Halk csöndesség és néma báj |
e zagyva lármás esti táj, |
|
Mint szomszédkertek ágyain: |
A két kert között kis sövény: |
|
mint ősz homlokra deres haj, |
te nem velem s én nem veled. |
S a zajra nagy csönd ült le. |
|
S most roboghat ezer fogat! |
Lezárod két sor gyöngyfogad, |
Hova beért egy zord lovas, |
hol már senkit se várnak. |
|
|