…Azután borgőz volt az élet! |
Sok olcsó csók és sok sötét virág! |
Szívemnek adtam éjjeli zenéket, |
mikből kibúgtak mély litániák. |
|
És lompos ősz jött. Rozsdaszinű bánat |
s bezörgetett szemem bús csillagán: |
Hé, ott hagytam a nyárban a babádat! |
Oly szép és oly mosolygós az a lány! |
|
Megsimítám rőtszín haját az ősznek |
s megráztam bőségtől fáradt kezét, |
mely mindent elhoz: szőlőt, bút, zenét… |
|
mik csókot s kéjt táncolva megelőznek. – |
S megkértem az őszt könnyeimen át: |
– mint én – feledje ő is el Meát! |
|
|