Jó otthon ülni a szürke sarokban, |
mikor esőtül nedves a vidék. |
Elmélyedni a nyomtatott sorokban, |
hogy szomjuhozó lelked is igyék. |
|
Elveszni testben, csak lélekben élni, |
míg eső csapja ablaküveged. |
Elfelejteni mindent – nem remélni… |
Hogy csak az édes csönd legyen veled… |
|
|