hogy elmúltam negyven éves |
|
Fáradt vagyok, lankadt lélek: |
S ím, most itt terem helyettem |
egy friss szív és friss tüdő. |
|
Mintha puszta árnyék lennék, |
vagy kísértet: úgy vagyok. |
|
És örülni?… mért örülnék! |
|
Hetven évvel – hogyha élek – |
|
A térdemen – nyolcvan évvel – |
S száz évemmel hogy tudom meg, |
hogy jó-e, vagy rossz diák? |
|
… Egyre ez jár az eszembe |
s mélyen a szivembe szúr. |
Mennék is már, öreg szolga. |
|
|