A szív forrong, lázad – de vár is… |
Látod, hogy eljött ez a nyár is… |
Hallod-e, hallod-e, kedves? |
|
Fogd le a szíved, zárd le a szádat. |
A nyár a fénybe hullott alázat. |
Csitt, csitt… Légy engedelmes… |
|
Forró a szél, hozzád nem enged. – |
Köztünk a mély jázminlehellet… |
|
Az úton százszor elakadnak, |
akik egymás felé rohannak, |
|
Két szív suhan… S történjen bármi; |
oly szép: nem remélni, de várni… |
A száj ég, a szem szöge nedves… |
|
Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz… |
Közeledünk… a csókhoz?… a sírhoz?… |
Ki tudja, ki tudja, kedves… |
|
|