Udvarom, udvarom, szép kerek* udvarom, |
Nem söpri mëg többé az én gyönge karom. |
|
Udvarom közepin ëgy arany almafa, |
Ahoz van mëgkötve piros pej paripa. |
|
Föl is van nyergelve, föl is kantározva, |
Nosza, kedves pajtás, búdossunk el rajta. |
|
Két út van előttem, melyikön induljak? |
Két szép lány szeretőm, melyiktől búcsúzzak? |
|
Ëgyiktől búcsúzom, a másik haragszik, |
Azét az én szűvem soha mëg nem nyugszik. |
|
Neköd, édös rózsám, mi bajod érközék? |
Talám a vacsorád nemigön jólesék? |
|
Hoztam ëgy éveg* bort, hogy igyál belőlle, |
Szomorú a szűved, majt* mëgvídul tőlle. |
|
Nem këll neköm borod, csak te idd mëg magad, |
Ha nem sajnálottad árva lányságomot. |
|
Sajnátalak, rózsám, mikor megcsaltalak, |
De már a jó Isten viselje gondodot. |
|
Adjon Isten, rózsám, neköd olyan csudát, |
Hogy az egész világ róllad vögyön példát. |
|
Én nem bánom, rózsám, lögyön fődmozdulás, |
Hogy jusson eszödbe sok erős fogadás. |
|
|