Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út szalad:
fehér karod – fejemhez.
A melleid s ajkad között
e híd vágyakkal öntözött
s lehet, még sírhelyem lesz.
Áldott e keskeny havas út,
mely szikrázva s kígyózva fut
szivedtől a szivemhez!
Ne mozdulj! Most lép rajta át
egy csók s ha megmozdítanád:
közöttünk sírverem lesz.
