Szentpétervár, 1849, november 15/3.
Hercegem, Nesselrode+ gróf úr a mai napon visszaadta nekem a főméltóságod által rám bízott és neki szóló, a magyar lázadók kivégzésével kapcsolatos érveinket tartalmazó október 28-i iratot*, melyet – bár neki volt szerencsém átadni – alkalmasnak ítélt, hogy őfelsége elé terjessze. Az irat ő császári felségére nem gyakorolta azt a hatást, amelyet főméltóságod joggal elvárt tőle. A kancellár úr azokkal a szavakkal adta vissza nekem, hogy megbízták, közölje velem a császár nevében, hogy meggyőződésén az irat olvasása semmit sem változtatott, és joggal neheztel amiatt, hogy milyen kevéssé veszi figyelembe az osztrák kormány az ő ajánlásait.
Nem lévén ezzel a kevéssé szándékaink szerinti kezdettel megelégedve, kénytelen voltam a magam részéről azt válaszolni, hogy kínosan érint a dolog, és valósággal habozom vállalni egy olyan megbízás tolmácsolását, amely Bécsben rossz vért szülhet, és a jó kapcsolatok érdekében – melyeknek fenntartását olyannyira fontosnak tartom – alighanem helyesebb, ha hallgatással mellőzöm a dolgot. Azt hiszem, helyesen jártam el, hogy röviden lezártam ezt a szerintem kimerített kérdést, és további megbeszéléseim során sem kívánok visszatérni rá, hacsak nem kényszerítenek.
Köztudomású az a rokonszenv, mellyel az orosz hadsereg minden rangú tisztjei a felkelők ügye iránt viseltetnek, és nehéz megérteni, hogy egy olyan okos uralkodó, mint a császár, miképp lehet annyira elvakult, hogy tápot adjon ilyen érzelmeknek. Örömmel jelenthetem, hogy fent említett nézeteltérést okozó rossz kedélyhangulat Nesselrode+ gróf úrral való kapcsolataimat nem érintette, és hogy társasági kapcsolataim sem lesznek emiatt az eddiginél gyérebbek.
Engedje meg, hercegem, hogy legmélyebb tiszteletemről biztosítsam
Buol