Fájó reménnyel ablakod alatt, |
megkoppantottam a sárga falat. |
|
Hogy fölbúgjon hozzád a tompa hang, |
piros ducban turbékoló galamb! |
|
A falba vájom körmöm és fejem, |
egy árnyék az ablaknál megjelen. |
|
Forró fejét lehajtja és kinéz, |
mint egy babérral ékitett szinész. |
|
|