Élek-e még egyszer falun, |
elcsendesült szelíd borúban, |
rózsák és olajfák között, |
mint egykor Alsódomborúban? |
távoli gyorsvonat zörejjét |
és, hogy a vágy, mely még tüzel, |
|
Élek-e még egyszer falun, |
kavicsos udvar közepében? |
altatódalt susog az éjben; |
ahol a lélek sose fáradt. |
|
Élek-e még egyszer falun, |
oly gondtalan, oly felelőtlen? – |
vadszőlő-árnyékos lugasban, |
míg fecskék húznak lassan el |
a kékszín sugaras magasban… |
|
Most ötvenkettő… Hatvanig |
még nyolc év van… Ebből kitelnék… |
Áthűsölnék még pár nyarat, |
néhányszor békén kitelelnék… |
nem tudnám: emlék-e, remény-e? |
Szép lassan így lobbanna el |
|
|