Ki kenyerét nem sózta soha könnyel |
Kit nem hallott, kezét véresre törvén |
Zokogni az Éjfél, süket közönnyel |
Nem ismer téged az, ó égi törvény |
|
Te kényszerítesz élni itt alant |
És bűnbeesni, hogy aztán megöld |
Magárahagyva a boldogtalant, – |
Mert minden bűnért bosszút áll a Föld. |
|
|