XXI.
MÁRIÁNAK NÉMETALFÖLDRE
VALÓ KÖLTÖZKÖDÉSE.

FERDINÁNDNAK magyar királylyá történt megválasztásával és megkoronáztatásával Mária királyné hazai tulajdonképi feladatát befejezettnek tekintette. Mert a végleges diadal kiküzdése, a Tarnowból visszajött és idegen hatalmak, főleg a török által támogatott Szapolyain végleg fölülkerekedni, az országot tényleg elfoglalni s mindenkorra dynastiájának biztosítani valóban csakis magának Ferdinándnak a feladata lehetett. Mária a maga éles látásával csakhamar meggyőződött arról, hogy még egy nagyon hosszú s kétes versengési küzdelem előtt áll a Habsburg-ház, melynek ő, fogyatkozó anyagi erejénél fogva már aligha tehetne lényeges szolgálatokat. Emellett egészségi állapota sem volt annyira kedvező, hogy továbbdad is kedve lett volna magyarországi helyén maradni. Pozsonynak északi és északnyugati szelektől érdessé tett klimája nem kedvezett egészségének. Alig hogy odaérkezett a mohácsi csata után, lázak kezdték gyötörni.[1291] Kérte ezért Ferdinándot, okadatolva elhatározását orvosi bizonyítványokkal, melyek neki levegőváltozást javasoltak, mentse fel őt a további helyettesítésétől a bocsássa szabadon mint olyant, kit az eddigi küzdelem izgalmai már nagyon megviseltek.


137. I. FERDINÁND CZÍMERE.[1292]


Ferdinánd, ki testvéri gyöngédséggel csüngött «gyermekkortól legkedvesebb» nővérén[1293] s aggódva annak testi egészsége hanyatlása miatt, kész volt, bár nehéz szívvel, kérését teljesíteni. Már előbb szabadjára hagyta volt Pozsonyt elhagyni s a birodalomnak tetszése szerint választandó bármely helyére átköltözködni. Mária tényleg elhagyta Pozsonyt, innen 1527 július 8-ikán Bécsbe költözködött,[1294] honnan még egyszer-másszor lerándult Magyarországba: Óvárra és Pozsonyba. Óvárott, honnan datált egyik 1527. levelét ismerjük,[1295] mondott le a következő évben végleg a magyarországi helytartóságról, mire Ferdinánd, ki őt itt meglátogatta, 1528 márczius 7-ikén Báthori István nádort nevezte ki utódjául.[1296] Tudjuk azonkívül, hogy Mária Bécsből az 1528. évi október 13-iki pozsonyi országgyűlésre is lejött, Ferdinánd királylyal együtt a királyi várba szállva.[1297] De Bécsben sem maradt sokáig, mert hol Bécsújhelyen,[1298] Znaimban,[1299] Nezsideren,[1300] hol Linzben, Passauban, Innsbruckban találjuk. Znaimban való tartózkodását a politikai események zavarai és fenyegetései nem tették egészségének kedvezővé. Ferdinánd ügye egyre rosszabbá vált késedelmeskedése, erélytelensége, pénzügyi tehetetlensége miatt. Mária éles szemei testvérét fenyegető nagy veszedelmeket láttak, melyek őt magát is erős kedélyhullámzásba sodorták. «Vigyázzon Fenséged, írja Znaimból fivérének 1529 június 17-ikén, hogy Magyarországot s a mi hozzá tartozik, el ne veszítse. A nép mozog Fenséged ellen s azok ellen, kik Fenségedet vele királyul fogadtatták. Közönséges a panasz, hogy igéreteit beváltatlanul hagyta; hogy a vajdát nem űzte ki az országból; hogy a végvárakat nem szerezte vissza, sőt még többeket tönkre juttatott; hogy hadai gonoszabbul bánnak a hű lakosokkal, mint a lázadókkal, istentelenebbül dúlnak-fúlnak mint maga a török.»[1301] Nagyon valószínű, hogy a királyné közvetlen környezetében a Ferdinánd ellen való panaszok szintén hangos kifejezéshez jutottak,[1302] mi az ideges királynét még inkább gyötrötte. Linzben való tartózkodása sem volt egészségére váló. A török készülődésének és közeledésének híre felverte a birodalom csendjét. Linzben, hová Mária hosszas és fárasztó úton érkezett,[1303] megtudta, hogy a török császár Bécset ostrom alá vette s hogy Ferdinánd Prágába sietett a cseh sereg mozgósítására.[1304] Linzben a veszedelem torkában nem maradhatván, Mária s vele együtt sógornője, Anna királyné és gyermekei folyam ellenében Passauba menekültek.[1305] Ez a vizi út is sok kellemetlenséggel járt.[1306] Passauban Anna királyné gyermekeivel Ferdinánd rendeletére Innsbruckba voltak menendők, Mária ellenben kíséretével hosszasan afelett tanakodott, ne menjen-e inkább Csehországba? A tiroli út nem látszott élelmezés dolgában eléggé biztatónak, míg Csehország, a királynénak ottlevő birtokain az élelem könnyebb beszerzésénél fogva biztosabb tartózkodással kecsegtetett.[1307] Ez ügyben a királyné futárt menesztett Ferdinándhoz, tudakolva tőle, mitevő legyen. Eközben megérkezett annak híre, hogy a török, ismételt sikertelen ostrom után Bécs alól elvonult, mire a két királyné kíséretükkel ismét Linzbe ment vissza.[1308] Harmadnapra Passauba érkezett Ferdinánd, ott vélvén családját s nővérét találni. Majd Linzbe bejöve, Annát gyermekeivel, mint tervezve volt, Innsbruckba küldte, Máriát pedig utasította, hogy Linzben állapodjék meg.[1309]


138. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)



139. ZNAIM.
(Székely Árpád rajza.)


Mária Linzben huzamosb időn át maradt.[1310] Még csak április végén ment ő is Innsbruckba.[1311] Május 8-ikán találkozott ő az Innsbruck és Hall között elterülő mezőn testvéreivel, Károly császárral és Ferdinánd királylyal és sógornőjével, Annával.[1312] Ugyanaz év június havában zergékre vadászott Hall hegyi erdeiben.[1313] Bár különben mindenütt visszavonultságban élt, mégis a Magyarsággal való összeköttetést most sem szakította meg, politikai tekintetben akkor is közbenjáró maradt Fedinánd és a magyarok közt.[1314]

Innsbruckból a királyné Augsburgba ment, hol huzamosb időn át tartózkodott.[1315] Testvérei, a császár és a magyar király szintén itt voltak, hogy a birodalmi rendeket vallási egységre és török elleni segélynyujtásra buzdítsák.[1316] Hogy ez ügyben Mária királyné is személyes befolyását itt érvényesíteni kívánta, az aligha vonható kétségbe. De bizonyos, hogy személyes érdekei is hozták őt Augsburgba. Jövőjének megélési állapotát óhajtotta volt testvéreivel rendeztetni: anyagi ellátásáról és nyugdíjának biztosításáról volt szó.[1317] Sajnos, ebbeli reménykedése hiú volt, mert bár testvérei teljes készséggel teljesítették volna óhaját, de minthogy saját anyagi helyzetük épp ez időben felette mostoha volt, biztatásnál semmi egyebet nem nyujthattak nővérüknek.[1318] Ez méltán keserítette el Máriát s ehhez hozzájárult, hogy magyarországi híveinek egyik legbecsültebbike, Thurzó Elek, kivel Augsburgban találkozhatni vélt, nem jött el.[1319]


140. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)


Mária augsburgi tartózkodása eszerint nagyon nyomasztó volt. Egyfelől a birodalmi perpatvarkodás, erélyes segélyre való kilátástalanság és saját személyes ügyének rendezetlensége súlyos aggodalmakkal nyugtalaníták különben erős lelkét. Távozásra kellett gondolnia, mit elégtelen anyagi eszközeinél fogva s egy már-már zúgolódó kísérettel nagyon nehéz volt megvalósítani.[1320] Ő és környezete abban állapodtak meg, hogy összes málhájukat hajókon Linzbe szállíttatják, maguk pedig a következő hét hétfőjén vagy keddjén, azaz 21 vagy 22-ikén lóháton indulnak egyenest Regensburgba, innen aztán hajón Linzbe. Linzből, ha rossz hírek vissza nem tartják, Bécsbe vagy legalább is Korneuburgba mennek, mialatt Károly császár és Ferdinánd király Augsburgból Speierbe, azután Aachenbe mennek, hogy ott Ferdinánd magát római királylyá koronáztassa meg.[1321]


MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Maria van den Enden metszete Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)



141. REGENSBURG.[1322]


Máriának az utolsó perczben sikerült az elutazáshoz szükségelt pénzt megszerezni s így az elutazást lehetővé tenni.[1323] Nagy volt mindnyájuk öröme, hogy a kapzsi s barátságtalan Augsburgból elszabadulhattak.[1324] Lóháton indultak e városból Regensburgba.[1325] Itt csak egy napig maradtak, felfogadva a maguk, valamint lovaik és málhájuk továbbszállítására a szükséges hajókat.[1326] Máriát itt Frigyes bajor választófejedelem figyelme nagyon megörvendeztette azzal, hogy neki kövér, termetes vadkant küldött ajándékba.[1327] November 28-ikán hajóra szállottak. Éjfélre Straubingba érkeztek s innen Vilshofenbe.[1328] Itt a királyné vadászat kedvéért megállapodott, Oláht nyilván a többiekkel előre Linzbe küldve.[1329] Linzbe november utolsó napján érkeztek.[1330] Deczember 1-sején itt megpihentek.[1331] Aztán még aznap tovább mentek Greinig,[1332] hová a délutáni órákban érkeztek s bár tovább utazhattak volna, mégis a kőszirtek által veszélyeztetett dunai utat a királyné mellőztetni kívánta. A hajókat előre küldve, ő hölgyei és cselédsége lóra ülve a parton folytatták útjukat.[1333] Harmadnapra Kremsbe érkeztek, hol mindaddig tartózkodni kívántak, míg Budáról határozott hír érkezik.[1334] Ez időben folyt Budavár ostroma Ferdinánd serege részéről. Buda sorsa már Augsburgban nyugtalanította Máriát. A közhír szerint Budának elfoglalása minden órában bekövetkezhetik. Ha ma nem, hát holnap vagy holnapután. Mindenki biztosan számított rá, egyrészt bizakodva az ostromló sereg kiválóságában s Rogendorf Vilmos hadvezéri nagy hírében, másrészt a török s Szapolyai János kezén levő Budavár őrségének csekélységében. Nagy meglepetés volt tehát, hogy Rogendorf mi hírt sem hallatott magáról.[1335] Balsejtelmek közt töltötte Mária augsburgi napjait s a balsejtelmek voltak augsburg-kremsi útjának is kísérői. A Kremsben vett hírre, hogy Szapolyai és Gritti Buda ostromlóinak kezeibe került, mi általános örömet keltett,[1336] Mária az akkor Bécsből visszatért kremsi apáthoz küldött, tudakolva a hír lakosságát. A küldöncz, sajnos, a hír czáfolatával érkezett vissza. A királyné más hírnököt Bécsbe küldött s abban állapodott meg, hogy kedvező hírre Korneuburgba, Pruckba, Magyar-Óvárra megy. Ha pedig kedvezőtlen hír érkezik, akkor Kremsben marad jobb hírek érkeztéig, vagy Znaimba megy vissza.[1337]


142. GRITTI LAJOS NÉVALÁÍRÁSA.[1338]


A jobb hírek nem érkeztek. Ellenkezőleg, megjött Bécsből a királyi helytartó levele, mely Máriát arról tudósítja, hogy Mahmud bég nándorfejérvári basa 5000 lovassal és 150 naszáddal Buda felmentésére megindult.[1339] Tetézte a szomorú hír hatását az, hogy Kremsben a pestis nyomai jelentkeztek.[1340] Máriát az utóbbi körülmény mintegy arra ösztönözte, hogy vadászati szenvedélyének, mint olyannak mely legjobb ellenszerül kínálkozik a ragály elkerülésére, még szabadabb folyást engedjen.[1341] A Buda alatt aztán deczember 19-ikén bekövetkezett kudarcznak híre rémülettel töltötte el Máriát és híveit.[1342]

Láttuk, hogy Mária terve volt kedvezőtlen hír érkeztének esetére vagy Kremsben maradni jobb hírek megérkezéséig, vagy Znaimba menni. Egyik sem történt. Kremsben értesült ugyanis nagynénjének, Margit főherczegasszonynak, a németalföldi kormányzónőnek Mechelnben 1530 deczember 1-sején bekövetkezett haláláról.[1343] Nagynénje halálával Mária sorsa úgy fordult, hogy neki kelletlenül egy a magyarországi állásnál is súlyosabb missióra kellett vállalkoznia. Bátyja, a császár, felajánlotta neki a németalföldi helytartóságot, melyet Margit főherczegnő, I. Miksának a híres Burgundi Máriától született leánya, 1506-tól fogva viselt volt. Egy oly országnak a helytartóságát ajánlotta fel neki a császár, melynek határán Francziaország királya, Cleve, Jülich és Geldern herczegei betörésre készülten állottak; melynek gazdagságát és kereskedését, szabadságát és műveltségét franczia rablásvágy és zsarnokság ellen védeni kellett; melynek városai folyton készen voltak veszedelmes lázadásokra; melynek északi tartományaiban a pártszellem egyház, állam, társadalom ellen felütötte fejét; melynek parlamentje minden pénz és katona megszavazásában nehézkes volt s melynek igazságszolgáltatását a jogszervezet különbözése annyira megnehezítette.[1344]

Károly császár, kit ember- és világismeret bármely más fejedelemnél jobban jellemez s melynél fogva ő hosszú uralkodása alatt sohasem alkalmazott csatatéren vezénylő tábornokot, kabinetben minisztert, küludvaroknál követet, tartományban kormányzót, kinek ügyességéről és arravalóságáról meggyőződve nem lett volna,[1345] már kezdettől fogva felismerte volt nővérében a kiváló képességeket. Gyöngéd szeretet fűzte őt Mária személyéhez s az volt a meggyőződése, hogy az elhalálozott Margit főherczegnőt senki úgy nem pótolhatja, mint Mária. Ő Máriát úgy tekintette, mint második «énjét»,[1346] s bár Osma bíboros, a császár gyóntatója, nem helyeselte az özvegy királyné kinevezését, noha ő is felismerte benne a bátorságot és a tiszta erényt,[1347] Károly mégis teljesen bízott nővére eredményes működésében, «mert nálánál alkalmasabbat és megfelelőbbet, ha még úgy körültekintett, nem talált».[1348] Mondhatja eszerint a királyné franczia életírója, hogy «minden osztrák herczegnők között egyik sem multa fölül a magyar királynét, egyik sem bírt az ő ragyogó erélyével, tökéletes ügyességével, magas és szilárd értelmiségével, de mert egyik nem is bírta oly kitűnő mértékben, a nagy császár becsülését, tiszteletét, sőt hódolatát».[1349]

Máriát, ki ezidőtt folytonosan panaszkodott szívremegés miatt, bátyja felszólítása váratlanul és kelletlenül érte. Sokáig mentegetődzött, részint chronikus bajára s gyenge egészségére, részint egyéb okokra hivatkozott, melyek neki egy ily terhes hivatal elvállalását lehetetlenné teszik. Sőt hivatkozott arra, hogy katholikus igazhivősége, bár alaptalanul, meg lett gyanusítva, a mi Belgiumban nagy megütközést keltett. Ám a császárt mindezek az okok nem térítették el szándékától. Ő egy sajátkezű hosszú levélben, mely Kölnben 1531 január 3-ikán kelt, teljes bizalommal és határozottsággal kérte nővérét a helytartóság elvállalására. Mária tehát «testvérei, a császár és a római király iránt való engedelmességből» elfogadta egyidőre, ideiglenesen a Magyarországtól és Ausztriától oly messze a continens legnyugatibb végére eső országban,[1350] 1531 január 29-ikén a neki felajánlott császári helytartóságot s alsóburgundiai kormányzóságot.[1351]


143. V. KÁROLY CSÁSZÁR.
(A Behaim Bertalan rajza után készült egykorú metszetből.)


Magyarországban a királyné ez elhatározása, minthogy Magyarországtól való végleges megválást jelentett, keserű érzelmeket keltett. «Ha ő felsége, közös patronánk, írja Szalaházy Tamás egri püspök 1531 január 23-ikán Pozsonyból a királyné titkárának, országunkat elhagyja, bármi is legyen jövő állapotunk, nekünk csak könnyeket hagy hátra. Mert bár a legjobb királynak örvendünk, mégis szenvedni fog szerencsétlen hazánk szabadsága, mihelyt a királynét, édes anyánkat nélkülözni fogjuk.»[1352]

Mária 1531 februárban hagyta el Ausztriát, hogy Belgiumba menjen.[1353] Elindulása előtt mindenkivel, kivel pénzügyi viszonyban állott, netáni adósságok dolgában kiegyezkedett,[1354] mit jellemének egyik újabb szép bizonysága. Kíséretében több régi magyar[1355] és osztrák híve volt. Oláh Miklós, a királynénak 1527 óta titkára[1356] és annak egyik rokona, Lukréczia hajadon, Oláh Miklós Máté nevű testvére fiának, Tamásnak a leánya,[1357] ki később Liszti János felesége lett.[1358] Az osztrákok közt Puchhaim Farkas, kiről már fentebb megemlékeztünk[1359] és Salm gróf és neje.[1360] Nem csekély lelki fájdalmára volt Máriának, hogy egyes udvarnokaitól, minthogy ezek az új hit elfogadásának gyanuja és vádja alatt voltak, a császár határozott kívánságára meg kellett válnia.

Az érzelmek, melyekkel a távozó királynét hívei az idegenbe követték, vegyesek voltak.[1361] Sokan örvendettek, mert vágyakodtak azon helyek után, melyeken szabadságot és jó életet találhatni vélekedtek.[1362] Másoknak ellenben ez a külföldi út sehogy sem tetszett, előre látva a jövő veszélyeket s a sok bajt, melybe jutni fognak.[1363] Ezek közé tartozott maga Oláh Miklós is. Nagy lelki tusakodásban töprengett afelett, hogy a királyné eltávozása tényével szemben mitevő legyen: kövesse-e úrnőjét vagy maradjon-e itthon? Annyira inogó volt megállapodása, hogy barátaitól kért sürgős tanácsot.[1364] Oláh az idegenben való tartózkodás szokatlanságától, az idegen emberek álnokságától s a külföldön való megélhetés nehézségeitől remegett.[1365] Az egri püspök, Szalaházy Tamás, lelkére kötötte neki, hogy a királynét ne hagyja el,[1366] a mitől amúgy sem lehetett tartani, mert hiszen Oláht, ki Mária személyes közbenjárására lett királyi titkárrá,[1367] a hála kötelékei fűzték úrnőjéhez. És tényleg, Oláh loyaliása, hűséges ragaszkodása győzött is aggályai felett s úgy határozott, hogy híven követni fogja a királynét, bármi is legyen sorsa a külföldön.[1368]


144. OLÁH MIKLÓS NÉVALÁÍRÁSA.[1369]


Mária Kremsből 1531 február 10-ikén kelt útra.[1370] Lóháton női és férfikíséretével Linz felé akkora gyorsasággal haladt, hogy a várost 3 nap alatt érte el,[1371] A sietés oka az volt, hogy Linzben találkozni akart fivérével, Ferdinánd királylyal és mert eleget kívánt tenni másik testvére, Károly császár óhajának is, ki őt sietségre szólította volt fel.[1372] Linzben nem a legkisebb okok tartóztatták fel. A királyné, mielőtt távozik, jól rendbe akarta hozni magyarországi és ausztriai birtokügyeit azon esetre, ha azokat a török veszélyeztetné.[1373] Egy másik tartóztató ok a hosszú úthoz való felszerelés, az élelmiszerek beszerzése volt. Mindezek tekintetében a királylyal sokat kellett tárgyalnia. A tárgyalások pénzbeli eredményét nem ismerjük, de Oláhnak némely későbbi leveleiből gyaníthatjuk, hogy a királyné pénzügyi viszonyai ezúttal sem voltak nagyon előnyösek. Kísérőinek csak szűkös költségeket engedélyezhetett, úgy hogy ezeknek a hiányzó összegeket a magukéból kellett fedezniök.[1374]


145. A BRÜSSZELI SZÉKESEGYHÁZ.


Linzből dolgait végezve, a királyné tovább sietett. Németalföldig vivő hosszú útjának közelebbi körülményei felől nem vagyunk tájékoztatva, mert kísérőjének, Oláhnak ez úton kelt leveleit nem ismerjük. Egyik leveléből mégis tudjuk, hogy a királyné Bajorországon át haladt. Oláh egyik levele 1531 márczius 25-ikén Regensburgban kelt.[1375] Innen a királyné a rajnai tartományba ment, Kölnben bátyjával, a császárral találkozott. Kölnből Aachenen át érte el Németalföldet.

Németalföldön Máriának első hónapjai, mondhatni hivatalához való készülődésével teltek el. Ez időből Oláh levelei nagyon gyérek. A mi belőlük kitűnik, az, hogy ő és nyilván társai is, nehezen szokták meg az új viszonyokat. Egy Gentből egyik barátjához 1531 május 21-ikén írott levelében kitörnek kebeléből az elhagyatottság fohászai. Sajnálja, hogy másokra és nem saját magára hallgatott.[1376] Barátok nélkül nehéz eltűrni az új viszonyokat, nélkülük szomorú életet él.[1377] De egyéb mostohaságok és körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy ő és vele az emigratio is boldogtalannak érezze magát. A mindennapi életnek megvoltak itt a maga nyomasztó terhei és kellemetlenségei. Németalföldön érzékeny volt a drágaság, a lakások bére magas, a vendéglősök pedig módfelett nyúzták az idegent[1378] s hogy az áttelelés a sokszor repedt falú szobákban a rossz fűtőkészülékek és a fűtőanyag drágasága miatt[1379] nemcsak nagyon költséges, hanem kellemetlen is volt, s így könnyen elérhető, hogy az emigratio jogos panaszokra fakadhatott. A lelki fájdalmak: a honvágy, az elhagyott rokonok és barátok után való vágyakodás az idegenben való tartózkodást későbben is nehézzé tették[1380] Oláhnak és társainak, ők mégis ezek daczára is hűen megmaradtak a királyné oldalán s ezzel meggyőzően nyilvánították úrnőjükhöz való szeretetök és ragaszkodásuk őszinteségét.


146. A BRÜSSZELI KIRÁLYI PALOTA.


Még csak 1531 július 5-ikén történt Máriának, délelőtt 9 órakor V. Károly császár által való ünnepélyes beiktatása az arany-, ezüstszövésű drága szőnyegekkel díszített brüsseli királyi palotában az összegyülekezett államrendek jelenlétében. Ezen ünnepélyes bemutatáson a császár nevében annak kanczellárja, a panormi püspök szólott a rendekhez, tudtukra adva, hogy uruk e nővel alkalmasabb egyént nem talált a kormányzóságra. Őt hallgassák s az ő akaratát és tanácsát kövessék.[1381] A rendek és küldött követek hálát szavaztak a császárnak, mert a helytartónő okosságáról, jellemességéről és erényességéről már előzetesen értesültek. Őt készségesen kormányzónőül elfogadják s vele szemben úgy cselekednek, a mint azt a császár óhajtja.[1382]

Hogy Mária valóban csak ideiglenesen vállalkozott a külföldi feladatra, az az ő oldalán állott titkárjának, Oláh Miklósnak közleményéből tudjuk. Eszerint ő a történt bemutatás után úrnőjét a királyi palota terméből magánszobájába kísérte, melynek küszöbén Isten áldását kívánta a királyné működésére. Mikor pedig Magyarországon a rend helyreáll, s megszilárdul, akkor reméli, hogy a királyné oda ismét visszatér. E kijelentésére a királyné amennel válaszolt.[1383]


147. A CZÉHEK HÁZAI BRÜSSZELBEN.

A helytartóság ideiglenes elvállalását Mária azon feltételhez is kötötte, hogy a császár ne kényszerítse őt újabb férjhezmenetelre.[1384] Máriának már háromszor is lett volna alkalma özvegységétől búcsuzni. Egyszer Magyarországban, hol Szapolyai törekedett, mint láttuk, keze birtokába jutni. Másodszor 1528-ban, mikor június 28-ikán Ferdinánd római király azon tervvel állott eléje, a mely nővérét V. Jakab skót király nejévé tette volna.[1385] És harmadszor, mikor 1530-ban júniusban a két fivér nővérökkel Augsburgban találkozva, Fridrik pfalzgrófot, a palatinatusi választó fivérét ajánlották neki férjül.[1386] Mária egyik kérő kérésére sem hajlott, kijelentvén, hogy «hű marad elhalt férje emlékéhez, soha többé férjhez nem megy s özvegysége jelvényeit nem teszi le,[1387] mert az ő számára senki sincs, ki vele felejtetni tudná férjét és hogy annak jegygyűrűjét máséval felcserélni nem fogja».[1388] Ezzel is kitűnt, hogy Máriának «oly szíve van, mely ritkán ugyan, de annál igazabban és mondhatni vég nélkül szeretett».[1389] Megnyilatkozott benne boldogtalan édesanyjának természete, ki elhalt férjétől még a halálban sem tudott elszakadni s hitvesi szeretetébe beleőrült. Évek multán, halotti búcsuztatója, Richard püspök ezért méltán emelte ki beszédében, hogy «az erényes fejedelemasszony, Mária, mihelyt özvegyen maradt, minden ékszert, aranyat, csipkét stb. letevén, egész élete végéig megtartá az özvegyek egyszerű ruházatát».[1390] És ekként meghatóan igazakká tette boldogult férje egykor mondott szavait, hogy «Mária vele az isteni gondviselés jóvoltából a szent házasság frigyével és a kölcsönös szeretet kötelékével feloldhatatlanul van egyesítve».[1391]




XXII.
MÁRIA NÉMETALFÖLDI KORMÁNYZÁSA.

MÁRIA a németalföldi kormány élén 1531-1556-ig,[1392] tehát 25 éven át állott s ezen idő alatt a köz- és kormányzati élet minden terén kifejtette nagy képességeit, szívós és bátor erélyét, politikai és diplomácziai tapintatát s soha el nem szunnyadó szépművészeti s irodalmi hajlamait. Kormányideje alatt a politikai s hatalmi versengések magas hullámokat vetettek, vészes felhők sötétlettek nem egyszer újabb hazája egén,[1393] de bölcs belátásának mindig sikerült egyrészt az állam hajóját hullámok felett tartani, másrészt a fenyegető veszélyeket ártalmatlanokká tenni. Annyira bölcsen tudott a helyzet ura lenni, hogy az egyik velenczei követ szerint «szelleme és szive sokkal nagyobb állam kormányzására hivatott volt, mert megmutatta, mennyire terjedhet nőnél a test energiája, a lélek bátorsága és lángelméje».[1394] Bernardo Navagero és Marius Cavalli, a brüsszeli udvarnál Velencze követei, szintén nem tudták eléggé dicsérni Mária németalföldi kormányzónő férfias erélyét, tevékenységét, eszét.[1395] Dicsérete visszhangot keltett még a XVII. században is. «Kormányzónői hivatalát, írja Gans, férfias szívvel viselte, nemcsak Dániával kötött békét s fenntartotta a Sundon a hajózást, hanem háborut izent a francziáknak és másoknak is, viselve azt hősiesen. Semmi vállalatban nem tanusított nőies kedélyt s meg is vetette a női fényt és pompát.»[1396] Mai írók is «erőteljes szellemű s államférfiui éleslátással megáldott fejedelmi nőként» dicsérik.[1397] Oly nőként, «ki nagy tehetségeinél, nemes és emelkedett jelleménél fogva a trónra és kormányzásra mintegy termett vala».[1398] És ezt az elismerő csodálatot Mária valóban meg is érdemelte. Mert mindenütt siker követte az ő munkásságát, mely sem akadályoktól vissza nem rettent, sem előnyt személyes kényelméért fel nem áldozott. Ellenségeinek minden ármánya, ravaszsága és terrora felett győzedelmeskedett. Egykoruaktól tudjuk, hogy a franczia király, I. Ferencz sógornője ellenálló erejét drasztikus, de hazug hirek terjesztésével igyekezett megtörni, őt magát megfélemlíteni s így felette győzedelmeskedni.[1399] Csakhogy mindez hiábavaló igyekezet volt.

A belkormányzás terén Mária feladata valóban nem volt kicsiny. V. Károly elvei amily szigoruak voltak, épp oly makacs is volt azok végrehajtásában.[1400] Mária közvetítése nélkül az amúgy is eléggé kiélesedett ellentét okvetlenül katasztrófához vezetett volna. Károly szigora, úgy a politikában, mint a vallásügyekben erős egyéni meggyőződésen alapult. Amit az állam javára s előnyére jónak, üdvösnek talált, azt valósította is, bármely áldozatába került legyen. Mária okosan transigabilis felfogása azokban az ügyekben, melyek politikai vagy valláspolitikai természetüek voltak, az ellentétek élét tudta venni. A császár kíméletlen, nem egyszer túlszigorú rendeletei végrehajtásában Mária találékonyabbnak s ezzel kíméletesebbnek bizonyul. Bár a Habsburgok családi egoismusánál fogva az ő közéleti felfogása sem volt mindig a legelőrehaladottabb felfogás, mégis mindig annyira előrehaladt, hogy a végletek összetűzését kikerülhette. Így Károly császár vallásügyi rendeleteit nem hagyhatta ugyan végrehajthatatlanul, mégis maguknak a protestánsoknak is el kellett ismerniök, hogy sok jó és nemes akarattal mérsékelte a rendeletek szigorát. «Sohasem szünt meg, mondja franczia életírója, elvei mérsékeltsége által kitüntetni nemesb kedélyét.»[1401] Az ő közbenjárásának s az ő okos engedékenységének eredménye volt, hogy Anvers, Groningen és az Ommelandok teljesen kikerülték az inquisitiót. Brabant csaknem teljesen s hogy Frieslandban csak szórványosan s Geldernben csak 1550 után lépett fel.[1402] Úgy hogy maguk a protestánsok, bár nem szerették, mégis őszintén óhajtották volt kormányzóságát.[1403] Nem lehet benne eléggé felbecsülni azt, hogy a vallási küzdelmek hevében nem tűrte a nyilvános, az országos botránykeltést. Mikor egy Heilborn Miklós nevű ferenczrendi szerzetes egyik iratát, melyben a legdurvább személyeskedéssel kikel Erasmus Rotterodamus ellen, Antwerpenben új kiadás alá rendeztette, a mélyen sértett Erasmus panaszára Mária legott érvényt szerzett azon császári rendeletnek, hogy ily iratokat előleges censura nélkül újból nyomatni nem szabad s meghagyta az antwerpeni hatóságnak, hogy maga elé idézve a nyomdászt, tiltsa meg a mondott botrányirat kinyomását, vagy ha már kinyomva volna, annak megjelenését és árusítását.[1404] A királynénak ezt az intézkedését a nemesb katholikusok is helyesléssel és elismeréssel fogadták.[1405]


148. I. FERENCZ FRANCZIA KIRÁLY.
(A madridi képtár eredeti olajfestménye után.)



149. ANTWERPEN A XVI. SZÁZADBAN.[1406]

Rendkívüli ügyességét, hajthatatlan férfias erélyét, szellemének fölényét fényesen documentálta azokban a küzdelmekben, melyeket a haza fennmaradása, szabadsága és jogai érdekében vívott elleneseivel. Mikor hollandi anabaptisták, kik magukat «keresztelők»-nek (baptistáknak) avagy «szövetségtársak»-nak nevezték, Hollandot és Németalföldet maguknak elfoglalni akarták, Máriának sok éberségre és nagy erélyre volt szüksége, hogy a hydrákként fel-feléledező veszedelmes sectát, büntetéssel, fegyverrel, de szépszerével oktatással is ártalmatlanná tegye.[1407] Végre is sikerült meghiusítani azok hazaellenes törekvéseit. Mikor a Hanza a németalföldi kereskedelmi hajók elől elzárták a Keleti-tengert és a Sundot azon czélból, hogy Németalföld ezentúl csak másodkézből kaphassa a skandináviai termékeket s viszont Skandinávia a németalföldieket, Mária legott repressaliákkal felelt, feltartóztatta a hanzahajókat a németalföldi vizeken s a magukat megadni vonakodókat elsülyesztette, a hanzakereskedők gazdag raktárait és árutelepeit Antwerpenben és Amsterdamban lefoglaltatta.[1408] De erélyének legtündöklőbb diadalait az I. Ferencz franczia királylyal szemben folyt nemzeti küzdelemben aratta.[1409] Hősies önfeláldozással és rendületlen elszántsággal védte Németalföld függetlenségét és szabadságát a királynak minden megtámadása ellen. Ferencz franczia királyról joggal mondhatta egyik magyar főúr, hogy az sohasem törekedett a kereszténység javára szolgálni.[1410] Kicsinyes versenygésből és irígy féltékenységből összeveszítette a keresztény fejedelmeket akkor, mikor azok tömörülése a török hatalommal szemben legszükségesebb lett volna.[1411] Keresztény coalitio esetére elmaradt volna Európa keleti részében az a sok szenvedés és lealázás, melyet a diadalmas törökség okozott. Magyarország nem került volna másfélévszázados rabságba s szép földjén a keresztény civilisatio áldásos veteményei nem taroltattak volna le oly kegyetlenül. A barbárság nem diadalmaskodhatott volna a világ culturája felett.[1412] A Habsburg-ház lealázása és gyengítése volt egyik legfőbb törekvése. E végett egyesült az ugyanerre törekvő Angliával,[1413] de még magával a törökkel is. E nemtelenül felidézett franczia-német-osztrák-olasz háborúban Mária oly tulajdonokat mutatott, melyek őt a legtehetségesebb és legszilárdabb fejedelmek sorába helyezték.[1414] Legszembeötlőbben mutatkoztak rendkívüli képességei 1542-44-ben, mikor a francziák a Nizzában 1538 június 18-ikán, tíz évre kötött fegyvernyugvás daczára is negyedik ízben, V. Károly szerencsétlen algiri hadjáratakor, Németalföldet megtámadták. E perfid támadás, melyben Ferencz király nem átallott a törökökkel Olaszország pusztítására szövetkezni, Európaszerte iszonyatot és gyűlöletet keltett ellene. Leghangosabban Mária szive dobogott e gyalázatos támadáskor ádáz támadói ellen. Csakhamar sereget állított talpra, Antwerpenből Gentbe, innen Monsba, Namurba sietett, minden veszélyeztetett ponton megjelent. Majd itt, majd ott termett. Az orleansi herczeget, I. Ferencz király második fiát visszaszorította, a Vendôme herczeget megállásra kényszerítette, a Gelderni marschalt izolálta, a dánok recognoscáló hajói egyikét elfogta. Mindenhol hidegvérről és nagy körültekintésről tett tanubizonyságot. «Magatokat és szabadságtokat kell végletig megvédenetek, – mondá – nehogy franczia rabságra jussatok. Inkább emészsze fel a háború összes javaitokat, semhogy az ellenség pusztítsa el azokat.»[1415] Hősiességének és fáradhatatlanságának eredménye az 1544 szeptember 18-iki crespyi béke volt, mely a császár javára véget vetett a háborúnak.


150. AZ ANTWERPENI SZÉKESEGYHÁZ.
(Dürer rajza a bécsi Albertinában.)



151. MÁRIA KIRÁLYNÉ.[1416]


Ferencz halálával (1547 márczius 31.) az ellenségeskedések nem szüntek meg végleg Francziaország és Németalföld közt. Ferencz fia, az 1547-ben trónra jutott, tüzes és uralomvágyó II. Henrik nehéz szívvel viselte a nyomasztó tudatot, hogy az a tömérdek pénz és siralmas sok emberáldozat, melynek árán apja, Ferencz király Olaszországban 30 éven át helyreállítani igyekezett a régi hatalmat, hiába volt. Az osztrák-spanyol habsburgi hatalom nem hogy gyengült volna, hanem szemlátomást gyarapodott és Francziaországra nézve egyre fenyegetőbbé lett. Végtelen düh szállta meg a maga tehetetlensége érzetében Henrik királyt. 1551-ben október 5-ikén szövetkezett a nagyratörő szász Móricz választófejedelemmel, ki megfeledkezve a Károly császártól kapott jótéteményekről, azt megcsalva és elárulva hirtelen megtámadta. Mária éleselműségére jellemző, hogy a pártütő Móriczban ő ismerte fel legelőbb a veszedelmes ellenséget. Ő tudósította először Károlyt a választófejedelemnek a franczia királylyal való szövetkezéséről[1417] s bár a készületlen császárnak a hirtelen meglepetés óráiban éjjel a tiroli hegyeken át gyorsan, gyaloghintón menekülnie kellett, mégis a francziáknak 1553-ban megindult ellenségeskedései ezúttal is csak kárukkal végződtek. Mária szivósságának és férfias tevékenységének köszönhette Németalföld a hadi események nagy részét is.[1418]


152. MÓRICZ SZÁSZ HERCZEG.
(Cranach Lukács festménye után.)


Mária e heroikus tevékenysége könnyen megérteti velünk azt a fanatikus dühöt, melylyel a franciák e hősi asszony iránt viseltettek. Pamflettekben mint gonosz boszorkányt szerepeltették, ki farkason lovagolva Francziaország szegény gyerekeit barlangjába csalja s ott vérüket iszsza.[1419] Ennek a dühös gyűlöletnek volt az eredménye, hogy Máriának egyik legszebb építészeti műemlékét, Mariemontot, a francziák – örök szégyenükre – gyalázatosan elpusztították. E durvaságokkal szemben Mária viszont méltón vigasztalódhatott azon öntudattal, hogy hazájának életbevágó érdekeit egy hatalmasb nemzettel szemben érvényesítette. Kimutatta Németalföld természetes szerepét és annak helyzetét az európai küzdelmekben.[1420] S ebbeli érdemeit fennen el is ismerték úgy alattvalói, mint maga a császár. Mikor 1544-ben január 20-ikán V. Károly Máriával együtt Löwenben az egyetemes statusok gyűlésén megjelent, az államok elismerték, hogy a francziák által megtámadt tartományok elvesztek volna Mária királyné körültekintése nélkül s neki ezért hálát szavaztak. De maga a császár is Németalföld vitéz megvédéseért szintén köszönetet mondott a németalföldieknek és kormányzónőjüknek. Majd a crespyi béke megkötése után, Károly elismerte, hogy az utolsó 10 év alatt Mária szolgálatai túlhaladták a kormányzónő és a nővér kötelességeit s őt azzal tisztelte meg, hogy ő maga, köszvénye által akadályoztatva, Mária által akarta és nem a római király által a nagy speieri birodalmi gyűlést megnyitni.[1421] Egyúttal neki adományozta a turnhouti urodalmat, valamint Bingen várost és területét. Ez a császári kegy nagy örömére volt Máriának. Mert íme mostantól fogva egy darab földje volt, mely felett souverain úrnő volt, melynek jövedelmei az ő pénztárába folytak, melynek vadát tetszés szerint vadászhatta s melynek lakói felett kizárólag ő ítélkezhetett.


153. LÖWENI VÁROSRÉSZLET.


Annak a viszonynak rendezésében, mely Németalföld és a Németbirodalom közt forgott fenn, Máriának munkássága ugyancsak nagyon eredményes volt. Folytonvalók voltak a németalföldi tartományok és a birodalmi fejedelmek közt fennálló hatalmi versengések. Mária 1542-ben oly javaslatokkal lépett elő, melyek e téren üdvös kiegyezkedéseket engedtek remélni. Németalföld egyik hírneves jogtudósát Vigliust bízta meg, hogy a németalföldi tartományok sérelmeit s a maga közvetítő javaslatait terjeszsze a birodalmi gyűlés elé, mi 3 év multán 1543-ban ismétlődött az augsburgi gyűlésen. Ezen maga Mária is megjelent legfelsőbb tanácsosaival s a császár tanácsosaival, Vigliussal s a két Granvellával s a vitás ügyet sikerre juttatta. Viglius kijelenti Mária nevében, hogy Németalföld kormánya kész a birodalommal olykép megegyezni, hogy jogaik és szabadságaik fenntartásával hajlandó a birodalmi rendes terhekhez hozzájárulni, de ennek fejében megkívánja a birodalom védelmét csakúgy mint a német államok és területek. Az egyezség végre 1548 június 16-ikán létrejött s vele az összes burgundi tartományok egysége, másrészt azoknak a Németbirodalommal való összefüggése mindenkorra biztosíttatott. Németország azt a hasznot vette, hogy oly tartományok, melyek előbb a franczia koronával függtek össze, mint Flandria, Artois, Burgund, Henegan, Holland, Zeeland stb. most a Németbirodalommal egyesültek. Németalföld pedig, hogy ezentúl a Németbirodalom segítségére számíthatott, példának okáért Francziaország ellenében, megmaradva a közigazgatás, törvényhozás és igazságszolgáltatás terén való szabadságaik csorbítatlan birtokában.[1422]


154. A LÖWENI SZENT PÉTER-TEMPLOM.


Nem kis érdemei vannak továbbá Máriának Németalföld trónutódlásának rendezésében, az úgynevezett pragmatica sanctio létesítésében is. Az egyes németalföldi államokban a trónutódlás különbözőleg volt szabályozva. Egyikben a nő-, másikban a fiuág volt jogosítva, az utóbbi a saliai törvények értelmében s így az a veszedelem fenyegette a még csak imént egy államfő alá rendelt országot, hogy mindjárt V. Károly halála után az egység felbomlik. A császár az ország két legelőkelőbb birói collegiumával, a mechelni nagy tanácsnak és a brabanti udvarnak bevonásával egy pragmatica sanctiót terveztetett, mely szerint a trónutódlás minden tartományban különbség nélkül ugyanazonképpen szabályozva legyen, úgy t. i. hogy a souverain hatalom örökösödése a császárnak úgy fiú-, mint nőágának biztosítva legyen az eddig fennálló, vagy vitás jogok és szokások mellőzésével. Az összes tartományok rendei ellenkezés nélkül fogadták el azt a sanctiót, mert már áthatotta valamennyit a kölcsönös összefüggés és a közös érdekek érzése. A mit Miksa, fia Szép Fülöp, Vakmerő Károly, de sőt még Margit kormányzónő idejében sürgetni kellett, most már elismert igazság volt a nagy többség szivében.[1423] Margit főherczegasszony egy államszövetség, Habsburgi Mária egy állam kormányzója volt.[1424]

Az organisatióban és administratióban Mária nem kisebb talentumnak bizonyult mint fivérei: Károly és Ferdinánd. Károly császár titkárának, Grudiusnak szavai szerint «a királyné élesen látó elméjét soha eléggé nem dicsérhetni».[1425] A kormányzati, közigazgatási, törvényhozási, pénzügyi s hadi ügyek gyorsabb elintézhetése czéljából minden irományt, államit és magániratot szigorú rendben tartott és tartatott, mondhatni levéltári pontossággal kezeltetett. Mikor, hogy csak egy példát hozzunk fel, Ferdinánd király a bányavárosokban reformokat kívánt életbe léptetni, Mária turnhouti 1550 július 24-iki utasításában meghagyta titkárának, Scharberger Orbánnak, hogy bécsi irodájából némely szükséges okiratot vegyen magához, de lelkére köti, hogy az okiratokban a rend meg ne zavartassék.[1426] Hogy mennyire körültekintő, szorgoskodó és intézkedő volt, ez kitetszik imént idézett okiratából. Ebben meghagyja titkárának, hogy jól ügyeljen és figyeljen arra, milyen a bányavárosokban a rendőrség, milyenek az ottani alapszabályok és rendeletek, milyen a gazdaság a kamaráknál és váraknál, milyen a pisetum, az urbarium s jogok állapota.[1427] Meghagyja azt is neki, hogy ügyeljen, vajjon teljesíttetnek-e a haszonbérlet feltételei, melyek az augsburgi szerződésben megállapítvák s hogy a királyi biztosoktól, azok minden rendelkezéseiről, melyeket a városok, kastélyok és bányák körül teendenek, írást kérjen, hogy, ha idővel a bányavárosok ismét a királyné kezére esnének vissza, a jelenlegi visitatio a jövőre zsinórmértékül vagy tájékozásul szolgálhasson.[1428]


155. A LÖWENI SZENT PÉTER-TEMPLOM ÉNEKKARI KARZATA.



156. HABSBURGI MARGIT KORMÁNYZÓNŐ SZOBRA MECHELNBEN.



I. FERENCZ. FRANCZIA KIRÁLY ÉS CSALÁDJA.


A hivatalos és magániratok e gondos összegyűjtésének és rendbentartásának köszönhetni, hogy a brüsszeli államlevéltár a történeti kutatásoknak kimeríthetetlen kincsesbányája. Mária kormányidejéből Brüsszelben annyi az okirat, írja Horváth Mihály, nemcsak Magyarországot, hanem az egész Európát illető, miképpen, például a reformatio s annak a régi vallással vívott első harczainak történelmére nézve, bárhol is alig látszik párja ezen okmánykincseknek.[1429] Ránk nézve különös fontosságú Máriának a magyar bányavárosokat és egyéb özvegyi uradalmait illető magánlevéltára, melyet magával vitt ki Németalföldre. Egész könyvek találhatók itt, melyek az arany-, ezüst- s rézbányák üzletének évenkénti költségeit s jövedelmeit, kiadásait s bevételeit tüntetik fel s így hazánk pénzügyi és culturalis történetének megóvására felbecsülhetetlen adatkincseket szolgáltatnak.[1430] De a rendben tartott okiratkészletnek volt köszönhető, hogy a peres és birói ügyek elintézései nem szenvedtek Mária alatt halasztást, költséges és ügyes-bajos huzódást. Az igazságszolgáltatás, hála az ő fáradhatatlanságának és lelkiismeretes buzgóságának, nemkülönben gyors felfogásának és a dolog lényege hamaros megismerésének, gyorsmenetű volt. Az ítéletben mégis mindig meggondoló, soha el nem hamarkodó volt.[1431] Mária maga példánya volt a szorgalomnak és lelkiismeretességnek. Igazságszolgáltatása felülhelyezkedett minden melléktekinteten. Egészen bátyja, a császár nyomán haladt.[1432] Nem volt tekintettel senkire és semmire, csak magára az igazságra és jogosságra. Ajtaja mindenki előtt nyitva állott[1433] s így módjában állott az igazság biztos kifürkészésére alaposan tájékozódni. Hozzájárult, hogy amily hajthatatlan volt akarata, épp annyira hozzáférhetetlen volt kéréseknek és fenyegetéseknek.[1434] Hivatalkodásában «neki a munka és fáradozás életeleme. Uralkodni szeretett, nem hermelint viselni. Az összes fonalak az ő kezeiben egyesültek. Az ország kormányzását, had- és külügyét ő intézte».[1435] A birodalom ura, a császár jóformán mindent az ő elintézésére bízott.[1436] Mária naponta kétszer is hosszant tanácskozott a császár tanácsosaival.[1437] Még a betegség sem akadályozta őt abban, hogy a hivatalos előterjesztéseket meghallgassa, a munka mintegy éltetőleg hatott reá.[1438] Csak ott érezte magát munkára nem hangoltnak, ahol nem bízott az eredményben, hol nem volt elég módja sikerhez jutni.[1439] Iróasztalán felhalmozódtak az összes hatóságok iratai. Mindent átolvasott: a kérvényeket, az ítéleteket, a jelentéseket és a döntéseket. Mindezek tömege miatt a hozzáérkezett privátlevelek elintézésére sokszor csak napok mulva került a sor.[1440] Magánszobáiban is folytatta a munkát.[1441] Majd lóra pattanva helyi vizsgálatokat tartott. Felkeresett s bejárt várakat s katonai sánczműveket, kereskedelmi telepeket és hajókat s ilyenkor mindenki bámulhatta nagymérvű szakismereteit. Meghallgatott különböző vélekedéseket, megvizsgálta azokat s ha egyszer aláírt valamit, akkor hasztalan volt minden könyörgés, szószólás, fenyegetés. A tartományokat nem bízta helytartóira és tisztviselőire. Egyszer Flandriában és Namurban, másszor Artoisban, majd Luxemburgban, Hollandban, Seelandban, Felső-Ysselerben jelent meg. Jötte mindig váratlan, rögtönös volt.[1442] «Oly nő, mondja egyik velenczei követ, kiben igen sok férfiasság van. Maga gondoskodik a hadi ügyekről s tervezi is azokat, valamint a várak erődítését s mindennemű államügyeket. Mindent saját szemeivel akart látni, lóhátra ült, hogy szemlét tartson a csapatok felett s megvizsgálja az erődöket. Fáradhatatlan úgy a harcz mint a béke idején, megmutatta, mit tehet egy hozzá hasonló asszony lángesze és ereje».[1443] Sokszor hónapokon át távol volt székhelyétől. Futamodóhoz hasonlított inkább, semmint állandóan helybenlakóhoz.[1444] Az időjárás zordonságát fel sem vette.[1445] Nagy előnyére volt energiájának ritka rábeszélőképessége, melylyel az országos vállalatokhoz szükségelt pénzt és katonaságot előteremteni tudta. Pénz és katona beszerzése Németalföldön nagyon is nehéz, complicált dolog volt, mely azonban az ő kezelésében soha annyira complicált nem lehetett, hogy eredményhez ne vezetett volna. Ő pénzszerzésben és katonaállításban, mint regens, nem parancsolhatott, csak előterjesztést tehetett. Vesztegethetett, ígérhetett, rábeszélhetett: de csakis az egyetemes államok, vagyis az ország parlamentje határozott. Elfogadhatta vagy visszautasíthatta a regens előterjesztéseit.[1446] Ám Mária, ki erélyét józansággal és okossággal egyesítette, a szükséges pénzt és katonaságot mindig megkapta a statusoktól, bár tudvalevő, hogy mily nehéz dolog volt azokat adakozásra birni. Ebbeli sikerei Máriának épp oly nevezetesek voltak, mint a megadott pénzzel és katonasággal az ellenségen diadalokat aratni.[1447] Erőszakos megadóztatások, ha előfordultak, inkább kincstári rendelkezések voltak, semmint a királyné parancsai.[1448]


157. A LÖWENI SZENT GERTRUD-TEMPLOM BELSEJE.



158. A TURNHOUTI KASTÉLY.
(Richter Aurél rajza.)[1449]


Fáradhatatlansága és odaadó buzgósága kitünt továbbá a hivatalos repraesentálásban is, mely nem egyszer igen súlyos terheket rakott vállaira. Abban az időben, 1549-ben, mikor V. Károly császár óhajára fia II. Fülöp, mint trónörökös a németalföldi tartományokat először látogatta meg,[1450] Mária szereplése nagyon hozzájárult ahhoz, hogy a gazdag tartományok, anyagi és culturális civilisatiójuk szemkápráztató fényét a fejedelemfi szemei előtt ragyogtassa. Fülöpöt április 1-sején Mária és nővére Eleonora fogadták[1451] s kizárólag Máriának köszönhette, hogy mint valóságos hódító járta be örömujjongás közt azon földet, melynek kormánya szintén reá várakozott s Mária, lóháton kísérve unokaöcscsét, ennek folytán oldala mellett állott, kitartva a fárasztó ceremoniák, ünnepségek, bankettek, a tavaszi tánczvigalmak és szinjátékok végtelen sokaságában.[1452] E hosszas út valóságos próbáját adta a nő testi és lelki organismusa edzettségének, de egyszersmind az ő loyalis dynastikus felfogásáról is tanuskodott. Ő háza érdekében kötelességének tartotta személyes részvételével fokozni unokaöcscse diadalútjának erkölcsi hatását.


159. MÁRIA KIRÁLYNÉ 1532-IKI EMLÉKÉRME.[1453]


Épp úgy kötelességének tartotta azokban a látványos ünnepségekben részt venni, melyekben háza fénye és hatalma külsőleg is megnyilatkozott. Az aranygyapjas rend káptalanának egybeülése fontos állami ünnepség volt, hiszen ezen a Megváltó, a Boldogságos Szűz és Sz. András dicséretére és dicsőségére, a keresztény vallás s a szentegyház védelmére és terjesztésére valamint a jó erkölcsök szaporítására alapított nagy rend alapszabályszerű feladatához tartozott a rendtagok jó erkölcsei felett őrködni s azok kihágásait megbüntetni.[1454] Mária annál készségesebben vett részt a társasünnepségben, mert kedvező alkalmul szolgált jó erkölcsökre törekvő buzgóságának, de nem egy nemzetközi politikai ügy elintézésére is.[1455]


160. PORTUGÁL IZABELLA, V. KÁROLY NEJE.
(Tizian festménye a madridi Muzeum del Prado-ban.)



161. AZ ARANYGYAPJASREND JELVÉNYE.
Richter Aurél rajza.


Ám érdekes Mária személyes karakterét is szemlélni azon időben, melyet Németalföldön töltött. Ugy látjuk, hogy azt a képet, melyet az ő személyes tulajdonságairól ifjú éveiben megrajzolni igyekeztünk, most idős korában határozottabb s jellegzetesebb szinekkel kifejezőbbé tehetjük. Határozottsága szókimondó asszonynyá tette őt. Az volt ő még testvéreivel szemben is, bár irántuk való szeretete és tisztelete, rajongásig fokozódott volt. Szókimondása egyes esetekben a kiméletlenségig kemény volt. Mikor Ferdinándnak 1529 június 13-ikán fia született, Mária szerencsekívánatait juttatta el hozzá, de felhasználta az alkalmat állampolitikai észrevételekre is. «Miután Isten annyi gyermekkel áldja meg, írja Ferdinándnak, annál szükségesebb, hogy fáradhatatlanul rajta legyen tartományait megtartani. Ő úgy látja, hogy nehéz lesz Magyarországot megtartani, mert a nemzet elégedetlen vele (Ferdinánddal) s átkozza azokat, kik arra csábították, hogy őt királylyá válaszszák.»[1456] Szókimondásával megszerezte magának azt a dicsőséges hírnevet, hogy ő, mikor tőlünk már búcsút vett volt, Ferdinánd lelkiismerete s a magyar nemzet szava lett. [1457] Ő tőle reménylette a magyar honfi szerencsétlen hazájának külföldről érkező megsegítését.[1458] Könnyek hullását látta Szalaházy Tamás egri püspök Mária elköltözéséből származni, mert e nő volt szabadságunk biztosítéka.[1459] És ujjongó örömmel telt el, mikor hallotta, hogy a királyné visszatérőben van német- s osztrákországi útjából.[1460]

Nem egyszer bizony nagyon nehéz helyzetbe jutott mikor testvérei személyes érdekeinek conflictusában nyilatkoznia kellett. Károly császár egyik legszivósb óhaja volt, hogy mint mondja, házuk érdekében[1461] fia Fülöp nyerje el a római császárság koronáját, melyre pedig I. Ferdinándnak volt igénye. 1550-ben, augusztusban terjesztette Károly abbeli kívánságát a választófejedelmek elé az augsburgi gyűlésen, melyen a császár testvéreivel személyesen találkozott. Ferdinánd nagyon szigorúan ragaszkodott jussához s ettől sem a császár követelései, sem a császár nővéreinek, Máriának és Eleonorának kérései és könnyei daczára sem állott el. Mily nagy fájdalmat szenvedhetett a családja szolgálatában álló nő, mikor látta, hogy már-már szakadásra kerül a dolog s Ferdinánd testvérei elől teljesen félrevonult. Valóságos ír volt sebzett lelkére, amikor végre is egy privátszerződés a viszálynak véget vetett abban az értelemben, hogy míg Ferdinánd a császári koronát kapja meg, annak birtoklásában őt majd Fülöp kövesse, azt pedig Miksa, Ferdinánd fia.[1462]


162. HOLLANDI ZÁSZLÓTARTÓ.
(Jacob de Gheyn rézmetszete után.)


Az igazságot, melyet Mária mindenki számára szentnek tekintett s mindig, mint láttuk, már magyarországi helytartósága idejében biráskodásának alapelvét képezte, a maga jogainak és igazainak megóvásában szintén elengedhetetlennek tartotta. A benne fejlő igazságérzés hozta magával, hogy ő magyarországi javairól még elköltözködése után sem mondott le s mikor e javak nagy része Szapolyai kezébe ment, nem habozott ezeket tőle még a szultán közbenjárásával is visszaszerezni. A Konstantinápolyban járt Scepper Kornél volt ott az ez ügygyel megbízott procuratora.[1463] Ugyanazon igazságérzésének kifolyása volt, hogy elfogadtatta, megerősíttette s egész terjedelmében átiratta Miksa főherczeggel, mint I. Ferdinánd örökségével az ő jegyajándékát s Magyarországban bírt özvegyi javait illető ama szerződést, mely I. Ferdinánd és ő közte, Károly császár közbenjárására és békebirósága mellett, Augsburgban 1548 márczius 7-ikén létrejött.[1464] Mária e szerződés végrehajtásánál a maga biztosaiul báró Eyczing Ulrik tanácsosát, hellersteini Haller Farkas lovagot, udvarmesterét, kincstartóját s tanácsosát, Sparentorfi Krabat György és Scharberger Orbán titkárait nevezte ki s hatalmazta fel.[1465] Ez igazság- és jogérzésből folyólag elszámoltatott magának tisztviselői pénzkezeléséről még ezek halála után is[1466] s kifizette magának követeléseit adósai hagyatékából.[1467] Követeléseiről még testvére, Ferdinánddal szemben sem mondott le.[1468] Az ő kérésére kellett Ferdinándnak 1551 márczius 9-ikén Augsburgban akként intézkednie, hogy a királynétól haszonbérbe vett bányavárosok s egyéb özvegyi javak évenkénti 34 ezer magyar forintnyi díja fejében 1551-től kezdve a következő 6 évre Mandlich Mátyást augsburgi polgár előre, összesen 204 ezer magyar forintot fizessen. Ezért Mandlich Mátyás Ferdinánd a bécsi és ausseei sóhivatalok jövedelmeivel biztosította.[1469] Perre hagyta jönni igazait, ha azokat veszedelem fenyegette.[1470] Egynél több adatunk van arra nézve, hogy adósait exequáltatta[1471] s hogy jogait avagy jogaiból folyó érdekeit kérlelhetetlenül óvta.[1472] Hogy az adósságok behajtását eredményesebbé tegye, a behajtónak százalékokat engedélyezett.[1473] Ám mindez csak nagy igazságszeretetéből folyt, mert hogy lelke mélyében jóindulatú, könyörülő, készséggel segítő egyén volt, úgy mint bátyja a császár,[1474] ezt azon készsége bizonyítja, melylyel kijelenté, hogy egyes exequáltakról és azok gyermekeiről ő kegyelmesen gondoskodni fog.[1475] De bizonyítja jószívűségét egész élete is. Készséggel teljesítette a hozzá folyamodók kéréseit.[1476] Közbenjárt érdekeik megóvásában.[1477] Megalapította kegyességével sok ember szerencséjét.[1478] Hálásnak mutatkozott a neki teljesített szolgálatok megjutalmazásában,[1479] azok érdekeit tehetsége szerint előmozdította s ügyeiket ajánlotta azoknak, kik segíthettek.[1480] Igazán érdemeseknek ügyét előmozdította az útban álló akadályok daczára is.[1481] Szorgalmazta nyugdíjasainak kielégítését.[1482] Bár szigorú volt másoknak vele szemben kötelező szolgálati megkövetelésében[1483] és hajthatatlan az igazság elismerésében, mégis nem hiányzott benne a figyelem és gyöngédség sem. Erre vall magaviselete elutasított kérői iránt,[1484] s erre azon kegyes fogadása, melyben a nála járt Wallop Jánost részesítette s kinek fáradozását és iránta való jóindulatát egy arany kupával hálálta meg.[1485] Gyöngédségét és figyelmét árasztotta azok családja iránt, kik az ő és bátyja, a császár szolgálatában fáradoztak. Azelőtt hogy Scepper Kornél követi minőségben Konstantinápolyban járt, a királyné, Gentbe érkezve, egyik bizalmas pohárnokát Scepper nejéhez küldötte, ura távollétében őt vigasztalandó és kegyéről őt biztosítandó.[1486] Mikor pedig a királyné Gentet elhagyta, Oláh Miklóst Sceppernéhoz küldte búcsuzni.[1487]


163. A RÉGI KIRÁLYI KASTÉLY GENTBEN.
(Richter Aurél rajza.)


A mit pedig ellene mint bosszúálló nő ellen felhoznak, csak olyan, a mi nem természetes karakterét mutatja, hanem női érzékenységéből folyt: a mi többé-kevésbbé minden emberben, kivált nőben megvan. Mikor politikai ellenfele földig forgatja fel egyik legszebb építészeti alkotását s tűz martalékává teszi azon alkotásainak összes értékes berendezését, természetes, hogy azt a fájdalom első pillanatában megtorolni óhajtja. «Olyan az asszonyi természet, a legnagyobbé is, hogy igen bosszúállók, ha megsértetnek», mondja Brentome. Mikor azok az alattvalók, kik az ő és testvére V. Károly császár hálájára lekötelezve voltak, ellenök fellázadnak, érthető, hogy a megtorlás vágya szállotta meg őt s hogy a lázadás leverése után szive kiengesztelést csak akkor érzett, mikor a lázadás szítói kivégeztettek s a többiek térdenállva életökért könyörögtek előtte.[1488] Ám a szenvedély első felhevülése után Mária az maradt s annak mutatkozott, a mi valójában volt: nemes és jóságos nő. Hogy mennyire képes volt megnyerni ismerőseit, hiven mutatja Batthyány Ferencznének egyik Máriához intézett levele, melyben magasztalja az ő, az írónő és férje iránt mindenha tanusított kegyességét, mely akkora, hogy ha száz évig élne, azt Ő felségének eléggé meg nem köszönhetné. «Amig élek, mondja, Ő felsége szolgálatát el nem hanyagolom, mint kegyelmes Urnőmet csakúgy, mintha a szerződtetett jobbágya volnék.»[1489] Már előbb, 1552 szeptember 2-ikán férje, Ferencz gróf, tudósítva Máriát a hazai válságos viszonyokról, kéri őt, hogy ha netán neki és feleségének kivándorolnia kellene, fogadja őket kegybe, mert a királyné az ő egyedüli reményök.[1490] Az a Brodarics, kit politikai okok kényszerítettek a királynét és pártját a mohácsi vész után nemsokára elhagyni, mintegy bűvös erő által érezte magát a királyné személyéhez vonzani. 1533 márczius 8-ikán oly levelet intézett Pozsonyból Oláhhoz, mely amily meglepő oly megható is. Kéri a királyné titkárát, ajánlaná őt a királyné kegyelmébe, mert bármikor alakuljanak is a közügyek s bármit is mondanak vagy mondtak valaha felőle Ő felségének, ő nem tud megfeledkezni annyi kegyességről és jóságról, melylyel őt a méltatlant és érdemetlent támogatta és nemcsak a vele egyenlők, de az őt felülmulók, a nálánál kiválóbbak közt is az ő tekintélyével felemelte. Mely jóságáért ő, míg él, Ő felségének minden módon hálás lenni akar. És ha oly nagy távolság nem elválasztaná őt a királynétól, ő nem türtőztethetné magát, hogy ő felségét hódolatteljesen fel ne keresse. De ha az Uristen, mint reméli, sőt jövőre biztosra veszi, békét hoz az országra, akkor ő a hosszú út fáradalmaitól nem fog visszarettenni, hogy legalább kis részben nyilvánítsa ő felségének háláját.[1491] de Brodarics másszor is eseng Oláhnál a királyné kegyének számára való kieszközléséért,[1492] mert ez életének legfőbb óhaja. Ajánlja tehát neki az ő legalázatosabb szolgálatait.[1493] Thurzó Elek is mindvégiglen megőrizte szivében Mária iránt való szeretetét és megbecsülését. A királyné betegségéről kapott hírek szomorúsággal és fájdalommal töltötték el.[1494] Egyre ajánltatja magát kegyeibe s felajánlja neki halála napjáig való szolgálatkészségét.[1495] Semminek sem örülne inkább, mint annak, ha a királyné valamikor visszajönne közéjök. Más, tőle még távolabb álló egyénnek is hódoló szeretettel viseltetnek iránta. Gilinus Camillus, a milanói fejedelem titkára és tanácsosa a királyi úrnő «lábait csókoltatva» a legjobb egészséget kívánja neki, hogy hálásaknak mutatkozzanak annak, kinek mindenöket köszönhetik. [1496] Graphaeus Cornelius hálatelt szivvel Máriának dedikálja egyik művét.[1497] Szintén megható Burgio pápai nunciusnak a királyné titkárához intézett azon kérelme, fejezze ki úrnője előtt az ő hódolatát, melyből megértve ő felsége, hogy semmi sem fekszik annyira szivén, mint annak ügye és érdeke.[1498] Még magasztosb dicséretben részesíti őt Rotterdami Erasmus, ki felismeri benne «a fennkölt nők legjobbikában, a mennyei jóságot, mely számukra fájdalom és zaklatás után vigaszt és derűt hozott s ki miért méltán hálát szavazhatnak Istennek és boldognak mondhatják a hazát, melynek osztályrészül ily úrnő jutott, mint kinek kormánya alatt az jámborságban s szabad művészetekben annyira virágzásnak indult».[1499] Ugyanő egy másik levelében Máriáról úgy beszél, mint kinek «különös bölcseségét és jámborságát mindenki hirdeti».[1500] Majd elhatározza Oláht szerencsekívánataival amiatt, «hogy a szerencse jóvoltából annyira tisztességes helyet foglalhat el annál a nőnél, kinél a fejedelmi nők sorozatában emberségesebb s sz. erkölcsökben tündöklőbb nincsen. [1501] De gratulál önnönmagának is «mint kinek barátja egy oly hatalmas kiváló nő oldalán van, kinél magát felette ajánlhatni kívánkozik s kinek iránta való kegyét ő örökre bírni kívánja».[1502]


164. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)


A milanói fejedelem titkára Gilinus Camillus nem kisebb elragadtatással és magasztaló hálálkodással ír Máriáról. Oláhhoz 1534 október 12-ikén írott levelében «örömét fejezi ki a ritka kitünő nő jóléte felett, nem tud neki eléggé hálás lenni, a miért Ő felsége az ő csekélységét kegyeivel annyira elhalmozza. Nem szünik meg lelkének nagyságát és arányban való kiválóságát csodálni s kész az ő szolgálatában fejét is feláldozni».[1503] Hogy maga fejedelmi ura, a milanói herczeg is csodálattal van Mária iránt eltelve, azt ugyancsak Gilinus mondja Oláhnak. «Az én uram, a herczeg úgy tekinti Ő felségét, mintha annak szolgája volna és bámulattal van iránta eltelve.»[1504]

Az oldalán évek során a titkári minőségben működött Oláh Miklós, kinek hivataloskodásában bőséges alkalma volt Máriát alaposan megismerhetni, dicséri «világosan látó éles elméjét, mint ki ritka jelenség az asszonyi nem közt. Igazi nővére nemcsak vér szerint Ferdinándnak, hanem annak elméje, jámborsága, erényei s egyéb testi-lelki kiválóságai szerint is.»[1505] A császár követe, Scepper Kornél becsvágyát látta kielégítve akkor, mikor ura őt Mária tanácsosául kinevezte.[1506]

Ha Mária költséges kormányzása miatt a rendeknél, mint ilyeneknél nem is állott különös szeretetben, az egyeseknél mégis, ezek körében is, szeretetben és becsülésben részesült. Oláh Miklós egyik leveléből tudjuk, hogy Máriát Monsban, mikor oda Binchéből költözködött, a lakosság ujjongva fogadta.[1507] Ugyanőtőle tudjuk, hogy Valenciennesben, odaérkeztekor fáklyákkal és szövétnekekkel, az öröm és vígság minden megnyilvánulása mellett fogadták. A város polgárai neki ezenkívül 500 Károly-aranynyal megtöltött középnagyságú ezüst tartályt ajándékoztak.[1508] Egy másik városban is a legelőzékenyebben fogadták, két napon át vendégszeretetben s kedves látványosságokban is részesítették.[1509] Maga az ország fővárosa, Brüsszel, megbánva egy alkalommal tanusított ellenkezését, a visszaérkező királynét nagy ünnepséggel fogadta.[1510]


165. MÁRIA ÉS II. LAJOS VOTIV-ABLAKA A BRÜSSZELI SZÉKESEGYHÁZBAN.




XXIII.
MÁRIÁNAK TUDOMÁNYOS, SZÉPMŰVÉSZETI
ÉS ZENEI FOGLALKOZÁSA. SPORTKEDVELÉSE.

AZ ÁLLAMÜGYEK sokasága mellett talált Mária időt tehetségeinek, ízlésének és hajlamainak egyéb téren is eleget tenni. Residentiái: Brüssel és Mecheln az elegáns székvárosok bélyegével ékeskedtek. Nem voltak ugyan színhelyei az oly lármás és pazar ünnepélyeknek, mint milyenek a franczia király és a császár udvaraiban szokásosak voltak, de mégis magukban egyesítették a kormányzati, tudományos és művészeti előkelőséget, a társaság színét-javát, nagy neveket, fényes talentumokat, híres szépségeket. Mária lakótermei a szépművészetek, a tudomány, az irodalom és a ritkaságok tárai voltak. Összes használati tárgyai művészi kivitelűek voltak. Ezekből való lehet az az ezüst tintatartó is, mely az árvízkárosultak javára Budapesten, a Károlyi-palotában 1876-ban kiállított emléktárgyak közt volt látható.[1511] Az a Mecheln, melyben Mária resideált, a mai Mechelntől óriásilag különbözött. Ma Mecheln, Belgium prímási székhelye a maga nagy csendességével és vidéki elzárkózottságával, valamint lakosságával nagyon megfogyatkozott anyagi viszonyainál fogva is éles ellentétben áll régi elevenségével, sürgő forgalmával és polgári gazdagságával. Ma szinte hallja az ember az utczái kövezetének hasadékaiból kisarjadzó fű és bozót növését. Fényes multjára csak kevés épülete emlékeztet. Templomai, kivált a nagyszerű gótstilű, hatalmas tornyú és ékes szentélyzárású székesegyháza és tágas piaczán a régi kormányzósági épület, mely ez idő szerint restaurálás alatt van s pompásnak igérkezik. Míg a város templomai a régi idők pénzbeli tehetősségét és lángoló hitbeli buzgóságát juttatják eszünkbe, addig a Tribunál néven szereplő piaczi nagy épületet közvetlenül Mária emlékezetét éleszti fel szemlélőjében. Az épületet a királyné fivére, Károly császárt emeltette s azt a mai restaurálás azzal a szerencsés eszmével fejezi ki, hogy a kapuzat fölött a hatalmas monarchia kőből faragott szobrát helyeztette el. A hatalmas, négy frontot tevő palotának még nem restaurált része építészetileg igen festői tömeg. A rajta levő Múzeum felirat mondja, hogy benne ez idő szerint a városi régiségek és művészeti tárgyai, képei, pecsétjei, érmei elhelyezvék. E gyűjtemények azon termekben vannak, melyeket egykor Margit főherczegasszony és Mária királyné is laktak. Régen itt voltak elhelyezve Mária könyvtára és értékes művészeti és ritkasági gyűjteményei is. Könyvtára, ha nem is volt túlnagy, mégis nagy értéket képviselt volt. Ő a könyvtárt későbben, mikor bátyjától, a császártól a turnhouti uradalmat adományba kapta, turnhouti várkastélyába szállíttatta át. E könyvtárban részint eredeti nyelvű, részint franczia és olasz fordítású művekkel, theologia, valláserkölcs, történet, nemzékrend, bölcsészet, költészet, klasszikai és szépirodalom volt képviselve.[1512] De nagyon feltűnő egy olyan irománynak a hiánya, melynek a XVI. században nagy kereslete lehetett: a geografiai könyvek hiánya. A XVI. század első felében a hitvitázó theologiai irodalmon kívül talán épp a geografiai irodalom kelthetett legszélesebb körökben érdeklődést. Katholikus Ferdinánd kora s általában e század első fele a felfedezések kora volt. Columbus Kristóf szerencsével megkezdett művét elszánt s bátor, semmitől vissza nem rettenő hősök 50 év alatt oly sikerre vitték, hogy az Újvilágnak nemcsak partvidékei, de belső területei is az európaiak tulajdonába jutottak. Cabot, Cabral, Pinzon és Diaz, Cortez, Magelhaens, Verazzani, Pizarro, Cartier, Orellana, Soto és Hutler felfedező útjai árán az új világrész egész kiterjedése az északi és északnyugati partterületei kivételével nagyjában ismertté lett. Vele új világnézetek és világperspektivák nyíltak az emberi elmének, melyekről a mechelni, illetve turnhouti könyvtár könyvkincsei még mit sem árulnak el.


166. MECHELN FŐTERE.


Mária könyvtára még nem sugározta olvasója elméjébe az újkor hajnalpírját. Az óvilág eszmekörét és ismeretösszességét közvetítette csupán annak, ki tartalmából merített. De nagy igazságtalanság volna ebből csökönyösségre következtetni annak a számlájára, ki a nevezett könyvtárt összegyűjtötte. Miért s mi jogon követelnők azt, hogy a legelőhaladottabb eszmék szolgálatában állott legyen az, ki csaknem kizárólag a politikai szolgálatában állott. Mint ilyen még mindig magasan emelkedik a hétköznapiság s a közepes színvonal fölé. Hogy Mária s udvara a tengerentúli nagy világfelfedező eseményeket igenis figyelemmel kísérte, annak klasszikus bizonyságául a királyné titkárának, Oláhnak tanuságát hozhatjuk fel. 1535 január 10-ikén Brüsszelből Gerendi Miklós erdélyi püspökhöz írott levelében említi azokat a tömérdek kincseket, aranyhegyeket, tyúktojásnagyágú gyöngyöket, melyek az Újvilág keleti szigetein találtattak.[1513]


167. A RÉGI SAVOIE-HÁZ, MOST IGAZSÁGÜGYI PALOTA MECHELNBEN.



168. A MECHELNI RÉGI TANÁCSHÁZ.



169. II. VAGY KATH. FERDINÁND ÉS CASTILIAI IZABELLA ARANYPÉNZE.[1514]


Mária könyvtára legfőképpen mutatja az ő lelki igényeinek sokféleségét s híven bizonyítja, hogy nemcsak a könnyű, szórakoztató szépirodalomban, hanem a komolyabb s szárazabb oktató művekben s a klasszikusok remekeiben is élvezetet talált. A könyvtárában képviselt irodalmi szakokból a már említett theologiain kívül a következő művek voltak:

A történelmi szakba vágó művekből főleg a régi korra, az emberiség,[1515] a zsidó,[1516] az assyriai,[1517] a görög,[1518] a maczedon,[1519] a római[1520] és a puni[1521] s az újabb[1522] korszakokra vonatkozik. A romantikus színezéssel, művészi virtuozitással s életfriss nyelven író Foissart könyve,[1523] a még a XVII. században is nagy vonzóerővel bíró Merlin életére vonatkozó könyv[1524] is megvoltak Mária könyvtárában, valamint avensei János könyve.[1525] A történelem egyik nevezetes mellékága: a genealógia képviselve volt a franczia királyok származástanával.[1526] A klasszikusok közül Seneca,[1527] Titus Livius,[1528] Julius Caesar,[1529] Tullius Cicero,[1530] Ovidius,[1531] Lucanus, Suetonius és Sallustius[1532] művei. Az újabb klasszikusokból Petrarca[1533] és Boccaccio.[1534] Többrendbeli ballada.[1535] A szépirodalmiakból a Kóbor lovag,[1536] a Remete lovag,[1537] a Szerelem művészete,[1538] a Lovagság művészete,[1539] a Hölgyek tükre,[1540] a Hölgyek Lovagja,[1541] a Hölgyek diadala,[1542] a Gyönyör kertje,[1543] a Világ tükre,[1544] Lancelot du Lac, Ginevra királyné lovagja, Artus király hőse sokat olvasott regényének 3 kötete,[1545] Száz régi elbeszélés,[1546] a Három erény tükre,[1547] Róza királyné, Godeffroy de Bullion anyjának könyve,[1548] a Béke vigasza,[1549] a Hölgy jelmondata[1550] s néhány más irodalmi mű. A moralizáló s oktató művek közül: a nemes emberek erkölcseiről,[1551] többféle oktató könyv,[1552] a Szerencse és erény kalauza,[1553] a Test és Lélek beszélgetése,[1554] a Bölcsek komoly mondásai,[1555] a Boldogság vitája,[1556] a Fejedelmek uralkodása,[1557] az Erény könyve,[1558] a Bölcseség órája,[1559] a Jó erkölcsök,[1560] a Világ képe,[1561] a Kincses Könyv[1562] s még más egyéb könyvek is. A mint Mária a maga összes holmiját, állami és magániratait, gyűjteményét a legnagyobb rendben tartotta, úgy könyvtárát is hűen gondozó kezekre bízni el nem mulasztotta. 1531-től 1535-ig Contault Richard, 1536 januártól kezdve Sullier István voltak könyvtárosai.[1563] A becses gyűjtemény azután haláláig Turnhoutban maradt, akkor II. Fülöp, mivel a királyné könyvgyűjteményét, Spanyolországba való költözködésekor 1555-ben unokaöccsének hagyta, a könyveket a királyi könyvtárba hozni rendelte. A királyi könyvtár őre és kincstartója Viglius de Zwischen, a könyveket e rendelet folytán összeszedette és Brüsszelbe hozatta.[1564]


170. A BRÜSSZELI VÁROSHÁZ.


Hiánytalanul kerültek-e a könyvek Brüsszelbe, biztosan meg nem mondhatjuk. A Mária halála után való kezelési hűséget annyiban véljük gyanuba vehetni, a mennyiben Guchard közlése szerint Meeus-Muller neki szívességből oly könyvek jegyzékét szolgáltatta át, mely könyvek örökség útján kerültek az ő tulajdonába.[1565] Hogyan válhattak a könyvek öröklés tárgyává? Hogy én a nagy könyvtárba került könyveket látni és forgatni óhajtottam azon esetleges bejegyzések miatt, melyek azokban netán Mária királyné kezétől származnak, az természetes. E szándékkal fel is kerestem a királyi könyvtárt, de itt azt a választ kaptam kérésemre, hogy a könyvek ugyan tényleg a királyi könyvtárba kerültek, de most már annak több mint 300 ezer kötetet tevő óriási átlagából ki nem válogathatók, annál is kevésbbé, mivel a Mária-könyvek különleges jelzés nélkül egyesítettek e nagy könyvtár könyveivel.

A könyvtárhoz ritka és becses tárgyakkal, érmekkel és ritkaságokkal telt cabinetek is tartoztak.[1566] Nyilván ezek közt voltak elhelyezve azon termés-aranyérczek is, melyeket hazánkból kapott volt.[1567] Ezek is hová, merre kerültek? Magával vitte-e ezeket Mária Spanyolországba? Avagy ezek is öröklés útján idegenek birtokába jutottak? Oly kérdések, melyekre ez idő szerint választ nem adhatunk.

Mint a könyvek kedvelője és olvasója, Mária a tudományos irodalom pártfogója is volt. Nem egy íróval szemben tanusította ezen nemes hajlamát. A legnevesebb írók is, nem alacsony haszonlesésből, de ambitióból óhajtottak Máriával szellemileg érintkezhetni s magukat kegyeibe behelyezni. Példaként a híres történetíróra, Ferdinánd magyar király gyermekeinek tanítójára, Ursinus Veliusra hivatkozunk, ki azon kérelemmel ostromolta a királyné titkárát, hogy őt úrnőjének a leghathatósabban beajánlja.[1568] Ursinus Velius ehhez jogot vélt formálhatni, mint olyan író, ki megírta Lajos király szerencsétlen végét és a mohácsi csatát s azon dicséreteiért, melyekben ő mindkét Pannoniát részesítette.[1569] Más helyt mondják, hogy Luther és Rotterdami Erasmus is vetekedtek Mária kegyének megnyeréséért. Erasmus pártfogoltja, Levinus mit sem óhajtott annyira, mint azt, hogy Mária szolgálatába léphessen.[1570]


172. ERASMUS ROTTERDAMUS.
Egykorú festmény után.


A tudomány- és irodalomszeretet hozta magával, hogy Mária az ismeretek terjedésének őszinte szívből örvendett s ehhez ő a maga részéről is készségesen hozzájárult. Sokat fáradozott unokahugainak, a dán Krisztinának és pármai Margitnak[1571] nevelésében. Nagy örömre fakadt akkor, mikor arról értesült, hogy már unokaöccsei, testvérbátyjának, Ferdinándnak gyermekei tanítójuk, Ursinus Velius vezetése alatt az ismeretek és jó erkölcsök szerzésében nagy előhaladást tesznek.[1572] Kegyeletes öröme megnyilvánult akkor is, mikor hírét vette, hogy a haza védelmében elesett férjének történetét avatott toll megírta.[1573] Szóval nem maradhatott közömbös eszmék s ismeretek terjedésével szemben s Resciusnak egyik Oláh Miklóshoz intézett leveléből megértjük, hogy a könyveknek sajtó útján való termelésében Máriának nem csekély befolyása érvényesülhetett.[1574] Szűkös anyagi viszonyai mellett is mindig volt annyi megtakarított pénze, hogy írókat és irodalmi termékeket segélyezhetett.[1575]


173. PÁRMAI MARGIT HERCZEGNŐ.
Hogenberg Ferencz egykorú rézmetszete után.



174. GRANVELLA (PERRENOT) ANTAL.
(Collaert metszete Scipione Pulzone festménye után.)


A festészeti és szobrászati művek iránt való szeretetét Mária azzal tüntette fel, hogy velök ékesítette palotáinak termit. Kedvencz udvari festője, úgy mint már a nagynénje, Margit kormányzóné is, a rajzban és csoportosításban ráfáeli stylben dolgozó s 1542-ben elhalt Dorlet, vagyis Bernard von Orley volt.[1576] Általa festette meg a maga, testvérei, V. Károly és I. Ferdinánd, férje, II. Lajos arczképeit, az utóbbiét négyszer; egyet életnagyságban,[1577] melyet más kettővel együtt magának tartott volt meg, egyet pedig Frigyes rajnai pfalzgrófnak ajándékozott. Tizián által festette meg II. Fülöp arczképét. De ő nemcsak képekkel s gobelinekkel művészi tapétákkal, hanem szobrokkal is díszítette lakótermeit. Pártfogolt szobrászai a két Leoni volt, Leone Leoni, az apa és Pompeio Leoni, a fiu, voltak. Tudjuk, hogy Mária 1547-ben 10 álló szobrot rendelt meg vidéki nyári laka számára Leone Leoninál.[1578] 1550-ben készítette el magának ugyanezen művész által V. Károly nagy bronzszobrát, mely most Madridban, a Prado-múzeumban van s II. Fülöp szobrát.[1579] 1551-ben január havában rendelte el Granvella által, hogy Leoni rögtön keljen útra Augsburgba, mert általa kívánja természet után mintáztatni a római király, I. Ferdinánd és a cseh király, II. Miksa szobrait.[1580] 1552-ben január 16-ikán magához rendelte ugyanezen művészt, avégett, hogy az helyben az Ő felsége a császár és az ő – Mária – szolgálatára legyen.[1581] 1553-ban készítette el vele a maga bronzszobrát is.[1582] Nyilván egyéb ily megrendeléseket is tett és hogy mekkora megbecsüléssel és szivélyes, kegyes hajlammal viseltetett a művészi tehetség iránt, az kitetszik az említett művészek azon dicsekvéséből azon alkalomból, hogy őket fogadta volt.[1583] Szellemi érintkezésben, sűrű levelezésben állott a művészekkel.[1584] A mint a tudománynak, úgy volt Mária a művészetnek is áldozni tudó, fennkölt pártfogója.[1585]


175. A MARIEMONTI KASTÉLY PARKJA.



176. A MARIEMONTI PARK TERVRAJZA.


177. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. I.



178. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. II.


Az építészet iránt való szeretetét Mária a Belgiumban híres mesterek által létesített építményei hirdetik. A brüsszeli csipkék számára készülő fleur à plat városka, Binche közelében, a festői völgy legbájosabb pontján híres építője, Brökl Jakab (Jaques Brang) által pompás kastélyt építetett s körülvétette terjedelmes dísz- és nagyszerű vadaskertekkel: az ő róla elnevezett[1586] Mariemontot. E kastélyról az egykorúak mesés, csodás dolgokat írtak. Ma, sajnos, már csak romjaiban láthatjuk. A romok ez idő szerint az azokat körülvevő parkkal együtt egy belga milliardos, Monsieur Warogué, a chambre de représentant tagja tulajdonai. Készségesen adott engedélyével bejárhattam a terebélyes fákkal, helyütt pompás virágágyakkal, pálma- és narancsházakkal, bronzszobrokkal, tágas mezőtáblákkal díszeskedő, pávákkal, vízimadarakkal és házi szárnyasok által élénkített parkot és közelíthettem meg a sűrű repkénynyel befuttatott kastélyromokat. A kastély rommaradványainak nagysága hitelesen bizonyítja, hogy a királyi lakóhely igen jelentékeny volt. Mária e vidéki tusculumának szomorú sorsa 1554 július 21-ikén következett be. I. Ferencz franczia király fia, II. Henrik gyujtatta azt fel s pusztíttatta el környékét. A romokat aztán még csak egy félszázad mulva, 1605-ban, állíttatta helyre Albert főherczeg és neje, Izabella. Majd másfél évszázad multán, 1753-ban, Lotharingiai Károly restauráltatta újból s utolsó lakói Mária Terézia leánya: Mária Krisztina főherczegasszony és annak férje, Albert tescheni herczeg és Károly Lajos osztrák főherczeg voltak. A nagy franczia forradalom 1794-ben végleg lerombolta.[1587] Hogy e regényes romok[1588] mai állapotukban fennvannak s az elmúlt régi dicsőség hírmondói, mai gazdájuknak köszönheti a multban gyönyörködni szerető szemlélő, a miért neki a magyarság nevében is hálát mondhatni vélek.

Mária a közellevő Bincheben is pompás palotát emeltetett az imént említett hírheves építésze által. Erről az épületről, építészeti arányairól, ízléses tagoltságáról, fehérmárvány-, porfir- és mozaik ékesítményeiről De Salignac szemtanu mesés híreket közöl. Az épületet körülvett műparkban a Parnass-hegy, egy porfir vízmedencze, a helikoni forrás, a kilencz múzsa márványszobrai s egyéb művészi alkotások az általános bámulat látnivalóságai voltak.[1589] Binchei kastélyában Mária örömest tartózkodott.[1590] Bincheben vette Mária a hírt, hogy a török Bécs alól visszavonult s hogy utóhadát Fridrik rajnai fejedelem és Kacziáner megverték,[1591] mely hírt ő aztán legott Lille városával közlött.[1592]

De élénk hajlammal viseltetett Mária a zene iránt is. Ezt a hajlamot anyjától, Johannától örökölte, ki gyermekkorból fogva viseltetett előszeretettel a zene iránt.[1593] És nem kevésbbé apai részről is, mert nagyatyja, I. Miksa császár szenvedélyes kedvelője volt a zenének és fejlesztője, tökéletesbítője a hangszereknek.[1594] A zene Máriának egyik legkedvesebb szórakozása volt.[1595] Régibb időkben férje, II. Lajos oldalán s hangszeren való mulatozás rendes kedvtelés volt a budai udvarban, de később, özvegysége éveiben sem hanyagolta azt el. Együtt zenélt kedvenczével, a nála nevelésben volt kis Krisztinával, sógorának, az elűzött Keresztély dán királynak a leányával.[1596] Zeneszerek beszerzésében nem kímélt költséget. Híres hangszerekkel bírt, melyek hallásában zeneértők és kedvelők nagy élvezetet találtak.[1597] A zenei múzsának szentelt órák neki épp oly nagy öröméül szolgáltak, mint a többi szellemi műélvezetei. Ezen unokahugának, nemkülönben pármai Margitnak a nevelésére ő igen nagy gondot fordított s beléjök oltotta szépművészeti hajlamait, tudásvágyát s munkaszeretetét, szokásainak egyszerűségét s a tiszta erkölcsök szeretetét. S a neveltjeiben tanításának és nevelésének annál foganatosabbnak kellett lennie, mivel tanítását és szoktatását saját jó példaadása termékenyítette. Ruhái, asztala, igényei, szokásai az özvegy ruhái, asztala, szokásai voltak. Erkölcseik tisztaságban fénylettek.[1598]


179. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. III.


A zenével együttesen járt a szépművészet cultusának egy másik léleknemesítő ága: az ének. Hogy Mária is cultiválta ezeket derültebb napjaiban azt eléggé, bizonyítja könyvtára, melyben énekre és tánczra vonatkozó művek nem hiányzottak.[1599] Férjével, Lajossal örömet talált a jó ének meghallgatásában. Az egyházi énekeket is szívesen hallgatták meg,[1600] meg azokat a vallásos énekeket, melyeket a királyi várban megjelent tanulók énekeltek évente többször.[1601] A táncz már gyermekkori nevelésének egyik tárgyát tette s láttuk, hogy eljegyzése idején ebbeli jártassága hogyan érvényesült.[1602] Mint fiatal asszony nyilván túlzott ápolásban részesíthette a budai udvarban a táncz gyakorlását, mit II. Lajos tánczkedvelése kétségtelenül nagyon élénkített. Ez a királyunk kétségtelenül érdemeket szerezhetett arra, hogy alattvalói neki a «tánczos király» czímet adták[1603] és tudjuk, hogy az egykoruak nem egy megjegyzést tettek, sőt korholásban is részesítették a királynét éjszakai tánczmulatságai miatt. Azonban egyetlen adatunk nincs arra, hogy özvegysége idején tánczban keresett volna mulatságot s szórakozást. Háztartása annyira egyszerű és a házában fenntartott fegyelem annyira szigorú volt, hogy azt semmiképpen sem lehet párhuzamba állítani a magyarországi háztartással. Inkább is úgy tünt fel ez a németalföldi magyar emigratiónak, mint mely nélkülözéssel és lemondással járt. Mária szemében főkívánalom volt, hogy a tisztesség adja meg házának a jelleget.[1604] Vonzó példája s kegyes szavai türtőztették az idegenben híveit, kik, ha visszakívánkoztak is a szeretett hazába, úrnőjüket még sem hagyták el.[1605] A mikben anyagi támogatása híve jólétének fokozására elégtelen volt, ott biztató szavakkal igyekezett bennük a jó megélhetésére reményt kelteni.[1606]


180. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. IV.



181. A LÖWENI VÁROSHÁZ.


Mulatságot és szórakozást Mária annál szenvedélyesebben keresett és talált a vadászatban és lovaglásban. E sportokat ő özvegységében is úgy űzte, mint egykor Magyarországban, szenvedélyesen. Nem egyszer hivatalos látogatásai és körutai alkalmával is hódolt e kedvelt szórakozásnak.[1607] Löwen vidékén egy ízben 12 napon át vadászkodott.[1608] E sport űzésére egyébként merő egészségi okok is serkentették, bár túlzásba hajtása egészségének inkább ártott.[1609] Hivatalos teendőinek sokasága csaknem megőrölte szellemi fogékonyságát,[1610] csakis a szabad levegőben való huzamosb tartózkodás élénkítették meg elcsigázott szellemi képességeit. E szempontból is örült annyira turnhouti császári birtokadománynak, mint melynek erdőségeiben és mezőségein akadálytalanul űzhette a vadászatot. A két sport, vadászat és lovaglás űzésében Mária ritka hírhez jutott. Tíz órán át is nyeregben ült és sólymát vagy lándzsáját kezében tartva, Dianaként száguldott a menekülő vad után, mintegy felelevenítve nagyanyjának, Burgundi Máriának, a burgundi Dianának az emlékét. Mária első volt a szabályszerű vadnyomozásban. Maga vezette a hajtást s ilyen alkalmakkor mindig bravourosan tüntette ki rettenhetetlen bátorságát. Nem ijedt meg sem a szarvas agancsaitól, sem a vadkan agyaraitól, sem a medve talpaitól.[1611]


182. MÁRIA KIRÁLYNÉ TURNHOUTI KASTÉLYA.


Mikor vadászatokon felgyűrt subaujjal, kipirult arczczal az agyonüldözött vad szívébe kegyelemdöfésül lándzsáját szúrta, mai erkölcseink szelídebbsége mellett mindenesetre visszatetsző volt, de ama korban a vaddal való eme bánásmód más szempont alá esett. A vadászok kürtjeinek halali hangzása mellett végzett ez a bravour őt a gavallérok szemeiben elragadóvá tette.[1612]


183. A MÁRIA KIRÁLYNÉ TURNHOUTI KASTÉLYÁNAK BEJÁRATA.


Lovaglási művészetét nem egyszer bámulhatták kísérői. Nem volt oly területi akadály, melyen könnyen túl ne tette volna magát. «Rég nem létezett oly nő, mondja az egyik velenczei követ, a ki felülmulta volna, kivált lovaglási ügyességben őt. Széles árkokat is átugratott.


184. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)


A vadászat kedvelése magával hozta a vadászlovak, a vadászmadarak és a vadászebek tartását és kedvelését is. Lovakul a magyar vagy a török által Magyarországba hozott keleti nemesvérű lovat szerette. Nem egyszer ad megbízást magyarországi ismerőseinek lovak vásárlására, a kik ilynemű megbízásainak igyekeznek is készséggel eleget tenni. Míg Magyarországban volt, az óvári uradalomhoz tartozó Féltorony pusztán neki saját ménese volt, melyet később ugyane czélra báró Eyczing Ulriknak átengedett használatul.[1613] A sólymokat messze vidékről szerezte, legszívesebben szintén Magyarországból, hol kedvére való magasröptű példányokat kaphatott.[1614] Már budai tartózkodásakor mondották, hogy férje, Lajos termeit a vadászebek lepik el s látták, hogy Lajos a mohácsi csatába indulva, inasainak lelkére kötötte, hogy ebeit jól gondozzák s hetenként füröszszék.[1615] Mária e tekintetben is rokonszenvezett urával. Egyik arczképén ölebbel van feltüntetve, miből nyilvánvaló, hogy nemcsak a vadászhajtásra való nagy ebek, hanem a szobában tartogatott és beczézgetett apró fajtájú díszebecskék is kedvére voltak s czirógatásukban kedve tellett.[1616]


185. V. KÁROLY EMLÉKÉRME.[1617]




XXIV.
MÁRIA LEMONDÁSA. ELHAGYJA NÉMETALFÖLDET.
SPANYOLORSZÁGBA KÖLTÖZIK. HALÁLA.

ÉVEK HOSSZÚ során át folytatott ezen nagy, mondhatni önmaga iránt kíméletlen testi és lelki fáradozásai, éjjel-nappal való izgalmas gondjai s egyre visszatérő lázai[1618] Mária egészségét minden orvosi gondoskodás daczára[1619] végre is felette megviselték. Bajaihoz hozzájárultak azon lelki kínjai, melyeket anyja miatt kellett elviselnie. Anyja szomorú sorsa valamint testvéreinek, úgy neki magának is egész életükön át a mély szomorúság, az állandó gyötrelem okozója volt. E szerencsétlen nő férje iránt érzett minden szerelme daczára nem lehetett vele boldog. Házasságukat csakhamar megzavarta az a megférhetetlenség, mely Fülöp és ipja Ferdinánd és anyósa, Izabella közt már az első évben megnyilatkozott. Bár Szép Fülöp barátságos, jószivű, nemes gondolkodású férfiú volt, mégis jellemerősség tekintetében fogyatékosnak bizonyult. Hiányzott benne a komolyság és a munkaszeretet, annál jobban vágyakozott élvezetes élet után. Mikor első ízben, 1501-ben Spanyolországba jött, Toledóban víg udvart tartott s ezzel is alkalmat adott nejének, hogy benne féltékenységet ébreszszen, annál is inkább, mert Johanna nem volt szép, hiányozván arczában a kellő harmonia.[1620] Amellett csendes és magába zárkózott természet volt. Nélkülözte anyja elevenségét. Nyilvános mulatságokban nem vett szivesen részt. Hitvesi szenvedélye vészesen fokozódott benne, mikor Fülöp idő előtt, fiatalsága teljében,[1621] könnyelműen szerzett meghűlés következtében váratlanul meghalt. E csapás annyira megzavarta idegzetét, hogy természetes búskomorsága őrülésbe s aztán hosszú évek során elmebeli tompaságba ment át. Még csak 1555-ben, április 12-ikén váltotta őt meg 76 éves korában Tordesillasban a halál.[1622] Máriát, bár sohasem részesült, amint testvérei sem részesültek részéről az anyai szeretetben s az anyai gondoskodásban,[1623] nagyon meghatotta boldogtalan anyja kimulása és siettette az ő halálát is, épp úgy, a hogy ez V. Károlynál is történt, ki elhalt anyja hivó szózatát többször hallani vélte.[1624]


186. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Sichen egykorú metszete után.)


Mária fáradtnak és betegnek érezvén magát s állapota egyre rosszabbodván, sürgősen kérte a császárt, mentse fel őt hivatalos állása alól.[1625] Károly még akkor hallani sem akart Mária felmentéséről. Azt válaszolta neki, hogy inkább és megfordítva minden koronáinak gondjait ő reá óhajtaná ruházni, miről komolyan gondolkozik is.[1626] A császár akkor egyre fokozódó köszvénybaja és lelki vidorsága egyre nagyobbodó lehangoltságának, a világgal való meghasonlásának hatása alatt már azon tervvel foglalkozott, hogy lelép a történeti szereplés szinpadáról, melyen annyi dicsőséget szerzett volt magának és hazájának. Lehengeríti vállairól kormányzása gondjait és terheit s teljesen visszavonul a világtól. Már 1555-ben október 21-ikén bejelentette az aranygyapjasok gyülekezetében, hogy le akar mondani fia, Fülöp javára.[1627] Mária ezért annál is inkább kérelmezte a maga felmentését. Most már a császár sem tagadhatta meg továbbad szenvedő nővére kérésének teljesítését s felmentette őt kormányzói állásától.


187. ALBA HERCZEG AZ ARANYGYAPJASREND JELVÉNYÉVEL.
(Hogenberg Ferencz egykorú rézmetszete után.)


Világesemény volt, mikor V. Károly 1555 október 25-ikén délutáni 3 órakor[1628] a brüsszeli királyi palotában, ugyanabban a teremben, melyben 40 év előtt nagykorúnak nyilváníttatott és országai kormányát átvette,[1629] abdicált fia II. Fülöp javára összes országainak koronáiról.[1630] Lemondva egy akkora birodalomról, «melynek határai felett a nap le nem áldozott», egyszerű polgáremberré lenni kívánkozott. Vele együtt Mária is elbúcsúzott az egybegyült rendektől.[1631] Előbb a császártól kért elnézést, a miért hivatalának eleget nem tehetett, de mit a császár el nem fogadott, kézzel és arczczal tudatta vele, hogy nagyon is eleget tett hivatalának. Majd a rendekhez fordult s tőlük is elnézést kért. Búcsuzása, épp úgy mint a császáré, megható volt. Máriának saját fogalmazatú bucsúbeszéde szívhez szólt s nem egy könnyet facsart ki a hallgatók szemeiből.[1632]

Hogy a maga nemében e nagy esemény, melyhez hasonlók csak vajmi ritkán fordulnak elő a világtörténelem lapjain, a maga drámaiságával a költészetet és a történetírást, a képírást és a plastikai művészetet műalkotásokra inspirálta, természetes. Minket e művek azonban csupán történeti vonatkozásuknál fogva foglalkoztatatnak s e szempontból nem is hagyhatjuk azokat szó nélkül. A brüsszeli városházban, az ú. n. tanácsteremben (a Salle du Conseil Communalban), melyet ott tévesen azon teremmel azonosítanak, melyben maga a kettős lemondás jelenete lejátszódott,[1633] egyéb Sapata-képek mellett feltűnik V. Károly császár lemondásának képe is. E kép szintúgy mint a terem többi képe, Leyniers Orbán és Reydams Hendrik Brüsszelben készített műve.[1634] A császár kétfejű sasczímerrel díszített mennyezetes trónra ül, mellette széken Mária. A császár fekete ruhában, Mária fehér atlaszöltönyben van, vállán hermelines brokát palást van agraffal, fejét gyöngy hajék és korona ékesíti. Arcza feltünően szép és fiatalos s ezért nem vehetjük azt hű arczmásul, mert Mária a lemondáskor már réges-régen túl volt a kései fiatalságon is, benne az ötvenes években. De amúgy is a képen feltüntetett jelenet sem felel meg a császár és nővére lemondása történeti hűségének, mert az ülő császár, a fehérruhás királyné, a császártól távolálló Oraniai Vilmos nem hű történeti alakítások.[1635] Annál hűebbnek mondhatjuk Mária arczképét azon a nagy olajfestményen, mely a brüsszeli királyi modern képtárban (Musée Moderne) látható s Louis Gallait, Belgium e hírneves festőművészének remeke. E kép Mária egy a gondoktól, kiállott fáradalmaktól és lelki gyötrelmektől elcsigázott, lelkileg megtört, előhaladott korú szenvedő nőt tüntet elénk. Mária a császár jobbján ül karosszéken, fehér brokát ruha van rajta, fején a hosszú stólában végződő bonnet, vállán hermelines köpeny, kezeujjain 5 szép gyűrű. Bár e képen sem felel meg sem a császár, sem Mária jelmeze a történeti traditiónak, annyi mégis kétségtelen, hogy a hatalmas vásznon az arczok egykorú hű arczképek avagy arczvésetek után készültek. Csak az esthetikai érzés hagyta a mű képírásában cserben a festőművészt. Mert ha meg is engedjük, hogy Mária arczmásában hű képet festett, ezt a realismust mégsem kellett volna ennyire kijózanítólag, ne mondjuk visszataszítóan kifejezni. A lelki szépség, mely Máriát mindvégiglen uralta, a művész felfogásában okvetlenűl több idealismussal kellett volna idő és gond által megtört külső megjelenését elfogadhatóbbá, tetszetősebbé tenni.


188. V. KÁROLY LEMONDÁSA BRÜSSZELBEN.
(Hogenberg F. metszete után.)

A rendek, bár nem kedvelték Máriát költséges kormányzása miatt,[1636] mégis fájdalmasan érezték távozását és elismerték az összes államok nevében nagy érdemeit.[1637] Nagyon is alázatosan köszönve meg fáradozásait, hangsúlyozva említették, hogy «ő a legnagyobb elméjű és jellemű asszony volt, ki valaha csak létezett, a legmunkásabb és a legügyismerőbb, a kibe volt vetve legfőbb reménységünk háborús zavaraink között».[1638] Mária aztán turnhouti kastélyába vonult vissza, hová mechelmi gazdag könyvtárát is magával vitte.[1639]

Az életíró meleg érdeklődésével és pietásával kerestem fel a lüttich-antwerpeni fővonaltól félreeső Turnhoutot, Antwerpen tartománynak ezt az arrondismális, a Campire közepén fekvő s fagyapot, vászon, csinvat, csipke, papir, kártya, téglagyártás, késművesség, timárság, kelmefestő és fehérítő ipar által híres főhelyét.

A Gelderni Mária által még a XIV-ik században épített elég szűkös kastélyt nagyon elhanyagolt állapotban találtam. Egyik része jelenleg, mint mondottam, a királyi törvényszék, másik része az állami fogház helyiségéül szolgál. Körülötte az egykori várárok és befogó védsánczok még felismerhetők, az árkon átvivő, falazott boltíveken fekvő híd ma is bejáróul szolgál s a híd elején őrként álló két termetes hársfa, ha talán nem is Mária-korabeli, de ehhez közeleső időből származhatik. Egészben az épület belseje s zömök szögletei fent ifjodó felépítményben végződő donjonja még régi állapotában van meg, de egyik része a fogház elhelyezése miatt nyilván nagyon át lett alakítva. Különben örömmel láttam, hogy egész épület ez idő szerint gyökeres restauratio alatt áll s hátsó része immár ékesen el is készült. Ha a restauratio be lesz fejezve, a kastély mint Belgium egyik legnevezetesebb történeti műemléke díszére, leend az országnak.

A város maga, mely a XVI-ik században V. Károly adományából a várkastélylyal együtt Mária személyes szolgálatára volt kötelezve s melyben Mária korlátlan souverain jogokat gyakorolt, sokban változtatta meg immár külső physiognomiáját, a nagy tér elrendezése azonban, melynek szépségében gyönyörködni lehet, alighanem régi eredetiségében van meg. A tér közepén álló városház mi ódonságot sem mutat, de a tanácskozási termében nagy örömömre Mária királyné szép barna keretbe foglalt, nagy olajfestményű arczképére találtam. Mária csipkés kézelőkben végződő fekete ruhában, prémes gallérú, hosszú fekete köpenyben, fején fehér bonnettel van feltüntetve, melynek nyak köré csavart végei hosszant lelógnak mellén. Kezei ölbe helyezvék. Balkezén szép gyűrű ragyog. A vászon felső balszögletén levő egykorú ötsoros felirat kétségtelenné teszi, hogy a festmény csakugyan Máriát, Magyarország volt királynéját, Turnhout és Binche tulajdonosát tünteti fel.[1640] A festmény kiváló mester műve, Mária legsikerültebb hű arczmása, mely jellemző charaktervonásaival hűen tünteti fel a fejedelmi nő egyéniségét. Mondhatni, hogy habsburgi szájalakulása daczára is szép. Arczán komolysággal párosult jóság és okosság tükröződik igazi uralkodónő arczmása.


189. V. KÁROLY CSÁSZÁR.
(Egykorú metszet után.)



190. II. FÜLÖP SPANYOL KIRÁLY EMLÉKÉRME.


A következő évben, 1556 szeptember 13-ikán[1641] hagyta el Mária Turnhoutot, hogy Vlissingenben hajóra szálljon, melyen bátyját Spanyolországba kísérje. A császár augusztus 17-ikén hagyta el Gentet s útját a sasi kikötő felé vette, melyből könnyen Seelanpba kelhetni át.[1642] Idáig kísérte őt fia Fülöp. Majd szeptember 17-ikén szállott Vlissingenben a don Carvajal vezérlete alatt álló 55 hajóból álló flotta egyik hajójára, a spanyol Espiritu Santora, míg Mária és nővére, Eleonora, egy németalföldi hajóra. Hogy Mária csak kedvetlenül követte volna bátyját, mint akkoriban rebesgették,[1643] csak mende-monda, már csak azon oknál fogva sem vehető igazul, mivel ő a császárhoz mint magasabb lényhez határtalan szeretettel és tisztelettel ragaszkodott. Értékesebb holmijainak is csak kis részét vitte magával.[1644] Könyvei Turnhoutban maradtak, melyek aztán II. Fülöp rendeletére a brüsszeli királyi könyvtárba jutottak. Ritkaságának két főkincse, a Meteranus 1593. évi Codex Evangeliorum és az Attavante-féle Missale szintén Fülöpre maradt. Ennek rendeletére az első Spanyolországba jutott, hol az Escorialban üveg alatt ma is őriztetik. A második pedig a brüsszeli burgundi könyvtárba került, hol lelki örömmel szemlélhettem ezt a piros maroquinba kötött, művészi kemény ezüst csatokkal zárható, belülről szentképekkel, képzeletdús initialékkal, magyar czímerrel, gyűrűs hollóval s mindenféle illustratiókkal gazdagon díszített s 1487-ben befejezett utánozhatatlan műremeket.


191. II. FÜLÖP NEJE, TUDOR MÁRIA EMLÉKÉRME.[1645]

Nyugtalan tengeri út után szeptember 28-ikán léptek partra Laredóban Biscayában. Az érkezőket lelkesedés fogadta. Burgosban a város illuminált és zúgtak harangjai. Majd Torqemadán át október 22-ikén Valladolidba érkeztek, hol akkor a császár leánya Johanna castiliai kormányzónő tartotta udvarát. E városban a császár a neki tervezett ünnepségekről lemondott, de megengedte azok megtartását özvegy nővérei, Eleonora és Mária ünneplésére, kik is nagy pompával, harangzúgás és ágyúdörgés között vonultak be a papság, nemesség, hivatalnokok s egyetem kíséretében a városba. Mária lakásában, kívánsága szerint mindent rendben talált, mi nagy megelégedésére szolgált, mert szerette kívánságainak figyelembe vételét. A tiszteletökre adott banketten Mária kijelenté, nyilván a németalföldi népszerűtlenségére vonatkozólag: «Minden nap újabb okot találok a felett örvendeni, hogy Spanyolországba jöttem.» Tizennégynapi itt mulatás után, november 4-ikén folytatta a császár útját végczélja felé. A császár a Placentiától csak néhány mérföldre eső, gesztenye- és tölgyerdőkkel ellepett, meredek hegyek által körülzárt St. Justba, Estremadura tartományba vonult s itt szállott meg végleg 1557 február 3-ikán a jeromosok kolostorában.[1646] Nővérei ide is el akarták őt kísérni, sőt közelében állandóan letelepedni is készek voltak, de a császár, ki tökéletessé akarta tenni önkényes elzárkózottságát, azt nem fogadta el. Mária Cigalesba ment s a Xarandilla kastélyba szállott. Itt tartózkodása alatt mindössze csak néhányszor látogathatta meg császári bátyját elhagyott magányában.[1647] Mária lóháton, nővére Eleonora asthmája miatt gyaloghintón jöttek testvérök látogatására.

Xarandillából Mária és Eleonora egy ízben Badajosba mentek portugali donna Máriának, Eleonora leányának, Nagy Emanuel király nejének látogatására.[1648] Visszatérő útjuk azonban szerencsétlen volt, mert Eleonora hirtelen meghalt Talanarában.[1649] Ez a csapás nagyon megviselte Máriát. A császár főudvarmestere, Quixada, vígasztalhatatlannak találta Máriát. Valahányszor beszélni óhajtott, mindannyiszor heves zokogás fojtotta el szavát. Quixada St. Justba hozta Máriát, hol számára a császár lakást rendezett be. Mikor Károly Máriát egymagát belépni látta, Eleonora nélkül, elérzékenyülésén nem tudott uralkodni. A testvérek igaz gyöngédséggel szerették egymást.

Mária Spanyolországban való tartózkodásának rövid ideje alatt a császár azt az óhaját fejezte ki, menne vissza Mária Németalföldre s vállaljon újból részt ott a kormányzásban. «Hogy ha sikerülne rábirni az özvegy magyar királynét, írja ő II. Fülöp számára adott egyik utasításában, hogy az általa már annyi idő óta viselt kormányzóságot tovább is megtartsa, ez szembetünő előny volna, azon ritka képesség miatt, melynek annyi tanuságát adta úgy béke mint háború idején.»[1650] II. Fülöp, Károly utódja fel is kérte Máriát levélben arra. Ez ügyben meglátogatta őt a toledói érsek is. Mária, ki 15-ikén hagyta el St. Justot, határozottan vonakodott bátyja és unokaöcscse kérését teljesíteni s egy emlékiratban felsorolta mindazokat az okokat, melyek miatt egy újabb missióra nem vállalkozhat, de végre is a császár s Fülöp újabb kérelmének ellent nem állhatván, elhatározta magát, hogy visszatér Németalföldre azon feltételek alatt, hogy nem fog beavatkozni a közigazgatásba s hogy csak addig fog maradni, míg Fülöp ott marad s aztán vele Spanyolországba visszatér. Azon összegek kifizetését is kérte akkor, melyekre szüksége volt, hogy 2 éven át a németalföldi hadat viselhette.[1651]

Mária ezen készségével a császár életalkonyát felderítette. Ez a legnagyobb örömmel értesült nővére elhatározásáról, mert meg volt győződve arról, hogy Mária vezetése alatt Németalföld továbbra is birtokában lesz házának.[1652]

A császárnak nemsokára, 1558 szeptember 21-ikén[1653] bekövetkezett halála annyira megrendítette Máriát, hogy ő még ugyanazon évben, 1558-ban október 17-ikén[1654] esteli félkilencz órakor meghalt Cigalesben 57 éves korában. Halála példás áhitattal történt. «Hiszem, hogy a királyné az égben van, írja donna Johanna, a császárleány, II. Fülöpnek, mert igen keresztényileg halt meg.»[1655]

Végrendeletileg Mária azon óhajtását fejezte ki, hogy Szent Benedek templomában tétessék örök nyugalomra, nővére Eleonora mellé. Egyszerű temetést rendelt magának, kegyes hagyományokat tett tisztjei, szolgái és szolgáló asszonyai számára. Az egykor férje tulajdonául szolgált arany szivet, melyet folyvást magánál hordott, elolvasztatni s értékét alamizsnául szétosztatni rendelte. «A király, férjem halála óta – mondja végrendeletében – arany szivet hordtam magamon, melyet ő is élte végéig viselt volt. Parancsolom, hogy a szív a lánczocskával együtt, melyen függ, beolvasztassék s a szegények közt szétosztassék. Két ember társa volt azok haláláig, kik az életben, szeretetben és hajlamban soha elválasztva nem voltak, azért semmisüljön az meg és változtassa meg alakját épp úgy, amint az egymást szeretők testei.[1656] Kívánságához képest Eleonora nővére mellett temették el, de 1574 óta II. Fülöp rendeletére V. Károlylyal, Eleonorával s háza más tagjaival együtt ünnepélyesen az Escorialba vitetett át, hol most is nyugszik.[1657]




XXV.
MÁRIA HAZAFIAS KEGYELETE.

MÁRIA KIRÁLYNÉ escoriali sírját a kegyelet szentélyéül kell tekinteniök a németalföldieknek, kiknek érdekében e nő életének javarészén, egy negyedszázadon át nemes önfeláldozással, önemésztő gondokkal és önmaga iránt aló kíméletlenséggel fáradozott. De kegyelettel kell adóznunk nekünk magyaroknak is az ő emlékének, nemcsak azért, mert a sors őt hazánk trónjára ültette, hanem azért is, mert a nemzetet ért legnagyobb szerencsétlenségben, egy oly időben, mikor nálunk minden züllésnek indult, a pártoskodás és hazafiatlanság a haza további fennmaradását végveszedelemmel fenyegette, politikai pártot szervezni képes volt, mely, ha nehezen is, de tényleg mégis a haza megmentését eszközölte. De kegyelettel kell adóznunk emlékének kivált azért is, mert ő még azután is, hogy elvált tőlünk, nem szűnt meg érdeklődni országunk s nemzetünk iránt. Egyrészt mint magyarországi nagy uradalmaknak, terjedelmes özvegyi javaknak őt holtaiglan megillető haszonélvezője, másrészt mint hazánknak egykori királynője, melynek czímét mindvégiglen összes czimei élén viselte, összeköttetésben maradt velünk s országunkkal. Más országok s népek sorsát intézve, nem szünt meg magát a magyarországi események és viszonyok dolgában folyton informáltatni. «A magyar ügyek – mondja egyik jelesünk – az özvegy magyar királyné udvarában éppen a legélénkebb érdeklődés tárgyát képezték.»[1658] Élénk levelezésben állott a magyar királylyal Ferdinánddal, kitől sok értesítést kapott hazai politikai és hadi eseményekről[1659] s hogy mennyire bízott benne Ferdinánd, már csak azon egy tényből is kiviláglik, hogy ő neki 1552 január 2-ikán bevallotta, miszerint Frater György megöletése az ő tudtával történt.[1660] Mária mindvégiglen Ferdinánd jóakaró tanácsadója s kormányzati törekvéseinek irányítója maradt. Hogy mily nagy hasznát vette Ferdinánd nővérének s hogy mennyire szorult annak tanácsára, mutatja az, hogy ő 1536 augusztus 3-ikán Innsbruckból hozzá Németalföldre írott levelében panaszkodik, hogy tőle oly ritkán kap leveleket, melyekre pedig szüksége van, hogy jól igazgathassa az ügyeket.[1661] Levelezett egyes magyar főurakkal és mágnásasszonyokkal, így gróf Batthyány Ferenczczel, a volt horvátországi bánnal, utóbb I. Ferdinánd király legmeghittebb tanácsosával s annak nejével, Batthyány Katalinnal. Őket egyenest felszólította tudósítások küldésére.[1662] És kapta is tőlük a gazdasági dolgokon kívül a politikai és hadi események hireit.[1663] Mindazokat Mária, mint az ő nemes érdeklődését kielégítőket mindannyiszor hálás köszönettel vette.[1664] Sűrűn levelezett Thurzó Elekkel, a kincstartóval, a későbbi helytartóval, míglen őt ebben öregbedő betegsége meg nem akadályozta.[1665] Levelezett továbbá Pempflinger Sebestyénnel,[1666] Thurzó Ferencz nyitrai és Szalaházy Tamás egri püspökkel,[1667] kiket szintén egyenest felszólított hazai hírek közlésére.[1668] Levelezett továbbá Scepper Kornél császári követtel,[1669] valamint a magyar kamara grófjaival, bányai és uradalmi tisztjeivel, Eyczing Ulrikkal, magyarországi özvegyi birtokainak főgondviselőjével,[1670] Schradt Kristóffal, egyik meghitt emberével,[1671] Werner Györgygyel, egyik legbuzgóbb s legfáradozóbb magyarországi ügynökével s kamarai tanácsosával, kit a neki tett fontos szolgálataiért különös dicséretben részesített.[1672] Oláh Miklóssal, ki által ő azon idő alatt, hogy oldalán mint titkár állott, fenntartotta magyarországi híveivel az összeköttetést[1673] s kivel ő azután is, hogy tőle megvált, élénk levelezésben állott, mint olyannal, ki legmeghittebb s legbuzgóbb magyarországi ügynöke volt, kivel igen meg volt elégedve[1674] s kit, mondhatni barátságával ajándékozott meg.[1675] E híveinek és megbízott alantasainak leveles iratai dúsgazdaggá teszik a királyné brüsszeli levéltára kincses polczait és szekrényeit. Magyarországi ügynökei általán a hazai események mindmegannyi megbízott híradói voltak. Őket is egyenest felszólította hírek és tudósítások beküldésére.[1676] Mindig örömmel fogadta ezek híradásait.[1677] S ha olyan híreket kapott, melyek Ferdinándról kedvezőket, Magyarország nyugalmáról és békességéről előnyösöket jelentettek, mindig mintegy feléledt tőlük.[1678] Nem egyszer maga elé idézte magyarországi tisztviselőit,[1679] kiktől ilyenkor bővebb és körülményesebb informatiókat kaphatott. Ezért nem is lehet meglepő, hogy mindig tájékozott volt, nem egyszer a legapróbb részletekig a hazai eseményekről, Ferdinándnak a Szapolyaival folytatott béketárgyalásairól, a töröknek hadi mozgalmairól, Frater György politikai szerepléséről és a hazai gazdasági viszonyok állásáról. Szivesen, mindig készségesen fogadta a hozzá Magyarországból jötteket, érdeklődéssel hallgatva meg azok ujdonságolásait.[1680] Viszont a maga embereit is sűrűn küldötte hozzánk rendeletének, meghagyásainak megbizatásaival.[1681] Országgyűlési tárgyalásainkat soha meg nem szünő éber figyelemmel kísérte s az újraalkotott törvénykönyveink kivonatait vagy másolatait megküldette magának.[1682] Oldalán magyar embert tartott hivatalában, mi a magyarság megbecsülését és megbízhatóságát jelenti oly időben, mikor az államférfiak szavahihetősége és megbízhatósága oly szomorú példákat szolgáltattak. Magyar titkárjához való ragaszkodása oly nagy volt, hogy az, mikor tőle megválni s Magyarországba való visszatérését tervezgette, gondosan óvakodott, nehogy a királyné azt idő előtt megtudja. Nyilvánvaló volt, hogy a kedvencz emberétől való megválás nagyon felizgatta volna.[1683] Mi Oláh Miklós királynői titkárságának a királyné személyes viszonyaira vonatkozó számos nagyérdekű s nem egy fontos állampolitikai tudósítást köszönhetünk.[1684] Mária nem egyszer pénzével, kölcsöneivel[1685] vagy közvetítésével is segítségünkre volt,[1686] a mi annál becsülendőbb érdeme volt, mert németalföldi kormányzásában a pénzszerzés nem éppen utolsó gondját tette neki. Mindig kész volt kéréseinket, mennyire tehette, teljesíteni.[1687] Mikor tudtára esett, hogy Szoliman megindult Bécs ostromára, az általa nagy buzgósággal gyüjtött segédsereg számára az ég áldását megnyerendő, mindenütt az országban közájtatosságokat tartatott.[1688] S hogy mennyire bizalomgerjesztő volt kéréseket teljesítő készsége, azok az adatok is mutatják, melyek szerint Oláh Miklós meg merte őt hívni primicziájára,[1689] Szalaházy Tamás egri püspök pedig két ruhára való lila és fekete kelme küldésére.[1690]

Nem kevésbbé rokonszenvessé tette magát a magyarságnál azzal, hogy gazdasági szükségleteit hazánkból szerezte be. Magyar borokkal, kivált szerémségivel, sümegivel és kismartonival látta el pinczéjét,[1691] nyers és aszalt gyümölcscsemegével éléskamráját,[1692] magyar vagy a török által Magyarországba jutott keleti nemesvérű lovakkal istállóját,[1693] nyitravidéki magas röptű sólymokkal udvari falkászatát.[1694] Viszont egyetmást, miben mi szükölködtünk, ő is küldött Németalföldről, így gyümölcsoltványokat s egyebeket.[1695] Még nemzeti öltözködési szokásunkhoz is ragaszkodott. Az ő érmein és festett képein vagy szoborművein, kevésnek kivételével őt, a nemzeti viseletben látjuk feltüntetve. Egy-két érmén, így a Leone Leoni nagy bronzemlékérmén, továbbá két, a mohácsi csata emlékére vert érmen és egy Máriát Lajossal egy lapon feltüntető 15-20 évszámmal jelölt érmen, valamint egy a bécsi császári éremtárban, tiroli Ferdinánd főherczeg arczképgyűjteményének egyik és a berlini muzeumban levő szines fametszetű arczképén van feltüntetve az olasz renaissance-costumeben, mindegyik érmén és festményén abban a ruhaviseletben, mely közönségesen német renaissancenak mondunk, t. i. fején bonnettel, a nyakon körülcsavart, s aztán stólamódra hosszant lelógó végekkel. Kérdés azonban, hogy az öltözködési mód csakugyan német renaissancebeli vagy magyar ruhaviselet-e? Magyar nők középkori arczképein tényleg szemlélhetjük ezt a divatot, elég említenünk itt Izabella királyné és a későbbi Lórántfy Zsuzsánna[1696] arczképét,[1697] s minthogy Mária királynéról tudjuk, hogy sok rokonszenvvel viseltetett népünk iránt még azután is, hogy tőlünk megválva Németalföldön tartózkodott, nem valószínűtlen, hogy ő a magyar divathoz ragaszkodott. És ebben megerősít egy egykori feljegyzés is, még pedig egy oly művészé, ki okvetlenül irányadó és döntő. Értjük Leone Leoni mestert, kinek Mária királynét feltüntető állószobra Madridban az El Prado-muzeumban őriztetik. E szobrot illetőleg a nevezett mester fiának, Pompejo Leoni leltárában, melyet 1582 márczius 12-ikén készített madridi műhelyéről abból az alkalomból, hogy atyjához Leone Leonihez Milanóba utazott, a következőket találjuk: «Item egy bronzszobor Mária királyné ő felségét ábrázolja, életnagyságú, özvegyi ruhában, magyar módra öltözve. Sértetlen és jól kezelve.»[1698] Ez a leltári bejegyzés tehát minden kétségen felül állónak magyar özvegyi viseletnek mondja azt, melyet borismerő íróink német renaissancebelinek tartanak. Egészen az a viselet, melyet Máriának ugyancsak a madridi El Prado-muzeumban levő márvány mellszobrán látunk, bár a szobortalapzaton a renaissance-kor kétségtelen alakjai és díszítményei jelentkeznek.[1699] De mindezeknél sokkalta megbecsülendőbb az, hogy nekünk szívét, igaz, hű szeretetét ajándékozta. Nem egyszer vágyódott vissza, lelki üdülésre Magyarországba.[1700] Lelke, gondolata Magyarországban időzött[1701] s végül is nem habozott nyiltan kijelenteni: «hogy valamennyi ország közt, melyekben megfordult, Magyarország az, melyben legszivesebben tartózkodnék». Ez nyilván nem azt jelenti,[1702] hogy «hazánk nem szerette».[1703]


192. I. FERDINÁND KIRÁLY.
(Tizian festménye a herczeg Fugger-Babenhausen-képtárban Augsburgban.)[1704]



193. I. FERDINÁND EMLÉKÉRME.[1705]



194. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Ismeretlen hollandi művész metszete után.)[1706]



195. MÁRIA KIRÁLYNÉ EMLÉKÉRME.




FÜGGELÉK

MÁRIA KIRÁLYNÉ LESZÁRMAZÁSI TÁBLÁJA.



Gazdag Albrecht habsburgi gróf és tartományi gróf; I. habsburgi Rudolf király † 1291.; Osztrák I. Albrecht II. Rudolf megkapják 1282-ben Ausztriát, Stiriát, Krajnát mint birodalmi hűbért. Rudolf erről 1283-ban lemond. II. Albrecht III. Leopold alapítja a leopoldi vagyis a tiroli és stiriai vonalat III. Albrecht alapítja a Habsburgok albrechti vagyis osztrák vonalát IV. Fridrik tiroli Zsigmond † 1496 benne kihal a tiroli vonal. Ernő V. (III.) Fridrik I. Miksa IV. Albrecht V. Albrecht Utószülött László, | 1457. kihal benne a Habsburgok albrechti vagy osztrák vonala Margit németalföldi kormányzó. Eleonora V. (I.) Károly Izabella Szép Fülöp I. Ferdinánd MÁRIA Katalin

II. LAJOS LESZÁRMAZÁSI TÁBLÁJA.



Candali angol grófok II. János, aragoniai király neje: Blanche, navarai királyné leánya IV. Gaston neje: Eleonora Jean de Foix neje: Orleansi Mária XII. Lajos nővére II. János de Foix, neje: Katalin Comte de Candale Marguerite de Foix férje: II. Ferencz bretagnei herczeg Anna de Bretagne XII. Lajos neje: Anna de Foix férje: II. Ulászló XII. Lajos franczia király unokahuga Anna sz. 1503. jul. 23. † 1545 és II. Lajos sz. 1515 júl. 2. † 1526 aug. 29.

MÁRIA KIRÁLYNÉ ROKONSÁGI TÁBLÁZATA.



HABSBURGOK Gazdag Albrecht I. Rudolf király V. (III. Fridrik I. Miksa császár neje: Burgundi Mária BURGUNDOK Róbert herczeg Jó Fülöp Vakmerő Károly SPANYOLOK Aragoniai kath. Ferd neje: Cast. Izabella JAGELLÓK HABSBURGOK III. Albrecht, † 1395. IV. Albrecht, † 1404. II. (V.) Albert császár, király, † 1439. neje: Erzsébet LUXEMBURGOK IV. Károly Zsigmond császár, király neje: Mária ANJOUK Károly Róbert Nagy Lajos neje: Erzsébet István bán leánya Hedwig férje: Jagello I. Ulászló Casimir Margit Németalföld kormányzója. Szép Fülöp neje: Őrült Johanna I. Ulászló III. Kázmér lengyel király † 1492. Eleonora sz. 1498. nov. 24. 1-ső férje: (1519.) Emánuel portugál király. 2-ik férje: (1530.) I. Ferencz Ferdinánd király † 1558. szept. 2. V. (I.) Károly sz. 1500 febr. 24. 1519. jun. 28. óta császár, † 1558. szept. 21. Izabella (Erzsébet) sz. 1501. jul. 18. 1515 óta neje II. Keresztély dán királynak † 1525. jan. 20. Ferdinánd sz. 1503. márcz. 10. 1527. magyar király, 1531. római király, 1556. (1558.) császár, † 1564. jul. 25. neje: A Habsburgház német vagy osztrák vonalának alapitója. – (Knauz tévesen mondja I. Ferdinándot Miksa császár fiának. MÁRIA Katalin gyermektelen sz. 1507. jul. 14. † 1577. III. János portugál király neje. II. Ulászló 1456. † 1516. márcz. 16. neje: Foix Anna II. Lajos 1506. jul. 2. † 1526. aug. 29. Anna 1503. jul. 23. † 1545. Kortan. 535. l.




Jegyzetek



HátraKezdőlap