Nyomtatott kiadása:
Kájoni János: Cantionale catholicum.
Csík 1676, 436–7. – Cím: SZENT MATYAS APOSTOLROL. – Nótajelzés: Nota: Hálá-adásunkban, etc. –
Szövege megvan még a második kiadásban is (1719,
369).
Megtalálható még a következő XVIII. századi
gyűjteményekben: Pécsi-ék.
(1674, 132b–133b, 1710 utáni részben), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 416 var), Zirci-ék. (1751–66, 28a), Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás
énekes könyv (Vác 1797, 237).
Ének Szent Mátyás apostolról. A tíz
strófás versezetben az 1–3. a bevezető
általános könyörgés, a 4–9. elmondja
Mátyás apostol történetét, végül
a 10. versszak a záró doxológia. Az
Apostolok cselekedetei elbeszélése szerint (1, 23–26)
Mátyás apostolt az áruló karióti Júdás
helyébe választották. Működésének
és vértanúságának története
a középkori legendás forrásokban található.
Ünnepe: febr. 24. Lásd LexChrIkon 7, 602–7; Bálint 1977, I, 229–30.
Az ének formája a XVI. századi históriás
énekek és bibliai elbeszélések népszerű
4 x 12-es strófaképletét követi. Közvetlen
forrása ismeretlen. Formájában és felépítésében
azonban emlékeztet a magyarországi liturgikus gyakorlatban is
ismert Andrea pie, sanctorum mitissime kezdetű
apostol-himnuszra (Chevalier 1035; AH 51,
121; Mone III, 61–62). A XII. században
keletkezett és igen elterjedt himnusz forrásai között
az Analecta Hymnica szerkesztői két
csehországi eredetűnek tartott és Pozsonyban használt
XIV. századi kódexet is idéztek (Nr. 32. és
Nr. 88.; mindkettő elveszett). A himnusznak ma ismert magyarországi
forrásai a XV. század második feléből
valók. Bekerült a középkor végi Breviarium Strigoniense–be (Venetiis 1480, fol 17
7a és későbbi kiadásokban) is. A latin
himnuszban kilenc versszak egy-egy apostolról (András, Jakab,
János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté,
Simon és Tádé, végül Mátyás)
szól, a 10–12. versszak pedig személyes könyörgés
bűnbocsánatért és közbenjárásért,
végül a 13. strófa doxológia. A versszakok
közül egy-egy apostol ünnepén csupán a megfelelő
strófát énekelték és hozzá bevezetésnek
és befejezésnek a 10–13. versszakokat. Ebből
a Mátyás apostol énekével párhuzamba állítható
részt idézzük:
| Annue, Christe, saeculorum domine, |
| Nobis per horum tibi cara merita, |
| Ut qui te coram graviter deliquimus, |
| Horum solvamur gloriosis precibus. |
|
|
| Salva, redemptor tuum plasma nobile, |
| signatum sancto tui vultus lumine, |
| ne lacerari sinas fraude daemonum, |
| propter quos mortis exsolvisti pretium. |
|
|
| Dole captivos esse tuos famulos, |
| Absolve reos, compeditos erige, |
| Et quos cruore redemisti proprio, |
| Rex bone, tecum fac gaudere perpetim. |
|
|
| Matthia iuste duodeno solio |
| Residens sorte, nos a cunctis nexibus |
| Solve peccati, verae lucis gaudiis |
| Quo perfruamur tuis sanctis precibus. |
|
|
| Sit tibi, Iesu, benedicte domine, |
| Gloria, virtus, honor et imperium |
| Una cum patre sanctoque paraclito, |
| Cum quibus regnas Deus ante saecula. |
|
|
A magyar ének szerzője ismerhette e latin himnuszt,
annak alkalmazásával is tisztában lehetett. Feltűnő
ugyanis, hogy Kájoni János latin–magyar
versgyűjteménye (1677 körül, 517) is tartalmazza
a latin szöveg másolatát. Kájoni bizonyára
azzal a szándékkal jegyezte fel, hogy pontosabb fordítást,
parafrázist készítsen belőle. Annyi valószínűnek
látszik, hogy a Cantionale catholicum
Mátyás-énekéhez az idézett himnusz mintául
szolgálhatott, és az is feltehető, hogy ennek a magyar
változatnak is Kájoni volt a szerzője.
Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a);
a sorok 6/6 osztásúak.
Dallama: RMDT I., 15/II. sz. A nótajelzés Sztárai
Mihály Hálaadásunkban rólad
emlékezünk kezdetű énekére (RMKT
V, 107) utal, amely tiszta 12-es sorokból áll.
20 tizen-kettödik szám – az apostolok
tizenkettes száma Mátyás apostol megválasztásával
ismét teljes lett.
