RÉGI RÁOLVASÁSOK


EGYHÁZI FORRÁSOK


BAGONYAI RÁOLVASÁSOK, 14881

1. „Menyelés” (ló ficamának) gyógyítására:

 Uronk Krisztus szamár hátán Jeruzsálemba ha ment,
 ő szamara megsántult vala.
 Azt meglátá Bódogasszon,
 az szót mondta vala:
 „Fiam, Jézus Krisztus,
 nám megsántolt lovad.”
 Krisztus hallá, az szót mondá:
 „Én édes szilém anyám, megsántolt, mert lába kimenyelt.”
 „Én édes fiam Jézus Krisztus,
 poroncsolok te szent híreddel és te szent akaratodval,
 hogy az te lovad megvígassék.”

 

2. Szemölcs gyógyítására:

 Karddal háromszor fenyőfára kell suhintani, közben ezt mondva:
 Fenyé, váglok, mire?
 Arra, hogy elvesszen Jánosrul az szemelcső.


A SZELESTEI-FÉLE RÁOLVASÁS, 1516–15182

„Contra thargy equorum” (lótályog ellen):

 Erdőn jár vala lebeke tárgy,
 béka vala ekéje,
 kígyó vala ostora,
 szánt vala kevet,
 vet vala kevecset.
 Parancsolok én teneked,
 hogy miképpen a kő nem gyökerezhetik és nem levelezhetik,
 azonképpen te itt a lovon ne gyökerezhessél és erekedhessél.


GYÖNGYÖSI RÁOLVASÁSOK 1529–15413

Kincskereső varázsvessző készítésekor (részlet):

 Én kerösztöllek tégedet szentelt vesszé,
 Atyának, Fiunak és Szentlélek nevében,
 urunk Krisztusnak szent testével, szent vérével,
 Bódogasszonynak tisztaságos szent szűz tejével,
 hogy amit én teneked parancsolok,
 abban te csavargó ne légy,
 hanem énnekem igazán megmutassad.
 Kíszerittlek az élő Istenre,
 ki személébe három, állatjában egy,
 Atya, Fiú és Szentlélek Isten,
 és kísziretlek az mennyországbeli szentökre,
 szent apostolokra, prófétákra, pátriárkákra,
 mártiromokra és szűzekre,
 és kísziretlek az négy evangélistára,
 Szent Mátéra, Szent Lukácsra, Szent Márkra és Szent Jánosra,
 kérlek és parancsolok teneked,
 hogy te elétted semminémű igaz dolog,
 kiváltképpen ez elrejtött kincs
 el ne enyészhessék,
 miképpen az Szent Elona asszony előtt
 Krisztus Jézus uronknak keresztfája
 el nem enyészheték,
 és miképpen az Jerikó várossában
 az akantul lopott palást
 el nem enyészheték és eltitkoltathaték,
 kit az Józsué, Istennek akaratjából meglele,
 azonképpen teelőtted ez földbeli elrejtett kincs
 el ne titkoltathassék.
 +Atyának, +Fiunak+és Szentlélök Istennek
 nevében.
 És készerittlek az három szent királokra,
 meleket az csillag igazán az mi nemes idvezöjteknek születésére vezérle,
 mely igen ütet az csillag vezérlé,
 olyan igazán vezérelj és vigy te engemet az elrejtett kincsre,
 de ne mütass (!) vasra, se rézre, se ónra, se bátokra,
 hanem bizonnyal aranyra, ezüstre és tiszta kincsre.
 +Atyának, +Fiunak+és Szentlélök Istennek nevében.


PEER-KÓDEX, 15264

1. Nyíllövés ellen

 Ó nyíl, parancsolok teneked, állj meg
 mi uronk Jézus Krisztusnak győzedelmének miatta
 és az szent evangélistáknak miatta.
 Ó nyíl, állj meg
 szent mártiromoknak és confessoroknak érdemének miatta,
 ó nyíl, állj meg
 szent szűzeknek és ögyvezeknek
 és mend mennyországbeli szenteknek érdemének miatta.
 Parancsolok teneked hatalmas nyíl
 mi uronk Jézusnak születésének miatta
 és mi uronk Jézus Krisztusnak öt mély sebének érdemének miatta
 és mend mennyei szent udvarlóknak miatta
 és bódog Szűz Máriának tejének miatta,
 mellyel emlété mi uronk Jézus Krisztust
 és Istennek menden szent titokjának miatta.
 Miképpen Istennek bódog szüléje
 szülé mi uronkat Jézus Krisztust
 nem érezvén szerelmet,
 azonképpen te es állj lassan,
 hogy meg ne sérthessed Istennek szolgáló fiát, Simont,
 mi uronk Jézus Krisztusnak miatta. Ámen.

 

2. „Contra febres” (hideglelés ellen)

 Krisztus országol,
 Krisztus parancsol,
 Krisztus győz,
 oroszlán Juda nemzetéből,
 szabadojtsad meg Simont
 mendennemő gonosztul,
 és ez hidegleléstől,
 Atyának és Fiunak
 és Szentléleknek nevébe.


BORNEMISZA PÉTER „BÁJOLÓ IMÁDSÁGAI”, 15785

1. „Az kinek fejét megmenté, hogy ne fájjon” (fejfájás ellen):

 Nemes asszonyom, bódog anya,
 beméne szent templomba,
 leüleplék az ő áldott aranyas szent székibe.
 Az ő áldott szent fejét megesé fenye füst csúz,
 fenye füst kelevény,
 lefüggeszté az ő áldott szent fejét rajta,
 szent kedve könyörödék,
 szent színe szomorodék.
 Azt látá az ő áldott szent fia, mondá:
 „Ó én szent anyám,
 mire szent fejed lefüggesztöd,
 szent kedved megkönyörödett,
 szent színöd megszomorodott?”
 Hogy azt hallá asszonyunk, Mária, mondá:
 „Ó én áldott szent fiam,
 hogyne szomorodjék az én áldott szent színem,
 hogyne függesszem az én áldott szent fejemet,
 hogyne könyörödjem meg az én áldott szent színemben.
 Az én áldott szent fejemet megesé fenye füst csúz,
 fenye füst kelevény,
 hetvenhét fájdalom befogta száz tetememet.”
 Hogy azt hallá áldott urunk Isten:
 „Ne ijedj én szent anyám, Mária.
 Im én megszorítom az én aranyos kendetlen keszkenőmmel
 az te áldott szent fejedet,
 belőle kifusson fenye füst csúz,
 fenye füst kelevény,
 benne meg nem maradhasson hetvenhét fájdalom
 az te száz tetemedben.”
 Áldott urunk Isten hatalmából
 meg nem maradhatának hetvenhétféle fenye füst csúz.
 Ez mai dicsőséges napon
 én is megszorítottam ez embernek fejét,
 ez kendetlen keszkenővel,
 bűnös szájamból szent igéket reá mondottam:
 Ne ijedjél, szent anyám, Mária,
 én vagyok mindennél nagyobb orvos,
 te vagy mindennél nagyobb bájos.

 

2. „Az ökleletről”:

 Kergetik vala mi urunkat az gonosz zsidók,
 megfogák,
 felfeszíték magas keresztfára,
 töviskoronával koronázák,
 hegyes csúcsával öklelék,
 vasszegvel szegezék,
 az áldott szent szivéből felindíták az ő ökleletit,
 az ő meredökét,
 az ő kelevényét.
 Azt meglátá az ő szent anyja:
 „Ó én áldott szent fiam,
 nem csudálom, hogy teneked felindult a te kelevényed,
 nám téged megfogtak az gonosz zsidók,
 felfeszítettek magas keresztfára,
 töviskoronával koronáztak,
 hegyes csúcsával ökleltek,
 vasszeggel szegeztek.
 Im én megnyomom az te áldott öt mély sebeddel,
 az én szent hét epeségemmel,
 szent Jánosnak ő aranygyőrőjével.”
 Amint megnyomá Szűz Mária az ő áldott szent fiának,
 én is ez embernek ugyan megnyomom,
 Úristennek öt mély sebével,
 asszonyunk Máriának szent hét epeségével,
 szent Jánosnak ő arany gyűröjével.
 Az embert megneveztem.

 

3. „Hasfájásról”:

 Uram, mindenható Isten,
 múlék egy regös nagy út,
 rajta megyen az mindenható urunk Úristen,
 az ő szerető szentivel,
 keresztelő Szent Jánossal.
 Előtalálának hetvenhétféle erőtelen Hasfájást.
 Monda ez szót urunk Isten:
 „Hová indultatok ti ez regös nagy úton,
 hetvenhétféle erőtelen Hasfájás?”
 „Ha engemet ezen kérdesz urunk Úristen, hová indultunk,
 mink is elmegyünk ez fekete földnek színére,
 áldott ez testbe,
 teremtett lélekbe,
 húrát, gyomrát öszveháborgatom,
 piros vérét megiszom,
 szálas húsát megszaggatom.”
 Azt meghallá áldott urunk Isten:
 „Parancsolok én teneked hetvenhét erőtelen Hasfájás,
 tük se mehessetek el ez fekete föld színére,
 szálas húsát meg ne szaggassátok,
 az én adottam testnek,
 teremtett léleknek,
 húrát, gyomrát öszve ne háborgassátok,
 piros vérét meg ne igyátok,
 tük is menjetek az tengerbe,
 tenger fövenyét felforgassátok,
 habját háborgassátok,
 kövét hasogassátok.”
 Azt meghallák, elsietének
 hetvenhét erőtelen Hasfájás,
 tenger fövenyét felforgaták,
 kövét hasogatták.
 Ez embernek az ő hasából,
 gyomrából, beliből,
 ugyan ki oszoljon, romoljon
 az ő hasfájása.

 

4. „Az igézetről”

 Nemes asszonyom Mária,
 ölébe takará az ő áldott szent fiát,
 bémene vele szent timpoliomba,
 leüleplék az ő áldott szent aranyas szent székibe,
 eleibe tevé aranyas bölcsejét,
 belefekteti Jézust.
 Azt megláták szent asszonyok, szent leányok,
 szent apostolok, mártélyok,
 Jézust megigézék.
 Azt meglátá az ő szent anyja,
 mondá ez szót az ő szerető szentinek, Szent Nestirid asszonnak:
 „Menj el én szerető szentem
 hozzad Jardovánnak vizét,
 hadd firesszem meg benne az én áldott szent fiamat.”
 Elmene Szent Nestirid asszony,
 elhozá Jardovánnak szent vizét,
 benne Jézust megfireszték.
 Mondá ez szót Szent Nestirid asszonnak:
 „Vidd el” úgy mond „Jézusnak az ő igézetit
 piros márvánkőre”.
 Hogy azt hallá az ő szereté szenti, Szent Nestirid asszony,
 elönté piros márványkövön,
 ott eloszla, meg nem maradhata
 Jézusnak az ő igézeti.
 Ez mai dicsőséges napon
 ez s ez emberen ugyan ne maradhasson meg
 fírfi igézeti,
 leány igézeti,
 asszonyi állat igézeti,
 Istennek hatalmából,
 Bódogasszony parancsolatjából.


EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYV, 1651, NAGYSZEBEN6

Rossz idő elküldése:

 Hol elindula urunk Jézus Krisztus
 szerető szolgáival,
 Szent Péterrel,
 előtalála fekete felhőt,
 felheteget.
 Az szót mondván az úr Jézus Krisztus:
 „Te hová mégy, fekete felhő?”
 Az szót mondván fekete felhő:
 „Én elmegyek mindeneket elvenni,
 elszaggatni,
 embereket megszegényíteni.”
 Parancsolja úrnak szent fia, az úr Jézus Krisztus,
 szent atyjának szent szavábul szent igével:
 „Menj el hideg havassakra,
 szaggassad hideg havassaknak ágát-bogát,
 és tengernek kövecsét, fövenyét.
 Ne mehess te fekete földnek szényire,
 és embereket megszegényíteni.”


NEMESI LEVÉLTÁRAK, KÉZIRATOS RECEPTKÖNYVEK


ZÁPOLYA JÁNOS IMÁDSÁGA, 1511–1526 között7

„Contra de fistula seu sőly” („sőly” ellen):

 Sőly! Itt teneked nem kellett volna kelned.
 Uramisten! Én téged átkozlak,
 Atyának, Fiunak és Szentléleknek átkával,
 Atyának haragjával.
 Sőly! én téged átkozlak
 Atyának és Fiunak és Szentléleknek átkával,
 és haragjával Szentháromságnak.
 Innét elvesszél,
 szent Gracias pispek itt ne leljen.
 Hetvenhétféle sőly!
 Sem fővel (…)
 sem szívellek, sem bájollak,
 de idvezlek Istennek szent keresztfájával,
 Boldogasszonynak szent szűz tejével,
 Szentháromság innét elvezessen,
 szent Illés próféta itt ne találjon. Ámen.


A RADVÁNSZKY CSALÁD LEVÉLTÁRÁBÓL, 16358

1. Fekélyes ló gyógyítására:

Háromszor kell elmondani a lóra, mindannyiszor egy Miatyánkkal kísérve:

 Ül vala székibe az hamis bíró,
 ki az igazat hamisra fordítja vala.
 Miképpen urunk Krisztus Jézus előtt meg nem maradhata az hamis bíró,
 ugy ennek az fekete lónak ez az undok rút fekély meg ne maradhasson,
 se bűriben, se tetemében,
 se csontjában, se ezeiben,
 se semminémű tagjai között,
 miképpen urunk Jézus Krisztus széki előtt
 meg nem maradhat az hamis bíró.

 

2. „Hogy az nyűvek akármiféle marhábul kihulljon”:

 Szent János túrjában kilenc nyű féreg esék,
 az kilenc lén nyóccá,
 az nyóc lén hétté,
 az hét lén hattá,
 az hat lén ötté,
 az öt lén néggyé,
 az négy lén hármá,
 az hárma lén kettőé,
 az kettő lén eggyé.
 Én teneked parancsolok nyű féreg
 Istennek szent igíjével,
 az miképpen Szent János túrjában meg ne maradhata nyű féreg,
 azon szerint ezen szőrű marhában (nevezni kell az marhát)
 meg ne maradhass nyű féreg.

„Ezeket háromszor kell reá olvasni, kihull, bár ne is lássad az marhát, bár más faluban legyen az marha is, csak nevezd az marhįt szőrin, kihull belőle. Terebesi Török Ferenc próbált orvossága és bizonyos.

 

3. „Az mely lovat megigéznék”:

„Végy tiszta vizet, az markodban és az füle között az homlokára tölts alá háromszor, de minden töltés után mondjad ezt”:

 Atyának az ő szent nevében,
 hogy teneked gonosz ember szemei ne ártsanak,
 és az Fiúnak szent nevében,
 hogy teneked gonosz ember szemei ne árthassanak,
 és az Szentlélek Istennek nevében,
 hogy teneked gonosz ember szemei ne árthassanak.


A ZICHY CSALÁD LEVÉLTÁRÁBÓL; 17. SZÁZAD ELSŐ HARMADA9

1. „Torokgyíkról”:

 Krisztusnak szent vére megszállá emberi állatnak testét, tetemét,
 szent atyjának szentséges teje megmosogatá.
 Hol szánt vala Szent Szeries,
 szánt vala követ,
 vet vala követ,
 ekéje vala gyík,
 barma vala béka,
 ostorosa vala kígyó.
 Szólala uronk, azt mondá:
 „Szent Szeries, Atyaistennek szerető szenti
 az te szent szántásod, vetésed
 egy cseppe se lehessen,
 magva ne lehessen,
 magot ne teremthessen.
 Ezért mondom én áldott szent fiam Jézus,
 kit szent véreddel, haláloddal megváltál,
 hetvenhétféle torokgyíkja,
 hetvenhétféle békája kinek lenne,
 egy csepp se lehessen,
 mint Szent Szeriesnek az ő szántásába, vetésében
 magva nem lehete.”
 Tégedet én azért írtalak meg,
 hetvenhétféle torokgyík,
 hetvenhétféle béka,
 az Istennek akaratjával, parancsolatjával,
 hogy semminemő halála, fulladása
 vele ne legyen testében, tetemében,
 inakban, vérekben,
 ugyan szakadozzon testéből, teteméből,
 mint az ártatlan Jézusnak szent kínja
 husvét napján harminchat órán.
 Keresztellek Krisztus urunknak öt ujjával,
 öt mért sebével,
 ötezer angyalával,
 egészségre, üdvességre, jó szerencsére,
 ez világi teljes életére, ámen.

 

2. „Kelevényről”:

 Hol elindola az ártatlan Jézus
 szentekkel, prófétákkal, mártíromokkal,
 szólala az mennyégből az ő szent atyja:
 „Meg kell én áldott szent fiam
 az én akaratomnak teljesedni.”
 Azontól fogságra adá magát az ártatlan Jézus
 az zsidóság kezében.
 Bevivé Pilátos pitvarában,
 kő oszlophoz kötözék,
 vas ostorval ostorozák,
 vas kesztyövel arcol csapdossák,
 szent fogait tördelék,
 szent szakállát szaggaták,
 vérben fertéztetett test vala az ártatlan Jézus.
 Szólala, azt mondá:
 „Mennyei szent atyám,
 elégeld meg kínomat.”
 Azontól az áldott hajnal reá hasada
 az ő mennyei szent atyja akaratjából.
 Szólala, azt mondá:
 „Áldott légy, áldott hajnal,
 hogy reám hasadál,
 áldott légy misekor,
 hogy én megérélek.”
 Vállára adák az magas szent keresztfát,
 kihozák Pilátos pitvarában,
 a zsidóság elvivék az felfeszítő helyre az ártatlan Jézust.
 Ott felfeszíték,
 három vasszeggel megszegezék,
 töviskoronával koronázák az ártatlan Jézust.
 Nyitott oldallal lőn az ártatlan Jézus,
 mert mérges nyíllal meglövöldék az zsidóság,
 hegyes csúcsával megöklelék az ő szent szívét az zsidóság,
 vérben fertézett vala ártatlan Jézus.
 Szóla, azt mondá:
 „Mennyei szent atyám,
 szent véremmel, halálommal kit megváltok,
 fekete földnek színére bőnös Ádám fiát
 hetvenhétféle kelevény testét, tetemét ki meg érnéje,
 ne emészthesse meg,
 halála vele ne legyen.”
 Testéből, teteméből ugyan szakadozzon az gonosz kelevény emberi állatnak,
 mint az názáretbeli Jézusnak szent kínja szakadoza
 az dücsőséges husvét napján harminchat óráiglan mindörökké, ámen.


VARÁZSKÖNYVEK10

Kincskereső varázsvessző készítésekor (részlet):

 Kényszerítlek én titeket tü vesszők
 az élő Istenre, az igaz Istenre és a szent Istenre,
 és arra, aki mennyet és földet teremtette a semmiből
 és minket is egy szóval teremtett,
 és kényszerítlek az ítéletnek napjára is,
 hogy ti se rézre, se ónra, se vasra, se bolondságra,
 hanem csak aranyra, ezüstre és drágakövekre
 mutassatok,
 és minden jóra mozduljatok.
 …
 Ó ti vesszők, vesszők, mik állotok,
 mozduljatok és álljatok az elrejtett kincsen,
 kényszerítlek titeket a tövises koszorúra,
 mely a mi urunk Jézus Krisztusnak fejébe szegezteték,
 hogy megmutassátok az elrejtett kincset,
 az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek
 nevében, ámen.

(19. század eleje)


BOSZORKÁNYPEREK11

1. „Az marhája úgy kél hamar el, ha kölessel meghinti, és azt mondja”:

 Valamint ezen köles esik a marhámra,
 úgy gyöjjön reá az kereskedő!

(1730, Hódmezővásárhely)

 

2. Tolvaj kézre kerítésére ekevasat tüzesítettek, majd kölest hintettek rá, így szólva:

 Valamint az köles,
 ugy ki fog fokadozni az orcája annak,
 aki elvitte a pénzt.

(1734 Szeged)

 

3. „Formulája Varga Istvánnénak szívfájás ellen, melyet maga diktált le a nemes tanács előtt…”:

 Hatalmas édes Úristen, igaz Isten, édes Úristen.
 Kérlek tégedet, őrizz meg, oltalmazz meg minden veszedelemtül,
 kiváltképpen az ördögtül, ártalmasságátul.
 Kötöm az élő Istennek,
 szent erejének,
 szent hatalmának,
 szent ujjabeli arany gyűrűjének:
 pecsételje el ezt a gonosz lidércet,
 ezt a gonosz ördögöt,
 aki ennek szívét kinozza,
 elméjét (…) testében gyötri,
 lelkében háborgatja.
 A Jézus Krisztus megfogattatásáért,
 megcsúfoltatásáért,
 megpökdöstetéséért,
 három vasszeg közül való véromlásáért;
 Kelj fel, igyál szent vért
 a Jézus Krisztusnak megkínoztatásáért,
 megfogattatásáért,
 megpökdöstetéséért.
 Soha nem volt jobb óra,
 melyben Krisztus urunk született.

(1735, Debrecen)

 

4. Nagyhéten látta a tanú, „hogy Pápai Katalin kívül állván az ablak alatt és az ablakon behajolván, háromszor bekiáltott a gazdasszonynak ilyen szókat:

 Kinn vagy-e, vagy bent vagy?

melyre felelt a gazdasszony háromszor:

 Kint vagyok.

Akkoron megdombolta magát Pápai Katalin, két szomszéd háza felé pökdösvén és mondván, hogy

 Ezen esztendőben nem lészen béka nálunk,

amint hogy tapasztaltatik is.”

(1736, Szeged)

 

5. Ha titkot akarnak elmondani, ezt kell előtte mondani, hogy az ördög meg ne tudja:

 Szent János napja vagyon ma.

(1744-1750, Csongrád)

 

6. Ismeretlen célú ráolvasás:

 Elindul Krisztus urunk Szent Jánossal,
 érkezett a Fene asszonyhoz,
 szállást kért,
 adott szállást,
 csinált kőbül párnát,
 vasbul lepedőt,
 elméne onnat az erős aranyos oroszlánval…

(1744-1750, Csongrád)

 

7. „Száraz fájdalom” gyógyítása: hideg vízzel mosták és hájjal kenték a beteget, és ezt mondták:

 Jézus nevében megmosom ezen testet,
 nem azért, hogy szép legyen,
 hanem hogy a rossz nyavalya a testébül kiköltözzék,
 az Isten, Szent Kozma és Szent Damján nevében!

(1751, Körmend)

 

8. Ismeretlen célú ráolvasás:

 Istennek mondom parancsolatjábú,
 a te szent hatalmaddal, Szentháromság Úristen!
 Elindula urunk Jézus egy zsidó városban,
 vete őnéki egy zsidó leány kővánkost, gyékény lepedőt.
 Mint urunk Jézus Krisztus nem maradhatott kő vánkoson, gyékény lepedőn,
 úgy ne maradhasson keserves fájdalmad a csontjaid vagy más tagjaidban.

Utána három Miatyánkot kell elmondani.

(1752, Kiskunhalas)



Hátra Kezdőlap