A gyermekszájban puszta szó: egyéb nem, |
betűk az irkán; könyvbe nyomtatás. |
Petőfi-vers, mit néhanap szavalnak, |
négy fal közt éltet adva a szavaknak – |
kurta feladvány. Semmi, semmi más! |
|
Az ifjú már a lábaiban érzi |
és ott feszül a bordái alatt. |
S ha bor folyik le éles ifjú torkán, |
valami dac, valami lázas orkán |
zúg belőle: szabad leszek! szabad! |
|
A férfi már elkésve, búcsuzóban |
görnyedt nyakával bólogat neki. |
Mert csak éjfélben, síri-lebegően |
keresi fel kísértet-lepedőben |
és rózsáit az álmára veti. |
|
De én: bitang eb, nép koldusa, költő, |
utolsó rongyát is fölemelem; |
ruhát meg inget szabatok belőle, |
hogy riadtan megfussanak előle |
azok, kik rabul bántak énvelem!… |
|
|