menni még egy darabon és gyalog. |
|
mikor harmattól csillog, mint az üveg. |
|
És látni, hogy borul a fény |
|
A vándort, aki a rozson át |
oly görnyedten cipeli magát; |
|
a holdat, amíg a kertek alatt |
oly sokatmondóan leszalad… |
|
S este hétkor, a séta után |
megsimogatni kis fehér kutyám |
|
s az orgonával bólintani… |
|
|