Így nyárutón már hűvösebb az éj. |
Hallgass szivedre. Szívedtől ne félj. |
|
A csillag csillog télen-nyáron át |
s felvillogtatja szíved bánatát. |
|
S ha holdtöltekor bánatod vagyon, |
csak csöndben könnyezz, ne kínlódj nagyon. |
|
Csak virrassz te a csillagok alatt |
és számláld a sok sötét madarat, |
|
amely szíveden keresztülsuhog, |
mint templomon a béna koldusok. |
|
A szomorúság istentől való, |
csak akkor érzi a szív, hogyha jó. |
|
A meghalt mult a szép jövőbe néz. |
A házad épül és te tönkremész. |
|
|