMP[ERATOR] AUG[USTUS] ARCHIDUX AVSTRIE.^[VISSZA]
45. Károlynak löwensteini tanulásáról és neveléséről Mocenigo Alajos velenczei követ mitsem mond, szerinte a császár kiképeztetését 16. életévéig szülővárosában, Gentben kapta. (L. 1548. évi zárójelentését Fiedlernél: Relationen venet. Botschafter über Deutschland u. Österreich. Közzétéve in Fontes rer. Austriae. II. Abt. XXX. k. 13. l.)^[VISSZA]
46. Medici bíbornok mint ilyent ajánlotta a megválasztásra a bíbornoki testületnek. Lettera di Roma a di 19. Jenes Sanudonál.)^[VISSZA]
47. Így nevezi önmagát egy 1514. évi levelében. (Burmannus Casper: Adrianus VI sine analecta historica de Adriano VI. p. 443.) A belföldi oklevelekben utrechti Arÿan Florisze mester a neve. Atyja, Boyens Floris után némelyek Boyensnek nevezik. (L. Burmann jegyzetét Moringi: Vita Adriani cz. művéhez, 2. lap. Ranke: Die röm. Päpste I, 59. Lohmeier: Hist. Tagebuch d. durchl. Erzhauses Österr. 8. l. A Dedel név is gyakori. Engelhaat: Deutsche Gesch. im XVI. Jahrh. I, 195., 397-98.^[VISSZA]
48. Sacher-Masoch i. m. 38-39. ll.^[VISSZA]
49. Der herr von Tzevers (Herr von Chievres), alls ein hochweiszer, dem nit vill leut diser zeyt mit vernunfft gleichten. (Herberstein: Selbst-Biographie in Fontes rer. Austriae. Script. I, 198.)^[VISSZA]
50. Sacher-Masoch i. h. Későbbi szerepléséről s V. Károly részéről élvezett tiszteletéről egy egykorú emlékirat, Jorg Kirchmair: Denkwürdigkeiten seiner Zeit szól. (Fontos rer. Austr. Script. I, 455-56.) Meghalt 1521 május 18-ikán. (Häberlin: Deutsche Reichsgeschichte. 10, 409.) Állítólagos arczképe, Gossart Jean műve, megvan a brüsseli régi képek múzeumaiban, 720. sz. a.^[VISSZA]
51. Edward van Even: Louvain dans le passé et dans le présent. 1895. 562.^[VISSZA]
52. U. o. 247. l.^[VISSZA]
53. Louvainban, sajnos, eredmény nélkül kutattam Mária-emlékeket. A páratlan szépségű, késő gótstílű, kecses, vidor építkezésű városháza külfalait ékesítő szobrok közt, melyek hirneves louvainieket és az ország regenseit tüntetik elénk plastikai szépségben, Mária szobrát már csak azon oknál fogva nem találhattam, mert az épület, szobordíszeivel együtt sokkalta korábban, a XV. század közepén, 1448-63-ban épült, illetve készültek. A modernizáló belső termeiben elhelyezett múzeuma sem volt számomra kincses forrás. Sok érdekes tárgyú képei közt mégis két festmény igen megörvendeztetett. Mutatják ezek a Mons Caesaron állott brabanti herczegi chateau egykori alakját. Az egyik kép 1460-ból, a másik 1799-ből való. Mindkettő Antoine Clevenbergh műve. Még korábbi időből, 1606-ból és 1625-ből való rajzaikat Edward van Evennek 1895-ben közzétett nagy monografiája közli. (Louvain dans le passé et dans le présent 30. és 245. lapjain.) Az 1525-iki rajz egy egykorú metszet után van reprodukálva. E könyvben egyébként közölvék a fentemlitett 1640. és 1799-iki látképek is. (U. o. 248. és 249. ll.)^[VISSZA]
54. Újabb felvétel nem készült.^[VISSZA]
55. Come fo mandato per lui (il Re), ritornasse, per che la Raina havita le doie; et culssi adi 2 hore 13 di zuoba la fece uno fiol mascolo con gran letitia. (Benedetti velenczei követ július 2-iki jelentése Velenczébe. Marino Sanutonál július 14-ike alatt. Világkrónika. Tört. Tár XXIV. k. és Wenzelnél: Századok 1877. évf. XI, 836.) B. Herberstein Zsigmond szerint: Alls man im khrieg vor prespurg lag, ist dem Khunig (Vlasla) sein Sun Ludwig geborn. (Selbst-Biographie i. h. I, 72.) Születési idejére nézve l. azonkívül Du Mont IV. I, 212. Lanz: Actenstücke u. Briefe zur Gesch. Kaiser Karl. V. Einleitung 163. l. Katona: Hist. Grit. XVIII, 459. Engel: Gesch. d. Ungr. Reics. III. 11, 130. Kaprinai: Hung. Dipl. I, 406. Pesty: A világtört. napjai. II, 2. Szalay: MO tört. III, 490. Knauz: Magyar Sion IV, 88. Ráth: A magy. királyok hadjáratai 275. l. Ezekkel szemben Fraknói Lajos születését 1506 július 2-ikára teszi. (A Hunyadiak és a Jagellók kora 381. l.) Geiszan május 1 és július 2-ére. (Hist. Tagebuch d. Erzhauses Österr. 90. és 130. l.)^[VISSZA]
56. Azaz 9 és fél hónappal.^[VISSZA]
57. quem a Deo ipso maximo non solum in nostram, sed et in hujus Regni nostri, et universae Christinitatis consolationem datum et donatum esse arbitramur. (Az 1508. évi okirat megvan Kaprinai kézirati gyűjteményében. Onnan közli Kovachich: Vestig. Comit. 456. l.)^[VISSZA]
58. Engel: Gesch. d. Ungr. Reichs III. II, 141.^[VISSZA]
59. Hogy a császár nem igen örült Lajos születésének, az a trónutódlásra vonatkozó számításaiból természetszerűen következtethető, de nyiltan beszélték ezt a franczia udvarban is. L’on dit en la cour de France, olvassuk, que le Roi des Romains n’en est pas content. (Mémoire touchant les affaires de France. Jouillet 1506. és Lettres du Roi Louis XII. á Bruxelles 1712. Tom. l.)^[VISSZA]
60. A Miksa és a magyarok közt kötött béke 1506 július 19-ikén jött létre. Augusztus 5-ikén megerősítette azt II. Ulászló. Ez az okirat megvan a bécsi áll. ltárban.^[VISSZA]
61. L. Kollár: Auct. Dipl. ad Vrsium Velium 268. l. Cziráky: Disquis. hist. de modo consequendi summun imperium in Hung. 123. l. Szalay: MO tört. III, 490.^[VISSZA]
62. Edidit infantem, patriae qui jura ministrat Danubii et teneat sceptra superba sui. (Hassensteini Lobkowitz Bohuslav: Farrago Poematum. Prága 1570. 87. l.)^[VISSZA]
63. A Magyar Nemzeti Múzeum régiságtárának eredeti példányáról Cserna Károly rajzolta. Körirata: † WLADISLAVS D(ei) G(ratia) R(ex) VNGARIE ET BOHEMI(e).^[VISSZA]
64. Il Re mandava 4 oratori al Re di Romani. (Benedetti 1506 július 2-iki követjelentése Velenczébe Marino Sanutonál: Világkrónika i. h.)^[VISSZA]
65. Wenzel: II. Ulászló király házasélete i. h. XX, 836.^[VISSZA]
66. Hogy a Lajos név kinek a tiszteletére szólott, az iránt a kül- és belföldi történetírók eltérnek egymástól. Benedetti szerint Nagy Lajos magyar király tiszteletére. Idézett jelentésében ugyanis azt mondja: Nome Lodovico, perche uno Re di Hungaria Lodovico fo Re degno. (I. h.) Kaprinai (Hung. Dipl. 406.), Katona (Hist. Crit. XVIII, 460.), Horváth Mihály (M. Tört. Tár, XI, 133.), Szalay László (MO Tört. III, 490.) szerint Szent Lajos franczia király tiszteletére kapta a Lajos nevet. Ezzel szemben Engel azt mondja, hogy az újszülött Lajosnak anyja a Gyula nevet kívánta volna fiának adni egyik általa nagyon szeretett fivére emlékére, de a Szapolyai-párt határozottan a Lajos név mellett döntött, XII. Lajos franczia király, Miksa ellenese tiszteletére. (Gesch. d. Ungr. Reichs III. 11, 130. l. jegyz.) Fraknói csak annyit mond, hogy az újszülött «a keresztségben a Lajos nevet nyerte.» (A Hunyadiak és a Jagellók kora 382. l.)^[VISSZA]
67. prima come a di 13. fo batiza il fiol con gran cerimonie, ut in litteris, videlicet porta soto uno baldachin d’ oro accompagna da tutti; et in chiesa di Santa Maria Bianca fo batiza in uno basil tutto d’ oro per il Cardinal Ystrigonia con gran testa. Fo compare primo loco tra li altri la Signoria nostra, videlicet esse secretario. (Benedetti követjelentése Velenczébe. Marino Sanutonál augusztus 26-ika alatt. Világkrónika i. h. XXIV. köt. Wenzelnél: Századok 1877. évf. XI, 837.) Mikor Engel azt mondja: Bakáts hob den Prinzen aus der Taufe. (Gesch. III. 11, 130.), helytelenül fejezi ki magát, mert aus der Taufe heben annyit jelent, mint valakinek keresztatyja lenni. Bakócz csak keresztelő volt.^[VISSZA]
68. A di 16. luio domonega hore 20 la Serenissima Regina Anne da parto morite; videlicet li vene febre, e li tolse sangueala fine obiit. (Benedetti jelentése Marino Sanutonál augusztus 20-ika alatt. Világkrónika a Tört. Tár XXIV. köt. Megiser: Oesterr. Geschichte-Kalender tévesen teszi az évet 1514-re, Geiszan pedig 1516-ra. (Hist. Taschenbuch d. Erzhauses Österr. 150. l.)^[VISSZA]
69. Il Re abuto grandissimo dolor di la morte preditta, et sempre che le nominata, lacrima … Il Re lacrimavit in una fenestra… Item il Re a in panni lugubri. (Benedetti követjelentése Sanutonál augusztus 20-ika a.) Búskomorsága ekkor őrülési színezetet öltött. Magát elhanyagolva, hosszúra növesztette haját és szakállát, gyászruháit sohasem változtatta, sóhajtott és panaszkodott szüntelenül. Csak fia koronázása után ocsudott fel lelke újból, jelent meg ismét nyilvános lakomákon s a nép között. (L. Engel: Gesch. d. Ungr. Reichs III. 11, 138-39.)^[VISSZA]
70. et morite con grandissimo dolor de tutti di li stb. (Marino Sanutonál követjelentés augusztus 26-ika alatt.)^[VISSZA]
71. ingentis spiritus femina, et in sexu imbecillo praeferens virilem animum, mondja róla Brutus. (Vngaricae. Rer. Lib. I. Toldy-féle 1863. évi kiad. I, 69.)^[VISSZA]
72. Dicséretét zengik Justiniani Sebestyén és Benedetti velenczei követek. Amaz dicséri nagy népszerűségét és férfias erélyét Ulászló tekintélynélküliségével szemben. 1503. évi márczius 28-ikán a nagy tanácshoz küldött jelentésében mondja: Questo Re nel Regno ha pocha ubedientia stb. Or questa Serenissima Raina a gran gratia in Hongaria, e non vengera doy anni, la sara Re e Raina. (Marino Sanutonál: Világkrónika a Tört. Tár. XXIV. 70.) Benedetti szerint: Era … sapientissima Regina. (Marino Sanutonál augusztus 6-ika a.) Hassensteini Lobkowitz 1508 deczember 26-ika alatt ritka szépségű vigasztaló költeményt intézett Ulászló királyhoz. (Elegia consolatoria. Kiadva in Farrago Poematum. Prága 1570. 68., 76., 87. ll.) Az újkoriak közül l. Palaczkyt: Gesch. v. Böhmen. Prága 1867. V. 11, 122. Wenzel Gusztáv: Ulászló király házasélete. Századok 1877. évf. XI, 838-40.^[VISSZA]
73. Az előlapon II. Ulászló arczképe, WLADISLAVS D(ei) G(ratia) R(ex) VNGARIE ET BOHEMIE körirattal, a hátlapon vánkoson ülő csecsemő CORONATVS aláírással és LVDOVICVS FILIVS R(egis) VNGARIE BOHEMIE 1508. körirattal.^[VISSZA]
74. Istvánffy: Hist. IV, 53. Eder: Observat. Crit. et pragm. ad hist. Transsylv. 178. l. s. v. ö. Engel: Gesch. d. Ungr. Reichs III, 11, 132-33. Kőváry László: Erdély tört. II, 136. Szalay László: MO tört. III, 491.^[VISSZA]
75. nihil salutarius in mentem venit, nec aptius ad conservandum hoc ipsum Regnum in sua libertate, ac tranquillitate, ad tollendum denique occasionem futurorum bellorum, et discriminum quidquam subiit, quam ut Illustrissimus Princeps Dominus Ludovicus Duc, charissimus filius noster… nobis vivis, et feliciter regnantibus coronaretur. (Az 1508-ik évi okirat megvan a Kaprinay-féle oklevélgyűjteményben. Ser. B. Tom. III. N. XI. p. 113. Közli Kovachich: Vest. Comit. 456. l.)^[VISSZA]
76. Szerémi 5 éves korában mondja Lajos koronázását megtörténtnek. Et Ludovicum Regis Ladislai Kazimiri filium coronatus erat in infancia sua, dum erat annorum quinque. (Epist. de gard. 50.) Ranzan szerint a bölcsőben: Ludovicus patre adhuc vivo, in ipsis cunis, Rex Ungariae creatus, et insignitus corona fuit. (Epist. rer. Hung. Index XXXVIII. Schwandtnernél: Scriptores I., 517. Horváth M.: MO tört. II, 609. Ráth: A m. kir. hadj. 275. l. Ennek ellentmondva mondja későbben az utóbbi: hogy Lajos «Székesfejérvárott 1521 deczember 11-ikén nejével, Máriával megkoronáztatott.» (I. h. 279. l.)^[VISSZA]
77. Szabó: Magyar országgyűlések. 1505-1508. Közzétéve a Századok 1908. évf. XLII, 716-718.^[VISSZA]
78. Marino Sanuto: Hist. VII, 560-62. Ung. Magazin I, 476. Geiszan: Hist. Tagebuch d. Erzh. Österr. 112. l.^[VISSZA]
79. A koronázásról két jelentése van Brodarics Istvánnak, melyeket Estei Hippolythoz intézett. Mindkettő a modenai állami levéltárban található. Belőlük tudjuk, hogy a szertartás alatt a megrémült Lajos sírásba tört ki. (V. ö. Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók-kora. 384-85. ll.^[VISSZA]
80. Szalay i. h., Engel i. h. III. 11,144.^[VISSZA]
81. Smets: Az osztrák birod. tört. II, 429.^[VISSZA]
82. Ez országokról szólva, azokat inkább «Archiregna», semmint «Regna» névvel vélte jelölhetni.^[VISSZA]
83. Wenzel: II. Ulászló király házasélete, közzétéve a Századok 1877, évf. XI, 639.^[VISSZA]
84. promitimus… quod nos … filium nostrum … nec in vita, nec in morte nostra … Domino Regi Romanorum, sed neque cuicunque alteri Principi forensi ad educandum, vel tenendum, seu gubernandum dabimus, sed eundem apud manus Domiorum Praelatorum, ac Baronum, et Procerum, atque Nobilium, et in hoc Regno Hungariae dimittemus, et relinquemus, et de eodem nullo pacto educere, aut educi facere volumus. (Az okirat megvan Kaprinai kézirati gyűjteményében. Ser. B. Tom. III. N. XI. p. 123. Onnan közli azt egész terjedelmében Kovachich: Vestig. Comit. 455-462.)^[VISSZA]
85. Az 1516 márczius 6-án hozzáírt levele megvan a bécsi állami s titkos ltárban. Azonk. l. Kollárt: Auct. Dipl. ad Ursium Velium 277. és 325. ll. És Smetset: Ausztria tört. II, 446.^[VISSZA]
86. unsern liebsten sun kunig ludwig in nichts verlassen, írja 1516 április havában a magyar országgyűléshez. (Fogalmazza a bécsi cs. államlevéltár Hungaricái között. Kiadta Szabó Dezső: A magy. országgyűlések tört. Budapest, 1909. 116-17. ll. 11 drb.)^[VISSZA]
87. Bár az irat egy anyának fiához intézett levelének alakjában lett szerkesztve, ez idő szerint még kétséges, vajjon csakugyan Erzsébet királyné kezétől származik. Zeissberg még 1873-ban ismertette ez iratot. (Polnische Geschichtschreibung des Mittelalters. Wien 1873. 408-410. ll.) s később, 1877-ben közzétette: Kleinere Geschichtsquellen Polens im Mittelalter cz. művében (Archiv für kunde österr. Geschictsquellen IV. köt. l. Hälfte 99-136. ll.) Maga az eredeti kézirat megvan a bécsi udv. könyvtárban. V. ö. Neustadt Lois: Markgraf Georg v. Brandenburg. Breslau 1883. 28. l.^[VISSZA]
88. Acta Tomiciana 14, 25., 39.^[VISSZA]
89. Suriani Antonio velenczei követ, ki Ulászló halálakor Budán volt, 1516 márczius 24-ikén írott jelentésében mondja, hogy Ulászló országa nagyjait halálos ágyához hivatta s nekik az ország és a trónörökös jólétét szívökre kötötte, az utóbbi mellé különösen az esztergomi bíborost, György brandenburgi őrgrófot és Bornemisszát rendelte «nevelő gyámjaiul», quazi instituendo loro tre tutori della persona del prefato Re Ludouico.)^[VISSZA]
90. Somogyi összezavarja a nagykászonyi Bornemisszával.^[VISSZA]
91. Somogyi: MO főispánainak albuma. Szombathely 1889. 325. l. Nagy Iván: MO családai II, 178. Szabó Dezső: A magy. orsz. tört. II. Lajos korában. 17. l.^[VISSZA]
92. 1516. évi esküjöket közli az erdélyi házból Szabó Dezső: A magy. országgyűl. tört. II. Lajos korában 117-18. ll. 111. db.^[VISSZA]
93. A kelet nélkül maradt kötelező oklevél fogalmazata megvan Münchenben. L. Fraknói: Brandenburgi György, II. Lajos nevelője, közzétéve a Budapesti Szemle 1883. évf. XXXVI, 343.^[VISSZA]
94. Hátlapján ugyanaz a felirat mint az előbb közölt érmen, előlapján * BVDA POTENS ET PANNONV[M] GENS MARTIA REGNI QVOD FVIT ESSET SI VIVERET ISTE PVER * V. G.^[VISSZA]
95. 1503 augusztus 11-ikén kelt eredeti oklevélről. Orsz. Levéltár, Dl. 21.199. jelzéssel. Olv. Johannes Bornemisza Regius Thezaur[arius] Manu p[ro] p[ri]a.^[VISSZA]
96. 1512, 1513, 1514 ismételten említi Cuspinianus a maga budai követjárását s a királyi asztalhoz való meghívását, nyilvános és magán kihallgatását, nyilvános és magán válasznyerését. (Karajánnál: Tagebuch i. h. Fontes rer. Austirac. VIII. Scriptores I, 399. s kk. ll.) Ezt a Naplót újabban kiadta Hans Aukwicz a Mittheilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung 1909. évi 2-ik füzetében Das Tagebuch Cuspinians czímen az egyetemi könyvtár birtokában levő Stöffler-Pflaumen-féle Almaanch 1499-1541-ig terjedő példány nyomán.^[VISSZA]
97. Concepta iam dudum matrimonia, írja Cuspinianus, ex Flandria, in Austriam misit charissimam suam neptem Mariam, Sponsam Ludovici regis, quae Viennam appulit, duodecima die Junii, anno millesimo quingentesimo decimo quarto, honorificentissime excepta, non tam a clero, quam vniuerso populo Viennensi, et deducta ad arcem Viennensem, vbi hodie adhuc habitat. (Diarium Johannis Cuspiniani, de Congressu Caesaris Maximiliani I. et trium Regum, Hungariae, Bohemiae, Polonie. Kiadva Bélnél: Adparatus ad hist. Hungariae. Posonii A. 1735.291 l.) Cuspinianussal ellenkezőleg az egykorú Georg Kirchmair von Ragen azt írja, hogy Mária még csak 1515-ben magával a császárral érkezett Bécsbe: Dass dahin kam zum ersten Maximiliano als ein Romischer Kayser Auch pracht er mit Im ain tochter, Weilent Kunig phillips tochter von castilien, Ir Kays. Mt annichel. (Denkwürdigkeiten seiner Zei 1519-1553. Kiadja: Karaján: Fontes rer. Austriae. VIII. Scriptores i, 450.) A későbbi Gans szerint: Als sie noch nicht 10 Jahr alt, hat Ihr Vatter dem Fürsten zu Chimai Carl Crouiae befohlen, solche auff Wien zu führen. (Österr. Frawen Zimer 121. l.) Hogy azonban nem Mária atyja érthető, kétségtelen abból, hogy Mária atyja, Szép Fülöp, mint mondtuk, már 1506-ban halt meg.^[VISSZA]
98. Az egykorú Kirchmair György írja emlékiratában: Vagevarlich pey dreyen Jaren Ee Maximilian starb, nach Verainigung des venedigischen Kriegs, verfueget bemelter Maximiliano sovil, das zu Wien ain grosse besamlung beschach. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519-1553. i. h. Scriptores I, 450.) Hogy a congressus eredetileg Pozsonyba volt tervezve, kitetszik, hogy az arra hivatott magyar és lengyel király itt várták a császár megérkezését, ki azonban egyre mentegette meg nem érkezhetését.^[VISSZA]
99. Caesar tum pluribus occupatus, venire ad finem Februarii, in Posonium, vt deliberatum erat, non potuit. (Diarium i. h. 282 l.)^[VISSZA]
100. Praemissus est itaque Cuspinianus Budam, qui haec regi renunciaret. Et vt dies conuentus, in diem Dominicam Quadragesimae, qua in Ecclesia Romana cantatur: Laetare Hierusalem, differetur. (Cuspinianus: Diarium i. h. 282 l.)^[VISSZA]
101. Ráth: A m. királyok hadjáratai 273. Horváth M.: MO tört. II, 625. Szalay: MO tört. III, 531. Hogy Ulászló Pozsonyban volt, kitetszik Cuspinianus feljegyzéséből is: MDXV. 22 Martii: Jui Posonium ad Regem Hungarie, missus a Cardinale Gurcensi. (Karajan. Tagebuch, Fontes rer. Austr. VIII. Script. I, 407.) Tubero Lajos dalmát apát csak azt mondja: Rex (Ulászló) extemplo Pisonium, cum liberis et amicis profectus est. (Commentariorum de rebus, MCCCCXC usque ad annum Christi MDXXII Libri XI. Lib. X. § VI. p. 355. Schwandtnernél Scriptores II. p. 335.)^[VISSZA]
102. Cracouiam quinta Martii deseruit. (Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 282. l.)^[VISSZA]
103. MDCV. 24. Martii. Intrauit Rex Polonie. (Cuspinianus Naplója Karajánnál: Fontes I, 407.)^[VISSZA]
104. Cum celeberrima pompa ingressus est Posonium. (Cuspinianus: Diarium Bélnél 283. l.) A rendkívüli pompa, melyet a magyarság az eljegyzési ünnepélyeken kifejtett, sokáig emlékezetes maradt. Két híres német történetíró, Schlosser Frigyes Kristóf és Ranke Lipót (Weltgeschichte XI, 313) «barbár pompának és felvonulásnak» mondja.^[VISSZA]
105. Quem ex Ternavia vsque conduxerunt, Episcopus Quinqueecclesiensis Georgius, et Georgius Marchio Brandenburgensis, iussu regis Hungariae. (Diarium Bélnél 283. l.)^[VISSZA]
106. Ipse autem rex Hungariae Vladislaus, in curru ei, cum filio Lvdouico, occurrebat, sequentibus ipsos Episcopis, Colocense, Vaciense, Bosnense, Sirmiense, et vniuersa eius nobilitate, quae ornatissime, more patrio, est instructa. In capo, vbi vidit fratrem aduentantem, iussit se ex curru in terram ponere in sella, quam rex Poloniae fraterne amplexs, prouocauit in lacrymas. Rex Lvdouicus mirae indolis, patruum ecosculatus, benignissime excepit: repositus in currum, senior rex, filius Ludouicus equum ascendit, et in latere sinistro, cum patruo, vrbem ingressus est, magno cum fastu, praecedentibus innumeris equitibus, nobilibus, et curribus. (Diarium Bélnél 283. l.)^[VISSZA]
107. (Az eredeti olajfestmény, a Tört. Arczképcsarnokban.)
XVI. századi festő műve. L. Tört. képcs. műtárgy. leíró lajstr. (Bp. 1907.) 15. l.^[VISSZA]
108. MDXV. 27 Februarii. Juraui in Regimine hora Ima, min 30, pro officio a Cesare mihi collato. (Napló Karajánnál: Fontes VIII. Script. I, 407.)^[VISSZA]
109. MDXV. 23. Martii. Intrauit Cardinalis Gurcensis Posonium. (u. o.)^[VISSZA]
110. Cuspinianus: Diarium Bélnél 283. l.^[VISSZA]
111. Ductabat electam nobilitatem Austriae et Styriae. (Diarium i. h. 284. l.)^[VISSZA]
112. Vigesima octaua Marti, írja Cuspinian, Cardinalis Gurcensis ex Hainburgo soluit naui, et venit Posonium, horam circiter nonam. Cui omnis multitudo obuiam egressa, ripam Danubii ita adimpleuit, ut eques vix subsistere posset. Incessit ipse in habitu Cardinalium, quem Archiepiscopus Colocensis Gregorius, Comes de Frangepanibus, regni Hungariae Cancellarius, im latere regis Lvdovici, obuiam Cardinali, nomine patris et patrui missi, benigna et pulchra oratione suscepit. Ipse vero Cardinalis humanissime respondit. Aderant hic utriusque regis proceres, et consiliarii, Episcopi et nobiles, ac summo cum honore ipsum quam honorificentissime, vsque ad hospitium conduxerant, cum ingenti tubarum sonito ac plausu. (Diarium Bélnél 284. l.)^[VISSZA]
113. MDXV 19 Martii. Intrauit Cardinalis Strigoniensis. (Cuspinianus Naplója Karajánnál: Fontes I. 407.)^[VISSZA]
114. Vaivoda Valachiae. (Cuspinianus: Diarium i. h. 284. l.1)^[VISSZA]
115. Engel.: Gesch. d. Ungr. Reichs III. II. 178-79.^[VISSZA]
116. Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 284. l.^[VISSZA]
117. Engel i. h. III. II, 178. Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 290. l.^[VISSZA]
118. Engel és Cuspinianus i. h.^[VISSZA]
119. Sed erant practer Polonos, Ruteni, Pruteni, Moschi, Turci captiui, et Tartari in suo equitatu, cum multis tibicinibus, qui tubas amplas sonoras, et a nostris dissonas, non sine horrore stridentes, vt in magno aestu solent vespae et crabrones, inflabant. Erat et Turcus quidam cum tibia, qui nobis inauditam harmoniam et auribus nostris inacceptam, edebat, cum puero, tympanum ambatus violenter manibus percutiente. Sed est nostrates habebant tibicines, qui belle sonabant, et nostram musicam referebant. (Diarium 284. l.)^[VISSZA]
120. Partim more Hungarorum, quos Husserones appelant, vestiebantur; partim habitu Alemannico ornati erant. (U. o. 283. l.)^[VISSZA]
121. Ugyanonnan Az jóval későbbkori olajfestmény körirata: Emericus Perenÿ Palatinus Regni Hungariae et Iudex Cumanorum Ao 1504. A kép alatt: Necefsitas frangit legem. L. Graf. kiáll. leíró lajstr. I, 17. l.^[VISSZA]
122. Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 284. l.^[VISSZA]
123. Altera die, iterum conuenerunt in hoc templo tres reges, cum Cardinalibus ambobus: Strigioniensis celebrauit officium de Spiritu Sancto. Finito, admonita est plebs per suffraganeum Strigoniensem, vt deuotissime, pro concordia Caesaris el Regum, deo supplicarent: lingua Latina, Hungarica, Bohemica, et Alemannia: pronunciatae sunt interim indulgentiaa plenariae. (U. o.) A Karaján által közlött Napló szerint Cantata fuit Missa des Spiritus Sancto, et factum principium tractatus cum duobus Regibus. (Fontes rer. Austr. VIII. Script. I, 407.)^[VISSZA]
124. Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 285. l.^[VISSZA]
125. Cui tam male de futuro augurantur. (U. o. 285. l.)^[VISSZA]
126. Inueniunt rem esse morosam, in tanta multitudine, per tot suffragia esse consulendum: redigunt itaque ad minorem numerum singulorum regum consiliarios. (U. o.)^[VISSZA]
127. Mindezekről Cuspinianus: Diarium Bélnél 286. l.^[VISSZA]
128. MDXV 13 Aprilis. Discessimus. (Cuspinian Naplója Krajánnál: Fontes VIII. Script. I, 407.)^[VISSZA]
129. Interim vrbs Posonium inopinato et subito incendio, plus media, comburitur. (Diarium Bélnél 186. l. Azonk. l. Istvánffy: Hist. Lib. VI. p. 78. Bél: Hung. I, 181.)^[VISSZA]
130. MDXV. 11 Maii. Iui cum d. Cardinali Gurcensi Posonium, ad Reges Hungariae et Polonie, olvassuk Cuspinian Naplójában. (Karajánnál: Fontes VIII. Script. I, 407.) Bővebben szól a Diariumban. (Bélnél i. h. 286.)^[VISSZA]
131. Diarium i. h. 286. l.^[VISSZA]
132. Tractaturus et conclusurus, tam matrimonia, quam foedera pacis et concordiae. (U. o.)^[VISSZA]
133. Septem hinc diebus ardue disputatum et tractatum est de singulis, et mature omnia deliberata sunt, in articulos redacta et scripta, ac vltro citroque pensitata. (U. o.)^[VISSZA]
134. MDXV. 20. Maii. Conclusa sunt omnia inter Cesarem et Reges Hungariae et Polonie, hora prima post prandium. (A rövidített Napló Karajannál i. h. I, 407.) Vigesima Maii, olvassuk a Diariumban, mane a septima hora, vsque in primam post meridiem, vterque Rex, cum duobus Cardinalibus et consiliariis deliberarunt, et deliberatis omnibus in praesentia consiliariorum, Caesaris, et amborum Regum articulos legi fecerunt, qui fuerant ipsorum manibus subscripti et sigillis muniti, cum omni fauore et plausu. (Bélnél i. h. 286. l.)^[VISSZA]
135. Sequenti die, Rex Hungariae instituit conuiuium regale, quo regaliter et opipare accepit fratrem suum Regem Poloniae. Cardinalem Gurcensem, et praefatos sex consiliarios Caesaris. (Diarium p. 286.)^[VISSZA]
136. U. o. 287. l.^[VISSZA]
137. Ő 1515 május 9-ikén tudósítja Augsburgból Herberstein Györgyöt. Wir sein willens ain Rit hinab in vnsern N. O. Füstenthumb und Lande, zu vnsere lieben Brüedern und Curfürsten de Künigen zu Hungern, Behaim vund Polln, die vnser zuckunfft de erwartet, zuthuen s felszólítja a stiriai nemességet a csatlakozásra. (Az okiratot közli Herberstein: Biografie Bécs 1564. 20-3. ll.)^[VISSZA]
138. MDXV. 10. Julü: Caesar intrauit Viennam. (Cuspinianus Naplója Karajannál: Fontes rer. Austriac. VIII. Script. I, 407.^[VISSZA]
139. Multis de caussis Caesar nequicebat, quod vterque rex petebat, adimplere, írja Cuspinianus s többet névszerint is felemlít. (Diarium Bélnél i. h. 282. l.)^[VISSZA]
140. Smets: Az osztr. birod. tört. II.^[VISSZA]
141. Instructissimo et electissimo exercitu, cum multis equis cataphractariis, cum splendidissimis militibus. (Diarium Bélnél 288. l.)^[VISSZA]
142. Cum rex Hungariae in oppido Prugk, prope Leyttam fluuium; Rex vero Poloniae in Hamburgo eam noctem consumerent. (Diarium i. h. 288. l.)^[VISSZA]
143. Caesar quinque miliaribus a Vienna in castro quodam Trautmansdorff pernoctabat. (Diarium i. h. 288. l.)^[VISSZA]
144. MDXV. 16 Julii, Conuenerunt in campo, qui dicitur Hart, simul hora prima circiter: Cesar, Rex Hungariae Vladislaus, Rex Ludouicus, Rex Polonie Sigismundus et D. Anna filia Regis Hungarie. Ő a Diariumban is ezt a napot jelöli meg; decimo sexto enim Julii, hoc est in profesto Alexii mutuo sese viderunt. Mane horam circa sextam, XVI. Julii egressus est Caesar cum omni suo exercitu a Trautmansdorff, ad locum illum designatum, in planitie quadam, iuxta siluam, cui nomen est patria lingua Hart. (Bélnél i. h. 283, 288, 408 l.) A találkozás rendkívüli fényét részletesen közli u. o. 289-291. ll.^[VISSZA]
145. Jussus est rex (II. Ulászló) manere in sua lectica: nan et ipse vehebatur lectica, quam Caesar, pulchre adornatam, cum optimis equis regi donauerat pridie. Maga Miksa is gyaloghintón érkezett: prodiit obuiam Caesar Regibus, in lectica adornata. (Diarium Bélnél i. h. 288. l.)^[VISSZA]
146. Et quasi felici captato augurio, sub diuo aperte voluit alloqui fratres Reges, et eos salutare, ac multuis complexibus exosculari. (Diarium i. h. 288. l.)^[VISSZA]
147. Ludouicus rex iunior, aurea veste, rubea intertexta purpura, ornatus, capillis extensis, bireto ex veluto fusco, capite tectus, pulchro et phalerato equo insidens quem vndique cingebant, ex vtroque regno, Barones et domini pedites incedentes ad obsequium … Ludouicus ut erat institutus, ex equo, summa cum reuerentia Caesari dixit, et tamquam patrem salutauit, nec auertere faciem a facie Caesaris potuit, quasi aspectu non posset saturari. (Diarium i. h. 290 és 291. ll.)^[VISSZA]
148. Anna, aurea veste, et pulcherrima torque, mirum in modum, multis gemmis et monilibus, ornata, quae in amplissimo curru deaurato, ac imaginibus exornato, octo equis candidis trachebatur, quam multi etiam nobiles pedites cingebant, vndique. Inter quos erat, Marchio Georgius Brandenburgensis, et Comes Petrus de Pösing, qui de equis descenderant pedites. Aztán: Regina in curru surrexit, nam altus erat, et obseruantiam in Caesarem, verbis, vultu, et gestis ostendit. (U. o.)^[VISSZA]
149. U. o. 292. l.^[VISSZA]
150. MDXV. 17. Julii. Intrauerunt Cesar et Reges Viennam, de nocte circa vesperam. (Rövid Napló i. h. 408. l.) A bevonulás nagyszerű rendjét leírja Cuspinianus: Diarium i. h. 292-94. Az események egy másik egykorú közlője, Kirchmair György ugyancsak 1518 július 17-ikére írja: Kays. Mt., der Kunig von Vngern und der Kunig von Polland kamen alle drey zu Wien mit gar herlichem pracht zusamen. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519-1553 in Fontes rer. Austriac. Scriptores I, 440.) A bevonulás datumát helyesen közli Geiszam is, kiemelve, hogy a látogatók közt volt Lajos magyar király is. Láttuk, hogy a fiatal Lajos a harti erdőnél beszéddel üdvözölte a császárt. (Hist. Tagebuch S. Erzh. Österr. 144. l.) Herberstein Zsigmond báró datumként csak az 1515. évet említi: Im 1515. khamen zu Khaiser Maximilian geen Wienn: Vladislaus Khünig zu Hungern vnd Behaim, Ludwig sein Son, auch gekhrönter Khunig, vnnd Sigmund Khunig u Polln. Alább: Dazumal khamen dem Khaiser zu Eern vnnd diennst vill fursten. Vunder denen Hertzog Cristof fon Braunschweig, Erzbischoue zu Bremen. (Selbst-Biographie i. . I, 83.)^[VISSZA]
151. Cuspinianus szerint a császár nec vllis vnquam pepercit expensis. (Diarium i. h. 294. l.) Máshelyt ugyanő: Judico ego, et puto me non falli, Caesarem in hac festiuitate exposuisse pro impensis (nam vtrumque regem suis alimentis liberalissime cum liberis quoque aluit) et muneribus, supra centum quinquaginta millia nummum, erogasse: tanta liberalitate vsus est erga Reges, et principes, et consiliarios. (U. o. 300. l.) Tubero Lajos szerint nemo enim regum, aetate sua, Maximilianum pecuniae contemtu superavit, 100 ezer aranyába került Miksának az ünnepély. (Commentariorum Libri XI. Lib. X. § VI. Schwandtnernál: Script. II. 335.) Ez adat átment a világtörténeti művekbe is. (L. Schlosser: Weltgeschichte f. d. deutsche Volk. 1850. XI, 313.)^[VISSZA]
152. Diarium i. h. 294. l.^[VISSZA]
153. Cuspinianus 1502-1527. évi Naplója szerint ad an. MDXV. 18. Julii: Fuerunt simul in consilio: Cesar, tres Reges, duo Cardinales summi Pontificis, item Regis Hispanie oratores, Archiepiscopi, Episcopi, Principes Seculares et consiliarii eorundem circiter 60. Cesar loquebatur fere tota hora. (T. h. 408. l.) A Diarumban tüzetesebben i. h. 294-95. ll.^[VISSZA]
154. Fuit haec chorea instituta, vt domina Maria Archiducissa Austriae, filia regis Philippi, et Caesaris neptis, susciperet reges et dominam Annam, quos nondum viderat. (Diarium 295. l.)^[VISSZA]
155. Vbi ergo Caesar, Rex Hungariae et Poloniae, tribus sellis consederant, Rex Lvdovicus, et soror domina Anna, seorsum suas habuerunt sedes. Tum ingressa est domina Maria, praecedentibus principibus, Ducibus Bauariae, et aliis quotquot hic erant cum, Comitibus et Baronibus, et magistro curiae domino suo de Rottal, quam multae nobilissimae matronae, Comitissae et Baronum vxores, cum multis virginibus sequebhantur. Quae postquam regiam Caesaris, vbi eam opperiebantur, intrauit (nam extra arcem tum habitabat, in domo Comitis Ciliae), decoro motu flexis genibus, vt est morigeratissima, et a cunabulis recte instituta, primum Caesarem auum, tum ceteros Reges, ac dominam Annam salutauit. (U. o. 295. l.)^[VISSZA]
156. U. o.^[VISSZA]
157. U. o.^[VISSZA]
158. U. o.^[VISSZA]
159. Secundam choream duxit Dux Bauariae Wilhelmjus, cum domina Maria Caesaris nepte, cui duo Comites praeibant, de Hennenberg, et Hardeck. (U. o. 296. l.)^[VISSZA]
160. U. o. 296. l.^[VISSZA]
161. Birken «Spiegel der Ehre des Erzhauses Oesterreichs» cz. műből vétetett.^[VISSZA]
162. (A jobboldalon alul Lajos arczképe.)
A képen felül balról jobbra I. Miksa, I. Fülöp, Miksa neje (Burgundi Mária), alul: I. Ferdinánd, V. Károly és II. Lajos arczképe látható.) Strigel Bernát festménye a bécsi cs. és kir. műtört. gyűjteményben. Löwy bécsi fényképész eredeti fényképe után.^[VISSZA]
163. U. o.^[VISSZA]
164. Liske: Der Congress zu Wien um Jahre 1515. Megj. a Forschungen 2. Deutschen Geschichte VIII. k. 491-548 ll. Szalay: MO. tört. III. 533. Cuspinianus sem a Diariumban, sem az 1502-27. évi Naplójában erről nem tesz említést.^[VISSZA]
165. E szerződések eredeti oklevelei megvannak a bécsi áll. ltárban. (L. Katona: Hist. Crit. CVII., 252-254. Engel: Gesch. d. Ungr. Reiches III. II, 34., 127., 138. ll. Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora. 350-53., 380-383. ll. Az 1515 július 22-i eljegyzési okiratnak eredeti átirata megvan Mária királyné brüsseli ltárában is. Kiadta Kollár Ursinus Velius Gáspár De bello Pannonico cz. műve X. köt. a 292. s kk. ll. Ujabban Hatvani Mihály: Brüsseli Okmtár I., 563. s. kk. ll.^[VISSZA]
166. Cuspinianus írja 1502-27. évi Naplójában: MCXV. 22. Julii. Facta Sponsalia in templo S. Stephani. (Karajánnál: Fontes VIII. Script. I., 408.) Ugyanő congressusi naplójában: Vigesima secunda die, quae erat D. Mariae Magdalenae, institutus est dies pro contrahendis sponsalibus inter Principes et Reginales. (Diarium Bélnél i. h. 296. l.) B. Herberstein Zsigmond írja: Also ward durch vil hanndlungen die sachen dahin gedigen, das Khaiser Maximilianus Enigkhle, Khunig Philips aus Hispanien Sun ainer, des Khünigs Vladislay tochter, vnnd herwider desselben (Sun), Khunigs Philipps tochter Eelichen nemen sollen. Darumb auch baid gebruder, Vladislaus sambt seinem Sun, der auch numalls zu Khunig gecrönndt war, vnnd der Tochter, auch Khunig Sigmund geen Wienn zw dem Khaiser khamen, sich da miteinander verainigten, verbunden, die Heruatn beschlossen, vnnd die Tochter dem Khaiser in Sanndt Steffan khirchen offenlich, an stat seiner Enenghkle ains, vermähelt ward. Dermassen: wo derselben Khaiser, die näme, soll der Khaiser die beschlaffen vnnd behallten, wie zum teil in derselben Zusamnkhunfft angeruert ist worden. (Selbst-Biographie i. h. I., 184.) Azonk. l. Gans: Österr. Frawen Zimer 121. l. Geiszan állítása, hogy Lajos és Mária egybekelése (Vermählung) 1515 július 22-ikén ment végbe (Hist. Tagebuch d. Erzhauses Österr. 148. l.) csakis az eljegyzés ünnepélyes ratificatiójáról értendő.^[VISSZA]
167. Elegantissimo igitur ordine Caesar cum Regibus Poloniae et Lvovico, in equis, seniore (II. Ulászló) vehente in lectica, et reginalis in curribus, praecedente et comitante nobilium caterua insigini post nonam horam descendit ad templum S. Stephani, quod erat elegantissime ornatum. (Diarium i. h. 296. l.)^[VISSZA]
168. Chorus aulacis aureis et sericeis contectus. In dextra stabat Caesar, Rex Vladislavs, Rex Sigismvndvs, omnes auries vestibus ornati. Caesar maxima torqui ex margaritis, lapidibus pretiosissimis, conspicuus omnibus erat. In bireto monile ex adamantibus pretiosissimum gestabat, aestimabatur eius ornatus una millione auri. (U. o.)^[VISSZA]
169. In medio chori duo erant pulpita aureis pannis contecta, in quibus duae reginae stabant, Anna et Mária. (U. o.)^[VISSZA]
170. Circa quos a lateribus orator regis Aragonum, et Ludouicus Dux Bauariae, Marchio Georgius, et Comes Petrus de Pösing… inseruiebant. (U. o.)^[VISSZA]
171. Ott volt a két tábornok Bakócz Tamás és Lang Máté, továbbá Gergely kalocsai érsek, Kristóf bremai érsek, György pécsi, Mátyás vladislavi, Stanislaus olmüczi, János regensburgi, László váczi, János poseni, Vigilius pettaui, Kristóf laibachi, Péter przemysli, Mihály boszniai, Bertold kiemensei püspök. (U. o.)^[VISSZA]
172. Episcopus Viennensis celebrauit summum officium, quod cum summa reuerentia et amoenissimis concentibus diuersorum musicorum peragebatur. (U. o. 297. l.)^[VISSZA]
173. Interea Imperator quodam secretiori loco regalibus amictus et coronatus: vt Caesar introiuit chorum, cui desponsata est domina Anna, per reuerendissimum Cardinalem Strigoniensem, per annuli suberrationem. Tum Lvdovicvs rex, et domina Maria, per eundem dominum Cardinalem, copulati et coniuncti sunt. (Diarium 297. l.) Ezt a nagyszerű jelenetet tünteti fel gazdag szinpompában az újabb (1852-1901) festők egyikének, Brožik Wenczelnek: Tu felix Austria nube czímű hatalmas festménye a bécsi császári múzeum képtárában. (Saal V. 341. sz.) A Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen d. allerh. Kaiserhauses czímű, Bécsben 1893-ban megjelent mű XIV-ik kötetében helytelenül mondja Máriáról: vermählt durch Procuration 22 Juli 1515 mit Ludwig. A két jegyes személyesen állván oltár előtt procuratióról szó sem lehet. Máriának Lajossal való procurationalis házassága Innsbruckban történt volt.^[VISSZA]
174. Residente tunc Caesare in solio maiestatis: a lateribus cingebatur tribus praefatis Regibus, quibus singulis nudus est datus ensis, vt milites insignirent … Creati sunt tum a Caesare et tribus Regibus plus quam ducenti milites siue equites aurati, ut vulgus loquitur.^[VISSZA]
175. Quo perfecto, ascendit Cardinalis Strigoniensis ad summum altare, dans benedictionem, cuius suffraganeus sua et domini Gurcensis autoritate, pronunchianit plenariam indulgentiam. (U. o.)^[VISSZA]
176. Mox omnes inflatae sunt tubae, et mirabilis, auditus est concentus: simul cantores, Te Deum Iaudamus, pronunciabant. Vsque in primam horam post meridiem durauit haec festiuitas. (U. o.)^[VISSZA]
177. A Gersei Petheő-család 1507 szeptember 22-én kiállított czímeres leveléről Cserana Károly másolta.^[VISSZA]
178. Diarium i. h. 298. l.^[VISSZA]
179. Domina Maria, postea Rex Lvdovicus. (U. o.)^[VISSZA]
180. Diarium i. h. 298. l.^[VISSZA]
181. U. o. i. h. 298. l.^[VISSZA]
182. (A Dietrichstein-féle lakodalmi képen.)^[VISSZA]
183. A résztvevőket névszerint sorolja fel a Diarium i. h. 299. l. A rövid Napló csak ezt jegyzi fel. MDXV. 25 Julii. Torneamentum. (I. h. 408. l.)^[VISSZA]
184. Diarium 300. l.^[VISSZA]
185. Et quo magis haec vnio inter eos stabiliatur, vltra necessitudinem, quae alias inter haereditates eorum intercedit, etiam nouam affinitatem, et connubium inter se, et nepotes, et liberos eorum contraxerunt.^[VISSZA]
186. MDXV. 29. Julii. Discessit Cesar. (Napló i. h. 408. l.) Bővebb tudósítást ad a Diarium i. h. 301. l.^[VISSZA]
187. Diarium i. h. 301. l.^[VISSZA]
188. Sequuti Reges ad Nouam ciuitatem, mondja az 1502-27. évi Napló, de ezt nem 30-ikára, hanem 31-ikére mondja. Ellenben a Diarium szerint Vltima Julii, tres Reges, duae Reginulae, duo Cardinales potiores ex curia Regis Poloniae, vniuersi vero Hungari, simul a Vienna ad Nouan ciuitaten profecti sunt, et recepti in arce, humanissime a Caesare tractati. (I. h. Bélnél 301. l.)^[VISSZA]
189. Prima Augusti, mane ante prandium, Lvdovicus, domina Anna et Maria, ingressi sunt viuarium prope arcem, vbi innumeri hinnuli cerui, damaeque aluntur, et sagittis iaculati damam ac ceruam, patri suo Regi Vladislao obtulerunt, quasi praedam a se captam. (Diarium i. h. 301. l.)^[VISSZA]
190. Tribus continuis horis cum iis tractauit, ac post valedixit. (U. o.)^[VISSZA]
191. Ad Gynaeceum descendens, Lvdovicum amplexus, optime valere iussit, Mariam, osculo patrio more salutauit, dominam Annam brachiis amplexus, deseruit, multisque post se desiderium reliquit. (U. o.)^[VISSZA]
192. Az 1502-27. évi Naplóban Cuspinianus csak azt mondja: MDXV. 3. Augusti. Rex Hungariae, (accepit veniam) a sua filia. (Karajánnál: Font. VIII. Script. I., 408.) A Diariumban közlékenyebb. E szerint Rex Vladislaus, cum maximo gemitu ac lachrymis filiam Annam salutauit. Ortus est vtrobique ingens eiulatus, hinc pater, hinc filius, hinc filia, etiam adstantibus lachrymas excusserunt: coacti sunt comsiliarii vi patrem abducere, qui una cum filio eo die achuc Supronium cum omni sua curia concessit. (I. h. Bélnél 301. l.)^[VISSZA]
193. Quinta Augusti, írja Cuspinian, castrum et arcem Viennensem ingressus est ad salutandum et valedicendum Annam, et Mariam, cum quibus choreas duxit, et vniuersia eius nobilitas. (Diarium i. h. 32. l.)^[VISSZA]
194. MDXV. 6. Augusti. Rex Polonie discressit. Igy az 1502-27. évi Napló i. h. 408. Alteraque die (t. i. augusztus 6-ikán) mane Viennam egressus est, mondja a Diarium. (I. h. 302. l.) E Diariumból megtudjuk azt is, hogy augusztus 6-ikáig való késése miért történt, mert Bécsujhelyből való visszajötte után a király a Dunán át nem jöhetett, az árvíz elsodorta a hajóhidat.^[VISSZA]
195. Ez kitünik Kirchmair György egykorú feljegyzéséből. A fejedelmek bécsi tartózkodására vonatkozólag írja: Vnd vngezweifelt alda vil cristenliche sachen gehandlt, Doch vnnder Andern die heyratt abgerett zwischen Kunig Karls vnd des Kunigs von Vngern tochter. Dieselbig des Kunigs von Vngern oder Hungern thochter (t. i. Anna), auch ain schwester Kunig Karls (t. i. Mária), kamen bede gen Insprubb, alda sy vest vil Zeit pey dreuen Jaren haussten. Doch solt bemelts Kunig Karls schwester, als man sagt, dem Kunig gen Hungarn gegeben werden. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519-1553. I. h. Scriptores I., 440.)^[VISSZA]
196. So was auch der Jung Kunig ze Vngern auch ze jung ze der hairat. Darumben damit ferdinandus erwuechs, auch der Kunig zu Vngern, so pracht die Kays. Mt. sovil zu wegen, daz paide die Kunigin, namlich die von Vngern auch des Maximilians annichel, widerumb seiner Mt. vertraut wurden. Demnach die Kays. Mt. Maximilianus, als ein listiger Her, nit lang feiret, Sonnder vunderstuende sich und racht baide freulein in sein gewalt her gen Insprugg. Alda vermaint er die Kunigin mochten vnd muessten peitten piss zu seiner gelegenheit. (Kirchmair: Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519-1553. I. h. Scriptores I., 451.)^[VISSZA]
197. Hac postissimum Lege, ac fine, Vi succedente per tempus legitiam atque idonea aetate, praefati Dominus Ludouicus Rex et Domina Maria huiusmodi Matrimonium per copulam carnalem, ut convenit, inter se consumare debeant.^[VISSZA]
198. Daselb richtet der Maximiliano ain seltsame hairat zue. Irja a kor leírója Kirchmair György. Naulich daz unit der Zeit der Jung Kunig von Vngern nemen solt daz freulein, genant Maria. Vnd Maximiliano solt nemen, In selbs oder ferdinando, die Jung Kunigin von Vngern. Pey disem beschluss was auch der Kunig von polland zu Wien vnnd vil furstn, die ich nit nennen kand. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519-1553. i. h. Scriptores I., 450-51.) Egy másik koríró, Herberstein Zsigmond báró szerint: Beschlossen dazumal lere freundtschafften, vnnd das Khunig Ludwig des Khaiser Enigkhle, Khunigin Maria, vnnd aber des Khunig vladislaj tochter Anna des Khaisers Enigkhle Carolus oder Ferdinandus, oder aber der Khaiser selbs Eelichen nemen sollen. (Selbst-Biographie I. h. I., 83.)^[VISSZA]
199. Az 1515 július 23-ikán Bécsből Ferrarába küldött tudósítás szerint. L. azonkív. Lanz: Actenstücke u. Briefe zur Gesch. Kaiser Karl V. Wien 1857. Einleitung 163. l. és u. o. Wien 1853. 7-8. ll. és Fraknoi. A Hunyadiak és a Jagellók kora. 412. l.^[VISSZA]
200. Mária német életírója, Sacher-Masoch szerint: Wurde keine Ehe mehr als die ihrige durch Politik, beiderseitigen Vortheil geschlossen… Maria war als Kind schon bestimmt die Gemahlin Ludwigs II. zu werden, Ungarn für Oesterreich gegen den Sultan zu behaupten. (Ungarns Unterg. u. Maria von Oesterreich. 42. l.)^[VISSZA]
201. Szalay: MO. tört. III., 533.^[VISSZA]
202. A kettős eljegyzés történeti momentumát hatásosan fejezi ki Brožik Wenczelnek a bécsi császári műtörténeti múzeumban levő (V. terem 341. sz.) nagy történelmi festménye. Tu Felix Austria nube czímen tünteti fel gazdag szinpompában és kápráztató festői csoportosításban II. Lajosnak Máriával és (Miksa császár által képviselt) Ferdinándnak Lajos nővérével, Annával való ünnepélyes eljegyzését.^[VISSZA]
203. (A znaymi városi jog codexéből.)^[VISSZA]
204. MDXV. 20. Maji: Conclusa sunt omnia inter Cesarem et Reges Hungariae et Polonie, hora prima post prandium. (Cuspinianus Naplója in Fontes rer. Austric. I, 407.)^[VISSZA]
205. Megvan I. Ferdinándnak Bécsben 1527 július 25-iki hiteles, íróhártyás átiratában Mária királynő brüsseli levéltárában. Kiadta Kollár Ursinus Velius Gáspár De bello Pannonico cz. művében. Lib. X. 292. l. és Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 54-63. Itt megjegyezzük, hogy az okirat a dost és contradost együttesen tárgyalja Ulászló király leányának, Annának I. Ferdinánd osztrák főherczeggel való eljegyzésével, mert az okirat kettős házassági szerződés, mely egymással lényegesen az által is összefügg, hogy az Annának szóló határozatok Máriának Lajossal való házassága copularis végrehajtásától feltételezvék. Ita tamen, mondja az okirat, quod huiusmodi pecuniae solutio neque ad presens neque tempore consumationis Matrimonÿ fieri sed ad illud tempus differri debeat, quo charissimus Filius noster Ludouicus cum Domina Maria matrimonium per copulam consumabit. ^[VISSZA]
206. Cui Dominae Mariae … Ducenta Milia florenorum hungaricalium Dotis loco sunt inscripta… Circa Contractum Dni Ludouici Regis cum Dna Maria Nos Imperator eidem Dominae Mariae Dotis nomine Summam Ducentorum Milium florenorum hungaricalicum tenore presentium adscribimus et assignamus, recompensandam tamen suo tempore cum alia Dote, sicut est superius clarius expressum.^[VISSZA]
207. Vicissim vero nos Vladislaus Rex nomine charissimi Filÿ nostri Ludouici loco Donationis propter Nuptias siue Contradotis annuos valoris Viginti quinque Milium florenorum hungaricalium super Bonis ac locis in Regnis nostris Hungariae et Bohemiae Reginis assignari solitis inscribimus et per tenorem praesentium assignamus.^[VISSZA]
208. Videlicet in Regno nostro Hungariae Marmorisium cum Camera Salium et Castrum Husch cum quinque Oppidis et alijs possessionibus.^[VISSZA]
209. Item castrum Soliense cum ciuitate et uniuersis pertinentijs.^[VISSZA]
210. ciuitatem Cremniciensem cum cmera auri et argenti et ceteris quinque oppidis et pertinentijs.^[VISSZA]
211. Castrum veteris Budae unacum uniuersis pertinentÿs et possessionibus.^[VISSZA]
212. In Regno autem nostro Bohemiae Hrades supra Albim fluuium, Chrudin Duuor et Iaroyr cum attinentÿs una cum omnibus alijs quae uel Priuilegio consuetudine aut de iure prefatorum Regnorum nostrorum Reginis debentur pro conradote.^[VISSZA]
213. quibus omnibus ipsa Domina Maria temporibus uitae suae libere gaudere, uti ac fruil possit ac ualeat, hoc pacto, ut si supradicta summa in eorum redditibus summan praefixam videlicet viginti quinque Milium florenorum hungaricalium non attingeret, quod de alijs Redditibus nostros hunc defectum supplere debeamus.^[VISSZA]
214. Si autem hanc summam Vigintiquinque Milium Ducatorum hungaricalium excederent, Nihilominus id totum Dominae Mariae cedere debet.^[VISSZA]
215. Ipsamque dominam Mariam statim post consumationem Matrimonÿ cum Filio nostro Dno Ludouico per copulam in possessionem supradictorum locrorum ponemus et introducemus.^[VISSZA]
216. Curavimusque ut omnes Offitiales ac Subditi praefatorum locorum Dominae Mariae per nos assignatorum homagia et alia fidelitatis Iuramenta eidem Dominae Mariae praestare debeant, Ipsa quoque Domina Maria de praedictorum locorum Offitijs et personis instituendis et destituendis ad arbitrium suum disponere possit et debeat.^[VISSZA]
217. In casu, quo unam ex Sponsabus ante Matrimonÿ consumationem per copulam mortem obire contingeret, Nihilominus alteri Sponsae, quae superstates erit Dos superius expressa Ducentorum Milium Ducatorum persoluatur.^[VISSZA]
218. Similiter si unus ex Maritis post Matrimonij consumationem fatis concederet, et Vxor relicta ad secunda vota transire vellet, eidem relictae Summa illa Ducentorum Milium Ducatorum persolui, et ipsa relicta Statui et Reditibus pro contradote sibi assignatis cedere debet. Interim uero et quamdiu solutio ista Dotis Ducentorum Milium Ducatorum non fit, Redditus annuos ad Statum suum tenere et percipere poterit et debet.^[VISSZA]
219. Eredetije megvan Brüsselben a királyi levéltárban. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 22-24. Német másolatát közli a bécsi cs. k. pénzügyminiszteri ltárból Oberleitner Károly: Archiv für Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII, 133-134. L. azonk. Wagner: Dipl. Comit. Saros. p. 26. És Pray: Annales V, 62.^[VISSZA]
220. civitates nostras montanas Cremniciensem, Semniciensem, Bistriciensem, Pukancz, Diln, Montem regium, Lebetam, Breznam, Corponam, vnacum suis auri argenti eris aliorumque metallorum et minerarum fodinis, deinde castrum Zoliense, castrum et Ciuitatem veteris Budensis, insulam Chepel, Oppidum Kewi et alies eiusdem insule possessiones, Cameras salium Maromorusienses, Castrum Hwzth, castellum Rona, oppida Hwzth, Zijgeth, Thechew et Wysk, castrum Mwnkach, oppida Beregzaaz, Mwnkach, Wary, Castrum Dijosgijewr, oppida Myskolcz, Dijosgijewr, Mohij, Mezewkewesd, Kerezthes, cum honoribus comitatum dictis castris antiquitus coniunctis et annexis stb.^[VISSZA]
221. de consilio et assensu omnium dominorum prelatorum baronum procerum nobilium incliti regni nostri Hungarie ad uniuersalem conuentum iussu et imperio nostro ad diue Elisabeth Budam congregatorum, qui quidem omnes nemine discrepante, tamquam optimi fideles ut maiorem quam possents honorem sue Maiestati, in cuius felici adventu, presencia gracia patrocinio erga eosdem fideles nostros indubitato, multum spei collocarunt, deferrent stb.^[VISSZA]