Az ucca hosszú s olyan széles: |
találkoznunk már nem veszélyes. |
|
A vágy s az átok mind betellett; |
elférünk békén egymás mellett. |
|
Igy járunk csöndbe, mint az álom. |
És közöttünk, aranybatáron, |
|
virágosan, fölpántlikázva |
a drága Emlék jön, vigyázva. |
|
Komor kocsis ül fönn, a bakján; |
kezében ostor, fütty az ajkán. |
|
S az ostorával fenyegetve, |
a régholt múltba fut sietve. |
|
|