Vigyázva mennek át a széles utcán, |
a bú borong rajtuk s az ó-divat. |
Autó, bicikli, villamos meg hintó, |
mind-mind csak az ő útjukba szalad. |
|
Savós szemükben rémület tanyázik, |
vékony karjuk tétován lengedez… |
Árnyékai sok régi szépleánynak; |
az élet furcsa, furcsa rendje ez… |
|
A szürke járda szélén úgy topognak, |
remegve, félve, akár a veréb. |
S megcsudálják a divatos cipőket |
s az elegáns hintók lágy féderét. |
|
A fűszerárús bolt előtt megállnak: |
kakaó, keksz, meg tejfeles csupor… |
Majd két sovány kezüket összecsapják: |
Jesszus! Huszonkétezer a cukor!… |
|
S elálmélkodva nyitva marad szájuk |
s a szívükön a régmúlt rezeg át… |
Csak otthon érzik jól maguk, az árnyék |
szürke honában, mint a rezedák… |
|
|