Ki megcsináltam már a számadást: |
ó, mivel öljem én meg magamat! |
Golyó?… Gyilkos golyó a két szemem, |
két örök seb a homlokcsont alatt… |
|
Mérget vegyek be s habzó ajkamat |
bámulják ott az ispotály-cihán?! |
Az élet sötét italát iszom – |
ó, van-e ennél gyilkosabb cián?… |
|
Vagy a szívemet tőrrel verjem át, |
hogy ételhez jussanak az ebek?! |
Nincs már szivem. Kimarták a helyét |
a korbácsnyelvű hétszer hét sebek!… |
|
Vagy kússzak föl tán tíz emeleten |
s onnan vessem le a mélybe magam?! |
Hisz már a Nap volt fénylő zsámolyom |
s onnan csináltam szaltót hangtalan… |
|
A mérget meg a tőrt meg a golyót |
az én kezeim sosem érik el. |
Az én halálom: százszoros halál! |
Az én halálom az, hogy élni kell!… |
|
|