A' szent martirokrol^*

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 501. – Cím: A' SZ. MARTIROKROL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 24. [ = Üdvöz légy Mennyei Bánya].

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratokban: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 362), Vöcsey János-ék. (1752, 178), Paksi Márton György-ék. (1760, 654 és 684), Szakcsi-kántorkönyv (1788–89, II, 102).

Válaszos ének vértanúk ünnepére, a Rex gloriose martyrum kezdetű IX. századi laudes-himnusz (Chevalier 17453; AH 51, 128) szabad átköltése. A hazai középkori liturgikus gyakorlatban általánosan elterjedt és a Breviarum Romanumban a vértanúk (De pluribus martyribus) zsolozsmájának közös himnuszai között a legújabb időkig énekelték. Szövegét e szerint közöljük:

Rex gloriose martyrum, Corona confitentium, Qui respuentes terrea Perducis ad caelestia.

Aurem benignam protinus Intende nostris vocibus, Trophea sacra pangimus, Ignosce, quod delinquimus.

Tu vincis inter martyros, Pardisque confessoribus, Tu vince nostra crimina Largitor indulgentiae.

Praesta, pater piissime Patrique compar unice, Cum spiritu paraclito Regnans per omne saeculum.

A névtelen fordító a dallamhoz alkalmazva az eredeti latin versformát megváltoztatta. De átalakította a dallammintát is, és a 8–8–12-es formájú strófák harmadik sorát ketté osztotta, az első nyolc szótagos részt rímmel kapcsolta az előző két sorhoz. Az éneklésnél feltehetően a negyedik sort a nép a kántor után megismételte vagy önállóan énekelte. Vö. [ALdgyad ember ez nagy jódat…] c.

Versforma: 8–8–8–4 (a–a–a–b).

Dallama: RMDT II., 24/a. sz.

3 Gállya – amely a mennyei boldogságra visz, hordoz.