Veszek egy százrétü fekete köpenyt, |
alája furcsa bíborszín ruhát; |
föléje fekete kalpagot, puhát. |
|
Mérföldes léptekkel áthaladok |
a bánatos homályú körútakon |
s szép elhervadt szeretőm kikutatom. |
|
Benézek egy vendéglő ablakain: |
ott ül egy menyasszony, fehér: bánatos |
és fátyol a lába alatt. Rátapos. |
|
A sarkon a cirkusz. A ponyvalyukon |
félszemmel benézek: üres a porond. |
Csak szörnyü sötétben vonít a bolond. |
|
A templom, a templom! Betérek oda: |
a szentély előtt a halál muzsikál |
s kirothadt szemében egy orgonaszál. |
|
A templom mögött kis drogéria áll… |
Itt van volt szeretőm! Egy tükörbe kacag, |
parfőmöt locsol s száll az orgonaszag. |
|
Meglát, kirepül a nagy ablakon át. |
Szétrántom eléje setét köpenyem, |
a ligetbe viszem ki és megölelem. |
|
|