KÍVÁNSÁGOK, PARANCSOK
1. Árpa gyógyítása: A beteg szemet jobb keze „nevetlen” (negyedik) ujjával háromszor „keresztezte”
egy hetedik gyerek, utána köpködött és mondta:
(Karancskeszi, Nógrád m.)
2. Kendervetés bevégeztekor mondták:
| Az én kenderem nagyra nőjön! |
(Nagykapos, Ung. m.)
3. Búzavetés megkezdése előtt:
(Vasegerszeg, Vas m.)
4. Aki legelőször látta meg az árpás beteget, szembeköpte, így szólva:
| múljék el az árpa a szemedről! |
(Verpelét, Heves m.)
5. Ha a tehén szemén hályog volt, füvet tekertek fehér rongyocskába, amit hosszú madzaggal
körülcsavartak. Csavarás közben kilenc Miatyánkot kellett elimádkozni, és mindegyik
után ezt mondani:
| Ennek a tehénnek a bal szeméről essen le a hályog! |
| Utána a zacskót kilenc napra a tehén szeme fölé kötötték. |
(Magyarbőd, Abaúj-Torna m.)
6. A tehén ellés utáni első fejés tejét felmelegítették. Az összecsomósodott tejből megkínálták a
szomszéd gyerekeket. A gazdasszony vizet öntött a földön ülő gyerekek fejére, s közben így szólt:
| Sok tej, túró, vaj legyen! |
(Galgahévíz, Pest m.)
7. A kenyértészta bevetésekor ezt mondta a gazdasszony:
(Kiskunhalas)
1. Ha hideg rázta a gyereket, anyja ruhával vagy üres zsákkal ütögette, s közben mondogatta:
(Szigetszentmiklós, Pest m.)
2. A köszvénytől szenvedőre egymás után három pénteken harisnyaszárba kötött meleg korpát tesznek.
A harmadik pénteken eresztik szélnek a korpát e szavak kíséretében:
| Vigyen a szél szerteszéjjel! |
(Ipolyszög, Nógrád m.)
3. A patkányt „bíbájos emberek” küldték el a háztól. A hajnali harangszó előtt megetették őket búzával,
majd a misére hívó első harangszókor így szóltak hozzájuk:
| Keljetek fel, készüljetek híveim! |
| Mikor harmadikat harangoztak, ezt mondták: |
| Beharangoztak, lehet indulni! |
| Erre a patkányok sírva rohantak el a háztól. |
(Jászapáti, Szolnok m.)
4. A ház körül talált patkányokat megszámolták, majd ezt mondták nekik:
| Patkány urak, hányan vagytok? |
| Ahányan vagyok, annyi felé szaladjatok! |
(Tura, Pest m.)
1. Akinek zsébrés (aphthás) a szája, három egymást követő hajnalban menjen a „tyúkülő” alá, és ott
mondja háromszor:
(Öcsöd, Békés m.)
2. Az árpás beteg hét szem árpával sorban megkeríti a szemét, miközben mondja:
| Árpa, tűnj el a szememről! |
| Tűz égessen, víz elmosson, |
Ezután az árpaszemeket égő kemencébe dobja.
(Bánokszentgyörgy, Zala m.)
3. Ha a gyerek elvágta a kezét, anyja jobb keze élével keresztezgette a vágást, és mondta:
| ha akkor meg nem gyógyul, |
| harapja meg a Kispéék kutyájuk, |
| harapja meg a Gomolya Marcié. |
(Alattyán, Szolnok m.)
4. Akinek „tyúksegge” (tyúkszeme vagy szemölcse) volt, újholdkor kiment az udvarra, és így szólt:
| mire mégegyszer újhold lesz, |
(Kenézlő, Szabolcs m.)
5. A rosszul termő gyümölcsfákat fejszével fenyegették:
| Kiváglak, ha nem termessz! |
(Kisbodak, Moson m.)
6. Ha nem termett a gyümölcsfa, karácsony estéjén, tésztagyúrás közben, tésztás kezében késsel kiment
a gazdasszony megfenyegetni:
| Csinálsz gyümölcsöt vagy nem? |
| Csinálsz gyümölcsöt vagy nem? |
| Ha nem csinálsz gyümölcsöt, |
(Lábnik, Moldva)
1. A náthás ember valakinek észrevétlenül a vállába harap, és magában mondja:
(Nyíri, Abaúj m.)
2. A „falatkát” (nyelven nőtt pattanást) kenyérdarabbal nyomkodták. A kenyeret utána e szavakkal a
kutyának dobták:
| Ragadjon a kutya szájára vaj a seggire! |
(Andrásfalva, Bukovina)
3. Ha a tűz nagyon morgott, így szólva beleköptek:
(Hódmezővásárhely)
4. A bolha ellen a gazdának március elsején háromszor meg kellett meztelenül kerülnie a házat. Minden
kerülésnél ezt kiáltotta:
| Harmadik szomszédba menjen minden balha! |
(Torda, Aranyosszék, Torockó)
5. Ha patkány volt a háznál, a gazda éjfélkor vetkőzött meztelenre, úgy ment körül a házon. Azt mondta
a patkányoknak:
| Nem szégyellitek magatokat, ilyen szegény |
| Vannak itt gazdag emberek, menjetek a |
| én ami keveset a csűrbe takarítok, ne vigyétek el! |
(Zagyvarékas, Pest m.)
1. Az árpás szemű háromszor megkerítette a szemét a kisujjával, majd dobó mozdulatot téve háta
mögé, így szólt:
(Kiszombor, Torontál m.)
2. „Igézet” gyógyítására (vízbe dobott parázzsal) szenes vizet készítettek. A vízből a gyerek szeme közé
hintettek, s közben ezt mondták:
| Vesszen el a kövek közé ez az igézet! |
(Beregrákos, Bereg m.)
3. A „kelevény”-t a „tudós asszony” kerekítette bicskával csípett földdel. A földet, amivel kerekítettek,
vagy eltemetik a végén, vagy fejük fölött hátrahajítják, ezt mondva:
| Menj a fekete föld gyomrába! |
(Tápé, Csongrád m.)
4. „Udma” (nyirokmirigy-duzzanat) gyógyításakor a gyógyító háromszor „kerítette” a fájós nyakat, és
mondta:
| hol a kakasok nem szólnak, |
| a tündérlyányok jáccodnak. |
| és ez a lyány olyan tisztán maradjon, |
| mint az anyja szülte erre a világra. |
(Somoska, Moldva)
5. Hurutos gyerekre így olvastak rá:
| Katikának hetvenhétféle betegsége, |
| s hetvenhétféle nyilalásai, |
| menjetek ki az egéjsz testjiből. |
| Vigasztaló Szentlélek Úristen vígasztalja meg. |
| hol kakasszót nem hallacc |
| s Isten nevébe nem adakoznak, |
| kőpárnából vetett ágyat adnak, |
| s főtelen galuskát adnak. |
(Lészped, Moldva)
1. Sárgaság gyógyítására a beteg egy főtt tojást ás el egy hangyabolyba, és közben ezt mondja:
| Amint téged a hangyák megesznek, |
| úgy múljon el az én betegségem! |
Odamenet és jövet nem szabad hátranéznie.
(Feketekörös völgye, Bihar m.)
2. Fejfájós beteg szenteltvizet locsol a földre, miközben így szól:
| ahogy a vizet a föld elissza. |
(Nyíri, Abaúj m.)
3. Tyúkültetéskor a tojást bundasapkából rakták a fészekbe, és ezt mondták:
| Ilyen búbosak legyenek a csirkék! |
(Bolhás, Somogy m.)
4. Ha a csecsemőt új helyre vitték, a házigazda tojást dugott a gyerek párnája alá. Előtte e szavakkal
simogatta meg a gyerek „inait”:
| Ilyen fehér fogad lögyön! |
(Ordas, Pest m.)
5. Ugyanez a cselekmény az alábbi szöveggel:
| mint a frissen tojt tojás! |
(Nagyiván, Heves m.)
6. Tyúkültetéskor karácsonykor fogott, nádszálba dugott legyet tettek a kotló alá, ezt mondván:
| Olyan szapora legyen, mint a légy! |
(Hódmezővásárhely)
7. Luca napján a gazdasszony mákot szórt a tyúkólba, közben piszkafával bökdöste a tyúkokat, és ezt
mondotta:
(Dobos, Békés m.)
8. Mikor a kisgyerek először ment idegen helyre, ott tojást adtak a kezébe, és ezt mondták:
(Cigánd, Zemplén m.)
9. A „megrontott” tehenet úgy gyógyították, hogy láng fölött tüzesített csuporba szűrték a tejet, hogy
ezzel a „rontó”-nak ártsanak. Közben így beszéltek:
| Úgy süsse ki a láng a szemit, |
| ahogy ez a láng égeti a tejet! |
(Kraszna, Szilágy m.)
10. Tyúkültetés előtt a kotlót a kemencéhez dörzsölték, és mondták:
| úgy költs, mint a hangya! |
(Paszab, Szabolcs m.)
11. A tojást csürhehajtáskor tették a tyúk alá, így szólva:
(Cigánd, Zemplén m.)
12. Ha a kisgyerek nem akart megszólalni, a „kenyérmosóvízből” itatták, ezt mondván:
| Sűtelen kenyerek, sülletek, |
| szótalan gyerökök szóllatok! |
(Somogy m.)
13. „Tehénrontás” megelőzésére Luca napján (december 13.) kötött „pemet” madzagjával viaszgyertyát
csináltak. A tehenet tömjénnel füstölték, miközben a kapuban, ahol átjárt a tehén, az így készített
gyertya égett. Közben ezt mondta a gazda:
| Az miképpen az kemence tüzének erejét senki el nem vöheti, |
| így az marhámnak tejét senki el nem vöhesse, |
| hanem haszonnal hozza haza az mezőről az ő javát. |
(17. században feljegyzett kéziratból)
14. A „csomót”, kelést szekér tengelyéről leszedett sárral kenegették körül, s hozzá háromszor így
szóltak:
| mint Krisztus tanítványaival a gecsemáni kerttől. |
(Udvarhely m.)
15. Ha a méhraj el akart repülni, ezt mondták:
| Méheknek raja, ti megszálljatok Áron vesszejére és megfiggjetek, |
| miképpen megfiggede urunk Isten az szent keresztfán. |
| Atyának és Fiúnak és az Szentlélek Istennek nevében. Ámen. |
(1614-ben feljegyzett kéziratból)
16. Ha a ló egyik lábának inát megütötte, a fájó inat dörgölve háromszor rá kellett olvasni:
| Nem csodálkozom én azon, te fekete ló, |
| hogy te az utolsó láboddal az első lábodnak inát megütenéd, |
| hogy asszonyunk Szűz Mária az ő szentfiát, úr Jézus Krisztusunkat e világra
szűzen szülte. |
| De miképpen Krisztus Jézus urunkat, szűzen születését, |
| azonképpen hiszem a te első beteg lábodnak gyógyulását. |
| Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. |
(1666-ban feljegyzett kézirat)
1. „Tyúksegget” (szemölcsöt) úgy gyógyítottak, hogy a beteg újholdkor kiment a házból, úgy csinált,
mintha port seperne a szemölcseire, és ezt mondta:
| amit nem látok, a kezemről a tyúksegg elmúljon! |
(Alattyán, Szolnok m.)
2. Hasonló cselekménnyel:
| amit nem látok, elmúljon! |
(Pusztamérges, Csongrád m.)
3. Árpát, kelést, tyúkszemet száraz békával dörzsöltek újholdkor. A holdra nézve mondták:
(Mezőkövesd, Borsod m.)
4. Szemölcsre:
(Tiszasas, Szolnok m.)
5. Árpára:
(Rimóc, Nógrád m.)
6. A fejfájós beteg patakban mosta a fejét, és kilencszer mondta:
(Torda, Aranyosszék és Torockó)
7. A „zsébrés” (szájpenészes) gyereket napkelte előtt a szilvafa alá vitte ki a gyógyító. Ott a gyereket
a nap felé fordítva a beteg helyet szalonnadarabbal kenegette, majd a szalonnát feje fölött hátradobva
így szólt:
(Terbeléd, Nógrád m.)
8. Szemölcs gyógyítására:
(Berettyóújfalu, Bihar m.)
9. Akin sömör volt, szalmaszállal kerítgette háromszor, és hozzá ezt mondta:
(Lovászpatona, Veszprém m.)
10. Március elsején a háziasszony végighúzta a kötényét a szoba földjén, és kiszólt az ablakon, férje
pedig kintről felelt:
| – Be március, be március! |
Abban az évben nem volt bolhájuk.
(Orosháza környéke)
11. Bármilyen ember- vagy állatbetegség gyógyítása után a gyógyító falhoz dörzsölte a kezét, e
szavakkal:
(Székkutas, Csongrád m.)
12. Tyúkültetéskor lopott forgácsot tettek a fészekbe, így szólva:
| Az én tikom tojjon, kotoljon, |
| a másé meg se ne tojjon, se ne kotoljon! |
(Balaton-mellék)
13. Szent György napján (április 24.) ezzel a mondókával szedtek a búzaföldről harmatot a
boszorkányok:
| Bűvösök, az én sajtáromba tej, vaj, |
| szarom a ti sajtárotokba! |
(1568-as boszorkányper, Kolozsvár)
14. Hasonló cselekménnyel:
(Zagyvarékas, Pest m.)
15. Mikor sütéskor a kenyeret a lapátra tették, keresztet vetettek a kenyérre, közben szóltak:
(Galgahévíz, Pest m.)
16. Kelést holdfogytán kellett késsel nyomkodni, ezt mondva:
(Galgahévíz, Pest m.)
17. A szemen nőtt árpát „nevetlen” (negyedik) ujjal kellett „megkeresztelni” és ezt mondani háromszor:
A szöveget nem szabad eltéveszteni.
(Istenmezeje, Heves m.)
18. Az árpát késsel „aratták” le (a szem előtt késsel hessegettek):
(Ordas, Pest m.)
19. „Pokolkelet” (kelés) gyógyítására:
(Klárafalva, Torontál m.)
KÍVÁNSÁG LEHETETLEN FELTÉTELLEL8
1. Akinek szemölcs volt a kezén, az evés közben a szájából véletlenül kiesett morzsával kilencszer
„megkerekítette”, majd a morzsát háta mögé dobta, ezt mondva:
| Akkor nőjjön szemölcs a kezemen, |
(Mezőtúr, Szolnok m.)
2. A „tyúkvar” nevű bőrbetegség gyógyítására „keresetlen” lófejjel dörgölték meg a beteg helyet. A
lófejet (koponyát) visszatették oda, ahol találták, majd ezt mondták háromszor:
| Akkor legyen az én kezemen tyúkvar, |
(Kiskunhalas, Bács m.)
3. A sokat betegeskedő kisgyereket szülei éjfélkor kivitték a határba. Közben szó nem eshetett. Az
erdőben az apa egy élőfa törzsét kettéhasította. Az így keletkezett nyíláson így szólva háromszor
keresztülhúzták a gyereket:
| Akkor legyen az én gyerekemen a betegség, |
| ha az ingecskét kiveszem innen. |
Közben a gyerekről lesodródott az inge, és fennakadt a fában. Az inget örökre ott hagyták.
(Gagybátor, Abaúj m.)
4. A derékfájós három hajnalban elment a templomba. Odamenet öt Miatyánkot és
öt Üdvözlégyet imádkozott el, majd ott a templom négy sarkához dörgölőzött, és ezt
mondta:
| Akkor fájjon az én derekam, |
| mikor másszor ide dörgölöm! |
(Szőreg, Torontál m.)
5. A fejfájós napkelte előtt szótlanul kiment a folyóvízhez. A folyással szemközt állva háromszor szórt
vizet magán túlra, ezt mondva:
| mikor a vízcseppeket ismét látom. |
„Sohasem fog fájni a feje.”
(Parnó, Zemplén m.)
6. A fogfájós egy szál zsályát leszakított, és azt mondta, miközben szagolta:
(Szőreg, Torontál m.)
7. A sárgaságban szenvedő kilenc pókot hordott dióhéjba kötve a nyakában kilenc napig. A kilencedik
nap hajnalán – úgy, hogy ne tudjon róla senki – a Tiszához ment, és a folyónak háttal állva bal kézzel
a Tiszába dobta a pókokat, így szólva:
| Na, ez a pók akkor gyüjjön ki a Tiszából, |
| mikor énrajtam másszor sárgaság lesz! |
(Tiszainoka, Szolnok m.)
8. A „kurvaköszvényes” (szifilisztől származó kiütések) olyan helyről, ahol három kontyos asszony van,
ellop egy ruhadarabot. Ezzel dörzsöli magát bal kézzel, majd kútba nézve mondja:
| Akkor lássam meg ezt a szökést, |
(Vargyas, Udvarhely m.)
9. Az árpás szemű árpaszemet dobott a kútba, miután „visszájáról” keresztet vetett vele a szemére, és
így szólt:
| hát ez se jöjjön vissza soha! |
(Regéc, Abaúj m.)
10. Hasonló cselekménnyel:
| Az én szememen akkor legyen árpa, |
| majd ha ebbe a kútba kikel. |
(Tiszaderzs, Szolnok m.)
11. A „hideglelős” lyukat fúrt egy kiszáradt fába, majd háromszor belelehelt, és ezt mondta:
| akkor gyere hideglelés hozzám! |
(Székelyföld)
12. A sárgaságos beteg négy hétig fekete tyúk tojását hordta a nyakában, zacskóba kötve. Ezután így
szólva folyóvízbe hajította a tojást:
| Akkor gyüjjön vissza a betegség, |
| amikor a folyó fordítva folyik! |
Hátranézés nélkül ment haza.
(Erdőcsokonya, Somogy m.)
13. Hogy a méhraj el ne menjen, a méhek alól kevéske földet vettek. Valamibe belekötve a karácsonyi
ünnepek alatt azt magukkal hurcolták, az ünnep után pedig behintették vele a méheket, így szólva:
| Miképpen ez az föld el nem mehet innen, |
| tik is, az én míheim és rajaim, úgy el ne mehessetek innen |
| és lígyen meg Atyaisten, Fiúisten, Szent- |
| lélek Istennek nevében, Ámen. |
(17. század második feléből származó kéziratból)
14. A fogfájós újhold péntekén a holdra nézve mondta háromszor:
| Isten jó napot, új hold, új péntek! |
| Akkor fájjon az én fogam, |
| mikor háromféle húst én eszem: |
(17–18. század fordulójáról származó kéziratból)
15. Hogy a tehenet megóvják a „rontástól”, a köpülőbe karácsonyi kölest szórtak, így szólva:
| Szendi ördögök s kocsi ördögök, |
| hogy ne árthassatok az én teheneimnek, |
| míg ezt az kölest fel nem szeditek. |
(1703-as boszorkányper, Kocs, Komárom m.)
16. A tehén ellésekor – hogy a rontó boszorkánytól óvják – bal kézzel kölest szórtak az állatra, és ezt
mondogatták:
| Addig ide be ne mehessen senki, |
| míg ezt innen fel nem szedegeti. |
(Csobaj, Szabolcs m.)
17. Hasonló alkalomból mákot szórtak a tehén köré:
| Az vigye el tehenem tejét, |
| akinek e mákszem szúrja ki a szemét! |
(Csanádpalota, Csanád m.)
18. Az árpás beteg keresztet vetett árpájára, miközben így szólt:
| A körmömön nincsen köröszt, |
| ennek az árpának itt hele nincs! |
(Doroszló, Bács-Bodrog m.)
19. „Igézet” megelőzésére:
(Korlát, Abaúj m.)
20. Ha féltek, hogy a „rosszak” az újszülöttet el akarják venni az anyától, ezt mondták a kisgyerek
felett:
| Az árthasson, az véthessen, |
| aki a boldogságos Szűznél szebb fiat szült. |
(Tura, Pest m.)
21. Csata vagy más „veszedelem” előtt háromszor kellett mondani, de nem volt szabad elhibázni:
| Úr Istennek mondom tízparancsolatját, |
| Bódogasszonynak hét szent ige mondásával. |
| Valaki az mi urunk Jézus Krisztusnál nagyobb urat uralhat, |
| asszonyunk Szűz Máriánál nagyobb asszonyt asszonyolhat, |
| az magas egeknél magasabbat ismélhet, |
| az fekete földnél nehezebbet nyomhat, |
Utána még egy imádság következett.
(1613-ból származó kéziratból)
22. „Ha azt akarod, hogy az raj méhed el ne menjen”:
| Ti méheim, szálljatok meg, |
| az hová az prókátorok lelke megyen. |
(1614-ből származó kéziratból)
23. Ha a disznó megnyüvesedett, fácskával piszkálták, így szólva:
| Annyi nyű maradjon a disznóban, |
| valahány prókátornak mennybe megy a lelke. |
(Udvarhely m.)
KIJELENTŐ FORMÁK
1. A hideglelős gyerek anyja napkelte előtt háromszor a kéménybe kiáltott, hogy a „füst elvigye” a
betegséget:
| Az én Icukámat hideglelés járja! |
(Kiszombor, Torontál m.)
2. A beteg egyik családtagja kilencszer kiabálta a kandalló kürtőjébe:
| Jakab Jánost a forró hideg leli, leli! |
(Vargyas, Udvarhely m.)
3. A beteg gyerek anyja hajnalban a kémény alatt kiáltotta háromszor:
| az én gyermekemet a hideg rázza! |
(Nagytárkány, Heves m.)
4. Hideglelős kislány szülei az eresz alá álltak, és onnan kiáltották:
| Halljátok-e, alsó-fölső szomszédok, |
| az én kislányomat borsós hideg leli! |
(Iregszemcse, Tolna m.)
5. Ha sok bolha volt a háznál, két személy összebeszélt, és karácsony éjfélkor, a misére hívó első
harangszó idején – miközben egyikük az ablak alatt kívül, másikuk belül állt – a következő párbeszédet
folytatta:
| – Itthon vannak-e a kend feketéi? |
Reggelre a hit szerint minden bolha a pap ágyába ment.
(Felsőszentiván, Bács-Bodrog m.)
6. Hasonló cselekmény tavasszal, béka eltávolítására:
| Dicsértessék a Jézus Krisztus! |
| – Itthon vannak-e a feketék? |
| – Szanaszét a szomszédba. |
(Balástya, Csongrád m.)
LETAGADÁS, MEGHAZUDTOLÁS10
1. Ha a háznál lázas beteg volt, hogy a „hideglelés” rá ne találjon, kiírták az ajtóra:
| Nincs itthon Misák Teruska. |
(Uszód, Pest m.)
2. A gyógyító felhúzta a beteg gyerek ingét és hasát köpdöste:
| Ebszar, kutyaszar, semmisem, meggyógyul. |
(1633–34-es boszorkányper, Kolozsvár)
3. Az árpás szemű egyént késsel legyezték, így szólva:
| Bizsem, bázsom, semmisem. |
(Rábapaty, Vas m.)
4. Valaki háromszor hessentett az árpás beteg szeme előtt:
(Szentkirályszabadja, Veszprém m.)
5: Párbeszéd a keléses személy és a gyógyító asszony között:
(Vasegerszeg, Vas m.)
6. Hasonlóképpen, árpa gyógyítására:
| – Hazudsz, hazudsz, hazudsz! |
(Jászjákóhalma, Szolnok m.)
7.
(Vajta, Fejér m.)
1. Ha hideglelős volt a háznál, felírták az ajtófélfára:
(Torda, Aranyosszék és Torockó)
2. Felirat, hasonló céllal:
(Újkerék, Szabolcs m.)
3. A hideglelős beteg valamelyik családtagja este meztelenül felmászott a kapura és onnan kiáltotta
háromszor:
| Halljátok ti két fél szomszédságok, |
| az én anyám a forró hideg rázza, |
(Kalotaszeg)
4. Akinek „falatka” (kis pattanás) volt a nyelvén, a következő párbeszédet folytatta valakivel:
| – Falatka lett nyelvemre. |
| – Holnap szökjék a disznópásztorné seggire! |
(Zajzon, Brassó m.)
5. Hasonló baj esetén:
| ragadjon a papné seggire! |
(Andrásfalva, Bukovina)
6. Az árpás beteg három árpaszemmel a kezében háromszor körülsétálta a kutat. Az árpát a kútba dobva
így szólt:
| inkább nőjjön a seggemen! |
(Szank, Pest m.)
KIJELENTÉS FENYEGETÉSSEL12
1. Akinek „lisa” nevű folt volt az arcán, háromszor körülkerítették ujjal vagy tűvel, így szólva:
(Szentgyörgyvölgy, Zala m.)
2. Ha hályog volt valakinek a nyelvén, kútba hajolt, és háromszor belekiáltott:
(Szeremle, Pest m.)
3. Háromszor mondja a beteg:
| holnapra múljon el, mint a tiszta víz, |
| pfü, pfü, múljon el, múljon el! |
(Mogyoróska, Abaúj m.)
4. Nyelven nőtt hólyagra:
(Ajak, Szabolcs m.)
CSELEKMÉNYRE UTALÓ KIJELENTÉS – ÁLLÍTÓ13
1. A sömört szalmaszállal kerítették, ezt mondva:
| Ién tiégedet, te sömör, megkerítelek! |
(Páka, Zala m.)
2. Az árpás beteg a kútba hajolva – miközben három szalmaszáldarabkával érintette a szemét – ezt
mondta:
A szalmaszálakat utána bedobta a vízbe.
(Tiszajenő, Szolnok m.)
3. Valaki ezen szavakkal szaladt az árpás szemű egyénnek:
(Nagybarca, Borsod m.)
4. A beteg háromszor bekiáltott a kútba:
(Milejszeg, Zala m.)
5. A szem előtt végzett arató mozdulatokkal:
(Rábakovácsi, Vas m.)
6. Hasonlóképpen:
(Varga, Baranya m.)
7. Háromszor mondták, miközben begörbített ujjal legyezték az árpás szemet:
(Kenyeri, Vas m.)
8. Párbeszéd a beteg és egy másik személy között:
Suhint előtte a kezével, mintha kaszálna.
(Zagyvarékas, Pest m.)
9. Szent György (április 24.) éjszakáján 12 órakor „harmatot szedni” mentek. A fűszálak „tetejét”
gyűjtötték össze, ezt mondogatva:
Szó nélkül kellett a mezőre menni is, jönni is. Otthon a tehénnel etették meg a harmatos füvet: ezzel
más tehenek „hasznát” szerezték meg a maguk számára.
(Verpelét, Heves m.)
10. Hasonló cselekmény nagypénteken, az alábbi mondókával:
A nagypénteki harmattal „bodagot” is sütöttek a tehénnek.
(Karancskeszi, Nógrád m.)
11. Szent György-napi „harmatszedés” mondókája:
(Tiszaigar, Heves m.)
12. „Szótlan” gyerek szülei a templomba mentek. Áldozás után szó nélkül mentek haza, majd a gyerek
szájába leheltek, és ezt mondták neki:
| Szózatot hoztam a kis Jézustól. |
(Hódmezővásárhely)
13. Nem beszélő kisgyereket apja vagy anyja zsákba kötve hátára vette, körbejárta vele a házat, a négy
házsarokhoz háromszor hozzáütötte, és ezt mondta:
(Csánytelek, Csongrád m.)
14. Ha a kisgyerek nem aludt jól éjjel, anyja a szomszédba ment „álmot szedni”: úgy csinált, mintha
a szoba négy sarkából markolna valamit és azt a kötényébe rakná. Valaki kérdezte, és ő felelt:
Hazatérve az összeszedett „semmit” a gyerek feje alá öntötte.
(Terpes, Heves m.)
15. Amikor a szövő asszony befejezte a szövést, és a szőttest le kellett vágni, a beteg gyereket a
szövőszék „lábitójára” ültették, és így beszéltek:
| – Fájdalmat, betegséget, torokfájást. |
(Cserkút, Baranya m.)
16. Anyajegyes gyereket kézben kellett tartani az ablakban és beszólni a szobában szövő asszonyhoz:
| – Szövöm a Szőke Julcsa jegyét. |
(Az anyajegyes gyerek nevét mondták.)
(Cigánd, Zemplén m.)
17. Az „agos” (koraszülött, satnya, szőrös) gyereket három Anna nevű nőhöz vitték el. Ezt kérdezték
az anyától:
| – Mit hozott, komámasszony, vénasszony agot? |
Az első Anna sütőlapátra tette a gyereket, és úgy csinált, mintha belökné a kemencébe. A másik Anna
üstbe tette a gyereket, a harmadik pedig lapáton a szemét fölé tartotta. Ezenközben az „Annák” között
a következő párbeszéd zajlott:
| – Mit dob ki, komámasszony? |
Ha a gyerek hazatérés után elaludt, úgy számították, életben marad.
(Bukovina)
18. A koraszülött, rosszul fejlett kisgyerekről azt hitték, hogy nem az igazi, hanem a „rosszak”
elcserélték. Kilenc Annát hívtak hozzá. Kilenc orsóból tüzet raktak az udvaron, a gyereket pedig a tűzre
tett üst fölé tartották. A gyereket tartó Anna nevű nőt a többi körül járta, és így beszélt:
| – Kifőzöm a kilenc ördögöt belőle. |
(Vargyas, Udvarhely m.)
19. A sovány, rosszul fejlett gyerek anyja tüzet rakott a katlanban, és a gyereket fazékba állítva a tűzhöz
közel tette. Egy férfi háromszor körüljárta a házat és mindannyiszor bekiáltott; az anya felelt:
(Erk, Heves m.)
CSELEKMÉNYRE UTALÓ KIJELENTÉS – TAGADÓ14
1. Aki „tejhasznot” akart szerezni, napkelte előtt egy sajtárral kiment „harmatot szedni”, s közben ezt
mondogatta:
| hanem a tehen zsírját szedem. |
(Pusztina, Moldva)
2. A hideglelős beteg a fejének különböző helyiről hajtincseket vág le, továbbá körmöt kezéről-lábáról.
Ingéből hasított rongyba köti az egészet, kilenc bogot csomózva rá. Vadrózsabokorra köti, amelynek
felső ágát lehajlítja a földre. Minden bogozásnál mondja:
| s nem a vadrózsabokrot kötöm le, |
(Klézse, Moldva)
3. A lopással gyanúsítottól elcsenik egy ruhadarabját, és ezt a keresztúton elégetve így szólnak:
| Én nem ezt a ruhát gyújtom, |
| gyújtom a te lelked-csontod, |
| ne legyen tenéked nyugtod, |
| míg a kapát vissza nem adod. |
(Az ellopott tárgy nevét mondja.)
(Hely nélkül)
CSELEKMÉNYRE UTALÓ KIJELENTÉS – FENYEGETÉSSEL15
1. Az árpás szemű egyén háromszor megkerüli a kutat, mindannyiszor beledob egy árpaszemet, és így
szól:
| Szaladj árpa, lekaszállak! |
(Kiskunfélegyháza)
2. Az árpát háromszor hessegetve, „learatják” a szemről, közben ezt mondják:
(Nagypáli, Baranya m.)
3. Az árpás szemet kilencszer „kerekítik” egy árpaszemmel, majd „keresztezik”, és az árpát
hátrahajítják. Kerekítés közben:
(Vésztő, Békés m.)
4. Az árpás beteg szeme előtt arató mozdulatokat végeztek, és azt mondták:
(Zalakoppány Zala m.)
5. Akinek szemölcse van, újhold estéjén kimegy, rávizel a szemölcsre, és így szól hozzá:
| Most még csak lepisillek, |
| de ha mégegyszer itt talállak, |
(Baskó, Abaúj m.)
6. Hasonló cselekménnyel:
| míg mégegyszer meglátlak, |
| az én szemölcsöm múljon el, |
| mert ha nem, istenugyse rádszarok! |
(Hete, Bereg m.)
1. Ha az állat sebébe „nyű” esett, gazdája a Szamos partján egy bodzafa ágát a földre hajtotta, közben
pedig így számolt:
egészen kilencig. A lehajtott ágakra földet tett; mire az ágak fölegyenesedtek, a féreg kiment a
jószágból.
(Győrtelek, Szatmár m.)
2. Hasonló céllal a következőképpen számoltak:
így egészen 99-ig, páratlan számokkal. Nem szabad elhibázni.
(Békés m.)
3. A hályog gyógyítására készített kenőcsöt üvegbe zárják, és kenyérbe sütik bele. Az üveg betételekor
visszafelé „olvasnak”
| 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1. |
Majd ezt mondják:
| mind a millen hama elmondom! |
A kenyér megsülte után használható a kenőcs.
(Kissziget, Zala m.)
4. Kelésre így számoltak háromszor, „nevetlen” (negyedik) ujjal dörgölve:
(Lészped, Moldva)
5. A „nyüves” állatra napkelte előtt olvastak rá:
(Csonkahegyhát, Zala m.)
6. Hasmenésre kilenc szál „mácsikot” (metélt tésztát) főztek. Kifőzéskor megolvasták a fazékban:
| Ez sem kilenc, hanem nyolc, |
| ez sem egy, hanem egy se! |
A beteg megette a kilenc szál tésztát.
(Balaton-mellék)
7. Pattanásra háromszor mondták:
(Lészped, Moldva)
8. A patkányokat így küldték el a háztól:
(Kunhegyes, Szolnok m.)
9. „Gilka” (torokfájás, torokgyík) gyógyítására háromszor mondták és köpködtek:
| Gilka, én tégedet elolvaslak. |
| Hétről maradjál el hatra, |
(Gerlén, Moldva
10. Megnyüvesedett bikára így olvastak rá:
| Szabó István gazduram bikájának |
| a sódarában van harmincöt féreg, |
| pedig nincsen benne csak harmincnégy, |
| nincsen benne csak harminchárom, |
| nincsen benn csak harminckettő, |
(Hajdú m.)
11. Ha „kukacos” volt a disznó sebe, reggel napkeltekor mondták:
| Hány kukac van a sertésbe? Húsz. |
| akkor három nap múlva egy sem legyen. |
(Mónosbél, Borsod m.)
12. Hasonló céllal:
| Dicsértessék a Jézus Krisztus! |
| Szent Jóbnak, a pondrék patrónusának. |
| Beszéljétek ki a Szőke János disznójábú, |
| a tarka disznó seggibű a pondrót! |
| kilenc nincs benne, van benne nyolc, |
| nyolc nincs benne, van benne hét, |
| kettő nincs benne, van benne egy. |
| Egy nincs benne, nincs benne egy csepp se. |
| beszéljétek ki ennek a tarka disznónak a seggibű a pondrét! |
| A szép esti piros hajnalnak, |
| Szent Jóbnak, a pondréti patrónusának! |
| Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek neviben. Ámen. |
Utána három Miatyánkot és három Üdvözlégyet mondtak el
háromszor, majd még kétszer az egészet.
(Jászdózsa, Szolnok m.)
13. Kelés gyógyítására:
| Elindula hét tályogos asszony, |
(Gyimesközéplok, Csík m.)
14. A fejfájós napkelte előtt három Úrangyalát imádkozott, majd ezt mondta el:
| Jákóbnak volt tizenkét burikája, |
| egy elveszett, maradt tizenegy, |
| Jákóbnak volt tizenegy burikája, |
| egy elveszett, maradt tíz, |
| Jákobnak volt egy burikája, |
| egyik elveszett, nem maradt egy sem. |
(Varsány, Nógrád m.)
15. Ha „féreg” volt a marhában, ezt imádkozták, mielőtt enni adtak volna neki:
| nem maradt belőle csak hat. |
| nem maradt belőle, csak öt. |
| nem maradt belőle, csak egy. |
| nem maradt belőle egy se. |
| szabadítsd meg a marhácskám ettől a csúnya férgektől. |
(Szécsényfelfalu, Nógrád m.)
16. A „tyúksegget” (szemölcsöt) „nevetlen” (negyedik) ujjal kerítették, majd keresztezték, és közben
mondták:
| Szent Antal elment katonának kilencedmagával, |
| visszajött nyolcadmagával. |
| Szent Antal elment katonának nyolcadmagával, |
| Szent Antal elment katonának másodmagával, |
| úgy múljék el ez az idegen testrész rólad Szent Antal nevében, |
| az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen. |
(Galgamácsa, Pest m.)
17. A fejfájásban szenvedőre újholdkor olvastak rá:
| Kilenc tábor megy nyolc táborra, |
| nyolc tábor megy hét táborra, |
| hét tábor megy hat táborra, |
| két tábor megy egy táborra. |
Utána a Miatyánkot, Üdvözlégyet és Hiszekegyet
imádkozták.
(Lendvahosszúfalu, Zala m.)
18. Ha az állatokon „súly” (kelés) vagy golyva volt, a javasasszony sóval bökdöste, dörgölte, s az alábbi
szöveget mondta egy reggel és két este. Mikor végzett, a sót a tűzbe dobta:
| Kilenc súly, kilenc golyva hadra akar menni. |
| Nyolc súly, nyolc golyva hadra akar menni. |
| Egy súly, egy golyva hadra akar menni. |
(Koppányszántó, Tolna m.)
19. Köpülés közben mondogatták:
| Először legyen, mint a mák, |
(Szápár, Veszprém m.)
20. „Gelkát” (dagadt mandulát) „éhájt nyállal” (reggel, evés előtti nyállal) kenegetett a gyógyító, ezt
mondva:
| Gelka akkora, mind egy lú, |
| gelka akkora, mind egy búb, |
| gelka akkora, mind egy bab, |
| gelka akkora, mind egy borsó, |
| gelka akkora, mind egy lencse, |
| gelka akkora, mind egy lenmag, |
| s akkó semmi ne maradjon. |
(Moldva)
KÉRÉS, PARANCS „KÖZBENJÁRÓKHOZ”
1. Akinek a marhája „megnyüvösödik”, a határba megy, ott két „keresetlen” kővel lenyomtat egy
bodzát, ezt mondva:
| Ha harmadnapra meg nem takarodik a marhám, |
(Torda, Aranyosszék és Torockó)
2. Hasonló cselekmény „disznónyű” kihajtására:
| ha az én portámon levő Boris nevű, szürke szőrű ártán malacomból |
| a nyűvet egy huszonnégy óra alatt ki nem kergeted, |
(Szilágyság)
3. Akinek „megrontották” a tehenét, korán reggel kimegy a legelőre, útközben senkihez sem szól. Ott
egy bogáncsra lép, majd egy kapa földet tesz rá, és ezt mondja:
| Ne bújj ki a föld alól addig, |
| míg meg nem gyógyul a jószágom! |
(Hajdúnánás)
4. Marha sebébe esett „nyű” kihajlítása céljából napkelte előtt nyugati irányban lehajtottak egy
„csudafa” nevű gazt, a következő szöveggel:
| Se nem egy, se nem kettő, se nem három… se nem kilenc. |
| míg az én Csákó nevű tehenemből a féreg ki nem megy. |
(Záhony, Ung m.)
5. „Disznóféreg” kihajtására két egymás mellett nőtt földibodzát felül összefontak, és ezt mondták az
egyiknek:
| Nekem van egy fejér szőrű disznóm, |
| amelyeknek a fülibe fíreg esett. |
| Ha harmadnapok alatt onnan ki nem hull, |
| akkó nem úgy jársz, mind az a másik, |
| akkor én tégedet kilenc kapával kiváglak, |
| kilenc baltafokkal összetörlek, |
| s a porodat a szélnek eresztem. |
Amelyiknek nem mondott semmit, tőből kivágta, a fején keresztüldobta, és hátranézés nélkül elment
onnan.
(Szucsák, Kolozs m.)
FOHÁSZ TERMÉSZETI JELENSÉGEKHEZ18
1. A hideglelős egy bodzafát átölelve megrázott, így szólva hozzá:
| a harmadnapi hideglelést. |
(Kecskemét)
2. A hideglelős a bodzafának mondta:
| itt egyen meg a fene, vele együtt, |
(Kisújszállás, Szolnok m.)
3. A hideglelős megrázott egy fűzfát:
| Fűzfa, én neked vendéget hoztam. |
| Istenugyse énnekem nem kell, itthagyom! |
(Bükkszék, Heves m.)
4. Amikor föltetszik a hajnal, a fejfájós kimegy a szabadba, és így szól:
| A fejem fáj, meg a torkom, |
(Furta, Bihar m.)
5. A beteg keresztet vetett saját torkára, ezt mondva:
(Csóka, Torontál m.)
6. Torokfájás ellen a kemencét csókolták háromszor, és így szóltak:
(Sápújfalu, Csongrád m.)
7. „Azkinek az torkába ereszkedett” (torokbajok ellen):
| erős pőrös torok ereszködett, |
| torokgyíkja, béka levelegje, nyakfoga: |
| benne meg ne maradhasson, |
| béka levelegje, nyakfoga, |
| disznó szakája, kelevénye, |
| bódog anya parancsolatjával. |
(1578)
8. Újholdkor, a Holdat megpillantván keresztet vetettek és mondták:
| segéts meg ebben a hónapban, |
| esedezzél Krisztus urunknál érettünk, |
| szerencsével tölthessük el ezt a hónapot! |
(Lészped, Moldva)
9. Újholdkor háromszor mondták kint az udvaron:
(Kistelek, Csongrád m.)
10. Kezüket köpdösve mondták a Holdnak:
(Vargyas, Udvarhely m.)
11. A beteg újholdkor a keresztútra ment, és háromszor mondta:
(Gyuró, Fejér m.)
12. Holdújuláskor az udvaron letérdelve ezt mondták:
| edd meg az én testemnek fájdalmait. |
(Apátfalva, Csanád m.)
13. Újholdkor mondták a Holdnak:
(Klézse, Moldva)
14.
| Ha valami betegség jő rivám, |
| azt küldd el a kígyóknak, |
| s nekem adj erős egészséget! |
(Klézse, Moldva)
15. Ha valakinek hályog van a szemén, az anyja vagy ángya letérdelve mondja újholdkor, a Hold
megpillantásakor:
| elküldöm az én világtalan cselédömet, |
(Tápé, Csongrád m.)
16. Rángógörcsben szenvedő csecsemő anyja így szólt a Holdhoz fordulva:
Utána három-három Miatyánkot és Üdvözlégyet, valamint hét Hiszekegyet imádkozott. Három hétig cselekedett így.
(Szőreg, Torontál m.)
17. Tyúkszem gyógyítására keresztúton, a Hold felé fordulva mondták:
| hívnak engem vendégségbe, |
| elküldöm a tyúkszememet örökre! |
(Nagybaracska, Bács-Bodrog m.)
18. Szemölcsre: az eresz alatt mondták újholdkor:
(Viss, Szabolcs m.)
19.
| ekűdöm minden ügyemet, bajomat, |
| szomorúságomat, bánatomat, |
| elkűdöm a te tiszteletödre, |
| a te legnagyobb dicsőségedre. |
(Röszke, Csongrád m.)
20. Akinek a kezén szemölcs volt, újholdkor lehajolt a földre, onnan felvett valamit (követ, csontot
stb.) és azzal kerítette háromszor a szemölcsét, ezt mondva:
| hozzád hívtak engem vacsorára, |
| de én nem eszem sem halat, sem rákot, |
| vedd le rólam ezt a csúnyaságot. |
(Ormánság)
21. Újholdkor meg kell fogni a szemölcsöt és mondani:
| hívnak engem lakodalomba, |
| míg szemölcsömet el nem veszed! |
(Szekszárd)
22. Szemölcs gyógyítására:
| Hínak engem a lakodalomba, |
| hanem elküldöm a szőcsingemet. |
(Szakcs, Tolna m.)
23. A szemölcsöt simogatták, miközben mondták:
| engem hiol násznagyodnak, |
(Apátfalva, Csanád m.)
24. Bármilyen betegségre:
| Dicsértessék a Jézus Krisztus! |
| engem hív koszorúslánynak, |
| eekűdöm minden nyavalyámat. |
(Szőreg, Torontál m.)
25. Szembetegség gyógyítására:
| Dicsértessék a Jézus Krisztus! |
| A király a fiát házasította, |
| Hivatalos vagyok a lakodalomba, |
(Apátfalva, Csanád m.)
26. Ha rosszul aludt a gyerek, sós kenyeret vittek ki az udvarra. Ahol legelőször világosságot láttak,
arrafelé dobták a kenyeret. Közben mondták:
| Én adok neked sóskenyeret, világosság, |
| és te adjál Antikának álmot. |
(Gajcsána, Moldva)
FOHÁSZ HIEDELEMLÉNYEKHEZ19
1. A beteg gyerek napkelet felé fordulva három hajnalban mondta:
| hozzád küldjük a hidegünket, |
| hogy Pistát hagyja el a harmadnapos hideg! |
(Algyő, Csongrád m.)
2. Ha a „szépasszonyok” valakire hideglelést bocsátottak, a beteget lepedőbe csavarva a kandalló
kürtője alá tartották, és ott hétszer vagy kilencszer kiáltották:
| Jertök elé, szépasszonyok, |
| mert az én kicsi leányomat másodnapus hideg leli, leli, leli, |
(Udvarhely m.)
3. Akinek a „testét kihánta a seb”, olyan vízzel mosták le, amiben háromszor kezet mosott a kenyeret
sütő háziasszony. A vizet „visszakézből” a kemencébe öntötték, e szavakkal:
| Szépasszony, te adtad, te vödd el! |
| Szépasszony, te adtad, te vödd el! |
| Szépasszony, te adtad, te vödd el! |
Három kenyérsütés alkalmából ismételték meg.
(Egyházaskér, Torontál m.)
4. A hideglelős gyerek anyja hajnalban háromszor meztelenül körbefutotta a házat, háromszor kiáltva:
| vigyétek el a hideget a gyerekemről! |
(Háromszék m.)
5. Rosszul alvó csecsemő anyja késő este fa alá állt, és háromszor mondta:
| Éj urak! asszonyok halljátok! |
| adjátok meg az én gyermekemnek álmát, nyugodalmát, |
| én is megadom a tieteknek nyughatatlanságát. |
Utána gyorsan az eresz alá kell futni, nehogy szerencsétlenség érje az anyát. Ezután kinéz, és ha
gyertyavilágot lát, ezt mondja:
| Úgy tudjon az én gyermekem sírni, |
| amint tudja, hol gyújtották ez gyertyát. |
(1584-es boszorkányper, Kolozsvár)
VALLÁSOS FOHÁSZ ÉS ÁLDÁS20
1. Az árpás szemet „párna csúcsával” nyomkodták háromszor, e szavakkal kísérve a műveletet:
| vedd el a szememről ezt az árpát! |
(Ócsárd, Baranya m.)
2. A búzavetés végeztével keresztet vetettek a tábla felé:
| Jézus nevében nőjj nagyra! |
(Sur, Veszprém m.)
3. A kelést a gyógyító háromszor „keresztezte” késsel, s így szólt:
(Szegvár, Csongrád m.)
4. Orrvérzés gyógyítására:
| Szentlélek Isten töröld el a verést róla! |
(Mezőkövesd, Borsod m.)
5. Csecsemő „szárazságának” gyógyítására három este templomba vitték a beteg gyereket, és
bekiáltottak:
| Jézuskám, hoztunk neked csontocskát, |
(Mogyoróska, Abaúj m.)
6. Méhek kieresztésekor:
| az mint szaporítod az igaz áldott kenyeret, |
| úgy szaporodjanak az én míheim, |
| rajokat bűven bocsássanak, |
| erősek legyenek, gazdagok, bűvek, |
| és hordjanak bűvségesen magoknak, |
| mindenfelől, kilenc határokrul, |
| napkeletrül, napnyugotrul, |
| és mind énnekem is jusson bűven, |
| és semmiféle míh hatalmot rajtok ne vehessen. |
| Azért, ti míhek, menjetek el ki a kasokbul, |
| az nagy Istennek ereje és hatalma által |
| és ez lígyen Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek neviben. Ámen. |
(17. század második feléből származó kéziratból)
7. „Szemverés” gyógyítására szenesvizet készítettek négy parázs vízbe dobásával. Közben ezt mondták
magukban:
| Uram, ha akaratod is úgy akarja, |
| úgy múljék el a gyermekemről a rossz szeme általi ártalom, |
| mind ahogy ez a parázs megsemmisült a vízben, |
| uram, siess segétségemre. |
(Galgamácsa, Pest m.)
8. Szótlan, későn beszélő gyereket egy „madárdalos” helyre vittek és ott háromszor ráimádkoztak:
| Az Úr Jézus megadta a madaraknak a beszédet, |
| adja meg ennek a némának a beszédet. |
(Nagyberki, Somogy m.)
9. Ellenségtől a szabadulásért:
| Mint a te szolgáló leányodtul Sárátul az Asmadaeus ördög az Raphael angyal
által elűzettette, |
| szabadíts meg engemet is azonképpen minden ellenségemtől, |
| mint Dávidot az Góliáttal és Sautul, (!) |
| Dánielt az oroszlányok szájából, |
| Jónást az cethalnak gyomrából, |
| az három ifjakat az égő kemencéből, |
| Zsuzsannát az hamis bíráktul, |
| Judithot az Holofernestül, |
| Manasest és Józsefet az tömlöcből, |
| Igy tégy én velem szegény szolgáddal én mennyei szerelmes szent atyám. |
(1651–1671 között feljegyzett kéziratból)
10. „Ludvérc” elhárítására:
| fedj be a te palástoddal egészen! |
| Atyának, Fiúnak és Szentlélek nevében, Ámen. |
(Koppányszántó, Tolna m.)
11. Kisgyerek óvására mondták:
| Szent János vérre folyja körül e háznak |
| még a legkisebb hasadását is. |
| Az Úristen takarjon be az ű palástjával. |
| Az emberi alkotmány árthasson nekünk, |
| aki szebb fiat szült, mint a boldogságos Szűz szült. |
(Csengőd, Pest m.)
PARANCS EGYHÁZI ÁLDÁS ÉS ÁTOK FORMÁBAN21
1. Nyíllövés ellen:
| Mi urunk Jézus Krisztusnak békessége legyen énvelem. Ámen. |
| Szent Illés prófétának hatalmának miatta, |
| Máriának szűzességének miatta |
| és Szent János baptistának fejének miatta |
| és Istennek szent apostolinak, mártirominak, |
| szűzeinek, özvegyinek, angyalinak miatta. |
| mi uronk Jézus Krisztusnak nevének miatta. |
| a három vasszegeknek miatta, |
| mellyek mi uronk Krisztusnak lábát általszegezék. |
| az töviskoronának miatta, |
| mely mi uronk Jézus Krisztusnak erőssen |
| mi uronk Jézus Krisztusnak sebeinek miatta. |
| mi uronk Jézus Krisztusnak feltámadásának |
| és mennybe menésének miatta. |
| mi uronk Jézus Krisztusnak kínszenvedésének miatta, |
| mennynek és földnek és csillagoknak miatta |
| és mendazoknak miatta, kik mennyen és földön vadnak, |
| az rettenetes itéletnek napjának miatta, |
| mi uronk jézus Krisztusnak szentséges szízességes testének miatta, |
| Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében, |
(1526-ból származó kéziratból)
2. „Súly” ellen mindennap kétszer olvastak rá: napkelte előtt és napnyugta tájban. A gyógyító a „súlyra”
tette a kezét:
| titeket az Úristen vezessen, |
| az Fiú Úristen meggyalázzon, |
| az Szentlélek Isten az ti száz gyüköreteket százzá szaggassa, |
| mondom Atyaistennek parancsolatjával, |
| az Szentlélek Isten szent hatalmával, |
| az Jézus Krisztusnak szent áldozatjával, |
| hogy ti súlyok ebben az emberben (nevén kell az embert nevezni) meg ne
maradhassatok, |
Minden alkalommal háromszor kell mondani, kelet felé fordulva; utána Miatyánkot.
(1614-ből való kéziratból)
3. Sülyre mondták, miközben „keresztezték” a fekélyeket:
| Uram Jézus Krisztus, mondom a te szent nevedbe! |
| Körösztöllek tégödet a Jézus Krisztusnak, |
| Az egész tetemödbe sű, köszvény mög ne maradhasson! |
| mönnyei harangnak hangjával, |
| szűz Margit asszony szűzességivel, |
| Körösztölő Szent János arany gyűrűjivel! Ámen. |
(Szőreg, Torontál m.)
4. A „pokolvart” (kelést) a gyógyító „nevetlen” (negyedik) ujjával háromszor megkerítette, majd
mondta:
| Én tégöd mögkerekítelek az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek nevibe! |
Jobb keze öt ujjával megfogja a pokolvart, és folytatja:
| Én tégöd mögfoglak az öt ujjammal! |
| a teljes Szentháromság eloszoltasson! |
„Nevetlen” ujjával keresztet vet rá:
| az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek nevibe, |
| valamint Krisztus Urunkat Szent János a Jordán vizibe mögkörösztölte. |
(Szőreg, Torontál m.)
5. „Hogy az farkasok valaki marháját meg ne szaggassák, mondd ezeket az igéket háromszor és három
Miatyánkot”:
| Én teneked parancsolok szent Péter apostol, |
| Bódogasszonnak szent igéjével, |
| kössed nyakon az szent Balázs agarait, |
| kapcsold öszve az ő körmeit, |
| kócsol (!) öszve fenevadaknak szájait, |
| hogy ezeknek az én marháimnak ne árthassanak |
| és békességgel mellőle elmenjenek, |
| mondom az élő Istennek szent parancsolatjával, |
| Bódogasszonnak szent igéjével, |
| Szentháromság Istennek hatalmával. Ámen. |
(1635-ös kéziratból)
6. Lidérc ellen:
| Parancsolok teneked Lidérc, Istennek ostora, |
| Atyának, Fiúnak és Szentlélek Úristennek hatalmasságával. |
| Parancsolok teneked Atya úr mindenható Istennek |
| igaz Isten voltával és hatalmasságával. |
| Parancsolok a názáretbeli Jézusnak hatalmasságával. |
| Parancsolok az megfeszült Jézus Krisztusnak vére hullásával és hatalmasságával. |
| Parancsolok szent töviskoronájának méltóságával és hatalmasságával. |
| Parancsolok szent keresztfájának méltóságával és hatalmasságával. |
| Parancsolok én teneked az nemes asszonyonk szűz Máriának hatalmasságával
és méltóságával. |
| Parancsolok szűz szent koronájának méltóságával és hatalmasságával. |
| Parancsolok az nemes asszonyonk Szűz Máriának szent tejével, |
| kivel ez világnak urát, Jézus Krisztust feltartá. |
| Parancsolok mind az mennyországbeli szenteknek dicsőség és hatalmasságával. |
| Parancsolok én teneked az utolsó ítéletnek rettenetességével és hatalmasságával, |
| hogy ez szent néven való embernek G. Petro ne árthass, |
| hatalmat rajta ne vehess. Ámen. |
(1545 utáni évekből származó kéziratból)
7. „Táléra való imádság”
| szelemen adjon szarufának, |
| Úristen, mondom az te szent parancsolatoddal. |
| Boldogasszon, a te szent igíddel, |
| valahol szél meg ne maradhasson |
| ezer angyalával megoszlata. |
| termő tetemiben meg ne maradhasson, |
| termő tetemiben meg ne maradhasson |
| Nagy Péternek ez a hetvenhét féle fájdalom |
| termő tetemiben meg ne maradhasson |
| szuhul ez a hetvenhét féle tálé. Ámen. |
(1656-os kéziratból)
8. „Szólítás” (szemverés) gyógyítására „szólító vizet” csináltak: kilenc darab parazsat, három szem
morzsát és három szem sót tettek a vízbe. A gyereket ölbe véve mosogatták, ezt mondva:
| Atya, Fiú, Szentlélek nevében, ámen. |
| Hogy én lemoshassam Józsikámnak igézetit, szólítását, |
| Úgy oszoljanak igézetyi, szólítási, |
| mint ahogy édesanyja világra hozta. |
| Vegye ki az Isten a fejibül, |
Háromszor mondták el, majd kicsit ráfújtak a gyerekre, és hozzá tették:
(Zsére, Nyitra m.)
9. Torokfájás, torokgyík gyógyítására háromszor mondták:
| Én olvasok, te Anna neked, |
| hetvenhétféle torokgyéktől. |
| Vegye ki az Isten fájdalmát |
| s a bőriből vigye el a nagy magoss havasoknak a tetejire, |
| hol kakasszót nem hallnak, |
Közben a „nevetlen” (negyedik) ujjal simogatták a nyakat.
(Gerlén, Moldva)
10. „Igézet” gyógyítására „vizet vetették” kilenc szem parázzsal. A parazsak betételekor mondták:
| Az Atyának, a Fiúnak s Szentlélek Istennek |
| Ez a betegség menjen a pokolba, |
| jöjjön vissza az egészsége. |
| Bódogságos szűz Mária hozza vissza a hosszú |
| s ettől a betegtől menjen el. |
| Ehhez a beteghez jöjjön el |
(Klézse, Moldva)
11. „Szárazság” (tüdőbaj) ellen:
| Én Örzse terád olvasok szárazságról, sárgaságról, |
| Atyaisten, Fiúisten, Szentlélek Úristen nevében. |
| mennyei Atya legyen a gyógyító. |
Ezután két Miatyánkot és egy Üdvözlégyet mondtak el; majd:
| Távoztassa mindenféle betegséget, |
| adja vissza húsát, vérit, |
(Doroszló, Bács-Bodrog m.)
12. Hályog ellen:
| Hasadj hályog a Jézus Krisztus haláláért, |
| oszolj termés a Jézus Krisztus mönnybe- |
| velágosság ezen vaknak szömébe gyüjjön! |
| boldogságos Szűz Márja, Isten anyja |
| kivel szent fiát táplálta. |
(Szeged, Csongrád m.)
13. „Nyilallás” gyógyításakor a gyógyító asszony rátette a fájós helyre a kezét, és úgy mondta:
| szálkás, bűnös testit ne szítogasd, |
| Mönj el, mönj el a Jeruzsálem kapujába, |
| boldogságos Szűz Mária elébe! |
| Mint a szántóvas a fődbe mög nem gyökeredzik, |
| úgy a nyavalya is mög ne gyökeredzzön! |
| Szentháromság Egyisten semmivé terömtse! |
(Tápé, Csongrád m.)
14. „Süly” gyógyítására a Nap felé fordulva kellett mondani:
| száz gyökeredet százzá szakassza, |
| Szent Illés próféta itt ne leljen! |
(16. század közepéről való kéziratból)
15. Árpás beteg háromszor körülkerülte a kutat egy árpaszemmel a kezében, majd behajította az árpát,
e szavakkal:
| Téged az Atyaisten eloszlasson, |
| Szentlélek Úristen gyökerestül kiszakajtson! |
(Apátfalva, Csanád m.)
16. „Pokolvar” (kelés), köszvény vagy „süly” gyógyításakor a gyógyító megfogta a beteg helyet öt
ujjával, és mondta:
| oszlasson szét hetvenhét felé, |
| még a legkisebb porcikádat is! |
(Jászdózsa, Szolnok m.)
17. Vihar eloszlatására a felhőt „keresztelték”:
| Az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Úristen neviben. |
| Oszlassa el az Atyaisten, |
| oszlassa el a Szentlélök Úristen! |
| Környéközzön mög az Atyaisten, |
| környéközzön mög a Fiúisten, |
| környéközzön mög a Szentlélök Úristen! |
| Rontson mög az Atyaisten, |
| rontson mög a Szentlélök Úristen! |
| Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, |
| három, kettő, egy, semmi! |
| Múlassza el az Úr Jézus Krisztus |
| hogy nekünk ne árthasson, |
| a mi urunk Jézus Krisztus által, ámen. |
| Ó Szent János, Szent Péter és Szent Pál apostolok, |
| Illés próféta, Szent Mihály főangyal, |
| legyetek az úr Jézus Krisztus előtt kegyes |
| közbenjárónk és szószólóink, |
| hogy a mostan támadt égiháborúnak méltóztasson |
| az úr Jézus Krisztus parancsolni, |
| hogy megcsendesedjék és elszéjjeledjék. |
| Ó Szentlélök Úristen, ki Pünkösd napján |
| tüzes lánggal szálltál alá, |
| sem házban, sem erdőben, sem mezőben kárt nem tevél, |
| kérlek téged, tarts meg a te istenségednek jósága által. |
| Mi magunkat, jószágainkat, |
| hogy a káros záportól, kőessőtől |
| háborgó förgetegnek veszedelmétől |
| csöndes békességben szabadon, |
| szüntelenül mögmaradhassunk! |
(Zákányszék, Csongrád m.)
18. „Szentantaltüze” (orbánc) gyógyítására:
| Környékezzen meg az Atya, |
| környékezzen meg a Szentlélek Úristen. |
| oszlasson el a Szentlélek Úristen. |
| Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevibe kezdem el. |
(Zagyvarékas, Pest m.)
19. „Pokolkelet” (kelés) gyógyítására „keresztezték”, és mondták:
| Oszlasson el az Atyaisten, |
| oszlasson el a teljes Szentháromság Egyisten! |
| a pokol mélységös fenekire. |
(Tömörkény, Csongrád m.)
20. Vihar eloszlatására:
| izzül-porrá szaggassa a vihart! |
(Apátfalva, Csanád m.)
EPIKUS RÁOLVASÁSOK
MEGBOTLÓ LÓ VAGY SZAMÁR: MÁSODIK MERSEBURGI RÁOLVASÁS23
1. Rándulás vagy ficam gyógyításakor háromszor mondja a gyógyító, miközben ugyanannyiszor
keresztet vet a fájós helyre:
| Mikor urunk Jézus elindult Jeruzsálembe, |
| Jeruzsálemből Jerichó városába, |
| mikor ment volna által a kőhídon, |
| az ő szamarának kificamodott a lába. |
| Urunk Jézus szent szavával mondá: |
| semmi ízben, semmi tekintetben |
| a ficamodás meg ne maradjon, |
| A mi urunk Jézus Krisztus szent nevében úgy ne maradjon |
| ennek az embernek, lónak testében ficamodás, rándítás, |
| valamint az urunk Jézus szamarának. Ámen. |
(Kiskunfélegyháza)
2. „Az menyelésről” (ló ficamának gyógyítására):
| Urunk Úristen felüle az ő szent szamarának |
| be nem mehete Paradicsom kapuján, |
| Urunk Isten lefüggeszté az ő áldott szent fejét, |
| Azt meglátá az ő szent anyja, |
| „Ó én szent fiam, mire a te szent fejed függeszted, |
| szent kedved könyörödék?” |
| Hogy hallá áldott urunk Isten, mondá: |
| „Ó én szent anyám, Mária, |
| hogyne függesszem szent fejemet, |
| hogyne szomorodjék szent szívem, |
| hogyne könyörödjék szent kedvem. |
| Im én felültem szent szamaramnak hátára, |
| be akarnék menni Paradicsomba, |
| be nem meheték Paradicsomnak kapuján, |
| szent szamaromnak lába megbotlék, |
| Hogy ezt hallá az ő szent anyja, Mária: |
| „Ne ijedj én áldott szent fiam. |
| Én az én szent kezemmel megfogom szent |
| szent szájamból szent igét reá mondom, |
| szent lehelletemet reá lehellem, |
| Én is e mai napon megfogtam az én bűnös kezemmel, |
| ez oktalannak (avagy embernek) lábát (avagy kezét). |
| Én is szent igét reá mondom, |
| bűnös szájamból lehelletemet reá fuom, |
(1578-as szövegből)
3. Ficam ellen:
| Uram Jézus Krisztus mikor a földen járt, |
| az ő drágalátott szent, szent székibe üle, |
| nagy bánatnak hajtotta az ő szent fejét. |
| Azon méne asszonyunk szép, szép Szűz Mária, |
| „Min bánkódol édes fiam, édes Jézusom?” |
| „Hogyne bánkódnám asszonyunk, szép, szép Szűz Mária, |
| mikor a földen járék, lábom kimenyülék, |
| Küldi vissza a boldogságos szép, szép Szűz Máriának, |
| boldogságos Szűz Mária Keresztelő Szent
Jánosnak, |
| Keresztelő Szent János ugyan Jézus Krisztusnak, |
| uram Jézus Krisztus, könyerülj a kiment |
Utána: Miatyánk.
(17. századi kéziratból)
A SZENT ÉS A GONOSZ TALÁLKOZÁSA (TALÁLKOZÁS A GONOSSZAL A)24
1. „Csúzról való báj”:
| rajta megyen vala áldott urunk Isten, |
| előltalála hetvenhétféle veres csúzt. |
| Monda áldott urunk Úristen: |
| „Hova indultatok ez regös régi nagy úton?” |
| Megszólala hetvenhétféle veres Csúz: |
| „Ha minket azon kérdesz urunk Úristen, |
| „mink is elmegyünk” úgy mond, |
| száz ízit, száz forcikáját.” |
| Hogy azt hallá áldott urunk Isten: |
| „Tük se mehessetek” ugy mond |
| szálas húsát szaggassátok, |
| Azt meghallák, elsietének, |
| menének tenger szigetiben. |
| Ez embernek szeméből, szájából, |
| piros véréből, szálas husából, |
| szöderjes csúz, köszvény, |
| hetvenhétféle nyavalya ez emberből. |
„Nevét meg kell nevezni.”
(1578)
2. „Szentantaltüze” (orbánc) gyógyítására háromszor kellett elmondani:
| Elindult az áldott Jézus a Gecemáné kertbe imádkozni. |
| Megtalálta a hetvenhétféle szökdöső, futkosó, |
| rusnya fekete Szentantaltüzit, |
| te hetvenhétféle szökdöső, futkosó, rusnya, |
| kidőlt-bédőlt oldaladval, |
| „Én megyek ennek a Borbálnak csontja, húsa |
| te hetvenhétféle szökdöső, futkosó, rusnya |
| kidőlt-bédőlt oldaladval, |
| Térítlek azokval a szent igékvel, |
| melyekvel az áldott Jézus megtérített. |
| Menj el kemény kősziklákba, |
| ahol oroszlány leányok, legények laknak. |
| Azoknak szállangold csontjikot, |
| Menj el fekete tenger közepibe, |
| ahol kakasszó nem hallatszik, |
| s a Jóisten igéje sohasem tartatik. |
| Első harangszó ne találjon, |
| harmadikcor úgy elmúljál, |
(Gyimesközéplok, Csík m.)
3. Marha igézetének gyógyítására kilencszer mondták el, „vízvetés” kíséretében, azaz kilenc parazsat
dobtak vízbe:
| Megindult az úr Jézus Krisztus |
| az ő áldott szent anyjával, |
| Megtalálkozott a gonosz Igízetvel. |
| Azt kérdezte az úr Jézus Krisztus: |
| „Hová mész te gonosz Igízet?” |
| hol a fekete lovak nem nyerítnek, |
| fekete kakasok nem kikirilnek, |
| fekete kutyák nem ugatnak, |
| köttes kenyeret nem sütnek!” |
(Gyímesközéplok, Csík m.)
4. Igézet gyógyítására „szenesvizet” készítettek, parazsak vízbe dobásával. Ezzel mosták a beteget,
miközben mondták:
| Elindult az úr Jézus Krisztus az igaz úton, |
| Jóska gyereknek szőrö-szálát szaggatnyi, |
| madaraknak szüőrüket-szálukat szaggatnyi, |
(Csehi, Somogy m.)
5. Jégeső elhárítására:
| Elindula boldogságos Szűzanya az |
| ő áldott szent fiával Jézusval. |
| Megtalálta ezt a zápor jeges esőt. |
| Kérdé: „Hová méssz te zápor jeges eső?” |
| „Elmenyek élőknek, élők kenyerének megrontására.” |
| „Menj el, menj el te zápor jeges eső a kősziklákra, |
| ahol a fekete kókisok nem kikirilnek, |
| a fekete kutyák nem ugatnak, |
| a fekete lovak nem nyerítnek, |
| és ahol kovászos kenyérvel nem élnek és nem fognak élni.” |
(Gyímesfelsőlok, Csík m.)
6. Igézet gyógyítására:
| Megindult a hetvenhétféle Igízet, |
| Ilona csontja hasogatására, |
| piros vére kiontására és megivására. |
| „Tér meg, tér meg hetvenhétféle Igízet |
| Ilonának csontja hasogatásából, |
| piros vére kiontásából és megivásából! |
| hol a fekete kókisok nem szollnak, |
| fekete lovak nem nyerítnek, |
| s fekete kutyák nem ugatnak.” |
| szű megszerette és megigízte. |
| s mindenféle tarka szem megigízte, |
| jöjj el boldogságos Szűz Mária, vigasztald meg. |
| ’z őz nyalja a fiát szeplőtől, |
| én es Ilonát az igízettől. |
(Gyimesközéplok, Csík m.)
A KIS JÉZUST MEGIGÉZIK ÉS MEGGYÓGYÍTJÁK (TALÁLKOZÁS A
GONOSSZAL B)25
1. „Igézet” gyógyítására, „vízvetés” kíséretében:
| Elindult a boldogságos szép Szűz Mária |
| Megtalálkozott a zsidó leánnyal, |
| Boldogságos szép Szűz Mária visszatért, |
| kősziklából szikrát vetett, |
| Jordán vizéből vizet vetett, |
| én is vetek a maradékjából Katinak. |
(Moldva)
2. Gyerek vagy állat „szemverésének” gyógyítására:
| Elindult asszonyunk, Mária Jeruzsálem kertjébe, |
| Talált három aprószentet, |
| öntötte piros márványkőre. |
| Úgy használjon neked Erzsi a ráolvasás, |
| a Jordán vizében való megmosogatás. |
(Vámosoroszi, Szatmár m.)
3. Fejfájás gyógyítására:
| háromféle szömtől megcsodáltatott. |
| „Menj el, asszonyunk Mária, |
| szedd föl a földnek zsírját, |
| Füröszd meg a te áldott szent fiadat.” |
| úgy könnyebbedjen meg a Katica leány is. |
| Származzon ki csontjából, véréből, |
| Boldogasszony parancsolatját, |
| szent Isten, Szentháromság Egyisten, |
| vedd ki az erős hatalmaddal. Ámen. |
(Dunaszekcső, Baranya m.)
4. „Igézés” gyógyítására „szenesvíz”-készítés kíséretében:
| Asszonyunk, Mária, szűztü fogantá, |
| szűz miéhedbe hordoztá kilenc huónapig, |
| elütaláto három zsidu csapat. |
| Krisztus urunk szószullotta: |
| „Menjünk a Jordán vizibe, |
| onnaj hozzunk szuótalan vizet Pistának, |
| abba vessünk három eleven tüzet, |
A ráolvasás végeztével a gyógyító asszony háromszor a vízre fúj, és lemossa a beteget.
(Valkonya, Zala m.)
5. Igézet gyógyítására:
| Elküldé boldogságos Szűz Mária |
| Jordán vízbű Jordánvizet hozott, |
| Úgy múljon el ennek a betegnek az a betegsége, |
| amint boldogságos Szűz Máriának |
(Pokolpatak, Moldva)
6. Igézés gyógyítására „vizet vetettek” kilenc szem parázzsal. Minden darab parázsnál keresztet
vetettek, és kézzel leborítva a vizesedényt, mondták a szöveget:
| A boldogságos Szűz Mária elindult hosszú útra, |
| út közbe találkozott egy zsidó lánnyal, |
| s az ő kicsi fiát megigézte. |
| „Menj el, szent Lukács evangélista a Jordán folyóhoz, |
| hozzál vizet a Jordán folyóból, |
| hogy vessek vizet a kicsi fiamnak. |
| Elmentedért kapsz egy fekete bárányt, |
| a visszajöttödért kapsz egy raj méhet.” |
Utána három keresztvetés és három Üdvözlégy. Ha a szén leszállt a vízbe, „meg van
igézve”; akkor még kétszer vizet vetettek. A vízzel megmossák a beteget, majd a háztetőre vagy az
udvarra öntik kereszt alakban. A víz kiöntésekor:
(Vágás, Udvarhely m.)
7. Igézet gyógyítására, hasonló cselekmény kíséretében:
| Boldogságos Szűz Mária elindula avatni. |
| Találkozék pogány zsidó leánnyal. |
| Fölemelte fehér fátyolát, |
| halálra igézte Szent fiát |
| Monda Szent Lukács evangélistának: |
| „Menj el a Jordán vizéhez, |
| vess vizet az én szent fiamnak, Jézusnak.” |
| Én is vetek ennek a kis ártatlannak. |
| az Atya, Fiú, és Szentlélek nevében. Ámen. |
(Atyha, Udvarhely m.)
8. Igézet gyógyítására, hasonló cselekménnyel:
| Elindula asszonyunk Szűz Mária ’z ő álldott szent fiával. |
| Elétalálá nad szemű szent Lukács. |
| Megemelíté fejér fátyolát, |
| megigízé ’z ő szent fiát. |
| Szóval szollá szűz Mária szent Ilana asszonnak. |
| Szent Ilana asszon gyorsan fordula, |
| Jordokán kútjából hideg vizet hoza. |
| Azt akinek veti, maradjon tisztán, |
(Klézse, Moldva)
A KIS JÉZUST MEGIGÉZIK + A BETEG PANASZA (TALÁLKOZÁS A
GONOSSZAL C)26
„Igézés” gyógyítására „vizet vetettek”: „kezdetlen vizet” tettek pohárba, a pohár alá keresztet húztak,
tetejére kést vagy ollót tettek. Parazsat dobtak a vízbe, közben háromszor mondták:
| elindula a szent áldott fiával az ölibe. |
| Megtalálta kigyúszemű Ábránt. |
| az ő áldott szent fiát kitakarta, |
| Előbb mene, megtalálkozék |
| Keresztelő Szent Jánosval. |
| az ő szent fiát kitakarta, |
| és boldogságos Szűz Márját kérdezte: |
| „Mé sírsz Mária, mé sírsz?” |
| „Hojne sírjak, hojne sírjak, |
| mikor elétaláltam kigyúszemű Ábránt, |
| melyik az én szent fiamat kitakarta, |
| „Ne sírj Mária, ne keseregj, |
| menj el a Jordán vizéhez, |
| hol a szemek megalusznak.” |
| Hogy mi urunk Jézus Krisztusnak használt a vízvetése, |
| úgy használjon Péternek a vízvetése. |
A vízből a beteg három cseppet ivott, utána homlokát és fülét megmosták vele. A vizet fára vagy kőre
öntötték.
(Pusztina, Moldva)
HÁROM NŐ DICSÉRETE (TALÁLKOZÁS A GONOSSZAL D)27
1. Szemverés gyógyítására összesen három alkalommal kilencszer mondja el a gyógyítóasszony (a
kereszttel jelölt helyeken keresztezi az említett testrészeket):
| Elindult a boldogságos Szűz, |
| karjára vötte az áldott Jézust; |
| három zsidó lány tanákozott véle a kűhídon. |
| „Ó, asszonyunk, Szűz Mária, |
| de szép az áldott Jézus, mint a szép fényös nap!” |
| „Ó asszonyunk Szűz Márja, |
| de szép az áldott Jézus, mint a teljes hód!” |
| „Ó asszonyunk, Szűz Márja, |
| de szép az áldott Jézus, mint a szép piros hajnal!” |
| Mögverték, mögigézték az áldott Jézust. |
| Asszonyunk Szűz Mária elvitte Jordán vizibe az áldott Jézust; |
| mögmosogatta, mögfürösztötte az áldott Jézust, |
| öntvén fürdővizit piros márvánkűre, |
| de ott se maradhatott mög. |
| Úgy ezen + Rozál nevü leányon se maradhasson mög |
| sömminémű szömverés vagy igézés |
| sem sömminémű porcikájába, ámen! |
(Szeged)
2. Hasonló céllal három kanál vizet kimér a gyógyító, közben keresztet vett saját magára és a bögrére:
| Az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében. Ámen. |
| lán, legén verte, párta alá. |
Az ajtó négy sarkát keresztben megkeni a vízzel, közben mondja a Miatyánkot és az
Üdvözlégyet. Ezután az asztal négy sarkát és a beteg gyerek bölcsőjét keni, majd
elmondja a szömverésrül való imádságot:
| midőn te kisgyermek vótál, |
| szűzanyád a templomba elvitt, |
| ott három zsidó lán möglátott. |
| „Ez a kisgyermek olyan, mint a fényes nap.” |
| „Ez a kisgyermek olyan, mint a fényös csillag.” |
| „Ez a kisgyermek olyan, mint a szép szelíd holdvilág.” |
| a te szépségödnek megártottak. |
| Szűzanyád füveköt szedött, |
| annak levét elöntötte márvánkőre, |
| onnan elfolyt a fekete földre. |
| Úgy múljék el ezen Józsikának is |
| szemverése, szúrása, ijedése, |
| vagy bárakármilyön betegség legyön benne, |
| az Atya, Fiú, Szentlélekisten nevében mondom, |
Ezt háromszor ismétlik. Utána:
| Fölajánlom ezen kis imádságomat |
| édes Jézusom a te szen gyermekségödé, |
| szen gyermekségedben való titkaidé, |
| szűzanyánknak, boldogságos Szűz Máriánknak fájdalmáé, |
| szűzi anyaságáé, szűz tejié, |
| szűz tejivel tisztítsd meg, |
| szűz tejeddel mosogasd meg, |
| hogy meggyógyulhasson a mi urunk Jézus |
(Tápé, Csongrád m.)
3. „Igézés” gyógyítására „kezdetlen” vízbe három szem parazsat dobtak, közben háromszor ráolvastak:
| Mü megváltó Jézus Krisztus urunk |
| kimene Paradicsom kertibe, |
| szent színyivel meghirdetve, |
| „Olyan szép a Jézus, mint az áldott nap.” |
| „Olyan szép a Jézus, mint az áldott hód.” |
| „Olyan szép a Jézus, mint az áldott csillag.” |
| végy vizet háromszor föl, |
| s vess belé kilenc szenet. |
| Az a kilenc szenek leszállnak a fenekibe, |
| Maradjon olyan szép tisztán |
Újra dobtak a vízbe három parazsat, megint „elolvasták” háromszor, majd még egyszer az egészet.
(Lábnik, Moldva)
HÁROM FEHÉR ASSZONY (TALÁLKOZÁS A GONOSSZAL E)28
1. „Ijedtség” gyógyítására a gyógyítóasszony „ónt öntött”: olvasztott ólmot tett vízbe, és ezt mondta,
keresztvetés kíséretében:
| Elindula a Krisztus urunk Szent Pétervel, |
| megtalálkoztak három fehér asszonnyval. |
| Három fehér asszon megnézte, |
| vígasztaló Szentlélek Úristen |
| minden hét ízig való csontjából, |
| menjen el a fekete tenger fenekibe, |
(Lábnik, Moldva)
2. „Szentantaltüze” (orbánc) gyógyítására:
| Elindult három fehér asszony, |
| csattogó szentantaltüzivel, |
| hólyagos szentantaltüzivel, |
| hetvenhét szentantaltüzivel. |
| boldogságos szép Szűz Máriával. |
| s az életjit elfogyasszátok. |
| Ott sem lesz nyugodalmatok. |
| Menjetek be a Veres-tengerbe, |
| ott legyen a nyugodalmatok.” |
(Lábnik, Moldva)
SZENT ÉS GYÓGYÍTÓ TALÁLKOZÁSA29
1. Hályog gyógyítására háromszor mondták:
| Elindult az úton kilenc leány, |
| Megtalálkoztak boldogságos Szűz Máriával. |
| Megkérdette boldogságos Szűz Mária: |
| „Mere mentek tük, kilenc leány, |
| hogy egy kutat kitakarítsunk a humától.” |
| „Térjetek meg vissza a kúttól, |
| s menjetek el Katinak a szemihez, |
| s takarítsátok meg a szemit, |
| s minden rossz hályogtól.” |
(Gerlén, Moldva)
2. A „szárazbetegségben” (tüdőbajban) szenvedőt a gyógyítóasszony „megmérte” a feje tetejétől a
lábáig, majd – kiterjesztett kezekkel – egyik középső ujjától a másikig madzaggal. A beteg ebben a
helyzetben maradt, míg ő elmondta a következő szöveget:
| Az én áldott uram, Jézus Krisztus, |
| mely órában asszonyunk, Szűz Mária |
| elindula az ő szülő szent fiával, |
| előtalálja a zsidó asszonyt a borostyáni fa alatt. |
| Hová mégy, te zsidó asszony?” |
| „Én emegyek hegyet-vögyet rontanyi.” |
| „Ne menj e te hegyet-vögyet rontanyi, |
| eridj ee ennek a Jóskának |
| mindenféle testi-lelki tagjaibú.” |
| mint az áldott vizek tajtéki, habjai, |
Miután ezt ötször elvégezte, mondja:
Ezután még kilenc napig imádkozott a betegért.
(Kolon, Nyitra m.)
SZENT ÉS BETEG TALÁLKOZÁSA (A BETEG PANASZA)30
1. „Hogy az nyívek lóbul vagy marhábul kihulljanak. Olvassa rá háromszor az igéket”:
| Mikoron urunk Krisztus ez földön jár vala, |
| Mikoron urunk Krisztus ez földön jár vala, |
| Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. |
| Mikoron urunk Krisztus ez földön jár vala, |
| Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. |
(1635-ből való kéziratból)
2. Hályog gyógyítására:
| Elmentem én újvasárnap napkeltekor |
| szentmise hallgatására a Paradicsomkertbe. |
| Feltekintek arany almafára, |
| beleesett én szemembe galamboknak nyála. |
| „Ó asszonyunk szép Szűz Mária, |
| termés esett én szememre, |
| megfogom én szent kezemmel, |
| elfuhítom szent lelkemmel, |
| úgy használjon, mint Krisztus urunk reménysége. |
(Zebecke, Zala m.)
1. „Az gelesztáról” (giliszta kihajtására):
| Fekszik vala az egy gelesztás ember az tengernek partján, |
| odamene három szép szent asszony, |
| másik szent Ilona asszony, |
| harmadik, kinek nevét nem tudom: |
| Szent Ilona asszony szedé ki az gelesztás asszonnak |
| az gelesztát az ő beliből, gyomrából, |
| az szent Borbálya asszony apróra vagdalá, |
| akinek nevét nem tudom, az, az tenger fenekébe hányá, |
| az tenger fenekén meg nem maradhata, |
| Ez embernek az ő beliben, |
| boldog anya parancsolatjával. |
(1578-as szövegből)
2. Hályog gyógyítására a beteg imádkozta el mindennap:
| alatta ül három szűzleány, |
| a másik a hályogot hasíjja, |
| a harmadik maga gyógyíjja. |
(Nagybaracska, Bács-Bodrog m.)
3. Szemverés gyógyítására „szenesvizet” készítenek, majd a Hiszekegy elmondása
után így folytatják:
| Dülő mellett három szűz lány, |
| az egyik viszi az aranytüzet, |
| a harmadik az aranysöprűt. |
| Boldogságos Szűz Mária söpörje le ennek a fiúnak a lelkét. |
(Osztopán, Somogy m.)
1. Hályog gyógyítására:
| Názáreti Jézus, zsidóknak királya, |
| Juda nemzetségéből való oroszlány |
| szaladjatok ellenkező részek! |
| Dicsértessék az úr Jézus Krisztusnak drága szent neve, |
| szent Jánosnak szép tiszta, aranyos vize. |
| Az úr Jézus Paradicsomában vagyon három szép virág, |
| az alatt ül három szűz leány: |
| harmadik a hályogot hasítja. |
| Vér oszoljon Krisztus Jézus sebeiből kifolyó vérért, |
| a termés romoljon a Krisztus Jézus öt mélységes sebéért, |
| a hályog hasadjon Krisztus Jézus szent haláláért, |
| boldogságos Szűz Mária hét fájdalmáért. |
| Világosság a szeme világára! |
| Az vér, az termés, az hályog, |
| úgy múljon, siessen elmenni, |
| mint a boldogságos szűz sietett a Kálvária hegyére. Ámen. |
(Hely nélkül)
2. Szemfájás gyógyítására maga a beteg mondta:
| Elment a kis Jézus Gecimáne kertbe, |
| megvágta szöllővessző szentséges szent szemét. |
| kérdés „mért sírsz, szerelmes szülöttem?” |
| „Hogyne sírnék, hogyne sírnék, |
| mikor a szöllővessző megvágta szentséges szent szememet, |
| „Ne sírj, ne ríjj szerelmes szülöttem, |
| tudok én a Gecimáne kertben három szál virágot, |
(Tura, Pest m.)
3. Szemfájás gyógyításakor a gyógyító először magára vet keresztet, majd a beteg szemre, és mondja:
| Jézus, Mária, Szent József, |
| a te szen nevedbe kezdöm az én imádságomat, |
| lögyön a te szen’ neved dicséretire és szömnek |
| mikor a fekete fődön járt, |
| méne ű a fenyűfák árnyai alatt |
| és sujtá az ű szent fejit, |
| lefüggesztötte az ű szent szöme fényit. |
| Hozzája mén a boldogságos szűz Mária: |
| mit szomorkodol, mit bánkódol? |
| Mert van a mi Urunknál három szál virágom.” |
| Az egyiket szakajtotta vérrű, |
| másikat szakajtotta termésrű, |
| harmadikat szakajtotta hályogrú, |
| szakadozzatok és csattogózzatok le ennek a szömirül! |
(Szeged)
JÓ EMBER – GONOSZ ASSZONY(„GYÉKÉNYÁGY, KŐPÁRNA”)33
1. „Gerka” (torokgyík, mandulagyulladás) gyógyítására:
| Mikor Krisztus urunk vót a fődön, |
| bekéredzett egy asszonyhoz. |
| Az vetett ágyat páporból, |
| vánkos helyett tett követ. |
| S reggel, mikor felkelt Krisztus urunk, |
| „Mekkora követ tettél a fejem alá, |
| akkora kövek legyenek a nyakadon.” |
| az asszonynak akkorára dagadott a nyaka, |
| Az asszony szaladott utána, |
| hogy tanítsa meg, hogy mit csináljon, |
| Azt felelte Krisztus urunk: |
(Lábnik, Moldva)
2. „Gilka” (torokbetegség) gyógyítására a hüvelykujjukat köpködték, és azzal dörzsölték a nyakukat,
így szólva:
| Krisztus urunk mikor a fődön járt, |
| Az asszon vetett nekik gyékényágyat, |
(Lészped, Moldva)
3. „Támadás” (kelés) gyógyítására:
| Mikor az úr Jézus a fődön járt, |
| jámbortalan gazdasszonra, |
| főzött néki sajtalan kását, |
| vetett néki gyékényágyat, |
| Az úr Jézus a gyékényágyon, kűpárnán nem |
| ez a pokolbéli fájdalom se maradhasson énrajtam, |
| csak menjen hetedhét ország ellen, |
| ott se tegyön sömmi kárt! |
(Apátfalva, Csanád m.)
4. Kelés gyógyítására:
| Az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Úristen nevibe |
| Krisztusnak tüskös lepedője, |
| Szentlélek Úristen, vidd el! |
(Szőreg, Torontál m.)
„Pokolszekés” (kelés) gyógyítására a beteg ingének egy darabját meggyújtották, azzal füstölték a
beteget, ezt mondva:
| Boldogságos Szűz Mária felült egy nagy lóra, |
| s kiment egy nagy hegyre. |
| Egy szép asztalt terített a nagy hegyen, |
| s egy nagy lovat elvágott. |
| Az egész csomókat melléje hítta, |
| csak a pokolszekést nem fogták meghínni az asztalhoz. |
| Gyükere szerte szakadjon, |
| nagy kősziklákra maradjon, |
| s Ilonát soha meg ne találja. |
(Lészped, Moldva)
SZENT ASSZONY KARJÁN SZENT GYERMEK35
Szemverés ellen a beteg gyereket bal kézben kell tartani, a jobb kéz „nevetlen” (negyedik) ujját pedig
a feje lágyára tenni. Egyszer így, egyszer-egyszer pedig az ujjat a kéz ütőerére és a gyerek szívére
helyezve kell elmondani a szöveget. Háromszor kell elmenni a beteg gyerekhez, és mindezt háromszor
elvégezni.
| Elindult az úr Jézus Krisztus a szent úton, |
| szent asszonynak szent gyermek a karján, |
| szent gyermeknek szent pohár a kezében, |
| kívül aranyos, belül szent, |
| hasson fel szent színed elejébe. |
| Uram Jézus, hallgasd meg az én könyörgésem, |
(Csorvás, Békés m.)
1. Torokfájás ellen
| Ezékiás püspök elment szántani, |
| Addig szántotta a földet, |
| hogy az oszlott, bomlott, |
| ugy oszlódjon, bomlódjon a te torokfájásod is. |
(Mernye, Somogy m.)
2. „Zsébre” (szájpenész) gyógyítására háromszor mondták napkelte előtt és háromszor napszálltakor,
előzőleg trágyadombba dugott sarlóval érintve a beteg ajkát:
| Elindult szent Antal szántani, |
| hogy ne nőjjön a gyerek szájába a zsébre, |
| mint szent János köve közt nem nőtt meg a gyöngyszem. |
(Abaújdevecser, Abaúj m.)
Ló vagy marha vérzésének elállítására háromszor kell mondani:
| Az Sinai hegynek tetején egy kű asztal, |
| az kű asztal megett egy kű asszony ember, |
| az kű asszony embernek kű karján egy kű gyermek, |
| az kű asszony ember az kű gyermeknek kivetette az ő kű mellyét. |
| Valamint abbul az kű mellybül se nem csördül, se nem cseppen, |
| szintén úgy se ne csördüljön se ne cseppenjen |
| az én kék lovamnak az vére. |
(1614-ben lejegyzett kéziratból)
Hogy a mezőben maradó marhát a vadállatok ne bántsák, háromszor kellett a marhákra elmondani:
| Ül vala Sinai hegynek tetején Ábrahám, Izsák, |
| kötnek vala fejér fátyolt, |
| hím farkasnak, nőstén farkasnak, |
| az én marhámra (szőrin kell nevezni az marhát) |
| az ő száját fel ne táthassa, |
| az ő szemét meg ne nyithassa, |
| az ő négy lábát meg ne mozdíthassa, |
| mondom Istennek parancsolatjával, |
| Bódogasszonnak hét szent igéjével. |
(1635-ös kéziratból)
A per sikere érdekében a törvényszékre menet a „székház” előtt el kell mondani az alábbi szöveget,
majd utána három Miatyánkot:
| Künn ül vala asszonyunk szép szűz Mária |
| ölében az ő áldott szent fiát rengeti vala. |
| Odajöve törvénytevő harminc zsidó leány, |
| őtöt idézé törvényszékben, |
| törvénytevő harminc zsidóknak eleiben, |
| hogy szűznek mondotta ő magát, |
| Kezde érette asszonyunk szép szűz Mária keservesen sírnia. |
| Megszólala urunk Jézus Krisztus negyven napi kis korában: |
| „Mit sírsz, szűzességes szent anyám?” |
| „Mit ne sírjak, áldott szent fiam, Jézus, |
| ha idejött vala törvénytevő harminc zsidóknak egyik leánya, |
| engemet idéze törvényszékben harminc zsidóknak eleibe, |
| hogy szűznek mondottam magamat, |
| Megszólala urunk Jézus Krisztus: |
| szűzességes, vess karodra, |
| vígy be engemet törvénytevő harminc zsidóknak eleiben, |
Utána: Miatyánk
(Kézirat 1653-ból)
„Sülyrül való szép imádság”: mindennap háromszor napkelte előtt kell a sülyös embernek „tiszta szíből”
elmondania:
| Azt mondá urunk Szent Jánosnak: |
| „Menj el te János a Jordán vizéhez, |
| mondd meg az Jordán vizének, tisztuljon meg, |
| mert eljő az ő ura, teremtője, |
| őbenne megkeresztelkedik istenségének hatalmának általa.” |
| Elmene Szent János az Jordán vizéhez, |
| megmondá Szent János az Jordán vizének: |
| „Tisztulj meg Jordán vize, |
| mert eljő az én uram teremtőm, |
| tebenned megkeresztelkedik istenségének hatalmának általa.” |
| Az Jordán vize megszólala és ezt mondá: |
| „Jöjjön el az én uram, teremtőm, én megtisztultam. |
| Énbennem megkeresztelkedhetik istenségének hatalmának általa” |
| Elmene Szent János az Jordán vizétől urunkhoz, |
| azt mondá Szent János urunknak: |
| „Én elmentem vala, én uram, teremtőm az Jordán vizéhez, |
| megmondám az Jordán vizének, hogy megtisztuljon, |
| mert eljő az én uram, teremtőm, |
| őbenne megkeresztelkedik istenségének hatalmának általa, |
| Az víz megszólala és azt mondá: |
| Jöjjön el az én uram teremtőm, én megtisztultam, |
| énbennem megkeresztelkedhetik istenségének |
| Elmene urunk Szent Jánossal az Jordán vizéhez. |
| Azt mondá urunk Szent Jánosnak az Jordán vizénél: |
| „János, keresztelj meg engemet,” |
| s megkeresztelé urunkat Szent János az Jordán vizében, |
| s azt mondá urunk Szent Jánosnak: |
| valamely emberek ez igíket el tudják szíből mondani gyakorta, |
| avagy szülyös (!) lészen, |
| avagy bélifekélyes lészen, |
| mint a Jordán vize. Ámmen.” |
(A 17. század első harmadából való kézirat)
„Igen szép imádság nyilvasnak kivonásárul”
| Nikodém az jámbor és szent élető ember |
| királyunknak kezébül, lábábul a járomszeget kivonja, |
| kik ollyan könnyen kimenének, |
| ollyan könnyen kimenjen a nyíl belőled, |
| ehhez segéljen az az ember, |
| aki az magas keresztfán érettünk meghala. |
Háromszor kell elmondani; a nyilat a két „nevetlen” (negyedik) ujjal kell kihúzni. Utána egy Miatyánk és egy Üdvözlégy.
(17. századi kéziratból)
Fekélyes lóra háromszor kell elmondani, a lovat napkelet felé fordítva:
| Holott beült két hamis bíró székiben, |
| Valamint az a két hamis bíró urunk Úristennek |
| szent színét nem láthatják, |
| igaz ugyanúgy ne maradhasson meg ebben az |
| mind az hetvenhétféle fekélyek közül |
| ebben az szálkék avagy pej lóban, |
| én mondom Boldogasszonynak igéjébül, |
| Jézus Krisztusnak parancsolatjábul |
Utána: Miatyánk.
(17. századi kéziratból)
AMULETTSZÖVEGEK, SZÖVEGAMULETTEK43
1. A patkányt úgy küldte el az ehhez értő ember, hogy szénnel ráírta a falra:
(Tiszaszentimre, Szolnok m.)
2. Hasonló célból visszafelé kellett leírni:
(Csaroda, Bereg m.)
3. „Ha az lónak vizelleti megáll”: négy körmére négy folyóvíznek a nevét írták:
| Fizon, Chrison, Tygris, Euphrates |
(1635-ös kéziratból)
4. Aki elrejtett kincset akart kiásni, pünkösdkor vásárolt tükörre írta:
| Oh Holon + Taller + Ihatal + Thaler Theja +
ganelei + |
A tükröt következő éjjel a keresztút közelében ásták el, és megjegyezték, hány óra van. Ettől számított
hetedik napon ugyanakkor tudták a kincset kiásni.
(19. század elejéről valókéziratból)
5. Ki tud nyitni minden lakatot, aki vérrel írja egy darab papírra:
| X.x.anigx. anogx. velmex. |
(Szeged környéke)
6. Hideglelés ellen fokhagymagerezdre kell írni:
Ruhába kötve hordják a fokhagymát.
(1614-es kézirat)
7. Hasonló céllal éhgyomorra és szó nélkül kell papírra írni:
Férfi jobb, nő bal hóna alá kötve hordja.
(17-18. század fordulójáról való kéziratból)
8. Hideglelés ellen kilenc papírdarabra az alábbiakat kell írni, majd a papírdarabokat megenni:
(17-18. század fordulójáról kéziratból)
9. „Kórság” ellen cédulára kell írni, és összetett kézzel a kórságos fülébe kell olvasni háromszor:
| Atyától+ige+Szűz Máriának+méhébe testté+változék. |
Utána el kell mondani a Miatyánkot, és a cédulát a beteg nyakába kötni.
(Kézirat a 17. század végéről)
10. „Zabált ló” gyógyítására itatáskor háromszor kell mondani:
| Soha nem vót boldogb óra, |
| mind az melyben Urunk született. |
(1635-ös kéziratból)