Tüzes szinekből összeszőtt ruhád |
bűnös meleggel lepi be az arcom. |
Izzó homokban, forró vérben alszom. |
|
Hajamba hajad vad tüze fut át. |
Egy forró szál tapad a szempillámra – |
Most száll az alkony hónaposszobámra. |
|
Most száll. A sápadt falakra suhan; |
orozva testünk lázán átszűrődik, |
mint hárfahúron rezdülő futam. |
|
S az alkonyból az éjbe fúló sávok |
vak démona úgy les, úgy őgyeleg… |
Nevetlek: renyhe, nagy, fekete árnyak! |
Csak nőjjetek! Csak jőjjetek! |
|
|