Szentpétervár, 1849. november 3./október 22.
Hercegem,
Nesselrode+ gróf úr ma egy iratot ismerten velem, melyet a varsói herceg tábornagy úr intézett hozzá a miatt a szigor miatt panaszkodva, amellyel özvegy Damjanichné+t megfosztották férje vagyontárgyaitól a halálos ítélet után. A tábornagy úr megállapítja, hogy ez a szigor nincs összhangban az aradi vár átadásakor kikötött feltételekkel, melyek szerint minden tisztnek joga van megtartani vagyontárgyait, és hogy a hiba jóvátétele érdekében hiába fordult gróf Schlik+ tábornok úrhoz, mert ez kijelentette, hogy őfelsége a császár más megbízatást kegyeskedett adni neki, ez az ügy tehát már nem tartozik az ő hatáskörébe, és csak a főparancsnok, báró Haynau+ határozhat benne. Nesselrode+ gróf úr nem titkolta, hogy őfelsége a császár, akinek ezt a jelentést meg kellett mutatnia, nagyon megbántódott, és őfelsége utasítása, hogy ezt közölje velem.
Kötelességemnek tartottam megjegyezni, hogy nagyon kevéssé ismerem az Arad elfoglalása körüli körülményeket, és nem tudom, milyen jogi kihatásokkal járhatnak az ottani feltételek a bűnös vagyonának elkobzását kimondó ítéletre, és a tábornagy úr érveiről sem kívánok véleményt mondani, mert számomra elegendő, hogy őfelsége a császár jóindulatúan érdeklődik a szerencsétlen özvegy sorsa iránt, és máris kötelességemnek érzem kormányom figyelmét erre a kérdésre felhívni. Feljogosítva éreztem magam, hogy hozzátegyem, főméltóságod kétségkívül meg fog ismerkedni az ügy részleteivel, és örömére fog szolgálni, ha a legalkalmasabb érvekkel alátámaszthatja felséges uralkodónk, a császár előtt a felséges szövetségese óhajának megfelelő határozatot.
Legyen szabad kérnem, hercegem, hogy kegyesen tájékoztasson intézkedéseinek eredményéről, és kérem, fogadja legmélyebb tiszteletemet
Buol