----------------------------------------- |
… S a napok szállnak, mint az álmodás |
s a szavak sírnak és a szívek vernek, |
mint reccsenése sudár tölgynek, csernek. |
A napok szállnak, mint az álmodás… |
|
Az idő nyúlik és az idő vész |
s az eddig alvó, ránkleselgő árnyak |
halottainkból föltámadva, járnak |
és zöngve búgnak, mint a kelevéz. |
|
És összefogva, kergetőzve jönnek, |
mint hírnökei a halotti csöndnek |
és csont az arcuk s a szemeik zöldek. |
|
Így őrlödnek le a napok halomba; |
a szavak sírnak s nevetnek naponta, |
mint gyerekajkon napkeleti monda… |
|
|