AZ EMBERI ÉLET
„Aggot főzök, éfiat várok…”
|
SZÉPSÉG, EGÉSZSÉG, SZERENCSE1
1. Amikor megpillantották az újholdat, ugrálva ezt mondták:
| Ebbe a hónapba ilyen pirosak legyünk! |
(Szeged környéke)
2. Keresztet vetettek, és a Holddal szemben állva mondták:
(Klézse, Moldva)
3.
| Nó áldott hód, megjöttél! |
| Dicsírtessék, tiszteltessék, |
| áldoztassék új hód király. |
| jó percekbe jó szentpillanatokat. |
| Dicsírtessék, tiszteltessék, |
| áldoztassék az úr Jézus Krisztus neve. Ámen. |
(Csík m.)
4. Ha valaki lópatkót talált az úton, bal kézzel hátrahajította, és ezt mondta:
| a szerencsét magammal hozom. |
(Zagyvarékas, Pest m.)
5. A lányok gólyát megpillantva, kezükkel mosdást utánoztak, s közben így szóltak:
(Tápé, Csongrád m.)
6. Első fecske megérkezésekor:
Közben „mosták” az arcukat, és a mutatóujjukkal felváltva két vállukra mutattak.
(Furta, Bihar m.)
7. Amikor először ettek az új évben valamilyen ételt, ezt mondták, hogy egészségesek maradjanak:
(Tiszanána, Heves m.)
8. Hasonló alkalomból:
| fejfájás a csipkebokorba! |
(Galgahévíz, Pest m.)
1. Szent György napja (április 24.) előtt a lányok „görög inya” nevű futónövényt szedtek a mezőn, s
közben ezt mondogatták:
| úgy jöjjenek utánam a legények. |
(Domoszló, Heves m.)
2. A lány ásóval felszedte a legény lábnyomát, viaszba burkolta és bevetette a kemencébe, ezt mondva:
| Úgy égjen a te szíved értem, |
| ahogy elolvad ez a viaszk itten. |
(Torda, Aranyosszék és Torockó)
3. A lány a legény lábnyomát beletapasztotta a kemencébe, és így szólt:
| Ezt a nyomot én veszem, a kemencébe tapasztom, |
| de nem azért vettem, hogy azt odatapasszam, |
| hanem hogy az, akinek a nyomát felvettem, |
| úgy égjen, mint az a nyom, amíg hozzám el nem jön. |
(Borsa völgye, Kolozs m.)
4. Szent Márton (november 11.) hajnalán a hajadon lányok trágyát vittek a kertbe, ott leborították és
ráálltak, miközben ezt kiabálták:
| keletről is, nyugatról is |
(Bucsuta, Zala m.)
5. A lány újév szombatján az erdőbe ment. Amelyik nyírfagallyra a legutolsó napsugár esett, azt
levágta, hazavitte és koszorúba gömbölyítve a dunnába dugta, majd ezt mondta:
| Hozd el az én vőlegényemet, |
| mert amíg el nem hozod, itt száradsz! |
(Mátészalka, Szatmár m.)
6. Éjfélkor meztelenre vetkőzve átöleltek egy fát, és háromszor mondták a lányok:
| az ördög meg a Kovács Jánost, |
(Bácska)
7. Amikor a lakodalom napján az új pár a konyhába ért, a gazdasszony mézbe mártott kézzel kente be
a menyasszony száját, így szólva hozzájuk:
| olyan édes legyen a ti páros életetek is. |
| Szaporodjatok, mint a csicsóka! |
(Galgahévíz, Pest m.)
8. Akit nem szeret az ura, sót, paprikát, vöröshagymát ásson a küszöb alá. Öt Miatyánk, öt Üdvözlégy és öt Hiszekegy elimádkozása után mondja
ezt:
| hogy amint a ház nem löhet kinyér nélkül, só nélkül, |
| paprika nélkül, vöröshajma nélkül, |
| az én uram ne löhessön nálam nélkül. |
(Szeged)
9. Férj megrontására:
| Ahogy ez a kutya nem lát, |
| Ahogy ez a kutya nem hall, |
(Kiszombor, Torontál m.)
10. Ha fiatal férfi felesége halt meg, az a lány, aki férjhez akart hozzá menni, a halottas ágy lábát rúgta,
s halkan mondta:
| Happ, engem vegyen el az özvegy! |
(Göcsej, Zala m.)
1. Amikor az ifjú pár látogatóba ment, a menyecskét a háziak kenyérrel kínálták, miközben csinálták,
amit mondtak:
| Farából adok, hogy gyerek legyen, |
| meg is hámozom, hogy piros legyen, |
| meg is vagdalom, hogy bodor legyen. |
(Hódmezővásárhely)
2. Ha a viselős asszony nagyon bámult valamit, így kellett szólnia, nehogy „jel” legyen a gyerekén:
(Nagyszalonta, Bihar m.)
3. Az újszülött látogatói a pólyába pénzt csúsztattak, arcát pedig friss tojással dörzsölték meg, ezt
mondva:
(Mezőkeresztes, Borsod m.)
4. A szülés után hat hétre, a templomi „avatóból” hazatérve az anya tele vödör víz fölé hajolt. Miközben
itta a vizet, így szólt:
| annyi tejem legyen, mind a tehénnek. |
(Háromfa, Somogy m.)
5. A koraszülött, sovány, szőrös gyerekről azt hitték, hogy „kicserélték”, nem az igazi gyereke az
anyának. Meg kellett „sütni”: a lapátra tett gyereket háromszor benyújtották a hideg kemencébe, és ezt
kiáltották:
| Ördög, amit hoztál, vidd el. |
Ezután éjjel az anya a kicsivel háromszor megkerülte a házat. Mindannyiszor megállt a ház sarkán, ezt
mondva:
| Boszorkányok, amit hoztatok, azt én kicserélem. |
(Istensegíts, Bukovina)
6. A „váltott” („elcserélt”) gyereket a lapátra ültették, és úgy tettek, mintha háromszor be akarnák vetni
a tüzes kemencébe:
| Széip asszon, add vissza az enyimet, |
| mert ha nem, eléigetöm a tiedet! |
(Somogy m.)
7. A fejletlen, szőrös, „öreg”-nek mondott csecsemőt „megfőzték”: kilenc kukoricaszár-darabot tettek
az üst alá. Anélkül, hogy meggyújtották volna, az üst fölé tartották a gyereket. Az ablakon ekkor beszólt
valaki, akinek az anya felelt:
| – Hát főzzed, főzzed, hogy éfiadjék. |
Háromszor csinálták, utána megfürdették a gyereket.
(Somoska, Moldva)
8. Az „agg”-nak, „agos”-nak nevezett, rosszul fejlődő csecsemőt üstben „megfőzték”, a következő
párbeszéd kíséretében:
| – Piros legyen, mint a rózsa, |
| kövér legyen, mint a háj. |
(Andrásfalva, Bukovina)
9. A rosszul alvó csecsemő anyja elment kilenc kapuba, vigyázva, hogy ne vegyék észre. Mindegyik
kapuból letört egy körömnyit, így szólva:
| Álmot szödök a kislányomnak! |
(Csongrád vagy Torontál m.)
10. A vézna gyereket a temetőn kellett körülhordozni háromszor, napkelte előtt. Minden kerülőnél –
három Hiszekegy után – ezt mondták:
(Hódság, Bács-Bodrog m.)
1. Ha egy kisgyereken anyajegy volt, háromszor „ráköszöntöttek” az újholdra, hogy eltüntessék az
anyajegyet:
| te engem a lakodalmadba hívtál, |
| mert Mári nevezetű gyermekemen anyajel van, |
(Dióskál, Zala m.)
2. Az anya, karján az anyajegyes gyerekkel ilyen párbeszédet folytat egy szövőszékben ülő lánnyal:
| – Sződd be a gyerek jegyét! |
(Mezőkeresztes, Borsod m.)
3. Ha a gyerek nem kezdett el idejében beszélni, a nagyanyja hátára vette, és minden házhoz beszólt:
Harmadnapra megszólalt a gyerek.
(Galgahévíz, Pest m.)
4. A nem beszélő kisgyereket zsákba kötve vitték hátukon, közben beszéltek a járókelőkkel:
(Hajdúszoboszló)
5. Ha a gyerek nem akart elindulni, ezt mondták, miközben nagykéssel keresztet vágtak a lába közt a
levegőben:
(Tápé, Csongrád m.)
6. A nehezen járó kisgyerek lábát három pénteken sulyokkal megverik, és ezt mondják neki:
(Szőreg, Torontál m.)
7. Az első tejfog kihullásakor ezt mondja a gyerek, miközben a fogat egérlyukba dobja:
(Ond, Zemplén m.)
8. A gyerek kihullott „csikófogát” (tejfogát) kancsóba dobja, és háromszor mondja:
(Pécsarányos, Baranya m.)
Haragosukra „ráböjtöltek”: meghatározott napokon nem ettek, nem ittak; ezzel halálát okozták. A böjt
napján, szúette deszkán két égő gyertya között térdelve kellett mondani:
| Úgy száradjon ki a világból, |
| mint ahogy e deszka kiszáradt. |
Vagy:
| Úgy apadjon ki a világból, |
| mint ahogy apad ez a gyertya. |
(Borsa völgye, Kolozs m.)
BETEGSÉGEK GYÓGYÍTÁSA
„Kék szem látá, megigézé…”
|
1. Az árpás beteg olyan kútba néz, amibe azelőtt nem nézett. Háromszor beleköp, és ezt mondja:
| Árpa, múlj el a szememről. |
(Furta, Bihar m.)
2. A beteg többször ismétli magában:
| Legyen ez az árpa a tied! |
Így más kapja meg tőle az árpát.
(Bács-Bodrog m.)
3. Kilenc szem árpát a kútba dobva mondják:
(Magyarfalu, Moldva)
4. A beteg, árpával a kezében, titokban egy kút mellé áll, és így szól:
| Akkor lögyön árpa az én szömömön, |
| amikó én eztet innen kivöszöm. |
Az árpát bedobja a kútba.
(Kunszentmiklós, Pest m.)
5. Kilenc szem árpát olyan kútba kell dobni, amibe még nem néztek bele, közben ez mondandó:
| Akkor keljen ki a szememen az árpa, |
| majd ha ez a kilenc szem árpa kikel a kútból. |
(Kőtelek, Szolnok m.)
6. Köpdöstek rá:
Háromszor kellett mondani.
(Csitár, Nógrád m.)
7. Párbeszéd a beteg és egy másik személy között:
(Galgahévíz, Pest m.)
8. Hasonlóképpen:
(Sükösd, Pest m.)
9. A gyógyító begörbített ujját háromszor elhúzta a beteg szem előtt, mintha aratna. Háromszor mondta:
(Kölked, Baranya m.)
10. Kinyitott bicskával a szem előtt köröznek, így beszélve a beteggel:
(Csákánydoroszló, Vas m.)
11. Ha egy idegen látja meg a beteget, a szeme előtt háromszor kést húz el, és így szól:
(Vasegerszeg, Vas m.)
12. Az árpás szem előtt kanál megmelegített végét húzták el háromszor:
(Gajcsána, Moldva)
13. Olyan személy, aki akkor látta először a beteget, szalmaszálat vett fel és háromszor kerítette vele
a szemét, ezt mondva:
Ezután a feje fölött hátradobta a szalmaszálat.
(Drávaszentes, Baranya m.)
14.
(Kőszegszerdahely, Vas m.)
15. Aki először meglátta árpáját, ollóval nyomkodta, és magában mondta:
| Szaladj árpa, mert learatlak. |
Utána a feje fölött, hátrafelé tette le a földre az ollót.
(Foktő, Pest m.)
16. A beteg kilenc szem árpával a kezében kilencszer megkerülte a kutat. Minden menetnél bal kézzel
kilencszer megkerítette a szemét, majd bedobott egy árpaszemet, és közben ezt mondta:
| fehír lú seggibe hánylak. |
(Tiszaszöllős, Heves m.)
17. Bal kézzel hétszer vagy kilencszer hessentettek a beteg szeme előtt, így szólva:
(Tiszaderzs, Szolnok m.)
18. Az árpás szem előtt sarlóval húzogatnak:
| Harmadnapra eltakarodj a szemről! |
(Vajasd, Alsó-Fehér m.)
19.
| Na te árpa, én felszántom ezt a fődet. |
(Gyimesfelsőlok, Csík m.)
20.
| akkor a szekervel béviszem a csűrbe |
| s a tyúkok megeszik, elvájják. |
(Gyimesfelsőlok, Csík m.)
21. Arató mozdulatokat végezve mondták:
(Bolhás, Somogy m.)
22. Ujjal kerítették a szemet, majd az árpát megnyomták:
(Cun, Baranya m.)
23. Háromszor kellett mondani:
(Som, Somogy m.)
1. A gyógyító „megmérte” a beteget: a földön hasára fektetett személynek a feje tetejétől a sarkáig,
valamint a két szétterpesztett keze közé madzagot feszített. (Ha beteg volt az illető, a két távolság nem
egyezett.) Közben ezt suttogta:
| Fájdalmas szűzanyám, Máriám, |
| kezeidben arany könyvet hordtál, |
| segíts Szentlélek Úristen. |
| Oszlassa szét a teljes Szentháromság Egyisten ezt a betegséget. |
(Pest-környék)
2. A beteg saját maga mondja:
| de sehol föl nem találtalak. |
| míg a gecsemánéi kertbe föl nem értem. |
| Láttam a napot felkelni, lemenni, |
| láttam a holdat újulni, elmúlni, |
| de hiába mentem akárhová, |
| míg téged föl nem kerestelek, |
| nem tudtam tőle megszabadulni. |
| Azért kérlek drága jó Jézuskám, |
| ahogy te megszabadultál a magos keresztfáról, |
| engem is úgy szabadíjj meg az én kínjaimtól. |
(Zagyvarékas, Pest m.)
1.
| Mikor Krisztus Urunk Szent Péterrel a fődön járt, |
| bemöntek egy szögén embörhön, szállást kértek. |
| A gazda ajánlta, hogy ad, de az asszony ajánlta is, nem is. |
| Az asszon gyékényt terítött, és küvet tött a feje alá. |
| Jézus azé szépen nyugodott, Szent Pétör is. |
| Ezután éjszaka elkezdött az asszonynak a mejje fájni. |
| Főkeltek korán, Jézus Pétörrel elmöntek. |
| Mikó möntek egy darabon, aszonta Pétör: |
| „Uram, teremtőm! Gyógyítsd mög annak az asszonnak a mejjit! |
| Látod, hogy egész éjszaka jajgatott!” |
| „Nem Pétör, hogy szenvedjön!” |
| Mögén elmöntek egy darabon aszongya Pétör: |
| „Uram teremtőm! Gyógyítsd mög annak az asszonynak a mejjit! |
| Látod, hogy egész éjszaka jajgatott!” |
| „Pétör, eredj vissza. Mondjad néki: |
| Azonnal mögtért a fájdalom. |
Utána el kellett imádkozni három Miatyánkot és három Üdvözlégyet.
(Egyházaskér, Torontál m.)
2. Az asszony jobb kezével fájós mellét simogatja, miközben háromszor mondja:
(Szőreg, Torontál m.)
A gyógyító a tenyere élével „keresztezte” a dagadt kezet:
| mégis meg kell neki gyógyulni. |
(Sarkad, Bihar m.)
EBFING, FINKŐ, PINTYŐ, FALAT10
1. Mutatóujját húzogatva szája előtt háromszor mondta a beteg:
| Ebfing nyőtt a nyelvemen, |
(Csempeszkopács, Vas m.)
2. Párbeszéd a beteg és anyja közt:
| – Pintyő nőtt a nyelvemen, |
Egy kövér ember nevét mondták.
(Alattyán, Szolnok m.)
3.
| holnapra olyan legyen, mint a te feneked. |
| holnapra olyan legyen, mint egy dézsa. |
| holnapra olyan legyen, mint a szülésznő feneke. |
(Szöllősardó, Abaúj m.)
4. A beteg nyelvet a falhoz érinti, majd mondja:
| s ragadjon a papné seggire. |
(Vargyas, Udvarhely m.)
1. A fájós helyet nyálas ujjával dörzsölve ezt mondja a gyógyító:
| Krisztus Jézus földön jártában, |
A végén fújja és újra nyálazza. Háromszor mondja el.
(Gyimesközéplok, Csík m.)
2.
| Elindula boldogságos szép Szűz Mária, |
| az ő áldott szent fiával, |
| „Erejsz ki, erejsz ki boldogságos szent anyám, |
| szent pókámból szent kezemet, |
| vegyek le három szál gyertyát, |
| olvassak ennek az Erzsinek |
| a fejére és az egész testjire, |
| hetvenhét fajta szentantaltüzitől, |
| hetvenhétféle pokol eredettől, |
| hetvenhétféle tüzes orbáncoktól. |
| Eszi nagy fájdalma szálkás húsát, |
| te hetvenhétféle szentantaltűz, |
| hetvenhétféle pokol eredet, |
| hetvenhétféle tüzes orbáncok?” |
| „Menyek, mennék ennek az Erzsinek szépsége látogatására, |
| „Térj vissza, térj vissza, |
| hetvenhétféle szentantaltűz, |
| hetvenhétféle pokol eredet, |
| hetvenhétféle tüzes orbáncok! |
| Kérlek a Mária hét fájdalmáért, |
| kérlek a Jézus öt mélységes sebeiért, |
| Hol fekete kutyák nem ugatnak, |
| hol kovászos kenyérvel nem élnek, |
| hol fekete kakasszó nem hallszik. |
| Esti harangszókor meg ne találtassál, |
| elvágom késvel a nyakadot, |
| s agyonütlek a Jézus feszületjével, ámen.” |
(Gyimesbükk, Csík m.)
1. A fogfájósnak újholdkor a Hold felé kell „huhukolni” és ezt mondania:
| Isten hozott új királyunk, |
| adjad, hogy az én fogaim oly erősek legyenek |
(Zemplén vagy Borsod m.)
2. Újholdkor mondták:
| látom két szép szarvadot. |
| Akkor fájjék az én fogam, |
| mikor a harmadikat meglátom! |
(Andrásfalva, Bukovina)
1.
| Naca ement napkeletnek a Paradicsomba, |
| az aranyamafáro fötekintett, |
| a galamb a fáro szállott, |
| nem látok ién szemeimekke!” |
| „Ne fiéll fiam, ne fiéll, |
| mint Krisztus napján az iégen a fölhü, |
A szöveg elmondása után a gyógyító belefúj a szembe. Többször ismétlik.
(Szilvágy, Zala m.)
2. A beteg „nevetlen” (negyedik) ujjával keresztet vet magára, majd a fájós szemre, s ezt mondja:
| Mikor a Jézus Krisztus Szent Pétörre a fődön járt, |
| mögcsapta a fenyű ága az ű szent szömit, |
| „Pétör, eridj el Ágnis doktorhon, |
| kérjé tűle háromféle virágot: |
| Valamint ahogy Krisztus urunk szöminek használt a háromféle virág, |
| úgy használjon a te szömödnek az én imádságom! |
„Nevetlen” ujjával körülkeríti a beteg szemét. Az egészet háromszor ismétli, majd elmond egy
Miatyánkot.
(Szeged)
1. A betegen lévő fehérneműt, e szavakkal kísérve a tettet, a Dunába dobták:
(Pest m.)
2. Bekiáltották a szomszéd ablakon:
| Nincs itthon, akit a hideg lel. |
Így a szomszédra ragadt a láz.
(Nagyiván, Heves m.)
3. Mikor újult a Hold, kimentek az udvarra, és a Holdra nézve mondták:
(Hódegyháza, Torontál m.)
4. A beteg kilenc levágott körmét és néhány hajszálát elvágott hagymába dugva rongyba kötötte. Ezután
a kertbe futott s a kis batyut „parlagrózsafára” akasztotta, így szólva:
| Éngem híjnak az ördögök a lakodalomba. |
| hanem a hidegemet kűdöm helyettem. |
A kert másik szélén futott vissza.
(Szamoshát)
5. Újholdkor a beteget az utcára vezették, és kiabáltak:
| Szégyeljétek magatokat, alsó-felső szomszédok, |
Ha ez nem használt, következő újholdkor a beteg így kiáltott a Holdhoz:
| vidd el a rázó hidegemet! |
Ezt három holdújuláskor kellett ismételni.
(Balaton-mellék)
6. Háromszor egy héten mondta el a beteg:
| Krisztus Jézus fegyverem, |
| Jézus, Mária, Szent József, légy velem! |
| Jézus áment mondott erre. |
(Mindszent, Csongrád m.)
7. Hosszú cédulára írták:
Betűnként letépték; amikor csak az A maradt, összegyűrve a beteg nyakába akasztották.
(Apátfalva, Csongrád m.)
1. Pohárba vizet öntenek, és háromszor számolnak:
| 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1. |
Közben tojást törnek, és a beteg feje fölött vízbe eresztik. Megitatják a tojásos vízből, majd a vizet az
eresz „csepegőjébe” öntik.
(Szöllősgyula, Ugocsa m.)
2.
| Jézus Krisztus sem rettegett a kereszt alatt. |
(Porcsalma, Szatmár m.)
3. „Ónt öntöttek”: olvasztott ólmot csurgattak hideg vízbe. Míg az ólom olvadt, a Miatyánk
és Üdvözlégy után ezt is elmondták:
| Vígasztaló Szentlélek Úristen |
| s a boldogságos Szűz Mária |
| vígasztalja meg ezt a beteget, |
(Pusztina, Moldva)
4. Az ólomöntéssel foglalkozó gyógyítóasszony egy tányér vízbe öntötte a forró ólmot, amire előzőleg
két szál seprűcirkot tett keresztbe. Háromszor imádkozott rá, miközben háromszor öntött:
| adjatok szerencsés órát kezdeni, |
| ennek, aki meg van szentelve, Bözsinek |
| Nem csinálom ezt a magam erejéből, |
| hanem az uram Jézus Krisztusom segítségével, |
| kihajtom ennek, aki meg van szentelve és keresztelve, Bözsinek |
| fejéből, szívéből, lábából |
| szent Szalvatorral és szent Valentéval. |
| Fölajánlom ezen imádságot |
| szent Szalvatornak, szent Valenténak hét fájdalma, |
| megijedt anyának, boldogságos Szűz Máriának, |
| hatodik szent sebére uram Jézus Krisztusnak, |
| melyek az ő drága vállain voltak. |
Több napon át ismételhető, mialatt más-más testrészek fölött végzik az öntést.
(Galgamácsa, Pest m.)
5. Valaki a megijedt gyerek fejére tette a kezét, hogy magára vegye a bajt. Utána mondta:
| Elindulván Krisztus urunk |
| megtalált egy zsidó lányt, |
| „Eridj Keresztelő János a Jordán vizére, |
| hogy öntsünk ónját erre a Lajos fiúra, |
Ezután „ónt öntöttek” a gyerek arcát beterítve, szíve fölé egy szitát téve, abba tányér vizet: ebbe
csurgatták a forró ólmot. Az ólom kihűlt alakja megmutatta, mitől ijedt meg a gyerek.
(Hajdúnánás, Hajdú m.)
6. A beteg – feje alatt fokhagymával – háromszor mondta el este:
| Eindult e nagy Sátán hetvenhét fiával, |
| S akkó menyen bé ennek a fejin |
| „Tér meg, tér meg te nagy Sátán, |
| kűsziklába vannak tündérlányok, |
| a csontja-bontját hányjad, |
| S ezt a Rózsát hagyjad tisztán, |
| mind az anyja szülte e világra, |
| boldogságos Szűz Mária hagyta.” |
(Moldva)
1. Halkan mormolták a javasasszonyok:
| Eszteredi, ostoródi, teremora, |
(Szárazberek, Szatmár)
2. Hétszer elmondták, közben vízbe mártott csalánszárral kerítették a marás helyét:
| Kibútt a kégyó a földbül. |
(Gyimesközéplok, Csík m.)
3.
| az ű áldott szent fiával. |
| Meggyűle kilenc fekete ökörvel. |
| Kérdé boldogságos asszonyunk Mária: |
| „Merre mensz kilenc fekete ökör?” |
| „Elindultam nagy fehír kövek közí só-nyalni.” |
| „Ne menj te nagy fehír kövek közí só-nyalni, |
| nyaljátok ki Antinak a marását |
(Klézse, Moldva)
Virágos kenderből készült madzagra hátratett kézzel, a hátuk mögött három bogot csomóztak, közben
mondogatták:
| Elmentem virágos kendert vetni, |
| a virágos kendert elvettem, |
| virágos kender kinőtt, megért. |
| Akkó kiszedtük a virágos kendert, |
| mind egy szálig elszaggattuk. |
Még kétszer elmondták, mindig három-három csomót kötve. Ezután „vizet vetettek”: a tűzhelyre
keresztet vetettek, majd arra a helyre tették a „csiprot” (bögrét), vízzel, arra is keresztet vetettek, s
közben ezt mondták:
| Elindula Krisztus urunk Szent Péterrel, |
| megtalálkoztak három fehér asszonval. |
| Három fehér asszon megnezte, |
| Vígasztaló Szentlélek Úristen |
Háromszor ismételték, a vízből három cseppet a tűzhelyre cseppentettek, majd kendermadzagot és
kilenc szem parazsat tettek a vízbe, közben mondták:
| Úgy használjon az én vízvetésem, |
| mint a Szent Péter vízvetése |
| fekete tengernek fenekibe, |
| magas kőszikláknak tetejibe, |
| ott legyen helyik, nyugodalma |
Keresztvetés.
| Én ajánlom ezt a kedves imádságomat |
| páduai Szent Antal tiszteletire, |
| és a boldogságos Szűz Máriának, |
| hogy ők vígasztalják meg a beteget. |
A beteg kilencszer ivott a vízből, a madzagot pedig a nyakába akasztotta. Minden testrészét megmosta
a vízből.
(Lábnik, Moldva)
1. Ha valakinek egy náthás ember náthája felől panaszkodik, ezt kell felelnie, nehogy megkapja:
| A mi kemencénk is attól repedezett meg! |
(Kiskunfélegyháza)
2. A náthás ember – hogy másra menjen át a nátha – írja a falra:
(Gáttája, Temes m.)
3. Vagy:
(Jászjákóhalma, Szolnok m.)
4. Egymásnak mondták:
(Méra, Abaúj m.)
A vizet, amiben a sebeket lemosták, napkelte előtt kellett kiönteni, miközben így szóltak:
| úgy múljék az ótvar lefelé. |
(Szakoly, Szabolcs m.)
POKOLVAR, POKOLKELET, POKOLSZÖKÉS, KELÉS, FEKÉLY20
1. A beteg pénzdarabbal „húzogatta” meg a beteg helyet, majd éjfélkor a keresztúton az érmét e
szavakkal „visszakézből” hátradobta:
| Akkor legyen rajtam ilyen fekély, |
| ha én ezt a pénzdarabot felveszem! |
(Kiskunfélegyháza)
2. Fokhagymával „kerítették”:
A fokhagymát utána elásták az „ereszcsurgásba”.
(Sándorfalva, Csongrád m.)
3. A gyógyítóasszony ráolvasott, „keresztezgetve” a sebet:
| Szent József meg oszlassa. |
(Nagykörü, Szolnok m.)
4. Elmondták a Miatyánkot; az azonképpen itt a földön is résznél
leguggolva a földre böktek, hogy oda távozzék a betegség. Utána:
| Szentlélek semmivé tegye. |
| Szent asszonynak szent gyereke |
| a nagy fájást vegye ki belüle. |
(Tápé, Csongrád m.)
5. A gyógyító először három ízben kancsóval „kerítette” a „gancsót” (kelést), majd külön-külön három
szál tollal, közben mindig a Miatyánkot mondta, ámen nélkül, valamint az
Üdvözlégyet; majd:
| A Szentlélök Úristen tisztítson, |
| hogy sömmi tetemödbe sömmi fájdalom ne maradjon mög! |
Minden sor végén keresztet vetett a kancsóra, ezután bekente sárral kereszt alakban, közben pedig ezt
mondta:
| Az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek neviben múljon el! |
Kezét a földhöz dörzsölte, hogy a fájdalom a föld alá menjen.
(Szőreg, Torontál m.)
6. Háromszor olvastak rá a betegre:
| oszlasson el a Szentlélek. |
| Környékezzen meg az Atya, |
| környékezzen meg a Szentlélek. |
| egynek se vót nyugodalma. |
(Zagyvarékas, Pest m.)
7. Háromszor mondták, közben korommal „kerekítve” a beteg testrészt, majd keresztet húztak rá, és
a földre is rajzoltak egy keresztet a jobb kéz élével:
| sílejjen el a Szentháromság Egyisten |
(Zagyvarékas, Pest m.)
8. A kelést a kéz hátával és tenyérrel érintették, utána ezt mondták:
| Tenger szögegyibe ződ fa szűtte ágot, |
| virágja szűtte szent Annát, |
| szent Anna szűtte Máriát, |
| az ő szent fia Jánosnak és Zakariásnak neveztessen. |
| hogy ez a fájdalom se testyinek, se lelkinek ne ártson. |
| oszlassa el a Szentlélek. |
Az utolsó három sornál háromszor keresztet vetettek.
(Erk, Heves m.)
9. A gyógyító fokhagymát vagy pénzérmét forgatott a beteg szeme előtt, miközben kilencszer elmondta:
| Kérlek tégedet, hogy használjon ennek a betegnek |
| az én szám s nyelvem után, |
| ha rájött fáradtságból, vagy szomjúságból, vagy étlenségből, |
| arra kérlek Úristen, menjen ki belőle. |
| Azt mondom neked pokolvar, |
| hogy menj ki a fejből, a feje velejéből, |
| s a karjaiból s a lábaiból s a fogaiból, |
| mert ha ki nem mégy, megfoglak, |
| s éppeg a havasba viszlek. |
| Ott vannak a pakulárok a juhokkal, |
| tégedet szerte-széjjel tépnek. |
| aki soha a haját bé nem fonta, |
| soha kenyeret nem kezdett, |
| Olyan tisztán maradjon tőled ez a beteg |
| és mint az ezüst s az arany. |
A gyógyító a betegre ráfújt, majd hagymát dugott az orra alá és a fülébe. A beteg háromszor a földre
köpött.
(Alsó-Fehér m.)
10.
| Mikor Krisztus a földön járt, |
| szállást sehol nem talált, |
| talált egy kőpárnát és azon nem találta nyugtát, |
| ez a kelés is úgy ne találja nyugtát a te szolgádba. |
(Csorvás, Békés m.)
11.
| A király csinála egy nagy asztalt, |
| csak a pokolszökést nem hívta meg. |
| A pokolszökés bánatos lett, |
| ahol harangszó nem hallik, |
| s ott legyen nyugodalmad! |
(Lábnik, Moldva)
1. A gyógyító keresztet vet magára és a kificamodott testrészre. Ezután zsíros és szappanos kézzel
húzogatja azt, és ötször elimádkozza:
| Mikor Krisztus urunk a földön járt, |
| szamár hátán főment a kűhídra. |
| Szamara lába kificamodott, |
| szent Fice Máté odafutamodott. |
| Szent kezeivel megnyomkodta, |
| csont csontjához forrjon. |
(Tápé, Csongrád m.)
2.
| Uton mén a szent asszony, |
| szent asszonnak szent gyermök a kezibe, |
| szent gyeröknek szent köröszt a kezibe. |
(Szeged)
3. Bal kézzel a kificamodott végtagot fogta a gyógyító, közben jobb keze élével keresztezgette:
| Jézus, Mária, húzd helyre. |
(Zagyvarékas, Pest m.)
1. Bodzafánál mondják:
| Eljöttem tehozzád bodzafa, |
| rádhagyom a sápadtságom, sárgaságom. |
(Doroszló, Bács-Bodrog m.)
2. Kilenc napon át mindig éjjel tizenkét órakor kell egy bodzafánál elmondani:
| Üdvözöllek és tisztöllek, bodzafa! |
| az eeső madár, aki rajtad keresztülröpül, |
| vigye magával Anna sárgaságát! |
Utána kilenc Miatyánk, kilenc Üdvözlégy és egy
Hiszekegy, majd a „szent asszony” tiszteletére három Miatyánk és három Üdvözlégy mondandó el.
(Szebény, Baranya m.)
A beteg ráköp a sömörre és „nevetlen” (negyedik) ujjával a porban visszafelé kanyargat:
| mert ha mégegyszer meglátlak, |
Nyálat ken a sebekre, azokat is visszafelé keríti, majd köpköd.
(Lészped, Moldva)
1. A gyógyító háromszor mondja, az első három sornál a fekélyt, a végén pedig a földet keresztezve
„nevetlen” (negyedik) ujjával:
| Szentlélök Isten semmivé teremtsön! |
(Hosszúhát, Csongrád m.)
2. Holdfogytán kell imádkozni:
| hanem a Szentlélek Úristen gyógyítson tégedet, nem én, |
| az által teszem kezemet rád. |
| a Szentlélek az Úrjézussa. |
| A teljes Szentháromság Egyisten eloszlasson, |
| hetvenhétféle fűszál gyógyítson, |
| a Szentlélek Isten itt többet ne találhasson! |
(Szebény, Baranya m.)
1. Kilenc napig vagy kilenc hétig jártak ki egy bodzafához. A fát háromszor megrázván mondták:
| Neked ajánlom a betegségem, |
(Doroszló, Bács-Bodrog m.)
2. Kocsiúton vitték át a beteget, majd visszahozták, út közben az alábbi szöveget és a Miatyánkot mondták:
| Ezen az úton vitték el az én kisfiamnak a húsát, vérit, egészségit. |
| Ezen az úton hozzák vissza az én kisfiamnak a húsát, vérit, egészségit! |
(Doroszló, Bács-Bodrog m.)
3. A beteg gyereket három egymás utáni este a templomhoz vitték, és bekiáltottak:
| Istenem, hoztam neked száraz csontot, |
(Abaújszántó, Abaúj m.)
A szempillát fogva háromszor mondták:
| Giz-gaz, giz-gaz esött a szemömbe, |
(Tápé, Csongrád m.)
A beteg szemet naponta háromszor mosták három-három marék, folyóból merített vízzel és
szenteltvízzel, jobbról bal felé, ezt mondva:
(Hódság, Bács-Bodrog m.)
1. Akinek szemölcs volt a kezén, újhold péntekjén keresztútra ment, és a Hold felé fordulva seprűvel
kerítette körbe a szemölcsöt, s ezt mondta:
A seprűt ezután a feje fölött hátradobta, hogy aki felveszi, arra ragadjon a szemölcs.
(Nagyszalonta, Bihar m.)
2. Az először megjelenő újholdra nézve mondták:
| engem hívnak vendégségbe, |
Még két este el kellett mondani. Ha a szemölcs nem múlt el, következő újholdkor megismételték a
ráolvasást.
(Dunaszentbenedek, Pest m.)
3. Újholdkor mondták az udvaron:
| Dicsértessék a Jézus Krisztus. |
| hívnak engem vendégségbe, |
| Mária kűdje szent fiának, |
| szent fia kűdje Jeruzsálem kapujába. |
| akibe Krisztus Jézus születik. |
(Tápé, Csongrád m.)
4. Ahány szemölcsük volt, annyit számoltak visszafelé:
és így tovább, egyig.
(Viss, Szabolcs m.)
1. Újszülött látogatásakor – hogy ne ártsanak neki – így szóltak:
(Szentes környéke)
2. Köpködtek az újszülöttre:
(Szakoly, Szabolcs m.)
3. Ha kivitték a házból a csecsemőt, nyálas ujjukra port vettek talpukról. Ezt a gyerek homlokára
kenték, mondva:
Vagy üst fenekéről vett piszokkal:
(Lészped, Moldva)
4. A szemmel vert, sírós csecsemőnek „szenesvizet” készítettek: kilenc parazsat dobtak a vízbe,
számolva:
és így tovább kilencig. Ha a parázs leszállt a víz fenekére, valóban szemverés volt a baj. A csecsemőt
háromszor mosdatták ebben a vízben, majd megtörülték az ing fonákjával.
(Viss, Szabolcs m.)
5.
(Gyimesfelsőlok, Csík m.)
6. Seprűből vett kilenc ág égő darabkáit vízbe tették, miután mindegyiket valakiről elnevezték. Közben
ezt mondták:
| mondd meg, ki igézte meg a gyereket! |
Az volt az okozó, akinek a szene lesüllyedt. Megmosdatták a vízből a gyereket, majd a vizet az ajtó
sarkára öntötték.
(Verpelét, Heves m.)
7. Vízbe parazsakat tettek, ilyen szöveg kíséretében:
Amelyiknek a parazsa „leült”, az verte meg szemmel. A vízzel megmosdatták a beteget.
(Karancskeszi, Nógrád m.)
8. „Szemvizet” készítettek a fenti módon, így szólva:
(Bárdudvarnok, Somogy m.)
9. Hasonló cselekmény, a következő szöveggel:
(Hatvan, Heves m.)
10. „Szenesvizet” készítettek kilenc szem parázzsal, közben ezt mondták:
| Arra szálljon a nehézség, |
A beteget a vízzel kereszt alakban kenték:
| Atyának, Fiúnak, Szentléleknek. |
A maradék vizet az ajtó sarkára öntötték.
(Badacsonytördemic, Zala m.)
11. Három szem parázzsal „szenesvizet” készítettek. A beteget megitatták a vízből, majd homlokára
keresztet rajzoltak vele, és megmosták az arcát. Közben magukban ismételgették:
| asszony verte, kontya alá, |
| menjen el a fekete zúgás alá, |
| s mindörökre ott maradjon. |
(Beleg, Somogy m.)
12. Az előbbi cselekmény kíséretében:
(Vanyola, Veszprém m.)
13.
(Méra, Abaúj m.)
14. „Szenesvízzel” próbálják ki, hogy igézet volt-e a baj. Ha igen, háromszor mondják:
(Borsa völgye, Kolozs m.)
15.
(Zebecke, Zala m.)
16. A vízbe parazsat vetnek, és közben ezt mondják:
Ha lesüllyedtek a szénszemek, megitatják a beteget, majd vízzel kenik arcát, talpát, feje lágyát, hasát.
A maradékot az ajtófélfára öntik.
(Salánk, Ugocsa m.)
17.
| Nagyobb az Úrjézus ereje, |
| oszlassa el a Szentlélek Isten. |
(Apátfalva, Csongrád m.)
18. A beteg fejét fogva, keresztvetések kíséretében háromszor mondják:
Utána fújnak és félreköpnek.
(Lészped, Moldva)
19.
| annyi ezer angyal megőrijze. |
(Gyimesfelsőlok, Csík m.)
20. Háromszor fújtak a beteg fejére, majd háromszor megköpködték, így szólva:
| vígasztalja meg ezt a Katalint. |
| vígasztalja meg Katalint. |
(Pusztina, Moldva)
21. Háromszor mondták el, miközben keresztet vetettek, és a betegre fújtak:
| vígasztaló Szentlélek Úristen |
| vígasztald meg ezt az Ilonát. |
| Olyan szép tisztán maradjon az ő teste, |
(Pusztina, Moldva)
22. Háromszor mondták, fújva és köpködve:
(Gyimesfelsőlok, Csík m.)
23. Három vagy öt szem parázzsal „vizet vetettek”. Ha mindegyik fennmaradt, vagy minden darab
leszállt, a beteg „meg volt igézve”. A parázs vízbedobása közben ezt mondták:
Kiloccsantottak a vízből, majd itatták és mosdatták vele a beteget.
(Vargyas, Udvarhely m.)
24. „Vízvetés” kíséretében mondták:
| mind Krisztus urunk az anyja méhébe, |
| az anyja szülte erre a világra. |
(Klézse, Moldva)
25.
| Úgy gyógyítsa mint az anyja szülte a világra, |
| s boldogságos Szűz Mária hagyta. |
(Lészped, Moldva)
26. Háromszor mondták el, eközben háromszor „vetettek vizet” parázzsal:
| Őz nyalja fiát szeplőtől, |
| s én Jánoskát az igízettől. |
| Jöjj el Mária, vígasztald meg! |
A maradék vizet napnyugat felé öntötték a kertbe, így szólva:
(Gyimesközéplok, Csík m.)
27. „Kezdetlen” vízbe három szem parazsat dobtak, háromszor ismételve:
A vízre keresztet vetettek:
| ahol kutyák ugatása nincs, |
| Olyan szép tiszta legyen a feje, |
Három cseppet itattak a beteggel, majd megmosták vele szemét, szívét, fülét. A vizet tiszta helyre
kellett kiönteni.
(Pusztina, Moldva)
28. Az „öntőasszony” keresztbe tett cirokszálakon keresztül melegített viaszt öntött vízbe. A viasz
alakjából állapították meg, hogy igézet okozta-e a bajt. Ha igen, elmondta:
| szembe találi az Úristent. |
| „Elmegyek ehhez a Pistához, |
| Boldogságos Szűz Mária, édesanyám, |
| gyere, segíts, hogy meggyógyítsuk ezt a nagy |
(Somogyudvarhely, Somogy m.)
29. A „szenesvíz” készítése közben így beszélt a gyógyító:
| Elindult az Atyaisten az igaz úton, |
| „Elmenek az István fiadat meglátogatni.” |
| „Ne menj el te az én István fiamat meglátogatni, |
| Vidd föl a vadon-vad erdőbe, |
| hogy ne árthasson a te igézeted |
| nem árthatott a Jézus Krisztusnak.” |
(Balatonszentgyörgy, Zala m.)
30. „Vízvetés” kíséretében; az ehhez való vizet folyóvízből folyásiránnyal szemben kell meríteni:
| Elindult a boldogságos Szűz Mária, |
| az ő áldott szent fiával. |
| Találkozott hetvenhétféle gonosz Igízetvel. |
| „Hová méssz, te gonosz Igízet?” |
| „Én menyek ennek az Erzsinek |
| szálkás husát hasogatni.” |
| „Nem engedem, hogy a piross vérit megigyad, |
| szálkás husát hasogajjad, |
| ahol a fekete kutyák nem ugatnak, |
| a fekete lovak nem nyerítnek, |
| a szent harangok nem szollnak, |
| kovászos kenyérvel nem élnek. |
| Menj el fekete fődnek szinnyire, |
| Én ezt a szenet azzal vetem belé, |
| ezer angyal járjon vígasztalására. |
(Gyimesközéplok, Csík m.)
31. Vízvetés: a gyógyító háromszor három szenet tesz egy kanna vízbe. Háromszor keresztet vet rá, és
mondja:
| Elindula bódogságos Szűz Mária |
| elindula ’z ő áldott szent fiával |
| Megtalálkozék a zsidó legényvel s a zsidó leányval, |
| s megcsudálák az ő áldott szent fiát. |
| Onnét visszatére bódogságos Szűz Mária, |
| Három szikrát beleszikrála, |
| nevetlen ujjával három cseppet béereszte |
| az ő áldott szent fiának szájába, |
| s az ő áldott szent fia megvígasztalódék. |
| Kérlek bódogságos Szűz Mária, |
| adj vigasztalást ennek Erzsinek |
| igézetből kapott betegsége miatt, |
| hátfájástul, mindenféle fájdalmainak. |
A beteg iszik a vízből, majd a gyógyító megdörgöli vele. A maradék vizet tűzbe öntik.
(Lészped, Moldva)
32. „Vizet vetnek”; mind a három szem parázs bedobásakor mondják:
| Elindult a boldogságos Szűz Mária |
| szerelmes fiával a Gecemáni kertbe. |
| Út közben találkozott az Igízettel, |
| hetvenhét fiával és leányával. |
| Mondá: „Menj el, menj el szent Ilona asszony a Jordán vizébe, |
| és vess három szenet a vízbe |
| és hozd az én szerelmes fiamnak” |
| és én is vetek Ilonának az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. |
Három cseppet iszik a beteg; a maradék vizet az ajtó sarkára öntik.
(Korond, Udvarhely m.)
33. A beteget fújva és köpködve így olvastak rá:
| Azokval az igékvel vetek vizet, |
| kivel Jézusnak vettek vót, |
| mikor Jézust megnezték vót. |
| Elküldte Mária édesanyánk szent Ilona asszont, |
| a Jordán viziből hozzon három csepp vizet. |
| Elment szent Ilona asszon, |
| hozott három csepp vizet. |
| abba a helybe jobban leve. |
| Úgy használjon Annának es, |
| mint Jézuskának ahogy használt vót. |
(Gyimesközéplok, Csík m.)
34. „Vízvetés” kíséretében ezt mondták:
| Úgy használjon az én vízvetésem, |
| mind bódogságos Szűz Mária vetett vót szent Marcellának. |
| a bódogságos Szűz Mária tiszteletésire. |
| ezernyi angyal, jertek vígasztalására, ámen. |
(Gyimesfelsőlok, Csík m.)
35. A anya mondja a beteg gyerekére:
| Elindult az Úrjézus Krisztus |
| Előtanátak az útba három zsidó lányt. |
| A három zsidó lány a kis Jézuskát megigízte. |
| „De szép a szép Jézus, mint a szép csillag!” |
| „De szép a szép Jézus, mint a szép nap!” |
| „De szép a szép Jézus, mint a szép teli holdvilág!” |
| A kis Jézuskának a lányok szeme megártott. |
| Ennek a kislánynak is szem ártott. |
| De a boldogságos szép Szűz Mária hazatérvén |
| a kis Jézuskát szótalan vízbe megfürösztötte, |
| vizit piros márványkűre öntötte. |
| A piros márványkűrül lefolyt a fürdővíz a fődbe, |
| Úgy menjen le errül a kislányrul is a fájdalom, |
| hogy a fájdalom ne hasigassa |
| semminemű porcikájának ne ártson! |
Ezután még elmondott három Miatyánkot és három Üdvözlégyet.
(Apátfalva, Csanád m.)
36. A gyógyító először így szólt:
| Atyának, Fiúnak, Szentlélöknek. |
Ezután a Miatyánkot mondja el, majd a következő szöveget:
| Ahol jön a szűzanyám, Máriám |
| Előtalál három szép zsidó lányt. |
| „Hol voltál, szűzanyám, Máriám?” |
| ott körösztölték az Úrjézust a Jordán vizébe.” |
| az átkozottak ne ártsanak. |
Keresztvetéssel:
| Szentlélök Úristen semmivé tögye. |
(Kiszombor, Torontál m.)
1.
| oszlassa el a teljes Szentháromság. |
| a földnek a hét csínjába. |
(Zagyvarékas, Pest m.)
2.
| hetvenhétféle tüzes orbáncos sebeivel. |
| Megtalálkozott boldogságos Szűz Mária. |
| hetvenhétféle tüzes orbáncos sebeidvel?” |
| gyenge szivit elszorítom.” |
| Ott vannak a vad leányok, |
| gyenge szívüket szorítsd el! |
Közben elmondanak egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, majd egy Hiszekegyet Szent Ilona tiszteletére. Utána:
| Szent Ilona, térítsd meg ezt a sebet! |
Ezután egy Hiszekegy a Szentlélek tiszteletére, utána:
| Vigasztaló Szentlélek Úristen, vígasztald meg, |
(Istensegíts, Bukovina)
3. Hétszer mondták el, közben szentelt gyertyával füstölték a beteget:
| Elindula szép Szűz Márja Gecemáné kertbe imádkozni. |
| Megtalála hetvenhétféle futkosó, szökdöső Szentantaltüzit. |
| te hetvenhétféle futkosó, szökdöső Szentantaltüze?” |
| „Megyek Annának piros vére italára, |
| csontjai és húsai hasogatására.” |
| te hetvenhétféle futkosó, szökdöső Szentantaltüze! |
| ahol a vad leányok laknak, |
| ahol a fekete kutyák nem ugatnak, |
| ahol a fekete lovak nem nyerítnek, |
| a fekete kókisok nem szollnak.” |
| te hetvenhétféle futkosó, szökdöső Szentantaltüze, |
| azoknak csontjikat, húsikat hasogasd, |
| s Annából térítlek a boldogságos szép Szűz Mária erejével. |
(Gyimesközéplok, Csík m.)
Háromszor mondták a „nevetlen” (negyedik) ujjal visszafelé kerítve a hasat:
| Tályogos asszonyok hetvenheten járnak. |
(Gyimesközéplok, Csík m.)
A gyógyító keresztet vet magára és a betegre, majd váltogatva elmond három Miatyánkot és három Üdvözlégyet. Az utóbbi szövegébe mindig beszúrja (a „… gyümölcse, Jézus” rész után):
| „Hová mész te szúrás, nyilamlás?” |
| „Elmögyök egy asszonyba.” |
| hanem eredj a tüsökbokorba.” |
Magára és a földre keresztet vet:
| Kísérd ki Jézus ezt a nyavalyát belűle. |
(Szaján, Torontál m.)
TOROKFÁJÁS, TOROKGYÍK, GELKA, GILKA33
1. Aki Szent György napja (április 24.) előtt gyíkot talál, két „nevetlen” (negyedik) ujja hegyét
megköpködve megdörgöli a gyík torkát, beleköp a gyík szájába, és ezt mondja neki háromszor:
A fentieket elvégző személy két ujja jó lesz fájós torkúak gyógyítására.
(Szeged környéke)
2. A Szent György-nap előtt fogott gyík torkát az emberi torokhoz kell dörzsölni, így szólva:
| Az én torkom akkor fájjon, |
(Atkár, Heves m.)
3. A torokfájós háromszor megcsókolta a kemencét, és háromszor mondta:
(Alattyán, Szolnok m.)
4. A gyógyító „nevetlen” ujjával kívülről simogatta a mandulákat, közben mondta:
És így tovább, kilencig. Majd háromszor köpve hozzátette:
(Gajcsána, Moldva)
5.
| Krisztus Jézus teremtötte, |
| Torokgyógyító Szent Balázs, |
(Kiskundorozsma, Pest m.)
6. Ezzel a szöveggel az anya olvasott rá gyermekére:
| Én elolvasom Annának a nyakátó |
| hetvenhétféle torokgyéket, |
| kettőről, egyről semmire. |
| Mer Krisztus urunk mikor a féden járt, |
| talát egy jó emberre s egy rossz asszonra. |
| Az asszon nekik vetett gyékén ágyat, |
(Lészped, Moldva)
7.
| Legyen a gilkának elmúlása, |
| met a Krisztus hagyománya. |
(Lészped, Moldva)
1. Újholdkor levizelték a tyúkszemet, s ezt mondták:
| Tyúksegg, most újholdkor lepisállak, |
| de ha még a másik újholdkor itt talállak, |
(Mogyoróska, Abaúj m.)
2. Holdtöltekor titokban kimentek az udvarra, és a tyúkszem érintése közben háromszor mondták:
| Ahogy te fogysz, holdacska, |
| úgy múljon el a tyúkszem rajta. |
(Csávoly, Bács-Bodrog m.)
3. Hasonló cselekmény kíséretében:
| amit nem látok, elfogyjék. |
(Tard, Borsod m.)
4. A Holdnak mondták újholdkor:
| engem hívnak lakodalmadba, |
| hanem a tyúkszememet küldöm el. |
(Somlóvásárhely, Veszprém m.)
1 A gyógyító asszony napkelte előtt a ganéjdombhoz vitte a gyereket. Sarlóval keresztet rajzolt a földre,
majd a sarlót a ganéjba szúrva a gyerek szájához érintette. Napkelet felé térdelve meghajtotta magát,
és mondta:
| és mire a nap lenyugszik, |
| addigra gyógyuljon meg a szád. |
Három nap egymás után csinálták.
(Felsőzsolca, Borsod m.)
2. A szilvafa kérgét napnyugtakor megvagdosták, és kilencszer mondták:
(Csitár, Nógrád m.)
3. Kis vesszőkre rongyot tekertek. Tizenkét így készített „babát” forgattak meg a gyerek szájában,
estefelé, amikor jött a legelőről haza a csürhe. Utána egyenként hátrafelé dobták a babákat, ezt mondva:
(Ferencszállás, Torontál m.)
ÁLLATTENYÉSZTÉS, FÖLDMŰVELÉS
„Jégzápor, távozzál el határainkról…”
|
1. Ha új jószág került a házhoz, szenteltvízzel hintették meg, és ezt mondták:
| Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. |
| Tartson meg az Atyaisten, |
| tartson meg a Szentlélek Úristen, |
| Őrizzen meg az Atyaisten, aki megtartott, |
| őrizzen meg a Fiúisten, aki megváltott, |
| őrizzen meg a Szentlélek Isten, aki idevezetett a házhoz. |
(Zagyvarékas, Pest m.)
2. Megsántult állat gyógyítására:
| Mikor az úr Jézus a földön járt, |
| szamarának lába megficamodott, |
| az Úr Jézus szamara megsántult. |
| mint ahogy az úr Jézus megterömtötte.” |
(Apátfalva, Csanád m.)
3. Nehezen vizelő, vagy székrekedésben szenvedő állat hasa alatt „eleven bütök” nevű, egy húzásra
kibomló csomót kötnek meg és oldanak ki többször egymás után. Ugyanennyiszer mondják:
| Orbán vize mellett három szűz lány vala. |
| a harmadik hugyát (szarát) eregeti |
| ennek a lónak (tehénnek). |
(Őcsény, Tolna m.)
4. Ha nyű esett az állat sebébe, a gazdája földi bodza egyik ágát hajnalban a földre hajlította, így szólva:
| Én téged földi bodza addig fel nem engedlek, |
| míg a jószágomból a féreg ki nem hull. |
(Nyírbátor, Szabolcs m.)
5. Elveszett állatot úgy lehetett hazacsalogatni, hogy pénteken vagy kedden a kéménybe kiáltottak:
(Szucsák, Kolozs m.)
1. Ha új tehenet hoztak a házhoz, az istállóban vízzel öntözték, és ezt mondták:
| nálunk jobb lesz ám a helyed! |
(Nyitra m.)
2. Tavasszal, amikor először hajtotta legelőre a gazda állatait, a kapuban láncot kötött keresztben a
földre, és ezt mondta a marháknak:
| Egész nyáron úgy összetartsatok, |
| mint ennek a láncnak a szemei. Értitek? |
(Szucsák, Kolozs m.)
3. Ugyanezen alkalomból minden gazda tojást tett a kapuba, e szavakkal:
| Illen tele és gömbölüen jöjjenek haza az állatok, |
A tojásokat a csordás szedte össze saját magának.
(Pécsarányos, Baranya m.)
4. A beteg tehéntőgyre így olvastak rá hétszer, miközben vizes ujjal húzogatták:
| Tályognak van hét lyánya, |
| öt lyányának négy lyánya, |
| négy lyányának három lyánya. |
| három lyányának két lyánya, |
| két lyányának egy lyánya, |
| egy lyányának egy se legyen |
| s Cifra maradjon tisztán, |
| mint az anyja szülte erre a világra. |
(Klézse, Moldva)
5. Ha nehezen eresztett a tehén, az alsószoknya fonákjával e szavak kíséretében törölték meg háromszor
a tőgyét:
(Szirénfalva, Ung m.)
6. Ha „véres” tejet fejtek, bodzabokorról törtek egy kis gallyat. Kelet felé fordulva beásták egy kis
gödörbe, és ezt mondták:
| Te bodzafagally, addig innen ki ne jer, |
| míg az én Záli tehenem véres tejet ád. |
(Rakamaz, Szabolcs m.)
1. Ellés után az első tejet felforralva „fösztejet” főztek. Vittek belőle a szomszédoknak, akik e
szavakkal vették át:
| Annyi teje legyen a tehénnek, |
| mint a kútban amennyi víz van. |
(Rétfalu, Verőce m.)
2. Hasonló alkalomból itattak gyerekekkel „gurásztát” (felforralt, összetúrósodott tejet). A gyerekek
fejére vizet öntve így szóltak:
| Úgy csurogjon a tehénből a tej, |
| ahogy csorog a gyerek fejéről a víz. |
(Borsa völgye, Kolozs m.)
3. Ugyanilyen alkalomból a szomszéd ezt mondta:
| Többet tejet, mint vajat, |
| Többet tejet, mint vajat! |
(Tiszaszöllős, Heves m.)
4. Szent György-nap (április 24.) hajnalban az asszonyok lepedőt húzogattak a búzaföldön és kilenc
marok harmatos búzát szedtek össze, közben ezt mondogatva:
| Komámasszony, hagyok is, viszek is. |
Otthon a búzát megetették a tehénnel, a harmatos lepedőt pedig tiszta edénybe csavarták. Fejéskor
egy-egy cseppet csöppentettek a harmatból a markukba.
(Szentistván, Borsod m.)
5. Szent György napján ilyen mondókával szedték a harmatot:
(Zagyvarékas, Pest m.)
6. Csordahajtáskor a boszorkány kiállt a kapuba, és vesszővel ütött az előtte elhaladó tehenekre, így
szólva:
Ezzel saját magának szerezte meg mindegyiknek a tejét.
(Kide, Kolozs m.)
7. Aki meg akarta szerezni mások tehenének a hasznát, köpüléskor a köpülő oldalát veregette kívülről,
miközben mondta:
Százszínű vajjal lett tele a köpülője: ahány anyaállat csak volt, mindegyiknek benne volt a vaja.
(Gyimesközéplok, Csík m.)
TEHÉN ÓVÁSA RONTÁSTÓL; RONTÁS GYÓGYÍTÁSA39
1. Szent György-nap (április 24.) hajnalán kölest szórtak a ház elé, s hogy be ne jöjjön a boszorkány,
ezt mondogatták:
| Addig ezen a kapun senki be ne gyüjjík, |
| míg ezt a kását össze nem szedi. |
(Kunmadaras, Szolnok m.)
2. Ha a tehén nem adott tejet, két vasvillával szurkálták a vályúba öntött tejet, és ezt mondták:
| míg ide nem jön, aki a tehenemet megrontotta. |
(Tiszajenő, Szolnok m.)
3. Hasonló alkalomból tömjénnel füstölték a tehén tőgyét, majd kést szúrtak a köpülő abroncsába, ezt
mondva:
| Na te gonosz lélek, most megszúrlak! |
(Tiszapolgár, Szolnok m.)
4. A rontással gyanúsított boszorkány tehenének trágyájából a saját kéményükbe akasztottak füstölődni,
miközben így szóltak:
| aki a tehenemet megrontotta. |
(Tiszajenő, Szolnok m.)
5. A „megigézett” tehénnek parázs vízbe dobásával „vizet vetettek,” ezzel a szöveggel kísérve a
műveletet:
| Vetem ezt a vizet, Manci nevű piross és fehér szőrű tehénnek. |
| Szent Ilona vizet vetett az úr Jézusnak a Jordán viziből. |
| Úgy használjon ennek az állatnak es, mind az úr Jézusnak. |
| Menj el te gonosz Igízet a tehen fejének vérontásáról, |
| kősziklákról-kősziklákra, |
| hol a vad leányok laknak, |
| szentséget nem használnak, |
| kovászos kenyérvel nem élnek, |
| fekete kutyák nem ugatnak, |
| fekete lovak nem nyerítnek, |
| fekete disznyók nem vicsognak. |
| fehérnép szem, ami megnezte. |
| A vígasztaló Isten vígasztalja meg, |
| hogy harangszó itt ne érje, |
(Gyimesfelsőlok, Csík m.)
6. „Vízvetéssel” gyógyítják a megrontott tehenet: keresztet vetnek a tűzhelyre, és a vízzel teli csészére.
A vízbe három szem parazsat dobnak, ezt mondva:
| Boldogságos Szűz Mária, jöjj el vígasztalásul. |
| és mindenféle szellemet, ördögöt, |
| minden íze, csontjai közül. |
| Vidd el a magas hegyekre, |
| taszítsd az örök kárhozatra. |
| Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek. |
A vízzel megmossák a tehenet, majd a kialudt parazsat visszadobják a tűzbe.
(Kászonaltíz, Csík m.)
7. „Vízvetés” kíséretében:
| Hetvenhétféle boszorkányos asszonyok, |
| mint ahogy elfogy az árvízben a szárazság, |
| mint ahogy elfogy a nagy hópehely, |
| mely omlik, s a legnagyobb hegyeket letakarja, |
| és egyszer hát sohut semmi nincs belőle. |
| Ne lásson meg tégedet es se az ájer, |
| mint az ég és a föld amilyen tiszta, |
| Olyan tiszta legyen az az ártatlan… (a tehén neve) |
| Olyan tiszta legyen ez az ártatlan es tőlled, |
| az a tejforrás szálljon vissza, |
| áradjon meg neki az a forrás, |
| ami megáradott ennek az állatnak, |
| s elrabolta ez a boszorkány. |
| Mert ha el nem takarodol, |
| agyonütlek a Jézus keresztjével, |
| s agyonütlek a szent feszületvel! |
(Gyimesbükk, Csík m.)
1. Hogy a „szépasszonyok” össze ne bogozhassák Szent György (április 24.) éjszakáján a lovak
sörényét, előző este szentelt mákot kell az istálló köré hinteni, ezt mondva:
| Szépasszony, akkor fond be a lovam sörényit, |
| ha ezt a mákot megolvastad! |
(Déva, Hunyad m.)
2. Volt egy ember, aki ezt énekelte egy lónak, hogy az megdögöljön:
| Pemetefű, folyondár, maradhatsz már ettű, |
| fakószekér, kendörhám, pihenhetsz mán ettű, |
| kilenc nagy juhászkutya, jóllakhatsz mán ebbű, |
| ördög nevibe ajállak, dögöljé mög mingyá! |
(Torontáltorda, Torontál m.)
3. Ló gyógyítására:
| Sárkerék, pörjefű, emaradhatsz ettű, |
| száraz malom kerületje, mögállhatsz mán ettű! |
| Négy kutya négy lábára, derekára mönnyi ráfér |
(Szőreg, Torontál m.)
4. Ló ficamának gyógyítására:
| Midőn Márja Szent Józseppel szamárháton járt, |
| a szamarának lecsúszott a lába a hídrú, |
| Márja mondta szent fiának, |
| szent fia mondta ficamodásnak, |
| Kimönést kűtte szent Anna Márjának, |
| Márja kűtte szent fiának, |
Ezután elmondták a Miatyánkot és az Üdvözlégyet; utána:
| Uram Jézus, vödd fő az én imádságomat a te szentségös szent atyád elébe, |
| hogy lögyön hasznos, valamint hasznos vót a te anyád Máriának keresése. |
(Szeged)
1. Ha „pondrós” volt a juh sebe, a juhász napkelte előtt háromszor visszafelé számolt, minden „olvasás”
végeztekor egy marék port szórva a nyüves jószág után:
| 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1. |
(Békés m.)
2. Hasonló céllal:
| Kilenc nem kilenc, de nyolc, |
és így tovább; a végén:
(Hadház, Hajdú m.)
1. A gazdasszony etetéskor ráköpdös a malacra, így szólva:
| Mindig ilyen jó étvággyal egyetek! |
(Jászladány, Szolnok m.)
2. A beteg disznóra – ha azt hitték, hogy „szemmel verték” – így olvastak rá:
| Megindult a gonosz Igízet |
| hetvenhétféle szárnyával. |
| Rászállott ennek a malacnak a testjére, |
| piross vérit szárasztani. |
| ahol a fekete lovak nem nyerítnek, |
| a fekete kutyák nem ugatnak, |
| s a fekete kókis nem kikiril. |
(Gyimesfelsőlok, Csík m.)
1. Tyúkültetés alkalmával, a tojások eligazításakor mondta a gazdaasszony:
(Kuncsorda, Szolnok m.)
2. Tyúkültetéskor e szavakkal rakták a fészekbe a tojásokat:
| pattogjon, mint a kukorica! |
(Tiszainoka, Szolnok m.)
3. A kiscsirkéket kikelés után rostára tették, majd megfüstölték és egyenként fejszére rakták, miközben
ezt mondták:
| Ilyen erősek legyetek, mint a vas! |
(Vasas, Baranya m.)
4. Hogy a kártékony szárnyasok el ne vigyék az első ízben kieresztett csibéket, húshagyókor főtt
disznófej lyukas csontján keresztül néztek rájuk, és mondták:
| Csóka, kánya, varjú, szarka |
(Nagylengyel, Zala m.)
5. Ha döglött valahol a baromfi, és erről panaszkodtak egymásnak, felelni kellett rá, nehogy tovább
terjedjen a baj:
| – Nálunk úgy döglenek a baromfiak! |
(Bács-Bodrog m.)
1. Búzavetés végeztével e szavakkal dobták magasra az üres vetőzsákot:
(Zagyvarékas, Pest m.)
2. Vetés bevégezésekor:
| Nagyra nőjjön, bokrosodjon, |
| ezerszerte többet hozzon! |
(Csanádpalota, Csanád m.)
3. Hogy ki ne egyék a madarak a vetést, a vető először jobb lábbal lép a barázdába és e szavak
kíséretében vet el három marékkal:
| ezt vetem a rossz esőnek, |
(Klézse, Moldva)
4. Hogy ne legyen gazos a búza, a vető így szólva félredob egy marék földet:
(Székkutas, Csongrád m.)
5. A vetés kártevői ellen a gazda húshagyókeddi vacsora előtt gúzst kötött fűzfavesszőből, miközben
a fia kérdezgette a kamrából. Ő kintről felelt:
| – Kígyunak, békának a száját, |
| verebekét, egerekét, patkányokét, |
(Szalafő, Vas m.)
6. Hogy a veréb ne egye a búzát, napkelte előtt csóréra vetkőzve háromszor megkerülték a búzaföldet,
folyvást mondogatva:
és így tovább, kilencig.
(Szucsák, Kolozs m.)
ZÖLDSÉG, KENDER, KUKORICA45
1. Tökvetés után az asszonyok lekuporodtak, és így szóltak:
(Azaz, mint a hátsó felük.)
(Karancskeszi, Nógrád m.)
2. Kukoricavetés után egymáshoz tették a kapákat:
(Pokolpatak, Moldva)
3. Kendervetés után nagyot ugrottak, és ezt mondták:
| lábát féreg ne pusztítsa, |
| fejét madár meg ne tépje! |
(Bánokszentgyörgy, Zala m.)
4. Ha valaki azt akarja, hogy vetés nélkül is sok kaporja teremjen, Szent György-nap (április 24.) előtt
rázza meg a kerítést, és mondja:
(Bakony-vidék)
1. Zöldcsütörtökön, azaz a húsvét előtti „nagycsütörtök”-ön a gazdák kimentek a kertbe, és megrázták
a fákat, hogy jól teremjenek abban az évben. A kiszáradni kezdő fát baltával fenyegették:
| Vagy teremj, vagy kiváglak! |
(Németpróna, Nyitra m.)
2. A rosszul termő fát karácsonykor fenyegették:
| Rád szánok még egy nyarat, |
| ha nem termessz, kiváglak! |
(Mezőkeresztes, Borsod m.)
3. A nem termő gyümölcsfa kérgét három helyen behasították, közben így beszéltek hozzá:
| Fa, te eddig meddő voltál, nem termettél. |
| Itt az ideje, hogy bő termést adjál! |
(Bánokszentgyörgy, Zala m.)
7. Hajnalban – míg a madár át nem szállta a vizet – kimentek a fához. Törzsét balta fokával veregették:
| Adjon Isten jaó regvelt, te hűtelen fa, |
| aki nekönk a gyümőcsödet még soha meg nem mutattad. |
| Mos még csak megkopogtatlak evvel az éles szerszámval, |
| de ha most egy esztendőre nem termesz, |
(Sáta, Borsod m.)
VIHAR, JÉGVERÉS ELHÁRÍTÁSA47
1. A közelgő jégfelhőre – mindig más irányba fordulva – háromszor keresztet vetettek, s így szóltak:
| Oszlasson el tégedet az Atya, |
| oszlasson el tégedet a Fiú, |
| oszlasson el tégedet a Szentlélek Isten. |
| Környékezzen meg tégedet az Atya, |
| környékezzen meg tégedet a Fiú, |
| környékezzen meg tégedet a Szentlélek Isten. |
| Rontson meg tégedet az Atya, |
| rontson meg tégedet a Fiú, |
| rontson meg tégedet a Szentlélek Isten. |
(Alattyán, Szolnok m.)
2. Ha nagyon villámlott, ezt mondták:
| Lassan zörgessétek az egeket, |
| mer nálunk van a boldogságos Szűz Mária |
| az ő egyszülött szent fiával szállásul. |
| Énok és Illés, hozzátok el azon kenetet, |
| mellyel az úr Jézus szent testét kentétök mög. |
| Kenjétek meg szivünket, lelkünket, |
| hogy semmi veszödelöm ne ártson! |
(Tiszasziget, Csongrád m.)
3. Jégfelhő közeledtekor mogyorófapálcával „intettek” a felhő felé, háromszor mondva:
| elindult az ő szent fiával |
| Megtalálkozott egy nagy záporesővel. |
| „Merre mensz te nagy jégeső?” |
| „Megyek az élőknek kovászrontásikra.” |
| ne menj élőknek kovászrontásikra. |
| Menj el nagy kősziklákba, |
| hogy ne ronts az élőknek!” |
(Gajcsána, Moldva)
4. A jégeső-felhővel szemben állva keresztet vetettek és háromszor mondták:
| Elindula a boldogságos Szűz Mária az ő áldott szent fiával. |
| Kérdé: „Hová mész, te záporeső?” |
| „Én élő földbe, élő kenyér rontani!” |
| szakadozzál el hetvenhétfelé, |
| hetvenhét kősziklába rejtőzzél belé, |
| hol vakaru kalácsot nem sütnek, |
| s a kakasszó sem hallatódik!” |
Utána egy Dicsőséget, egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet imádkoztak el.
(Csíkszentdomokos, Csík m.)
HÉTKÖZNAPOK, HÁZIMUNKÁK
„Csúcs kerekedj, lapos domborodj…”
|
1. A köpülő asszony – hogy jobban összeálljon a vaj – ezt mondogatta:
(Hédervár, Győr m.)
2.
(Mezőnagymihály, Borsod m.)
3. Ha nehezen állt össze a vaj, ezt mondták:
| Szűz lány, szűz asszony, húzd össze, |
| Szent Péter, Szent Pál, verd össze! |
(Erk, Heves m.)
4.
| vidd össze a tejfölünket, |
(Zagyvarékas, Pest m.)
5.
| tegyetek bele ötöt-hatot olyat, |
(A ráolvasó a mellette álló gyerek nevét mondta.)
(Zagyvarékas, Pest m.)
1. A kenyér bevetése előtt lapáttal keresztet rajzoltak a kemence szájára, és ezt mondták:
(Kám, Vas m.)
2. Ugyanakkor cuppantottak, így szólva:
| Nyőjjél, keljél, szaporodjál, |
(Tiszaderzs, Szolnok m.)
3. Bevetéskor pedig ezt mondják:
(Hódmezővásárhely)
4. A kovász megkeverése után tenyérrel keresztet vetettek rá:
| Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében keljetek meg! |
Bevetéskor pedig:
| Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében süljetek meg! |
(Dunapentele, Fejér m.)
5. Bevetés után a sütőlapáttal keresztet vetettek a kemence szájára:
| áldjon meg a Szentlélek Úristen. |
| Süttessen meg az Atyaisten, |
| süttessen meg a Fiúisten, |
| süttessen meg a Szentlélek Úristen, |
(Zagyvarékas, Pest m.)
1. Lepénysütés közben ezt kell mondani, nehogy túlkeljen a lepény:
(Rábagyarmat, Győr m.)
2. Málé (kukoricalepény) keverése közben mondták:
| mint a cukor, olyan légy! |
(Piskó, Baranya m.)
3. Ugyanakkor:
| mint a kokasok szerelme, olyan lígy. |
(Nagyszalonta, Bihar m.)
4. Görhe (kukoricalepény) keverésekor:
| Olyan édes legyen a görhe, |
| mint a Bözsi meg a János szerelmi. |
(Ismerős lányok és legények nevét mondták.)
(Karancskeszi, Nógrád m.)
5. Görhesütéskor:
| mint a Jézus és Mária szerelme! |
(Rimóc, Nógrád m.)
6. Málé keverésekor:
(Hódmezővásárhely)
1. Közben a gyerekek ugráltak és kiabáltak:
| Pattanj Péter, pattanj Pál, |
| olyan legyél, mint egy tál. |
(Sárrétudvari, Bihar m.)
2. A fonóban kukoricapattogtatás közben, hogy hamarébb kipattogjon, ezt mondták a lányok:
| Csittegj-csattogj, kukorica, fehér lovat látok, |
| csittegj-csattogj, kukorica, mint a bába seggi. |
A végén úgy tesznek, mintha félreköpnének, hogy jövőre sok fehér libájuk legyen: minél több kukorica
pattog ki, annál több lesz a liba.
(Domaháza, Borsod m.)
KENDERMUNKA, RUHÁZKODÁS, MOSÁS52
1. Kenderáztatás közben mondogatták az asszonyok:
(Nyárád, Veszprém m.)
2. Fonni tanuló kislány rosszul sikerült fonalát anyja felgombolyítva a vízimalomhoz vitte és ott a
malom kerekébe dobva így szólt:
| Ilyen gyorsan pörögjön a Bözsike kezibe az orsó, |
| mint a malom kereke ahogy forog. |
(Pálháza, Abaúj m.)
3. Ha szövés közben lép valaki a házba, ezt kell mondania:
| Ilyen nyílása legyék, ni! |
és jó nagyot lépnie, hogy a szövő a vetélőt jól át tudja dobni.
(Bélapátfalva, Borsod m.)
4. Ha valaki új ruhát kapott, ezt mondták neki, hogy szerencséje legyen vele:
(Nyírbátor, Szabolcs m.)
5. Új kalap vásárlásakor belsejébe köpködtek, és mondták:
| s aki hordja, megmaradjon. |
(Andrásfalva, Bukovina)
6. Szapulás közben, amikor az első üst forróvizet a ruhára öntik, mondják:
| olyan fehér légy, mint a hó! |
(Patóháza, Szatmár m.)
7. Minden bogot könnyen ki tud oldani az, aki az első fecskét tavasszal megpillantva ujjait
összesúrolgatja, és így szól:
| Úgy oldjon el az én kezem minden cérnabogozást, |
| mint ahogy ennek a fecskének szárnyai el vannak oldva. |
(Kőhalom, Nagyküllő m.)
Kukoricaszemekkel való jóslás („bobolás”) után a jósló asszony ezen szavak kíséretében szórta szét
a kukoricát a tyúkoknak:
| Amilyen hamar felszedik a tyúkok, |
| olyan hamar jöjjön a férjem. |
(Hasonló módon más, éppen aktuális kívánságokat is mondhattak.)
(Gajcsána, Moldva)
1. Hazajön az elkóborolt kutya, ha a kemencébe háromszor bekiáltanak:
(Szentmárton és Sasvár-puszták, Baranya m.)
2. Aki harapós kutyát látott, így szólt, hogy a kutya ne bántsa:
| Fogd meg ördög, fülit-farkát, |
(Szentmárton és Sasvár-puszták, Baranya m.)
3. Ha veszettségre gyanús kutyával találkoztak, ezt mondták:
| Gáspár, Menyhért, Boldizsár, |
| hogy ez a kutya meg ne lásson. |
(Besenyszög, Szolnok m.)
Ha új macska került a házhoz, háromszor megforgatták váltogatott kézzel a kemence körül, hogy el ne
menjen a háztól, ezt mondva:
| mikó ez a kemence magától megmozdul. |
(Dés, Szolnok-Doboka m.)
1. Ha a tűz „pörrög”, háromszor sót hintenek rá, ezzel a szöveggel:
(Klézse, Moldva)
2. Ha a tűzhelyen morog a láng, ráköpködnek:
| Pfü, pfü, eredj a szomszédba! |
(Besenyőtelek, Heves m.)
3. Ha a tűzből szikra pattan ki, háromszor köpnek és mondják:
(Borsa völgye, Kolozs m.)
Ha meleg volt, és nem fújt a szél, ezt szokták mondani:
| Szél anyánk, küldj ránk hűvös szelet, |
| küldd el a legkisebb lányodat! |
(Karácsond, Heves m.)
KÁRTEVŐK TÁVOLTARTÁSA A HÁZTÓL58
1. Kázmér-napkor (március 4.) írták ajtókra, kapukra:
(Doboz, Békés m.)
2. „Patkányküldő” szöveg:
(Jászfelsőszentgyörgy, Szolnok m.)
3. Pálcika végére kendert kötöttek. Ezt a kis „guzsalyt” a patkánylyukba dugták, és így fenyegették a
patkányokat:
| Ezt a kendert fonjátok le, |
| ha pedig nem fonjátok le, |
(Jászdózsa, Szolnok m.)
4. Kendermadzagra kilenc bogot kötve mondták a „gulánok”-nak (patkányoknak):
| mert ennél annyival több van, |
| ennél az embernél van mit egyetek, |
| pincébe van pityóka, mit egyetek. |
(Klézse, Moldva)
5. Hogy elküldjék a patkányokat a háztól, seprűből három ágat törtek, virágos kenderből madzagot
sodortak, és kilenc bogot kötöttek rá. Minden bogra ezt mondták:
| Gulánok, ha ti innét el nem mentek, |
| én nektek békötöm a seggeteket, |
| vagy béhánylak a malomba, |
| mert itt nincsen mit egyetek. |
| De adok nektek egy házat, |
| ki emeletes ház, tele eleségvel, |
| Ne úgy menjetek, mint a szél, |
| Mert esszevegyítlek hamuval. |
(Klézse, Moldva)
6. Nagyszombaton, mikor a harangok megszólaltak, a gyerekek kolompokkal szaladoztak és kiabálták:
| kígyók-békák pusztuljatok! |
(Nagyiván, Heves m.)
7. Március elsején keresztet vetettek, majd háromszor mondták:
(Balástya, Csongrád m.)
8. Mikor először kuruttyoltak a békák abban az évben, az ablakon be kellett szólni, bentről pedig így
felelni:
| – Édesanyám, szól a béka! |
| – Édes lányom, nincsen balha! |
Az ilyen háznál abban az évben nem lesz bolha.
(Sámod, Baranya m.)
9. Tavasszal a békabrekegést meghallva bekiáltottak az ablakon, a házban lévő pedig ráfelelt:
| – Itthon vannak-e még a kis feketék? |
| – Elmentek a felső szomszédhoz. |
Erre, a hit szerint, elmentek a bolhák a háztól.
(Pusztaszer, Csongrád m.)
10. Ha a tojást menyét hordta, a tyúkól több helyére kis vesszőre kötött szöszt tűztek, és háromszor
mondták a menyétnek:
| Szajha, kurva, lefond ezt! |
(Nagylengyel, Zala m.)
11. Hasonló cselekménnyel:
| Ne kujtorogj se ide, se oda, hanem csak fonj! |
(Göcsej)
12. A ház körül futkosó menyétnek így kiabáltak:
| Menyédasszony, gyere, férjhez adlak! |
(Göcsej)
13.
| Menyétasszony, szép asszony, |
(Győrvár, Vas m.)
14.
| Menyétasszony, csúnya asszony, |
(Göcsej)
PÉNZSZERZÉS, KINCSŐRZÉS59
1. Újholdkor zsebre tett kézzel ezt mondták a Holdnak:
Utána hirtelen kirántják a kezet a zsebből.
(Tószeg, Pest m.)
2. A kapott pénzt jobbról, majd balról átemelték a térd alatt, és így szólva háromszor megköpködték:
| Babona, babona, bab, löncse, |
(Szentmárton és Sasvár-puszták, Baranya m.)
3. Az elásott pénzt „lepecsételték”, hogy senki ki ne vehesse: feneküket háromszor a földhöz verték a
pénz fölött, ezt mondva:
| Akkor vegyétek ki a pénzt, |
| mikor faromat háromszor hozzáveritek. |
(Nógrád m.)
Pálmafa szülte ágát,
| virágja szülte szent Annát, |
| szent Anna szülte szűz Máriát, |
| szűz Mária szülte szerelmes szent fiát. |
| Aki engem meg akar csalni, lopni, rontani, |
| az előbb mönjön és hozzon abbú a szénábú, |
| akin a kisded Jézus feküdt. |
(Ordas, Pest m.)
A kártyázó írja cédulára és kösse az ujjára:
(Szeged vidéke)