Sokat lát, aki negyven évet élt. |
Most már feladhatok minden reményt. |
Halálos baj már az a régi lob… |
Ha eddig így volt, nem lesz sose jobb. |
|
A rosszra most már berendezkedem. |
A régi megszokott rend ez nekem. |
Az élő rossz, mely esik, havazik |
tavasztul télig, téltül tavaszig… |
|
Esőköpeny-é vagy télikabát: |
az ember összehúzza jól magát, |
hogy minél kisebb és szürkébb legyen, |
mikor végzete útjain megyen. |
|
A bánatnak, mely mindig célt kutat, |
így legalább mind kisebb célt mutat. |
S az éjben, amely végleg ráborult, |
vér nélkül ússza meg a háborut… |
|
Mert ő már se nem úr, se szolga itt. |
Csak önmagának teszi dolgait. |
S ha egy nap megbicsakolja magát, |
egyetlen szót se szól száz éven át… |
|
|