Egyhelyt áll tavaszi fényben |
Nem, nem lehetek tunya én sem, |
már pörg a sok uccai nép. |
Fölkelni! öreg csont, vak álom, |
Jaj, szebb a világ, mint az álom, |
már későn, de elhiszem én. |
|
Lent szaglik a friss, üde harmat, |
a vérszülte, friss tejital. |
A cinköcsögök hasa fénylik |
és az égről a nap lerivall: |
Tej, tej foly a zsenge mezőkön, |
tej, tej a nagy izmos világ! |
A tej csupa áldott fehérség, |
csupa vér és csupa virág. |
|
Tetején tejüvegből nagy ernyő: |
ott a vásárcsarnok liheg. |
Kölöncbe szorítva gyümölcsök |
és pattogó, friss kenyerek |
fölpúpozott kis talyigákon: |
hadi tűzbe futó kocsisor… |
Tej, tej foly e hosszu világon |
s vért indit ez isteni bor. |
|
Odébb malac oldala tátong, |
mint rózsa, oly rózsaszinűn. |
Kis borjak gerince fejérlik, |
mik híztak e drága nedűn. |
Tej volt, mi most csontja velőnek, |
tej és vér: piros szín és fehér. |
Tej a forrása minden erőnek, |
mely földtől az égig felér. |
|
Én is: anyatej tagadottja, |
Nincs gyermekem, nincs feleségem, |
Tej, forró folyam, tüzes áram, |
csurogj be fakult ereimbe, |
|
|