Az ablakom üres telekre nyílik; |
lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók, |
a hintókon szerelmes-éhes macskák, |
cicázók, fázók, egymásra kacsintók. |
|
Egy sárga tűzfal áll csúcsosan, búsan, |
mint vénkisasszony egy sötét teremben. |
Meredt árnyéka: szűkös toalettje |
az estbe hull s a rossz hintókra lebben. |
|
…Öt óra csak. De késő ősz. Sötétség. |
Az első hó már kiváncsi a földre. |
Egy csillag sápad át pirosból zöldre. |
|
Egy ablakostót jön. Az arcán kétség. |
Megáll. A vak, üres telekre bámul – |
s egy mécs gyúl föl a tűzfal ablakábul. |
|
|