Ez már: az első őszi szín… ez! – |
A nyárvég halk sárgával színez |
|
Ez már az első őszi illat!… |
Az igazi nyár már elillant |
|
Megint lehül felpezsdült véred; |
a körte már kásásra érett – |
|
Túlérett vagy és túlokos vagy! |
Az ért gyümölcs már hidegen hagy… |
|
Még harsognak a színes selymek, |
unszolnak még: a vággyal telj meg! |
Tépj selymet s szirmokat!… |
|
Kezedre nézel: a tíz ujjad… |
nem tudhat ez már semmi újat… |
|
Minden: a múlt… S ez fáj ám… fáj ám… |
Új szag szivárg a szőlők táján – |
|
Évá-t sóhajtsz a fordítva „ávé”-t. |
Pezsgőt innál s öntik a kávét – |
Nyugodj meg, hogyha tudsz! |
|
|