Holtan a cirkusz porondján

Két csókkal béllelt páholyát
szerelmi cirkuszomnak:
két melledet, a telteket,
hazug csókra rendelteket,
elfeledem ma-holnap.
A szókat is, mik alkuvón
kibomlottak a szádon:
szivemről lekaszálom,
mint rozsdaverte gabonát,
mely vízben állt sok napon át.
Neked rossz s züllött voltam?…
De emlékedet átkaroltam,
minden szépet rádraboltam;
s felém sose tárt karodban
forrt a csók mindjobban-jobban;
ócska cirkusz dobban, dobban;
életemben csúf-titokban,
mint egy harcra pergő dobban,
a halál csontujja koppan.



Hátra Kezdőlap Előre