A város csatakos. Sötét a lámpasor. |
– Fiatalúr, az éjjel jól megáztál. |
Nedvesen csillog pár sötét torony |
s a szél a síkos háztetőkön mászkál. |
|
Két mezítelen karját kétfelől |
emeli, ejti gyáván hadonászva. |
Most átugrott egy egész uccasort; |
most leguggolt egy sötét, magas házra. |
|
Most tápászkodik; újra lábraáll. |
Ott egy eresz, – ijedten áll felette: |
mi lehet ott?… Egy boszorkány talán |
a seprüjét futtában ottfeledte. |
|
|