Az olvasóhoz

Tetszésed ha e kis könyvben nem nyerte ki semmi,
 tudd: a szorongás tilt írni különbet, a gond.
Elmém béna; hazám zord végveszedelme, a sok baj,
 hogy belekábul az ész, annyira megnyomorít.
Nem művelték meg mezeim se tudós szavú Cátók,*
 s elhanyagolt földem nem hoz aratnivalót.
S hogy szövegem nagyon egyszerű mintákkal szövögettem?
 Túl sok a cifrábbhoz udvari – fonnivalóm;
mert Helicon vagy Parnassus múzsái királyi
 rétre szelíd vizeik ritka napon vezetik.
Nem szabatos Ptolemaeust,* azt, ki leírta a Földet
 rajzvesszőjével, hallja finom füled itt,
és nem a szikrázón gúnyos Crispusnak* a híres
 ékesszólásai, sem kitűnő Trogusét,*
s tündöklő zsenivel, mesterségbeli tökéllyel
 el nem bájol most Pádova Liviusa:*
múzsai forrásból épp csak kortyolt, aki itt szól,
 nem ringatta tudós Thália őt kebelén,
s nem volt módja sosem gond nélküli stúdiumokra –
 ránehezült ez a dúlt korszak a kínjaival.
S mért, hogy tollam alól barbár szavak is kikerülnek?
 Van mit célszerű, hogy szittya nevén nevezek:
római elnevezést adván a magyar fogalomnak
 nem fedné egymást jól a dolog meg a név;
nem tettek másként a latin történelemírók,
 barbárul mondták azt, ami volt idegen.
Én csak a nyersanyagot nyújtom. Magasabb az igényed?
 Írd meg több csínnal, nincs akadálya, magad…
Nézd el, kérlek, hogyha találsz földrajzi hibákat,
 hisz geta partoktól messzire ring a hajóm;
majd a hazámban, a házamban, kedves kikötőmben
 sorra kivizsgálom minden adat hitelét.
Addig is, engedvén – a barát, aki kér, nem akárki –;
 néked adom már most könyvem, akármilyen is,
mert jogos óhajaikra hajolni hatalmas uraknak
 illő; – nem keveset nyomnak a latban azok.
 Élj boldogul!

1537




Hátra Kezdőlap Előre