Tetszésed ha e kis könyvben nem nyerte ki semmi, |
| tudd: a szorongás tilt írni különbet, a gond. |
Elmém béna; hazám zord végveszedelme, a sok baj, |
| hogy belekábul az ész, annyira megnyomorít. |
Nem művelték meg mezeim se tudós szavú Cátók,* |
| s elhanyagolt földem nem hoz aratnivalót. |
S hogy szövegem nagyon egyszerű mintákkal szövögettem? |
| Túl sok a cifrábbhoz udvari – fonnivalóm; |
mert Helicon vagy Parnassus múzsái királyi |
| rétre szelíd vizeik ritka napon vezetik. |
Nem szabatos Ptolemaeust,* azt, ki leírta a Földet |
| rajzvesszőjével, hallja finom füled itt, |
és nem a szikrázón gúnyos Crispusnak* a híres |
| ékesszólásai, sem kitűnő Trogusét,* |
s tündöklő zsenivel, mesterségbeli tökéllyel |
| el nem bájol most Pádova Liviusa:* |
múzsai forrásból épp csak kortyolt, aki itt szól, |
| nem ringatta tudós Thália őt kebelén, |
s nem volt módja sosem gond nélküli stúdiumokra – |
| ránehezült ez a dúlt korszak a kínjaival. |
S mért, hogy tollam alól barbár szavak is kikerülnek? |
| Van mit célszerű, hogy szittya nevén nevezek: |
római elnevezést adván a magyar fogalomnak |
| nem fedné egymást jól a dolog meg a név; |
nem tettek másként a latin történelemírók, |
| barbárul mondták azt, ami volt idegen. |
Én csak a nyersanyagot nyújtom. Magasabb az igényed? |
| Írd meg több csínnal, nincs akadálya, magad… |
Nézd el, kérlek, hogyha találsz földrajzi hibákat, |
| hisz geta partoktól messzire ring a hajóm; |
majd a hazámban, a házamban, kedves kikötőmben |
| sorra kivizsgálom minden adat hitelét. |
Addig is, engedvén – a barát, aki kér, nem akárki –; |
| néked adom már most könyvem, akármilyen is, |
mert jogos óhajaikra hajolni hatalmas uraknak |
| illő; – nem keveset nyomnak a latban azok. |
|
|