Ma még szerencsevárni tudtam, |
(ám nevessen ki, aki tétova!) |
Álomport szedtem, kinban elaludtam |
és kemény inget vettem én: |
|
A szív keményre kivasalva, |
(ám nevessen, ki még nevetni tud!) |
S még tiszteleg, látván, hogy meg van halva |
s kemény lépéssel megy tova. |
|
Kemény szív kell ehhez, kemény szív, |
(ám nevessen, ki még nevetni mer!) |
És viadal, mit ronggyá égett ész vív. |
De – csak szerelmes voltam én |
s csak az ing volt kemény. |
|
Egy karcsu giggen, lenge giggen |
(s most ne nevessen senki, senki már!) |
a legszebb uccán egy nő végiglibben, |
|
A szépsége… oly szent e szépség, |
hogy megszépül tőle a tarka népség, |
|
A karcsu giggen ült kecsesen: |
A kemény ingre sár? vagy vér?… mi freccsen… |
Az ember áll és vár és néz – |
halálos kín, hogy ne nevessen. |
|
|