Szalárdi János^*
Siralmas magyar krónika

MÁSODIK KÖNYV

Bethlen Gábor igazgatásának kezdeti: Isten tiszteletire való igyekezeti; professorok hozatása; collegium erigálása; ahhoz való beneficiuma; bibliothecája; szorgalmatos oeconomiája; aknák, bányák coláltatása; mindenütt, nevezet szerint Fehérváratt való építtetése.

 

Az megírt módon boldogtalan vége levén Báthori fejedelem uralkodásának, az ország státusi közönséges gyűlésekben ugyan Szkender basának a török-tatár hadakkal az országban bennlétele alatt nagy kedvvel, jó reménységgel, nem is hosszas tanácskozással, Bethlen Gábort, mint hazájok fiát, magok csontjokat, véröket, azon 1613. esztendőben die octobr. mindjárt választották vala fejedelemnek^*, s ugyanakkor inauguraltatott is vala.

Bethlen Gábor fejedelem azért azonnal az ország megcsendesítésére, békességnek, törvénynek helybenállatására, végházainak, várainak építtetésekre fordítá elméjét, és mind moldvai, havasalföldi vajdákkal, lengyelekkel jó szomszédságot, barátságot szerezvén, s az országot a sok kóborlóktól, nyúzó-fosztóktól (melyekkel a felső háborúságos esztendőkben igen elrakadott, tölt vala) megtisztítván-üresítvén, azonnal, hogy tárháza valamit gyarapodni kezde, az Isten tiszteletire nézendő szorgalmatos gondja után mind székeshelyén, Fehérváratt, Radnóton, Alvincen, Balásfalván, Fogaras és Várad váraiban nagy friss, fejedelmi pompás épületű házakat építtetett vala, a végházaknak minden külső-belső szükséges épületjeket, fogyatkozásokat nagy szorgalmatossággal dicséretesen igyekezvén helybenállítani, megorvosolni, és oly fundálásokat, pompás épületeket indított volt, némelyek csak félig vagy annyira sem mehetvén végbe, mint az alvinci, balásfalvi, radnóti, és váradi is, hogy azokhoz képest láttatnék mintegy halhatatlanságot ígírni önnönmagának. Fiscus jószágaiban való majorkodásokra, oeconomiára, praefectusokat, jó gondviselőket, udvarbírákat állítatván mindenütt, a sóaknák, arany-, ezüst-, kéneső- és rézbányáknak coláltatását, míveltetéseket ottan jó helyben állattatta, és azoknak míveltetésekre messzünnen is nagy költséggel azokhoz jó értő tudós főmestereket hozatott vala.

De mindenekfelett az Isten tiszteletit minden tehetsége szerint nagy szorgalmatossággal igyekezte az hazában felállítani, scholákat építtetni, azokban a deák széptudományokat taníttatni, az belgiumi, angliai academiákban tudós ifjakat nagy költséggel szakadatlanul feljártatni és taníttatni, a hazát református, tudós, keresztyén tanítókkal, tudós professorokkal megékesíteni fő gondja volt. Mely jó indulatjából Herbornai Hassiabúl három becsületes és az egész keresztyénségben nagy hírű-nevű tudós professorokat^*, Joannes Henricus Alstediust, Joannes Henricus Bisterfeldiust, ki annak veje is vala és Philippus Piscatort, sok írogatási költségei által hazájokból, magok házoktól arra felindítván az országba nem kevés költséggel behozatta, és Fehérváratt tisztességes házakba szálíttatván, és nékiek tisztességes fizetéseket rendelvén, az ott való schola és collegium épületire nagy haszonnal megtartaná, azokon kívül is jó tudós, hasznos mestereket tartatván szakadatlanul a collegiumban. Melyben hogy az ifjúság annyival jobb móddal a szép tudományban épülhetne, gyarapodhatnék, és az alumniában számosabban is lakhatnának, ugyan számos és jövedelmes szép jószágokat is szép majorkodó helyekkel, a miriszlói^* vendégfogadóval örökös jussal rendelt és fordított vala hozzája. Mely collegium jövedelméhez Debrecen városa esztendőnkint való adóját is kétezer forintot, ahhoz adta, és toldotta vala. A collegiumot pedig alkalmatosabb és derekasabb épülettel akarván ugyan Fehérváratt fundamentomból építeni, el is fundálta volt; de mivel életében sok gondos dolgai, kin való hadakozási miatt végbe nem vihette, testamentomában húszezer forintot hagyott vala annak építésére.

Bibliothecát, különb-különb tudományokhoz tartozó gyönyörűséges jó könyvekkel rakottat, olyat szerzett vala ugyanazon collegium szükségére, amelynek is megszerzése sok ezer tallérokban készülhetett. Melynek gondviselése erős hit alatt egyik ott való káptalan hűségére bízatván, regestrum szerint, amikor minemű könyveket a mesterek kikívánnak vala, kiadnák és azokat ismét az ő idejében bészednék szorgalmatosan, minden kár nélkül, melyre a bibliothecariusnak ugyan fizetése is jár vala, sőt azt is megkísértette vala a portán, hogy a Mátyás király híres-neves bibliothecáját Budáról kiszerezhette volna, arra nagy summát is ígérvén, de a babonás nemzettől nem obtineálhatta, meg nem nyerhette volt.

Ugyan Fehérváratt az öreg templom és fejedelmi kapuja előtt faragott kőből építtetett, amely igen szép, magas torony az romlásokban megégvén pusztában állott, azt fejedelemsége kezdetében mindjárt nagy szépen megépíttetvén, abban órát harangjával helyeztetett. Azon torony másikát is azon egyház éjszakrúl való szarvánál az másik mellett levőt, mely régi időktől fogva félig való romlásban állott, igen friss épülettel folyosósan, szép csúcsosan, pléhesen megépíttetvén, oly harangokat öntetett volt belé hatot, s Váradról is vitetett volt hetediket, mineműek együtt annyi számmal alig hallattathatnak; az öregebbik nyomott száz mázsát, másik hatvan mázsát, a váradi negyven mázsát, az többi is mind igen szép szavú, középszerű harangok voltak, ki nagyobb, ki kisebb mind különb-különb zengésűek, úgyhogy midőn mind egyszersmind megvonszák vala, nem kevéssé gyönyörködtetnék elméjeket is embernek. Mely tornyot is nem akart vala óra nélkül hagyni, hanem az öreg harangra igen szép fertályos órát, hogy a másik toronybeli csengettyűs volna, állattatni.

Ezek alatt naponkint erősödvén, és tárháza is épülvén, az fejedelmi házakat és udvart itt is székeshelyen nagy friss és pompás épülettel, kívül olasz fokosan, belül különbnél különb szép képírásos, aranyos és mész metszésbeli mesterséges mennyezetekkel és azokat sok ezer tallér érő különbnél különb velencei drága kárpitokkal megékesítvén, melyekben holmi római és Julius császár históriái voltak csudálatos szép mesterséggel szőtetve.

És hogy ezen fejedelmi székeshely is ugyan derekas bástyákkal, árkokkal megerősíttethetnék, nagy szorgalmatossággal vala rajta, és a városnak dél felől való két szegletin, melynek napnyugot felől való szegletiben az fejedelmi udvar és házak foglaltatnak vala, két igen nagy, hosszú, szárnyas bástyákat téglából meg is építtetett vala, árkát is az részről nagyon kihányatván; de hogy fundálása és igyekezeti szerint végbevitethette volna, a szomorító halál nem engedte vala.

A napnyugot felől való nagy hegyekből pedig a szőlőhegyeken által csőkön a föld alatt igen szép bő forrásvizet vitetett volt be, mely elsőben a konyhaudvarban a megírt tornyok ellenében öntötte ki szép bőséggel magát, onnét pedig a templom oldala mellett elővivén az város belső piacra deriválódott, és a várnak azon piacrúl az fejedelem istállói udvarára bémenő alsó kapuja előtt, nem messze az öreg templom faránál öntődött ki.

Sok volna előszámlálni az építésben való telhetetlenségét; azt penig mindenütt nagy pompás és szintén királyi nagy kiterjedt fundálásokkal; Váradnak az dél és napnyugot felől való legnagyobb bástyáját, mely azelőtt palánkkal vala építve, fundamentomátul fogva kővel téglával fölépítteté. Az régi királyoktól klastrom formájában faragott kövekből rakatott két igen magas friss tornyú, mondhatatlan erősen egybeforradott kőrakási belső épületeket nagy munkával elrontatván, minémű pompás királyi épületeket fundált, és kezdett volt azok helyében, láttam lerajzolva; mely ha akképpen véghez mehetett volna, nemcsak pompás voltára, hanem bezzeg erősségére is sokkal meghaladta volna az előbbieket, mint csak amely része megkészülhetett volt is, azokat egybevetvén a régiekkel, akik azokat érték és látták vala, ítéletet tehetnek felőle. Hasonlóképpen Illye^* várát is, hogy az ősökről álló jószágok volna (ha ki Bethlen Gábornak nemzetségét akarja látni, olvassa meg Quintus Curtiusnak^* magyar nyelvre fordítása előtt való ajánlólevelet, melyet is in anno 1619 fordíttatván kibocsáttatott volt, s megláthatja) nagy erős, reguláris kőbástyákkal, kőfalakkal környülvetetvén, amint megkezdette volt építtetni, úgyhogy abban Lippa vára helyett derék praesidium tartathatnék az ország oltalmára.

Melyben Lippa várának az török nemzetnek való megadása rövideden megíratik

 

De ó, nagy Isten! minthogy ez világi akárminémű boldogságoknak is mindenkor káros szomorúság szokott útitársa lenni; az gonosz irigy szerencse a sok romlásban forgott szegény hazának ebbéli kicsin boldogságát sem nézhette kegyes szemmel; hanem ebbéli nyereségét csakhamar szomorú káros kedvetlenséggel elegyíté. Mert a császár és a porta ottan hamar való követségek és erős fenyegető levelek által oly okkal, hogy az, azelőtt is töröké lévén, az áruló rácok árultatásuk miatt esett volna magyar kézbe, Lippa várát kezdék kérni és szorgalmaztatni a szegény országtúl. Melyet az ország a fejedelemmel együtt szorgalmatos könyörgésekkel valamig lehetett, eléggé igyekezték, mint olyan hasznos, jövedelmes passust, fő véghelyet, megmarasztani; mint azhová Erdélyből a váradjai portusról^*, kiváltképpen a vízaknai, tordai, kolosi aknákbúl kikelő temérdeki sót nyaratszaka a Maros hajós folyóvizén számos hajókon szüntelenül szállítván, és Lippán lerakván, csak ott való harmincadbúl is, de annál inkább az onnan mind vízen, szárazon való nagy kereskedésbűl minemű temérdeki jövedelem redundált, térült az ország fiscusára, akárki megítélheti.

De midőn semmi könyörgések, avégett való esedezések semmit nem használhatnának, csakugyan valóban ráerősödnék a szegény hazára fenyegető kényszergetésével az porta: nem lőn mit tenni a szegény országnak, hanem közönséges végezésből meg kelle ígérni 1616. esztendőben, lakosinak az országtúl Fehérvár és Tövis között lévő Vajasd nevű pusztahely ígírtetvén, azonkívül is, hogy közülök valaki akárhová telepednék is az erdélyi birodalomban, mind személyök s mind házok, szőlőörökségek teljes nemesi szabadságban és minden dézmátúl és egyéb exactióktúl való szabadságban tartatnak in perpetuum. És ekképpen az nevezetes fő végház, melyet 1595-ben Báthori Zsigmond sok vérrel, munkával a töröktűl megvett vala, és azután a benne való rácok elárulván a benne való magyarokat, török kézbe ejtettek vala, és azután ismét 1606. esztendőben Bocskai István fejedelem szorgalmatoskodására, ugyan a rácok levágván a benne való törököket, magyar kézbe visszaejtették vala, az országnak megbecsülhetetlen kárával ismét török kézbe esett vala.

NEGYEDIK KÖNYV

A fejedelem birodalmának, uraságinak nagyra nevekedése; nyughatatlan élete, vadászatja, sinai sok medvék; Novaj táján farkasok veretése, vadász-, barkácsembereket szereti, puskási állapotja. Gróf Bethlen Istvánnal egymáshoz szerettetések. Gróf Bethlen Péter halála. Röthi Orbán halála. Kolozsvári egyház felszentelése. Öreg gróf Bethlen István halála; szép virtusi jótéteményi. Kassának a hét vármegyékkel resignatiója. Bethlen István temetése. A fejedelemnek Ecsed vára környül való nagy szorgalmatossága; meglátásra kijövetele, bemenő útja, betegsége, halála. Fatalis esztendő

 

Ekképpen effectuálódván, végbemenvén a diplomában ígértetett dolgok, és a várakról, jószágokról is a donatiók megadatván, már mennyi accessiója, nevekedése lőn mind birodalmának s magyarországi jószáginak, s azokbúl való jövedelminek az egész hegyek aljai fő boros és nagy jövedelmes városok, faluk (az egy Liszka várason kívül) birodalmába kerülvén, akárki is megítélheti. Az egy Ecsed vára hogy még kezébe nem került vala, gróf Bethlen István fiastul életben levén, de gróf Bethlen Péternek is semmi gyermeki nem valának.

Melyhez képest az emberi romlott természet szerint, hogy immár minden dolgait boldogul vitte volna végbe, állítván, s ifjú fejedelem fiát székibe az országban benn tartván, maga gyakrabban itt kinn való birodalmiban hol Szatmárt, hol Munkácsban, Patakon, Tokajban lakik: de hogy szörnyű vadász és nyughatatlan serény ember vala, ha mikor valami kiváltképpen való okoktúl meg nem gátoltatnék, egy házánál két hétnél tovább egy végben ritkán lakhatik vala, hanem egyik házátúl másikhoz szerén-szerte járván, valahol vadászásra alkalmatos vadas helyek volnának, azokra valóban rátart vala, úgyhogy soha azok mellől vadászatlan el nem mehetne, és hogy a szörnyű erdők meghajtására sok helyekben a maga kopói (noha olyak három s négy nagy seregekkel egynehány százan volnának) tizedrészére sem érkeznének; főképpen Erdélyben, kétszáz, háromszáz parasztságot is s többet is hajtani felvesznek, és az erdőket szélben vevén iszonyú kiáltással úgy űzik, kergetik, hajtják vala a szegény különb-különb vadakat az elejekbe vetett hálóba, maga is puskásival a vadak útját elállván és fákra felhágván, puskája kezében, szekercéje is hol öve megett s hol különben környülette viselvén, lesi, lövöldözi vala az igen nagy medvéket, erdei disznókat, vadkanokat, hatalmas nagy szarvasokat, gímokat: úgyhogy Szeredahely és Szászsebes között egy Sina nevű havas erdején többi között egykor csak medvét egy nap huszonnégyet veretne; kik közül csak négy vagy öt levén középszerű s nevedékenyek, mind hatalmas nagyok, öreg medvék voltanak. Ismét egykor a Mezőségen, Novaj táján, csak farkasokat egy sűrű cserébűl huszonötöt fogatott vala ki nagyokat, egy kurtával együtt, mely azon a vidéken igen híres volt, hogy sok károkat tenne, valamerre fordulna, mely farkasokat a Szentpáli János novai házánál, mind a huszonötöt, egy öreg ebédlőpalotában mind egy széltében hasokra alá, lábokat, farkokat elnyújtva, fogokat kivicsorítva, nyújtóztatva, mutatott vala meg a fejedelemasszonynak és Pethneházi Istvánnénak s több akkorban udvarnál lenni találtatott úr és főasszonyoknak. A vadász, jó madarász, ebeken kapó nyulász embereket nagyon kedveli vala: jószágiban valahol jó puskást érthet vala, azokat mind csak puskáztatja, általszolgáltatja vala, kik egy nagy sereggel levén udvarában, mind egyszínű-forma zöld ruhában jártattanak vala; kik noha nyaratszaka házoknál lehetnének, de ad 1. diem 7-bris^*, hogy azután a vadászatnak jobban-jobban megjőne ideje, minden esztendőben udvarában jelen kell vala lenniek, s ősznek, télnek idejét ott eltölteniek, szokott rendelt praebendájok, ruházatjuk levén.

Mindennapi vadászásában mennyi vadat veretne, asztalánál mikor kik ülének, követek honnan s mikor, s kik jönnének hozzája, s mikor és hol járna, egy arra rendeltetett inasának arra szorgalmatos gondot kell vala tartani, s naponként felírni. A szarvasbőröket, az újkeresztyénekkel^* kigyártatván, a szívekben való csontocskát, hogy annak a nagy betegség ellen nagy orvossága volna, szorgalmatosan kiszedetvén, azonképpen a vadkanoknak agyarokat bekívánván.

Gróf Bethlen Istvánnal^* is nagy jó kedvvel, szeretettel viselék a meglett békesség után egymáshoz magokat, szinte Fejérvárra, Váradra, Munkácsra s több házaihoz is gyakran eljövén az öreg gróf úr udvarhoz; hadakozása alatt is a fejedelemnek nagy szép kopjás sereget vagy háromszáz lovasbúl állót tartván, continuo Szatmár vármegyével táborában. Utoljára pedig a fejedelemnek is gyakrabban itt kinn forgásában, annál is inkább kezdte vala udvarát gyakorlani, szeretetinek jelét mutogatni, Szatmárra is egykor maga eljővén, a fejedelmet Ecsedbe magához hítta vala, és napestig való szörnyű lövetéssel vele nagy fejedelmi vendégséget tartott vala. Noha már a méltóságos gróf úr a köszvény miatt lábain nem járhatván, csak székben hordoztatnék.

Ki azonközben gróf Bethlen Péter egyetlenegy fiának (kiben láttathatnék forgani édes nemzetinek azon a lineán való továbbterjedése) szomorú és véletlen halálával is igen megkeseríttetett vala. Azki ezen az 1646-ban Trencsinben felesége után való jószágiban s a gróf Illésháziak sógorsági látogatásira járván, die 3. Aug. Bán nevű faluban jó reggel felöltöztetése alatt gutaütésben nagy hirtelen megholt vala életének harminchatodik esztendejében. Kinek teste Ecsedbe hozattatván, a nyirbátori egyházban fejedelem is udvarával és nagy sok urak, főnépek jelenlétekben, nagy pompával s illendő tisztességgel temettetett vala. Kinek mindkét ágon levő magvaszakadtságán Erdélybe is Vécs vára^* ottan fiscusra szállott vala. Kinek halálán mind az üdőtől s mind a sok bánattól, nyavalyáktól meggyőzettetett s megőszült édesatyja, látván édes szép nemzete fiúágon a maga lineáján és ágán való továbbterjedésének az egy fiában álló reménységét már elmetszeni, kesergené, akárki is megítílheti.

Az 1647-nek az elein az fejedelmet is szomorúság érte vala, mert régi, jámbor, meghitt híve, kassai helytartója nemzetes Ecsedi Röthi Orbán, súlyos betegségi után, már ideje is eljárván, midőn a fejedelem die 4. Febr. Váradrúl Erdélybe indult volna, másnap a fejedelemnek útban létében postán hozatott vala meg halála. Melyre nézve hogy az ott kinn való birodalom gondviselő nélkül ne lenne, addig is, míg Röthi Orbán helyébe más állíttathatnék, az locumtenentiában, helytartóságba, die 6. Febr. Ecsed mellől, Topa nevű falujából Rákóczi Zsigmondot Patakra, az ott kinn való gondviselésre kibocsátotta vala; maga pedig ad diem 16. Febr. Fejérvárra bement vala.

Kolozsváratt, amely templomot, Curlandiábúl^* hozatván ahhoz értő fő kőműveseket, nagy mesterségesen, szép vesszősön, merőn újonnan boltoztatott, cseréppel héjaztatott és nagy szépen megújíttatott vala, annak felszentelését ad diem 10. Junii rendelvén, és arra sok főrendeket odahívatván, szép üdvösséges isteni tiszteletekkel, hálaadásokkal, könyörgésekkel felszenteltette vala.

Következendő őszön az adót a portára beküldvén, novemberben ismét kijöttek vala Váraddá, Székelyhídra, Szatmárra, Tokajba, Patakra, azhol az népeket s új esztendő napját megszentelték vala; mely új esztendő a hazára nézve elég szomorúsággal köszöne be, mert az istenes életű, kegyes, méltóságos öreg Bethlen István, minekutána az mulandóság és hamar változandóság alá rekesztetett nyomorult életének sajlódási, törődési, sok szenvedési után ágyékábúl származott nagy reménységű szép fiainak, hazájok oszlopinak halálokat s azoknak magok szabadságát is, a magyar nemzetnek s főképpen Erdélynek szomorú fátumával megérte volna, meggondolhatja akárki is, minémű keserűségére lehetett, nem láthatván fiúágon való posteritast, maradékot csak egyet is, ki sok szép javaiban jószágaiban törvényes örököse lehetne.

Mind az üdőnek sok változó hányattatási miatt azért s mind a sok nyavalyák, keserűségek miatt jobban-jobban elgyőzettetvén s erejében is fogyattatván, die 10. Januarii anni 1649. e világi föld sátorábúl életinek hatvanhatodik esztendejében becsületes, szép vénségben maga is fiai után elköltözött vala.

És ekképpen a pacificatio szerént a fejedelemnek minden odaki való dolgai kívánatos végbenmenvén, die 6. Februarii Kassárúl megindulván, Munkácsra, s onnan ad diem 11. Martii Fejérvárra bement vala, azhová ugyan az fejedelem tetszése és parancsolatja szerént is üdvezült gróf Bethlen István meghidegedett teste ecsedi házánál méltóságos maradékitúl nagy tisztességgel felvétetvén, Fejérvárra késértetett, és az egész országbeli úr és főrendek, úrasszonyok egybehívattatván, azoknak igen nagy gyülekezettel való tisztességes késérések által boldog emlékezetű bátyja a felséges Bethlen Gábor fejedelem temetőhelyében az öregbik egyházba die 29. Martii nagy solennitással és tisztességgel temettetett vala. Kinek teste felett való praedikálásban, mint jövendöltetett volt meg a szegény hazára jövendő romlás, és hogy az napkelet felől volna leendő, szem elejbe levén bocsátatva, aki akarja, megláthatja Medgyesi Pál^* harmadik jajos predikációjában: azki is, ha meggondoltatnak azok a szép virtusok, nagy jóságok, melyek őbenne tündöklöttenek, úgymint az istenes kegyelmes élet, nagy mértékletesség és az igazsághoz való nagy buzgóság, akármely istenes, üdvösségét szomjúhozó ember is, azon méltóságos nagy gróf úrnak, istenes, kegyes életét, maga előtt például tarthatja, s bátorsággal követheti is, ki az Isten anyaszentegyházának is teljes életében valóba jó egy oszlopa és gyámola vala; több istenes jótéteményi között, minden jószágiban levő majorságinak tizedét az ecclesiabeli istenes tanítók s oskolák tartására, gyarapítására, esztendőnként minden fogyatkozás nélkül kisáfároltatja, és hogy abban fogyatkozást ne tennének, tisztviselőjöknek ugyan instructiójokban adni szokta vala.

Az váradi nevezetes oskolához és ecclesiához szinte a luneburgumi hercegségbűl ugyan Luneburgumbúl igen szép typographiát nagy költségével hozatott volt; az öreg formában már kezünknél levő szép magyar Biblia nyomtatására is testamentumában ezer tallér summát hagyott volt, s egyéb sok szép beneficiumit, jótéteményit, adakozásit elég sok helyeken való ecclesiák, oskolák predikálhatják, s ez szerént óhajthatják is.

Ez üdő tájat, mint ott fenn is említteték, az fejedelem Patakon töltvén el az ünnepeket, 10. Januar. onnan indulván Ónodba ment vala, ahol nem késheték, mert ad 21. diem Januar. Kassára kellett vala sietni, hogy immár a meglett pacificatio, békességdiploma és végezések szerint már az ország confirmatiojábúl, abban való megegyezésébűl is Kassa városának az hét vármegyékkel való együtt kezénél és birodalmában maradása, újabban commissio és követség által is megerősíttetnék, hogy immár a pozsonyi gyűlésen is minden dolgok végbenmentek, helybehagyattak és megerősíttettek vala.

Kassára azért ad diem 28. Januarii mind vármegyék-, városok- és várakbeli tisztviselők összehívattatván, császár is az ország nevével Kassa várasának, az hét vármegyékkel, azokban levő várasokkal a diploma tartása szerint a fejedelem birodalma s keze alá való engedtetése s azoknak bírattatásoknak módjainak publicálása s azoknak azon módok szerént való bírásra kézben való adatások Török János s a több commissarius társai által nagy solennitással végbenment vala, a fejedelem nevével Lónyai Zsigmond: az vármegyék-, városok- és várakbeli tisztek nevével pedig Nyári Bernárd replicálván, tevén választ, császár commissariusa beszédére; mely resignatiót követett vala nagy fejedelmi vendégség, mind a kőfalakon s mind a fejedelem szállása előtt való szörnyű álgyúlövésekkel, a városban sok kemencék, ablakok romlásával.

És így a méltóságos gróf úr halálával s fiúágon való magvaszakadtságán, e derekas jövedelmes nagy jószágú szép erősség Ecsed vára (mely eleitűl fogva ama régi híres-neves, méltóságos Báthori famíliának fő és kiváltképpen való szokott lakóhelye vala többek között) a megadatott királyi igazság mellett kezébe került vala. Melynek a testnek eltemetése után kezéhez vevén ottan ahhoz tartozó minden jószágokat, hogy annál igazabban, hívebben mehetne végben. Horváth János főember szolgája által (kit a fejedelem ottan fősecretáriusává tött vala) connumeraltatni, felszámláltatni s íratni, s a várbeli minden munitiókat, lövőszerszámokat is minden abban való a várhoz tartozó minden jókkal s várbeli minden épületeknek minden állapotival inventáltatni, írásba rendbe s regestrumba vetetni, s mindennémű azon várbeli fogyatkozásokat (hogy azokról mindjárt gondot viselhetne) szorgalmatosan megíratni, s a láp vizében is a bástyák aminemű cövekfundamentumokon állanának, látni kívánván, azonban egyet kivágattatni és Fejérvárra beküldeni parancsolván, egy nagy hegyzett egerfakaró vagy -cölöpvéget, aminemű darabot lúfaron elhozhatnának benne, Horváth János be is küldött vala; melyet magam is láttam, s mind keménységére mind nehézségére nézve majd a kőhöz vala hasonló. És hogy a fejedelem még az üdvezült gróf úrtól való odahívattatásakor azt vette volna eszébe, az várnak bémenőrül a kapunak két mellékérül való öreg regularis bástyáihoz majd közel nőtt volna az nagy ingó lápság ottan a Belínyes vidéki, vaskohi gondviselőnek formákat küldött vala, minemű köpüs, húzva metélő kaszákat csináltatna százat, másféle toló és holdformában levőket is ugyan százat éjjel-nappal készítene, hogy azokat nagy, hosszú kopjaforma nyelekbe csináltatván, azokkal nagy öreg hajóban az lápokat az víz fenekén nagy mélyen felmetéltetné, szaggattatná, s az hajókon onnan kihordatván, a bástyák mellől a lápot nagy messzére eltaszítaná, melyet még azon nyáron véghez is vitetett vala: és azon helynek meglátogatására, ott való fundálásokra, dispositiókra, rendszabásokra, hogy még azon nyáron ki ne jőne, soha meg sem állhatta vala.

De ó, világi, hamar változandó és elmúlandó, nagy szerencsés boldogságoknak állhatatlan és bizonytalan volta! mely noha minden részbűl ily állhatatlan és bizonytalan szokott lenni, de mégis a szegény gyarlóság alá rekesztetett és megromlott emberi nemzettűl annyira elfelejteted magokat, hogy majd ugyan mintegy halhatatlanoknak láttathassanak, sokszor nagy boldogságtalanságokkal magoknak lenni. Azonban amidőn már állíthatnák, hogy minden világi boldogságokat elérték és megnyerték volna, szinte olyankor szoktak azokkal fene kegyetlenül szörnyű irigységbe esni, és noha azelőtt gyakrabban mindenekben nekik nagy kedveskedéssel volnál, de kedveskedésednek szintén legfelsőbb grádicsára való felhágásokban szoktad a sárgító, szomorú halálnak mérgét rájok nagy kegyetlenül kiontani: miért lehetsz ily állhatatlan, kegyetlen és fene természetű, hogy ennyire csak játszodozni láttassál a szegény nyavalyás és halandó emberi nemzettel? Ó, bezzeg igen megmutatád ez nagy méltóságos, istenfélő keresztyén életű fejedelem emberben is, szokott fene és kegyetlen természetedet, midőn immár annyi kedveskedésed után háttal fordulál őhozzája.

Ki minekutána Ecsed várát meglátogatta, s ott is nagy sokat fundált, s az lápokat is honnét meddig metéljék és tisztítsák fel, elintézte, s onnét Tokajt, Patakot is megtekintette volna, hogy az ország adója portára való beküldésének ideje elközelgetvén, fejérvári székibe kellene sietni, szeptembernek elein Várad felé fordult vala, hogy az ott való építéseket is megtekintené, azhol is nem mutatván, Erdélybe beindulván, mindenütt szokása szerint vadászással megyen vala.

Az Körös torkához, amint Révnél a hegyekből kiszakadt, nem messze levő, s Sólyomkőhöz tartozó Jád nevű gyönyörűséges pisztrángos, galócás^* folyóvizet is (azhol azon ki- s bejártában sátorokat vonatván egy-egy halászt tenni, és a pisztrángok nagy bővségnek gyönyörűséges halászatjával, maga is néha meg nem állhatván, hogy mind csizmástúl a sűrűséghez sok szép halak közé szárközépig való vízbe neki ne ugranék, magát gyönyörködtetni szokta vala, s csudára méltó olykor, amennyi sok szép pisztrángokat kifognának, úgyhogy csebreket töltenének vele. De egykor majd ugyan hihetetlen nagyságú ötarasznyi pisztrángot fogatott volt, melynek hosszaságát a sátor árbocfájára felmetszettetvén csudálkozással emlegettetett mindenektűl, akik látták, nem is galócának, hanem a rajta való jelekbűl pisztrángnak bizonyítottak) meghalásztatván ment be. Az ifjú fejedelem Bánffyhunyadig jött vala elejbe, s onnét Gyaluba jövén, hogy Vécs várát is még azon útjában meg akarná látogatni, s Görgénybűl alá Balásfalvára és Fejérvárra sietni, ott sem mulathatván Kolozsvárra tért vala be vagy egy hálásra, azhol egészségében, hogy nagy változást kezdett volna érzeni, a késmárki akkorbeli becsületes medicus^* Christianus ab Hortis^* tanácslására, ki hogy másképpen is curálhatná, egy hétig való helyben maradását szorgalmatosan kívánja vala, de csak vagy harmadnapig is úgy nehezen maraszthatta vala meg.

Mivel pedig az Alia kisasszony, néhai Alia Sámuel Lórántfi Kata asszonytúl, fejedelemasszony apával egy testvéröccsétül való leánya, néhai Zolyomi Dávid^* [fiának], Zolyomi Miklósnak ígértetett vala házasságra, és hazaadása ad diem 7. 8-bris^* rendeltetett volna, amely közelítendő vala, a fejedelemasszony oly rendelést tőn, hogy arra való készület kedvéért is maga Rákóczi Zsigmonddal s az ifjú fejedelemasszonnyal Örményesre tekintvén, onnan Fejérvárra alámennek, őket Kolozsvárrúl másnap mindjárt elbocsátotta vala, maga az ifjú fejedelemmel maradván.

Christianus doctor a fejedelem jobb lábán eret vágatván, annak állapotjábúl ottan eszébe vevén, a tudós ember is titkon a belső embereknek meg is jelenté: olyan gonosz jelt még a fejedelem környül soha nem tapasztalt volna, mert bizonyára nem messze volna életének végső határa! Az harmadnapot nagy nehezen elvárván, mihelyt világosodék, Örményes felé ottan indult vala, útjában levő tanult erdőknek vadászásokat, meghajtatásokat el nem mulatván; Örményesen egy hálást tevén, ott die 24. Septembris igen nehéz hideglelés tanálta vala; de onnan is szokása szerint igen jó reggel indulván, amely nap Vécs várába bemene, Fülpes nevű faluba készíttettek volt ebédet, aznap is jó hajnal előttűl fogva mind vadászván: mely ebédjén nagy keményen ett és jóllakott vala, főkeppen hogy igen szép posár halat csak szinte akkor fogatván ki a tóbúl amint a nap alatt csakhamarjában megfőzettettek vala, hogy igen szeretné, nagy keményen ett vala benne.

Ebéd után, hogy aznap estvére Vécsre akarna menni Hopmesterével és Bécsi István pataki régi főember szolgájával; ottan szekerében nagy nehéz álom jött vala reá, melybűl felserkenvén, hát nagyon megizzadott, csizmáját Bécsi Istvánnak nyújtván levonta, dolmányát is aszerint, és csak a kanavász zubbonkában, selyemkapcában egész Vécsig mind aludt, ahol nagy bágyadtan, kedvetlenül levén különben is, hogy nagy változását érezné egészségének, és keddnap is levén (melyen Ferkó fia halálátúl fogva vacsorát enni nem szokott volna), szokásánál idejébben csak lefeküdt vala, elsőben elrendelvén a vadászhálókat hol kellene felvonni, s az ebekkel hol várnák meg, s a konyhamester is ebédet hol készítene a mocsár erdején. Mely mocsár Görgény vára és ugyanoda tartozó Petelye nevű jó szász falu, míg ember felmenne rajta Görgényszentimrére a vár alá, egy jó mértföldet tart, melynek hogy a Csíki-havasokig megszakadása nem volna, és igen termékeny makkos erdő is volna, mindenféle vadaknak, medvéknek, vadkanoknak, eredejeknek, szarvasoknak, gimóknak, őzeknek sokasága igen tartván, csudálatos amint gyönyörködnék azon való vadászásában, s mindenkor nagy tilalmasban is tartatván, szüntelenül elég vadak állják vala a nagy havasokrúl.

És noha már az egészségében való változást nem kevéssé érezné, de hogy azt, míg lehetne, csak ne is tettetné, magát nagy keménységgel viselni és a nyavalyán erőt venni igyekezik vala; itt is azért, hogy idejében a hagyott helyen lehetne, szokása szerint még hajnal előtt jó idején felkelvén, Vécs várára, egy mértföld levén Petelyéhez, a mocsárra sietett, és a vadászatot mind ebédig continuálta, követte, lovaglott, nyargalódott, gyaloglott, s testét eléggé meggyakorlotta vala. De testének nagy lankadtságával levén, s ebédjét is mint másszor jóízűen meg nem ehetvén, Görgény vára hegye alatt fundamentumábúl nem régen újonnan építtetett szép házaihoz sietett vala, azhol nagy unalommal és inkább heveréssel azon részét a napnak eltöltvén, a vacsorát is csak imígy-amúgy evén, noha a mocsárt most szokása és kedve szerint eléggé meg nem vadásztathatná, hajtathatná; de hogy a lakadalomra rendelt nap is, melyre Fejérvárra kellene menni, közelgetne, azt most más alkalmatosságra halasztván, másnap onnan is Marosvásárhely felé indult vala, hogy szokott szép vadászóhelyeit mentében megvadászhatná, csak keveset-keveset menvén napjában.

Balásfalvára érkezvén, hogy a nyavalyát már mások is ismerhetnék rajta, a grádicson való felmeneteliben a hopmester segíteni, fogni akarván, meg nem engedé, hanem magát megkeményítvén, betegségét főképpen künn, csak nagyon eltitkolni igyekezik vala; de másnap szokása kívül a grádics karjához mindkét kezénél tartózkodva jövén le, mind az ifjú fejedelem s mind az udvar népe nehezedését abbúl ismerik vala; amely nap nem is vadászott, hanem Fejérvárra besietett vala: azhol is noha eléggé igyekezne magát megkeményíteni, de a grádicson segítség nélkül fel nem mehetett, és ottan fekünni is esett vala.

Fejérváratt hogy die 4. 8-bris a fejedelem igen megnehezedett volna, a lakadalom die 7. Octobris nagy szomorúsággal ment vala végben; vevén esziben halálos, súlyos betegségét, testamentumát is elvégezte vala die 11. 8-bris inkáb csak keresztyén tanítóival, Csulai György akkori püspökkel, ki azelőtt udvari predikátora is vala sokáig, és Medgyesi Pállal, akkori udvari papjával maradni kívánkozván, azoknak üdvösséges szép vigasztalásokat nagy figyelmességgel és áhítatosan hallgatván, s üdvösséges buzgó imádságokkal, könyörgésekkel magát erősgetvén, készítgetvén, keresztyéni igaz vallásáról, Istenben igaz hitben való ragaszkodásárúl a Jézus Krisztusban szép vallásokat tevén, azon napon reggeli tizenegy órakor, szép csendes kimúlása által, az élők társaságából kiköltözött vala, életének ötvenötödik, fejedelemségének pedig tizennyolcadik esztendejében: méltóságos fejedelmi posteritásinak és házának főképpen vele együtt megélemedett, istenes életű, keresztyén házastársának életéig való keserűséget és szomorúságot hagyván.

Mely 1648. esztendő oly fatális és nevezetes lőn, hogy a szultán, Ibraim török császár, Ladislaus Sigismundus lengyel király, öreg Rákóczi György fejedelem, Draskovics János magyarországi palatinus, gróf Bethlen István és Kornis Zsigmond jó egy magyar úri személy ezen esztendőben holtanak vala meg.

Rákóczi György fejedelemnek szép virtusi: egészséges könnyű lóháti volta; vadászatban, lovaglásban magagyakorlása, józan, tiszta, kegyes élete, Isten dicsőségéhez gerjedező volta; Kolozsváron, Tordán, Désen, Fogarasban egyházak építése: Szamos-Újváratt, Görgényben, Dévában, Gyaluban, Székelyhídban, Várad várában, Fejérváratt nagy sok építtetési; Jenőben a kapitányságnak változtatása, Szénási Péternek az erdélyi praefecturára való állatása; igazgatása alatt micsoda kedvetlenségi lehettek az ország lakosinak. Az ország tanácsai, elődei, kik voltak s mire céloztak? Istennek rajta való áldása. Portai kajmekámnak, igen gonoszakarójának feje vétetik. Máté vajda megveri Lupul vajdát. Szultán császár meghal. Hadakozásiban az ország népét kártúl oltalmazta. Az ország jövedelmi mellett való károk mitűl? Nagy kár volt eleitűl fogva annak jó rendben nem létele

 

Ekképpen a nagy irigy, gonosz fátum a méltóságos tettes fejedelmi embert életinek ily korában és boldog szerencsés állapotjának majd szintén legfelsőbb spitzében fosztotta vala meg, midőn senki nagy egészséges voltára nézve nem is remélhetné, életétűl. Ki, amint hogy igen mértékletes, józan életű, serény, könnyű jó lóháti ember, úgy felette jó egészséges, sem köszvény, sem kólika nem bántotta vala, hanem az arénára levén hajlandósága, néha-néha két esztendőben mint egyszer amiatt volna valamennyire való bántódása, de abbúl is csakhamar és könnyen subleválódik vala. Testét a lovaglásban, vadászatban felettébb is gyakorolja vala; de a köszvény ellen minden estve lefekvéskor inait, lábait borbéllyal, jó meleg ruhákkal egy-egy óráig és tovább is dörgöltetni szokta vala.

Az minthogy pedig maga igen józan és mértékletes életet szeretne és követne, úgy másokban is, s főképpen szolgáiban, s annál inkább, kiknek belső hivataljok levén, előtte gyakran meg kellene jelenni, nagy józan életet kíván vala.

Tiszta istenes ember levén, másokban is olyat szeret és kíván vala. Az isteni tiszteletre rendeltetett egyházbóli közönséges órákat is el nem mulatja: de azokon kívül is, reggel ágyábúl felkelvén, s ebéd előtt fél órával s vacsora előtt is fél órával, estve hálóházában való bemenésekor magánosan is az isteni tiszteletet soha el nem mulatja vala. Az Bibliábúl pedig rendszerint minden estve két-két caputokat akárminemű gondos dolgai közben is el nem vesztegli vala. És így az Ótestamentum könyveit tizenháromszor, az Újtestamentumot pedig harminckétszernél többször olvasta vala el.

Nagy gerjedező szívvel vala az Isten dicsőségéhez mind belsőképpen tudós embereknek taníttatásában, nevelésében, oskolák gyarapításában. A váradi oskolában egy akademikus mesternek tartására mindjárt fejedelemségének kezdetiben nagy szép fizetést rendelt vala, mely ki is szolgáltattatott minden esztendőnként fogyatkozás nélkül. Külső akademiákba pedig soha meg sem szakadtak deáki, kiket nagy költségével taníttatott. Kolozsváratt a napkelet és dél felől való szegletben régtűl fogva pusztában állott öreg egyházat, Curlandiábúl is hozatván ahhoz értő kőmíveseket, nagy szép, vesszős, faragott kövekre merőn megboltoztatta, és cseréphéjazat alá vetetvén, az oldalában levő tornyot is nagy szép hegyesen, szép aranyos gombjával különb-különb színű mázú cseréppel héjaztatván, megépíttette vala. Abba szép három harangokat, melyek közül a nagyobbik tengelye nélkül hatvan mázsát nyomott, öntetett és felhelyheztetett vala. De a toronynak napnyugot felől való oldala s az ablakok arányában való hasadásiban nagyon megkezdvén indulni, mind harangokat cserépezését és minden faépületit le kelletvén szedetni, abbeli költsége híjában múlt vala, s hogy abbeli igyekezetit könnyen nem hagyhatná, s végben vitetését siettetné is, az egyháznak napnyugot felől való ajtaja eleibe a kőfalhoz ragasztván, fundáltatván, hasonló tornyot rakatni, s fundamentuma nagy temérdek kőfallal a föld színéig fel is rakatott vala. De egy olasz fundáló olyan hibát találván benne, skarpáját kellett volna hagyni a fundamentumnak, azaz a fundamentumfeneket jó szélesen kezdvén mind beljebb-beljebb való hajtással kellett volna, ha csak a templom fele magasságáig is felvinni, azután osztán igyenesen és sugáron felrakni lött volna állandó, s nem indult volna meg mint a másik, szűnt vala meg építésétűl, akarván, vagy hogy kihányatni a fundamentumot, kiszélesíteni. És ugyanazon egyház mellett ugyan a fejedelem fundálásábúl és segítségébűl, fundamentumábúl az ott levő oskola is építtetett vala, az óvárban levő oskola és egyház a szász natióbeli evangelikusoknak hagyatván.

Tordán is a kamara mellett amely öreg egyház a kastélyban levő Basta György idejebeli romlásban az ott való szegény lakosok beleszorulván s az éjszak felől való oldala lövéssel rájok rontatván és a beleszorult szegény lakosnép fegyverre hányatván, attól fogva pusztában állott vala, annak is romlását felépíttetvén, mind tornyostól szépen héjázat alá vetette, tornyába egy szép harangot öntetett és helyeztetni parancsolt vala, méltatlan dolognak állítván, hogy a maga háza ablaki alatt az istenháza olyan pusztaságban tartatnék. Dés városában hasonlóképpen az kamaraház előtt régtűl fogva pusztában álló szép, magos épületű, nagy öreg házat is cseréphéjazat alá vetette vala. Ugyanott a kamaraház alatt az derék Szamoson, annak a városnak és darab földnek nagy alkalmatosságával igen fő hidat újonnan csináltatott vala.

Fogarasban csak alacsony épülettel, hogy az várnak kárával ne lehetne, a város közepin szép egyházat építtetett, s a várnak napkelet és Dés között levő egyik bástyáját is, hogy a kapu felől való oldala nem igaz lineával szolgálna az kásamatárúl való lövésre, az árokvizet elvitetvén, fundamentumból feltoldatta s megigazíttatta vala. Szamosújvárnak árkábúl majd egy embermagasságnyira való földet és gazt tisztíttatván ki pénzen csak arra fogadott tótokkal, az helyt annyival is igen megerősítette vala.

Görgény várának, hogy csak az éjszakrúl való szőlőhegyérül állíttathatnék lövéssel való ártalma, az ellen egy igen-igen erős kőrakású, kétszárnyú öreg kásamátás bástyát indíttatott vala, és a vár piacán levő egy alkalmatlan hegyes kősziklát sok munkával, pénzes tótokkal felvágattatván, a piacot megtéresítette vala. Az város Görgényszentimre felől a vár hegye alatt, fejedelmi friss házakat fundamentumábúl építtetett, azon várhegyének napkelet felől való részén, egy igen nagy cseres-gazos erdőt kiirtatván, a várnak nagy alkalmatosságával szép kaszálókká tetette vala. Déva várának, hogy a napnyugot felől való nagy hegyek nyakárúl majd szintén kapuja eleibe és onnan éjszak felől dél felé aláforduló derék várútjára láthatnának és lőhetnének, s a ki- s bemenetelbe nagy akadályt is tehetnének, annak orvoslására, az ott való kősziklának situsához képest egy igen temérdek kőfalú bástyát rakatott: és noha a felső várba merő kősziklákkal kivágott igen nagy és szép s jó italú, híves vizet tartó csatornakút s az alsó kapu előtt is csak közel nagy bő vízzel kifolyó gyönyörűséges folyás volna: mindazáltal, a várnak közép felmenő kerítése tájatt, által a kősziklán eleven kutat is vágatni és lyukasztani akarván, egynehány esztendők alatt majd huszonöt ölig alávágatta vala, de ezt félbehagyatta vala. Az vár kősziklája alatt való udvarházat nagy szépen reformáltatta, és cserepes héjázat alá vetette vala.

Gyalu vára, amint régen építtetett volt a négy torony bástyák közi mind környül vártákra és lövőlyukakra s azon belől a házak egy kis szoros piacával, azokat, hogy az házok kiesebb éggel és nézeléssel lehetnének, éppen a várnak belső kőfalai mellé vettetvén és a vár piacát nagyon megbővíttetvén és az házakat körös-környül merőül mind alatt s fenn szép, friss boltokra építtetvén, a házak ablakait mind a külső kőfalakon hagyatta, s a házak felső boltozatin felül ismét körös-környül mind lövőlyukakra, vártákra építtette vala, úgyhogy szükségnek idején mind onnan felül s mind a házakon körös-környül levő ablakokrúl, szakállasokkal, muskatélyokkal s a bástyák felül tarackokkal is egyaránt lőhetnéjek. Az árokbúl napkelet felől a vár kapuját ejtvén alatta, egy tornyot is rakatott vala, de hogy ennek fundamentumát a fundáló rosszul fundálta volna, felrakásával is nagyon siettetvén, mindenestül a vár árkába leszakadott vala.

Székelyhíd várát rettenetes nagy munkával az alatta való nagy mély ér vizébe, négyölnyi szélességű fundamentumokat éger-, cser- és tölgyfa karókat és cövekeket a víz fenekére oly sűrűséggel veretvén alá, hogy a cövekek a fundamentumnak szélessége szerint sűrűséggel mindenütt egymást érnék; azokat pedig úgyis annyira leveretni igyekeznének, hogy a víz legnagyobb aszályban is annyira le ne apadhatna, hogy azon cöveken álló fundamentumoknál alább kezdene szállani, azt tartván benne, ha continue, szüntelenül vízben állhatna, úgy nem rothadna, sorvadna, hanem sokára a vízben úgy megkeményednék, hogy majd ugyan kővé változni állíttatnék, ilyen fundamentumokra rettenetes nagy munkával négy öreg regularis bástyákra építtette vala, melynek három bástyái köz kőfalaival éppen megkészültek vala. Egyik a napnyugot és éjszak között való, hogy csak a párkányaival mehetett vala épületivel, és a napkelet felől köz kőfalai is, hogy véghez nem mehetett vala, mely épületet mindenütt a fundamentumon felül, valamíg a víz tartana, mind igen erős terméskövekbűl, azonfelül nagyobb részbűl téglából rakatott vala. És ez várat nagy öreg lövőszerszámokkal, porral, golyóbissal is nagyon megerősítette vala.

Ugyan a székelyhídi határban felül napkeletrűl, amint Vására^* felé, az eretsége mellől feltérnének, egy szép halastót, hogy nagy szép hőforrás vize tartana, bő vizével, tiszta kecsegehalával meghalasított vala, a pataki praefectusa Debreczeni Tamás által téli gyalmoláskor ugyan számos hordó kecsegét parancsolván beleküldeni; mely igen gyenge halak, hogy a szánakon való hordozásban is meg ne törődnének, hegyes orrok kétfelől a hordók fenekéhez verődvén meg ne halnának, az hordók feneke eleiben mind kétfelől egy-egy arasznyira, vagy valamivel távolabb, vászonból parancsolt vala olyan előzőt csináltatni és odaszegeztetni. Mely kecsegés tó egynehány esztendőkig azon sok szép kecsegékkel durált, tartott vala is, míg egykor egy nyárban egy nagy zápor és égszakadás levén, azon tónak gátját az árvíz elszaggatná, és a sok szép kecsegék az tó vizével együtt, mind az érben s annak nádas, sásos rétségére öntődtek és szélleztettek vala: melyet csoda amely búsúlással értett vala a fejedelem.

Várad várának árkát igen nagy munkával, költséggel nagyon kiszélesítvén, földét kihordatván, körös-környül mind az öt bástyái ellenében kőfallal béllette vala meg, csak az egy aranyos bástyája két szárnyai arányába, hogy el nem végeztethetett vala, megelőztetvén a haláltúl; azt pedig oly igyekezettel cselekszi vala, hogy mihent kerítése bélletését elvégeztethetné, ottan az árkot mindenütt kitisztíttassa s egy ember magosságnyira mélységét alább szállíttassa, hogy így a Körös fenekinél alább szállíttatván az árok feneke, semmiképpen vize a kőfalak alól el ne vétethetnék, és cuniculusokkal, a kőfalak bástyák alá való ásással s porral való felhányatással a bástyának ne árthatnának. Ó, nagy szorgalmatossággal keresztyén tisztit istenesen elkövető, dicséretes emlékezetű, méltóságos nagy fejedelem! bezzeg nagyon általlátta volt, mibűl, honnan lehetne annak a nevezetes főhelynek s derekas erősségnek romlása s veszedelme! mint oda alább arról elég siralmast érthetünk.

Benn a várban is, pedig itt is eleget épített, mert a Csonka-bástyát, melyet 1598-ban a törökök megrontattak vala, másfél ölnyivel feljebb rakatta vala: az köz kőfalat is egész az Aranyos-bástyáig egyfelől, másfelől is pedig a kapubástyáig felrakatta vala. Hasonlóképpen a Királyfia bástyáját is egyannyira, s annak a Bethlen bástyája felől való köz kőfalait is. Az kapu bástyái oldalában egy szép tornyot pléhes szép mesterséges héjazattal, orsóson függő lábason építtetett vala, melyben a harangok és az óra helyheztettek vala: az alatt levő erős bolt pedig és az előtt más egy bolt is rakattatván, hogy az káptalansághoz való levelek, ahol régenten szoktak vala tartatni, azoknak az új építések miatt el kellett volna bontatniok, ezek azok helyébe conservatoriumul, levéltartó házul fordíttattak vala.

Az belső vár derék épületi környül is pedig elég sok munkát tétetett vala; mert noha úgy végben nem vitethetné, mint elrendelte és fundálta volna, de a királyfia bástyája ellenétűl fogva, s a veres bástya ellenében is, aminemű temérdek toronybástya fundáltatott volt, azt egy végben fundamentumából felépíttette, s azon két bástyák között való sort középben nagy erős gerendákkal begerendáztatván, alol ceigháznak csináltatta, s a gerendázáson felül pedig élésháznak hagyatta vala: ezt is oly igyekezettel ha élhet vala, hogy mind középben s mind legfelül erős boltozások alá vetethesse mindvégig.

A Veres-bástya arányában pedig, amely toronybástyát építtetett vala, azt is középben hasonló erős gerendázással, azonfelül nagy temérdek tapasszal is, mészöntéssel rekesztetvén által, ezen felül való contignatióját, rekesztését, egysingnyi temérdekségű téglafallal boltoztatta, s szép alkalmatossággal cseréphéjazat alá vetette vala. Ez is alól ceigháznak, tüzes szerszámokkal, gránátokkal, laptákkal, mindenféle sok eszközökkel, salétrummal, kénkő-, kanóckötelekkel és egyéb sok eszközökkel levén rakva: felül élésháznak, lisztnek, mindenféle annonáknak, éléseknek, szőlőknek, nyers és aszú gyümölcsnek, hogy körös-környül sok sűrű ablakok hagyatván rajta, igen szép, szellős házak volnának, fordíttattak vala.

Mely két bástyák között való egész oldal ceigház úgy meg is rakatott vala a kőfalak alatt különb-különbféle álgyúkhoz való golyóbisokkal; falai mind kétfelől szakállasokkal, muskatér és krompáki puskákkal^*; közepi öszvefaragott koszorúfákkal meglevén padolva, azonfelül mindvégig szép lövőszerszámokkal és minden szege-lyuka vaslaptákkal, kapákkal, nagy sok vasláncokkal különb-különb kötelekkel, spárgákkal, vassal, ónnal és várban kívántathatandó mindenféle szükséges materiákkal, eszközökkel, hogy majd jobban alig kívántathatik vala.

Ettűl a ceigházbástyátúl ismét észak felé ismét egy nagy, erős, temérdek kőfalt vitetvén elő, az Aranyos-bástya ellenében való illendő proportióval való bástyát is éppen felrakatta vala, csak boltozatja héja levén: és attól fogva a csonka bástya ellenében való Veres-torony alatt való kész házakig (melyet Bethlen Gábor idejében építtettek vala) egy sor nagy, magos kőfallal egybefoglaltatott vala, kapuja mind napkeletrűl, éjszakrúl meghagyatván, s minthogy dél felől is meghagyatott vala azelőtt. Dél felől pedig a Bethlen és Királyfia bástyái között, amely felső sorházak a kapu felett Bethlen fejedelem idejében üszögében maradtak vala, annak a napkelet felől való részét azon belső vár dél felől való kapujáig és az üszögében maradt toronybástyáig, templomnak rendeltetvén, nagy szép bolt alá vetette vala.

A vár elei felől napnyugotról a két Veres-toronybástyák között levő házak és a dél felől való Veres-toronybástya házoktól fogva a Királyfia bástyája ellenében üszögében levő toronybástya puszta kőfaláig való sorépületek Bethlen fejedelemtűl olasz fokokra és sűrű csatornákon levén építtetve, hogy a csatornák minduntalan csorgók, s amiatt a házakban is sok károk volnának, az olasz fokokat mind lehányatván, mind szarufákra és sendely alá vettette vala.

Mindezek pedig inkább mind Ibrányi Mihály vicekapitánysága alatt vitettek vala végbe, azki is tisztit az építések környül való szorgalmatosságban is semmi részből hátra nem hagyja vala.

Jenőbe^* Bornemisza Pál helyébe hogy megért elméjű, békességszerető embernek állíttatnék, Bihar vármegyei viceispánságábúl néhai balyoki Szénási Pétert állatta vala; ki egynehány esztendeig boldogul is viselé azon tisztit, de azonban erdélyi praefectusa sárdi Deli Farkas, ki minden fiscalis jószáginak gondviselője levén, minden magaviselésében nagyon megnyugodott vala, eltalálván halni, a helyébe Szénás Pétert hozatta vala, hogy jó törvényértő és jó oeconomus ember is volna. Az jenei főkapitányságba pedig Belényes városában lakó köröstarcsai Veér Györgyöt arra érdemes jó egy becsületes magyar embert helyheztette vala. Ez várnak is külső palánkbástyáit kőbástyákra fundálta vala, ahhoz való mészégetést, téglavetést, kőhordást el is indítatta vala: lövőszerszámokkal, porral, golyóbissal, mindenféle szükséges materiákkal, eszközökkel eléggé muniálta vala.

A fejérvári székeshelyi fejedelmi házak, melyeknek építések felől odafel emlékeztünk, mind a három curiában, udvarban levők Bethlen fejedelemtűl nagy pompásan olasz fokokra, sűrű csatornákra építtettek vala, és noha nagyobbára a csatornák pléhvel, ónnal egyberaggattatva s boríttatva volnának, de hogy mégis csorganának, s a szép friss, drága menyezetű házokban miattok sok károk volnának, az olasz fokokat itt is mind lehányatván, szép magos szarufás cserép alatt való héjázatokba vetette vala mindenütt.

Az szegletben levő fejedelmi friss házak felett gyönyörűséges, szellős, mulatozó, függőlábas ablakú házakat mind boltokra csináltatván, s azoknak némelyikét mesterséges képírással úgy megíratván, azon házaknak némelyikében ruháit tartván, kolcsa csuhadárja kezében áll vala, az szegletben levőkbe pedig mindenféle leveleit költöztetvén, midőn derekas dolgaitúl üresülne, maga is oda gyakran feltekintelvén, ott szellőzvén, mulatozván, néha a levelek között is kereskedik vala. Azhol Szalárdi János conservatorának, kit csak igen ifjú korában 1634-ikben kezdett vala házába venni, elég nyughatatlansága volt, napestig ott lakván, az egybezúródott leveleket disponálván, és minden titkos írásokat ott vivén és vitetvén végbe, s némely szorgos írásokkor ugyan maga asztalárúl parancsolván ételt-italt neki oda felvinni. És hogy gyakrabban széjjeljártában is mind ott kellene az leveleket is két-két postaszekereken hordoztatni, olyankor mind ládákra rakván, és úgy költöztetvén fel s alá, nem kevés munkával. Ugyanazon szegletben az fejedelmi házakon kívül, amely nagy két, öregszárnyú bástyát Bethlen fejedelem építtetett vala, melyben a regiának, fejedelmi udvarnak nagyobb része foglaltatva volna, annak az éjszak felől való kásamátáján felül a fejedelemasszony számára gyönyörűséges házakat építtetett vala, egész azon bástyának külső szárnya szegletire által mind igen szép boltokra, melynek a bástya szegletin valóbúl azon bástya megtöltése tetején ajtó hagyatott vala ki, hogy azon bástyának a részrül való meredek töltése jó ganajos földdel megzsírosíttatván, különbnél különb szép szőlőkkel s barackfákkal beültettetett, rakattatott, alatt pedig a térje gyönyörűséges virágoskert formájában építtetve volna.

Az országgyűlési azelőtt az öreg egyházban szoktak vala lenni, mely miatt hogy nehánykor a közönségesen való isteni tiszteletnek hogy múlása is esnék, azt a fejedelem nem kevéssé nehezteli vala; minek okáéit az öreg egyház faránál napkelet felől az vár harmadik udvarának (melyben a fejedelmi istállók, lovászmesterek házai volnának), a piac felől való sorján, fenn a második contignatióban ugyancsak országgyűléseire csináltatott vala egy nagy, öreg palotát, melynek szép üvegablaki éjszak felé a belső város piacára hagyatván, azon egész öreg palotának külső része alatt tizenkét jó boltok építtettek, és minden ajtajokkal, zárjokkal, nagy öreg vasrudjokkal mindenképpen elkészíttettek vala, úgy, hogy ha a piac a külső városbúl oda beköltöztetnék is, azokban mindenféle áros emberek nagy alkalmatossággal árulhatnának.

Azon országházára ugyanonnan a piacról is a vár harmadik udvarának kapuja felett szép kőorsós, folyosós grádicson mehetnek fel, s azon házbúl által a fejedelem házaira minden palotákon általmehetnek vala. A táblaház ismét mindjárt belől mellette vala. – Az ország házában mindkét végől való egy-egy szeletiben igen nagy öreg, szép friss, kívül fűtő kemencék építtettek vala, úgy, hogy amidőn az üdő úgy kívánná, mindenik felől nagy alkalmatossággal befűttethetnék. Mely házban a tanácsurak és tábla számára való asztal és üléshelyek középbe helyeztetvén, azonkívül mind vármegyék, székelység, szászság és városok követeinek helyek elrendeltettek vala, úgyhogy tudhatná ki-ki az ő helyét hol volna.

Az Úristennek oly áldása is volt igazgatása alatt a szegény hazán, hogy noha 1639-ben amaz oroszlánhoz hasonló igen kemény császárnak, szultán Muradnak, mind fővezéres kajmekámjával (a fővezér akkorban tengeren túl való hadakozásban foglalatoskodván), hogy az moldvai Lupul vajda pártját tartván, igyét mindenekben oltalmazná; ellenben a fejedelemnek gonoszakarója és nagy ellensége volna, akkor is, mikor valamely helytelen való vádakból oly kemény haragja gerjedett volna az országgal együtt ellene, hogy immár emberi mód szerint engesztelhetése felől reménység alig ítéltethetnék; az Úristen oly kegyelmes gondviselését mutatta vala, hogy die 1. Januari 1640-ben csak meghozaték a portáról híre: Császár a kajmekámnak fejét vétette, Máté vajdának pedig (ki ellen Lupul vajda részérűl császár ingereltetnék, és a fejdelemtől is Máté vajda^* az egymás között való szövetség szerint segíttetnék, és azon esztendőben is Lupul feles tatár, kozák hadakkal Máté vajdára menvén, Máté vajda aperto marte, szemben való viadallal, a fejedelem alattomban való segítségével igen megveré, és futva szalasztotta vala országábúl) vajdaságában való megerősítésére botot, zászlót küldött vala. És azután következő die 8. Febr. azon esztendőben szultán Murad császár megholt vala.

És noha az ország a közönséges jóért Isten dicsősége és a közönséges magyar nemzetnek szabadságának felszabadításáért fel kellett vala ugyan ültetni és ki is vinni az országbúl Magyarországba, de mindegyik mind másik hadakozásában az Úristen kegyelmes gondviselésébűl úgy igazgatta vala dolgait, hordozta vala hadait, hogy az ország népét derekas romlástúl oltalmazván, az országot idejében semmi oly nevezetes kár nem találná, dolgait is szerencsésen és boldogul végben vinné, az ötezer aranyadó suplementumot, toldalékot is életéig mind csak elhalogatván s meg nem adván.

És ha szintén a fiscus hasznát el nem mulatta is; a lakosok közül afelől kinek nem rakodtak meg minden esztendőnként csűrös kertei, gyönyörűséges búza- és mindenféle gabonaasztagokkal, kiknek nem töltettek meg pincéi gyönyörűséges, kedves, jóízű borokkal, kinek nem teljesedhettek ládái minden esztendőnként való újabb-újabb gyűjteményekkel?

Többi között ha csak az egy collegium voltaképpen való épületi mehet vala is úgy végben, amint mindig a boldog emlékezetű Bethlen Gábor és üdősbik Rákóczi György fejedelmek magokban ábrázolják, és el is indíttatott vala, csak abbúl is minemű hasznot találtatik vala megnyerni a szegény haza, ha ilyen bőséges eledelű áldása, és Istennek nagy ajándékival bővelkedő országban, ha csak az effectuálódhatik, szereztethetik vala is meg ugyan voltaképpen, az hazafiai a tisztességes tudományokban magok honjokban vehettek vala annyi épületet, mind az Isten anyaszentegyházára s mind a politiára, polgári társaságra nézve, hogy az hazának rettenetes kárával, pénzbeli jövedelminek fogyatásával, idegen országokban, sok dolgokbúl talán ennél sokkal soványabbakban, nem kellene esztendőnként temérdek sok költséggel, mind egyik s másik recepta religiókon, bevett vallásokban levőknek, csak a tanulás kedveért fárasztatniok: akárki is megítélheti.