Csantavéri forsponton éjjel

Zörgő forsponton utaztam, ahogy tőled jöttem el.
Zörgő forspont barna sárban éjjel, ím, így énekel:
 E faluba van egy lány,
 kicsi, fehér házba.
 Két keze két puha szárny
 tűzzel pántlikázva.
 Elmaradoz a kis ház,
 fut a forspont, összeráz.
 Hűvös éjben zúg a vér:
 Csantavér, Csantavér.
És a forspont tovább utaz, a bakon egy gyertya ég.
Zörgő forspont döcögése továbbad ezt mondta még:
 Mustos ősz van, mustos ősz,
 víg szekerek jönnek.
 Rajtuk ül az ittas csősz,
 örül az örömnek.
 A subája jó meleg,
 rajt egy lánnyal enyeleg.
 Egyet fordul s hazatér:
 Csantavér, Csantavér.
Lenn a kicsi állomáson pöfékelt már a vonat.
Zörgő forspont búcsúzásul így folytatta dalomat:
 E faluban sír a szél,
 amerre én járok.
 Szegény vándor útra kél,
 mögötte egy árok.
 Sáros árok, nagy árok!
 Így halnak a betyárok,
 kikbe álmot csalt a vér…
 Csantavér, Csantavér.



Hátra Kezdőlap Előre