Kézirata:
Pécsi-ék. 1674, 84a–85b.
– Cím: DE PVRIFICATIONE BEATAE
MARIAE VIRGINIS DIE II FEBRVARIJ. – Nótajelzés: Nota in folio 148. [Későbbi kézzel:] O gloriosa.
Ének Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére
(Purificatio B.M.V., febr. 2.). Az ünnep tartalma evangéliumi
eredetű: Szűz Mária újszülött gyermekét
a mózesi törvény értelmében bemutatta a templomban
(Lk 2, 22–32). Az ószövetségi előírás
az anya tisztulását célozta; innen az ünnep latin
neve. Vö. LThK 6, 935–6. – A magyar
elnevezés a római liturgiából ered. Az ünnepi
mise előtt ősi szokás szerint a pap gyertyákat
szentel, azt meggyújtva kiosztja a népnek és körmenetben
körülviszik, miközben latin énekben idézik az
evangéliumi elbeszélés nyomán az agg Simeonnak
Jézusra, a világ világosságára vonatkoztatott
énekét (Lk 2, 32: Lumen ad revelationem gentium…Világosság
a pogányok megvilágítására…). A
liturgikus és népi szokásokról: Bálint 1977, I, 191–200; HDA 5, 1681–83.
Az ének első tizennégy sora Kopcsányi
Márton szerzeménye (A Bodog Szüz Mária
Élete. Bécs 1631, 168; RMKT XVII./7,
29. sz.); a 2. sorban a hogy
kiegészítés is innen való. Az ismeretlen szerző
Kopcsányi versét további harmincnyolc sorral folytatta.
Ebben a részben a tartalomban is váltás figyelhető
meg. Az ünnep tartalmának összefoglalása után
a 6–9. versszakban a névtelen folytató örvendezésre
szólítja az özvegyeket, házasokat, kisdedeket és
véneket; a négy utolsó strófa pedig a templomi
jelenet szereplőire, így az agg Simeonra utal.
Versforma: 8–8–8–8 (a–a–b–b).
Dallama: RMDT II., 75/I. sz. – A lapszámra
utaló nótajelzés nem azonosítható.
9 Ô hamu – Értelme: ó
te halandó ember.
21–22 öszvegyek, Anna aszszonnyal –
Idős özvegy prófétaasszony, Fánuel leánya,
aki Jézus bemutatásakor ugyancsak jelen volt (Lk 2, 36–38).
44 Simeon – lásd [MA születék e' Világnak Idvezitöje…]
c. 28. sor jz.
