Forró öledben szép álmok alusznak |
és álmodnak bíboros, nagy álmot. |
Én leszek, én leszek az életrekeltőjük, |
Mea, én megváltom az álmod! |
|
Forró öled tüzét, a csókod, az ajkad |
a véremmel én kicserélem. |
Föl fogod gyujtani az éjjeleimet |
és én a te életedet élem. |
|
Átvetem lelkeden az árnyékomat |
és a lelkemen átsütöm a lelked. |
Gyönyörű vétkeket csókolok beléd, |
hogy vad legyen, mint én a te lelked. |
|
Vad legyen, átkozott, bűnbe szökött, |
hogy te se légy jobb, Mea, nálam. |
S ujjongó nászindulót zengjen, amíg |
kirepül tűzöledből az álom. |
|
|