Mindent, mindent tudhattok rólam! |
Nagy bűneim ólmos sötétjét… |
a sors korbácsa alatt kétrét… |
|
tévedt siklásait kezemnek… |
mikor elrejtőzve eszem meg… |
|
Hisz csontig meztelen vagyok, |
akárki a szivemig láthat… |
hagytam el színes, rongy ruhámat… |
|
Mindent, mindent tudhattok rólam! |
Még azt is, hogyha jót cselekszem… |
De ha én kérdem: ki vagyok?! – |
nem felel rá, csak két meredt szem. |
|
|