Lehettem volna szép, szőkefejű |
és kékszemű, szomorú ember. |
Türelmes vérű, ábrándozó, |
mint a nagy kékvizü tenger. |
|
Lehetne homlokom ívelt, merész: |
bámulnák szép koponyámat. |
– Szép darab ember volt Antóniusz, |
de nem ihlette meg az anyámat. – |
|
A szeme röpköd szemem helyén, |
mint vészben a Noé galambja. |
|
Haragos, átkos, fekete fej |
és elborult viharos homlok, |
szereti Mea szép barna fejét; |
s akik szeretnek: mind szép bolondok. |
|
|