Széna
Egy kocsi szénát vittek el
a fakó köruton.
Utána néztem hosszasan;
mért?… magam sem tudom.
Csak ottan álltam, mint akit
a bánat fejbe vert.
Eszembe jutott kis falum,
az udvar és a kert…
S a kerítésen túl a nagy
virágos, tarka rét,
mely illatával öleli
a Dráva-partkaréjt.
S a pici, sárga pipitér
s a sárga kankalin,
miket naivul öleltek
valaha karjaim.
És a falusi nyári est
s a széna illata
s – amely örökre elveszett –
az ifjúság dala…
Csak néztem, néztem hosszasan,
Mért?… magam sem tudom. –
… Egy kocsi szénát vittek el
a fakó köruton…
