ott gyöngyöznek a szívben és a szájban. |
rápermetezve innyre, vérre, fogra. |
|
ezek bennünk s a csönd és az igazság. |
imáink forrva fojtott tüzeken. |
|
mely percben lépnek szájunk lépcsőjére. |
mikor szállnak fel bánatunk felett. |
|
Nevetsz és szónokolsz az isten ellen |
és papot, vallást hetykén eltörülsz. |
Nevetsz és szónokolsz az isten ellen… |
S holnap keresztet vetsz a gyönge mellen. |
|
a gőgben ülsz te daccal, tagadással. |
Hetven-kilencven éven át. |
Egy éjjel haldokolsz s hivod a menny borát. |
|
csak egy szeszélyes nő elé esel. |
és esküre hajt a szerelmi harc. |
|
s két biborajk felé a jó isten nevét. |
mi tegnap semmi volt, minden az ma neked. |
|
először szolgád, aztán úr fölötted. |
minden szívben imakönyvet talál. |
|
|