És most e vers, ím, neked szóljon! |
Mint két szoros kar, rádfonódjon |
|
Te rózsáshúsu drága párna, |
bennem holtan is csak rád várna |
|
Szerettelek s most is szeretlek! |
S párolgó virágágy: bevetlek |
|
elfáradt, meddő magjaimmal. |
S köti tagjaid tagjaimmal |
|
Mert bűn az, amit mi csinálunk: |
a vágy: a vágynak vágya nálunk |
|
A vágy már fekszik bennünk holtan, |
s meghalunk, egymást kiraboltan, |
|
|