A kovács
Az útszélen van egy kovács,
a kenyere a patkolás.
Csak patkol este-nappal,
mindig levett kalappal.
Előtte bőrkötény fityeg,
a lovat úgy patkolja meg.
Hét patkószeg kezében,
haja lobog a szélben.
Mind hozzájőnek a lovak,
pejek, feketék, táltosak,
az apraja, a nagyja –
patájuk símogatja.
És biztos lábbal, vidoran,
a sok ló tőle elrohan,
nagy gőgösen nyerítve,
rája se hederítve.
Néha kínos a patkolás,
mert rugást is kap a kovács –
de ő csak este s nappal
patkol, levett kalappal.
