[Küs kertëmbe most érik a csërësznye…]*

Küs kertëmbe most érik a csërësznye,
Az alatt ül ëgy szép barna mënyecske;
Tetszik neki még a világ,
Szëmit nem verte ki az ág.
 Ihajhaj !
Kihágék a magoss hëgy tetejire,
Mëgásatám a síromot előre;
Onnét nëztem azt az ëgyet,
A nap nem süt nála szëbbet.
 Ihajhaj!
Pej paripám hányja fejit këgyesën,
Vártalak az este, rózsám, szűvesën;
Ugyan bizon hova lëttél,
Mán két este el nem jöttél?
 Ihajhaj!
Diófának ágas-bogas teteje,
Nincs lëány, akinek nincs szereteje;
Most akadtam szeretőre,
Ëgy szép barna legénkére.
 Ihajhaj!
Diófának ágas-bogas teteje,
Métt nincs kjednek, édës rózsám, szëbb színe?
Szép színëmët elvesztëttem,
A rózsámot eltemettem.
 Ihajhaj!



Hátra Kezdőlap Előre