Ezt a pár sort röptiben vetem erre az enyves vászondarabra |
Amit itt találtam a Colosseum vén kövei között |
Írószerszám sincs nálam megteszi az ólomdarab is |
Kijöttem kicsit sétálni magamban a szabad levegőre |
Sok hónap után először egyedül milyen jólesik a csönd |
Most nem akarok fogalmazni ravasz mondatokat |
Öreg ember vagyok fáraszt a szórend és szillogisztikai szabály |
S mennyit kellett gyötörnöm agyam hónapokon át |
Helyes válaszokon hogy ki ne bujjon belőlük a szög |
Amikben megakad Messer Gaspari di Santa Croce |
Okos ember ez a Santa Croce de milyen vékony az ajka |
És még most sem tudom a szeme színét homályos az a terem |
Milyen gyötrelem volt sokáig másra gondolni mint amire szeretek |
Talán jobb lett volna mégis inkább a kínpad amire céloztak finoman |
És igazán gyengéd és tapintatos szavakkal meg kell adni |
Mellőzve a részleteket de azért én élénken láttam a pincét |
A bokacsavarót s a spanyol csikót nem való az már nekem |
Ó de azért talán épp oly boldog lettem volna utána |
Mint most hogy firkálhatok fejtörés nélkül és szabadon |
De kinek is firkálom most döbbenek rá hiszen ez nem tudomány |
S nem tudok senkit akinek küldeném mint levelet |
Kepler úrral hallom bajok vannak Tübingában ezek a |
Protestánsok csillagi dolgokban szintén nem kedvelik a tréfát |
S a Dialoguson kívül is égettek még néhány füzetet |
Sir Verulami Bacont Londonban senki se bántja |
Mégis önszorgalomból legutóbb lelkesen csatlakozott |
Gúnyos szavak villámaival sujtva le Copernicusra |
Ostoba szájhős Bacon pocsék-rossz a fizikában |
De filozófiát halandzsázni tud elég szépen és ügyesen |
Bezzeg nem tetszett neki már akkor a pisai kísérlet |
Amitől ma is forog sírjában a vén szoknyabolond Aristoteles |
Forog mint… de talán hagyjuk egyelőre a forgást |
Ebből is az jön ki hogy még gondolatba' se tudnék |
Társalogni vidoran senkivel most a messze világon |
Ha csak Livia lányom… nem meg se látogatott |
Vagy talán Vincenzio örök bánatom semmiházi kölök |
Nem igazán hová címezzem vén szívem dobogását |
Még se motyoghatok magamban mint a bolond |
Gyónni sem voltam azóta meg kell szabulnom |
Ettől az undokságtól itt valahol a lelkem alatt |
Ami összefutott benne mikor odaírtam a kézjegyemet |
”Róma ezerhatszázharminchárom június huszonkettedikén |
Esküszöm és fogadom eme szent könyvön tartva kezem |
Hogy megbántam… és gyűlölöm… és átkozom… és visszavonom… |
S eretnekségnek… és tévedésnek… s hibásnak ismerem el… |
S alávetem magamat… amit rendelt a Szent Hivatal |
Isten is úgy segéljen… Szóról szóra… fentnevezett Galileo Galilei” |
Nem nem hagyjuk ezt homlokom hiába rázom és gyömöszölöm |
Ebben a hangnemben senki nem érti beszédem |
Aki él és élt valaha és megszokta a szónoki formát |
A tiszta vita bölcs és hagyományos keretét |
Jaj nincs senki társam ehez immár akihez jajszóval jajongjak |
Nem is szó csak dadogás és vén szememből a könny |
Oh jaj csak te vagy már énnekem süket és néma Megnemszületett |
Ki nem is sejted még önmagad távoli szép unokám |
Messze századok multán aki rothadt csontjaimon |
Illansz tova fürgén könnyű gépparipán |
Hát ide hallgass mert teneked szól e kusza pár sor. |
Ha leírtam elrejtem itt számodra a kövek alá |
Vedd kézhez majd mikor eltakarítod ezt a romot |
Hogy ide építsd a szép Embersas isteni fészkét |
Unokám te édes testvérem pajtás víg cimbora drága barát |
Ismerős nekem már egyedül csak te itt e világon |
Ugye ismersz ugye látod ugye tudod mi fáj nekem itt |
Miért nem tudom én megmagyarázni ezeknek |
Hogy miként vág össze amit tettem a Tett és amit szóltam a Szó |
Ugye érted ugye hangod e hang ugye nem kell ez írást |
Villámló szikrakövét lelkemnek szőni szonettbe |
Zegzugosan ahogy pattan úgy kapja el könnyű szíved |
Ugye így lesz nálatok is ugye nem lesz ennyi teher |
Be jó társalogni veled máris könnyebb a lelkem |
Be nem szól vissza szavad s ha szól majd már nem hallja fülem |
Visszhang aki vagy időben a sápadt Neptunuszon |
(Jobb már nekem szólni süket falhoz mint fülhöz mely érti de rosszul) |
Ó miért nem nyujthatod át az Időn testvéri kezed |
Miért nem rántsz át ezen az árkon odaát jobb lenne nekem |
Otthonosabb igazibb egyszerűbb és helyesebb |
Én képzeletemben úgyis gyakran járok már tifelétek |
Nyelveteket tanulom s megszokom uccáitokat |
Lassú már nekem a hintó ami vár rám a Tiberisznél |
Hogy villájába vigyen Toscana jó hercege innen |
Öreg vagyok én nincs időm türelmetlenül topogok |
Iszákom üres oda becsületem nem kellek a kornak |
Küldjetek át értem egy olyan gépmadarat |
Ami van nektek vagy üzenjetek sok tengeren át |
Azzal a kürttel amit mindenütt hallani mindig |
Bolond és bölcs egyszerre hallja nem tudom mi a neve |
Vigyetek el innen rosszul érzem magam itthon |
Szidnak engem és fenyegetnek és figyelnek az öregek |
S a fiatalok azt mondják hogy rühes és gyáva vagyok |
Ott kellett volna gebednem szerintük tömlöc fenekén |
Vagy száraz bőrömet máglya felett pörköltetni ropogva |
Egyik a Szent Téboly másik a Józan Egészség |
Kifordult szem és alattomos és ostoba szürke mosoly |
Könnyű nekik mit bánják ők mit hoz a holnap |
Csak ma legyen friss tyúk cifra zsoldos szajha szerető |
S könnyű Neked is tudós unokáim ott a jövőn túl |
Te már tudod amit én nyugtalanul állítok csak |
Hogy mindegy úgyis most egyelőre pár századon át |
Nem fontos ki forog mi forog s mitől dagad és száll le a tenger |
Hasztalan és szép színpadára a csillagos égnek |
Dübörögve húzzák le a kárpitot és a redőnyt |
Kezdődik a régi és mindig új hajcihő idelenn |
Lám csak a burkus egy fuvolát fú tegnap óta a frankkal |
Henrik markába röhög tudja hogy hamis a hang |
Mit bánja ki bánja e hős és nagyszerű tornán |
Mely e világnak új Sándort és Cézárt adott kegyesen |
Távoli napok és bolygók dolgában mi igaz mi nem igaz |
Fáradt vagyok én pajtás jó lenne pihenni nekem |
No adj nekem kis helyet ott ahol ülsz hadd ülök le |
Tartsd ide a füled nézz körül senkise hallja |
Gyorsan megsúgom az igazat hisz tudod úgyis |
Szükséged nincs rá de én hadd könnyítek magamon |
Hát persze hogy úgy van hát persze hogy mozog a Föld |
Hát persze hogy szent eskümből egy szó sem igaz |
Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt igazam |
S csak kezem írta alá azt a gonosz kutyabőrt |
De most hajolj még közelebb és tudd meg a titkot |
Nem is a kínpad s nem is a máglya ijesztett |
Hajladozva mélyen bűnbánón és becstelenül |
Ó volna bár máglya lángolva elégni fölötte |
Láng magam is Élő Szellem Ifjúság és Jövő és Szerelem |
E pörgő rohanó Földön ha volna érdemes élni |
Érdemes élni lángolni a lángnak a Szépnek a Jónak |
| Pajtás hát persze mozog a Föld |
De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak |
A tökfejőnek aki vígan száguld vele s el se hiszi |
Bár állna meg és dőlne dugába és omlana össze… |
|
|